Délmagyarország, 1911. július (2. évfolyam, 148-172. szám)

1911-07-01 / 148. szám

2 DÉLM AQ Y ARORSZÁö 1911 julius 2 került egy szegénységi bizonyítványt kiállítani. Akárhogy vetjük, akárhogy akarjuk is kimagyarázni azt a „kellemetlen incidenst", mégis csak erkölcsi pofon „ez Szegednek". Meglehet ugyan, hogy Szeged megérdemelte ezt a pofont, de hol láttuk még, hogy a „pofonra érdemes" maga vállalkozzék a „sújtó igazságszolgáltatás" dicső szerepére ! A véderőjavaslatokból azért mégis törvény lesz, a nemzeti munkapárt sem dől romba e miatt, de mégis feltűnik, hogy Szeged lett az egyetem reményével szegényebb és egy pofonnal gazdagabb. Lukács pénzügyminiszter az uj pártalakulásról. Lukács László pénzügyminiszter a véderőjavaslatok tárgyalásakor a pénzügyi bizottságban ugy nyilatkozott, hogy legfőbb ideje, hogy a véderőjavaslatok elfogadásával ez a kérdés elimináltassék és egy uj pártalakulás következzék be. Lukács László nyilatkozatát több lap, különösen a bécsi sajtó ugy kommentálta, mintha Lukács László egy uj pártalakulást tartana szükségesnek, sőt többen a képviselők közül is igy értelmezték a pénzügyminiszter szavait. Egyik újságíró fölkereste Lukács László pénzügyminisztert és megkérdezte, hogy nyilatkozata mikép értelmezendő ? Lukács László a következőket mondta : — Alkalmat fogok keresni, hogy a dologra a Házban reflektáljak, most csak anynyit mondhatok, hogy a lapok teljesen félremagyarázták szavaimat. Albánia, autonómiája. Pétervárról jelentik: Nikita montenegrói király követ ét Mituskoviásot Neratov külügyminiszter ma kihallgatáson fogadta. Mituskovics kijelentette, hogy neki az a megbízása, hogy a balkáni béke föntartásában érdekelt összes hatalmakat fölkérje arra, hogy lépjenek föl nyomatékosan annak az érdekében, hogy az atbán fölkelés megszűnjön és Albánia egy bizonyos autonómiát kapjon. Véleménye szerint egy nemzetközi konferencia utján lehetne leginkább elérni azt, hogy Albániában a rendes viszonyok helyreálljanak. zött és hegyes tetejükkel a magas fák lombjain is felülemelkedtek. André a modern Palace-hotelben szállott meg. Késő délutánig a szoba megválasztásával, cókmókja rendezésével és rövid sétával töltötte el idejét. Azután a kaszinóba ment kávézni, de alig lépett a veranda első lépcsőfokára, mikor a cigányzenekar — mint adott jelt — megkezdte a jól ismert, lelkeölő, idegeket romboló, utálatos és banális angol dalt. A közönség kávéskanalaival lelkesülten verte hozzá a taktust a márványasztalokon és a zenével együtt énekelte a refrént: „Oie! Aie! Boum my, love! Oh, la la!" André ökölbe szorított kézzel menekült; a feje majd szét repedt és iszonyú szitkokat szórt a szemtelen cigányok felé. Másnap már egy nyomorult, recsegős szekéren egy pirénei faluba menekült, mely öszszesen tizenöt viskóból, a rozoga templomból és a korcsmából állott, ahol emberemlékezet óta még egy turistát sem láttak. Csak a lakosok — a becsületes csempészek csoportosultak esténkint a korcsma ivójában. A vadregényes hegyoldalon elterülő helység nagyon megnyerte a festő tetszését; itt biztos volt, hogy nem látja a Bouffes rikitó plakátjait és nem hallhatja az idegölő banális dalt. Kitűnően érezte magát a nyugalmas csendben. Csakhamar megerősödött és elfelejtette Párist, a színházat, a hütelen divát, a gyalázatos kékvókot, mert mindez nagyon messze esett tőle. Esténkint órahosszat elüldögélt a nyitott Caillaux kormánya és Magyarország. (Saját tudósitónktól.) Caillaux eddig már három kabinetnek volt tagja, mindig, mint pénzügyminiszter. Sőt ezt a tárcát hajdan az atyja is viselte egy konzervatív minisztériumban. Mikor ezt a körülményt egyszer egy ultra-radikális képviselő a szemére vetette, Caillaux elmésen válaszolta neki: — Mióta teszik felelőssé a fiút az atyjáért ? Különben az öreg Calliaux is kitűnő pénzügyminiszter volt s a fiatal Caillaux is az, amely körülmény egy másik röpke szólamot szült a francia kamarában, hogy t. i. a Caillaux-családban örökletes a financ-zseni. A Caillaux-kabinet összetétele ugyanazt az irányt mutatja, mint az elődjéé. Monis is a radikális köztársaságiak segítségével kormányzott, Caillaux is ezekre támaszkodik. Csak a szociális befolyás csökkent a mostani kabinetben, mert Renault, az ő exponensük, a minisztériumban nem tartozik e párt vezéreihez. Millerand-1 ellenben kihagyta Caillaux a kabinetjéből, ami igen jelentős esemény. Ez alighanem Jdurés kiengesztelésére történt, mert e két szociálista leader ki nem állhatja egymást. Teljesedett Jaurésnak az az óhaja is, hogy a hadügyminiszteri tárcát ne adják tábornoknak, hanem ismét polgári kezekben helyezzék eb Az uj hadügyminiszter Messimy lett, a pénzügyi bizottságban e tárca előadója. Monis bukását tudvalevően Goiran tábornok okozta, aki katona létére azt a feltűnő kijelentést tette a kamarában, hogy nem szabad már béke idején egy generalisszimusz kezébe adni a legfőbb katonai hatalmat, mert ez vesz* 'elmessé vállhat az államraEzzel a meggondolatlan nyilatkozattal végleg lehetetlenné tette magát Goiran ugy a civilisták, mint a katonák közt. Az uj kabinetnek legerősebb egyénisége kétségkívül Delcassé, aki megtartotta egyablaknál és bámulta a szomszédos hegycsúcsokon megülepedett örök havat, mely a hold fényében vakítóan világította be a tájat. Azután átengedte magát ábrándjainak és élvezte az alvó természet magasztos, békés csendjét .. . Olykor-olykor a pásztorok hoszszura nyújtott hangja, va?v egy-egy eltévedt bárányka szomorú mekegése hallatszott, mely a néma csendben százszorosan visszhangzott. André ugy érezte magát, mintha ujjá született volna; őszintén sajnálta müvésztársait, akik kénytelenek Páris kőkolosszusai közé temetkezni és nem élvezhetik a természet gyönyöreit, a mélységes csend magasztosságát és nélkülözik a feledés üdítő forrását. Az ivóban — alatta — hirtelen elült a beszélgetés zaja; André fölriadt álmodozásából, mert megszokta azt a félhalk zümmögést, mely gyakran ringatta boldog álmaiba. Hirtelen egy erős orrhang, tisztán hallhatóan jelentette: — Angol dal, előadja madame Dina, a Bouffes Parisiennes ünnepelt stárja. Ez már sok! André félőrülten rohant lefelé a rozoga lépcsőkön, föltépte az ivó ajtaját és megdöbbenve állott meg a küszöbön. A hosszú asztalon egy nagy gramofon állott, mely aznap érkezett és a boldogságtól sugárzó korcsmáros épen akkor mutatta be vendégeinek . . . előre tengerészügyi tárcáját, Delcassé föltétlenül egyike a legnépszerűbb államférfiaknak. 0 hozta létre annak idején az entenfe cordiale-t Angliával, amely viszony ma is a francia külügyi politika alapja. Százéves vetélkedést szüntetett meg Delcassé azzal, hogy kibékítette a franciákat az angolokkal. Az igaz, hogy ő tovább akarta fejleszteni ezt a paktumot s elment egész a háború eshetősé géig. Akkor cserbehagyta őt a miniszterelnöke, az azóta elhunyt Rouvier, a kamara meg elejtette, de a közvélemény csakhamar ismét fölszinre hozta Delcassét. Ösmeretes, hogy a rendithetetlennek látszó Clemenceau-1 mint buktatta meg Delcassé egy fölszólalásával. A kamara többszöri szavazatával azóta mintegy igazolta Delcassé németellenes politikáját, ü az akció embere. Ha a támadás terére lép Franciaország a jövőben, kétségkívül Delcassé fogja a kormányt átvenni. Addig várakozó állásban marad s a rettenetesen elhanyagolt francia flottát igyekszik ujjá teremteni. Enólkül Anglia szemében nem ér Franciaország semmit. Delcassé tehát most is a jövőnek dolgozik. A külügyi tárcát Caillaux kivette Gruppi kezéből, akire most az igazságügyit bizta, amihez ennek több a tehetsége. Gruppi ugyanis hivatásos ügyvéd és pedig nem is az elsők közül való. Azonban igen gazdag ember s a neje a legelső köztársasági szalont tartja Párisban. Ez a diplomaták által látogatott szalon adta meg a jogosultságát annak, hogy Monis a Quai d'Orsay-i palotába tegye őt. A külügyi tárcát pedig de Selves örökölte utána, az eddigi Szajna-prefektus. Ez az állás, mely mintegy Páris főpolgármesteri hivatala, rendkívül fényes és reprezentacionális. Neki van a legnagyobb fizetése Franciaországban. A Szajna-prefektus jóval többet huz évenkinti százezer franknál. 0 trónol a városházán, melynek dísztermei valóságos fejedelmi pompával vannak kiállítva. De Selves az egyetlen született és pedig jó pedigréjü nemes ember a kabinetben. A külföldi követek jó fogadásra fognak nála találni. Lesznek dámák a Faubourg St. Germain-ből is Madame de Selves szalonjaiban s igy nem kell majd egy uj Rlievenhüller gróf gáncsoskodása miatt diplomáciai jegyzéket váltani. A nemrég meghalt osztrák és magyar nagykövet ugyanis egyszer azt a csipős megjegyzést szalasztotta ki a száján, hogy Madame Pichon estéjén az egyedüli nagyvilági asszony Khevenhüller grófné volt! (Khevenhüller tudniillik mint máltai lovag sohasem volt nős.) Most még néhány szót Caillaux-ról hazánkat illetőleg. Az ö kormányából haszon származhatik reánk financiális téren. Caillaux ugyanis ösmert magyar barát. Ezelőtt három évvel járt Budapesten s mint akkori pénzügyminiszter, közvetlenül tárgyalt Wekerlével a magyar kölcsönök, elhelyezéséről Franciaországban. Ha ő állásában marad vala, akkor nem szorultunk volna a drágább német tőkére. Caillaux terjeszteni kívánja a francia pénzügyi összeköttetéseket s a jó magyar tőkeelhelyezést okvetlenül támogatni fogja Párisban.