Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-11 / 132. szám

6 DELMAGYARORSZAG 1911 junius 10 ennek a gyönyörű birtoknak, meg még vagy tízszer ennyi vagyonnak a tulajdonosa hajdanában Sina Béla báró volt. Ez a íőur Görögországból vándorolt hozzánk és az a hir járt a nyomában, Fhogy a görög népforradalom idején szerfölött ügyesen gazdálkodott a hadipénztárral . . . Mit feszegessük ezt? Sina báró Gő rögországból dúsgazdagon tért meg a lovagias magyar nemzet vendégszerető földjére, a göröghadi pénztár pedig olyan üres lett, mint például a szemlaki községi pénztár, amikor arrtl van szó, hogy a tanítókat ki kell fizetni. A A báró Magyarországon telepedett meg amint azt Jókai Mór is megírta egyik regényében — és szédületes kiterjedésű birtokot vásárolt. Élénken szerepelt a magyar közéletben, családot alapitott, négy lánya származott a házasságból. A görög főúr a dominiumai révén be akart jutni a magyar mágnás világba ós a lányait szerette volna mágnással összeházasítani. Nem is kellett volna annak gazdagnak lenni, csak egy föltétel volt fontos : a hétágú korona. Ugy látszik azonban, hogy akkor még kevés hétágú korona volt eladó. A magyar mágnások nem vágyakoztak arra, hogy Sina báró legyen az apósuk. — Nem kell a hadipénztár kincse — mondták a magyar főurak. Már az a veszély fenyegette a baronesszeket, hogy pártában maradnak. Az öreg báró végre is lemondott a magyar mágnásokról és a leányait csupa külföldi főurakhoz adla férjhez. Az egyik lányt herceg Ipsilanti Tivadar cseh származású főúr vette el és az aradmegyei, temes- és csanádmegyei nagy birtokokat kapta az apósától nászajándékul. A gazdag báró dominiumainak egyes részei igy kerültek idegen kézre. Ipsilanti. herceg a Kevermes melletti pusztán évtizedek előtt meglcpedett abban a pulia kényelemmel berendezett kastályban, amelyet száz esztendeje épittetett Tököli főispán. A házasság első szép esztendeit itt töltötte, de azután ritkábban látogatott el zselléreihez. A fővárosban és a külföldön szórták a magyar földadta kincseket. A fiai: Tivadar és Manó már a bécsi élet gyönyörűségeinek szentelték ifjuságukat és csak akkor jöttek a magyar kastélyba, amikor felejteni akartak, pihenni vágytak, vagy ha valami fiatal versenylovat kellett kiválasztani a puszta ménesélíöl. Prokob és Braun mesterkedése. Idővel a kastély egy részét Prokob Miklós cseh származású jószágfelügyelő foglalta el és igazgatta a nagybirtokot, helyettesitette a hercegeket. Mivel a környékbeli nép nem igen látta a hercegeket, Prokobot tekintette urának és parancsolójának. A herceg ugy élt a parasztok képzeletében, mint egy mennybeli istenség, aki csak a prófétái közvetítésével érintkezik a jámbor földiekkel. Prokob próféta több mint negyven évig uralta a nyolcezer holdas birtokot, mint a földes ur teljes hatalmú megbízottja. És okosan gazdálkodott. Amikor nyugalomba vonult, szép vagyonnal tért meg Battonyára, ahol most teljes visszavonultságban él. Nyugalomba vágyó érzését némileg megzavarta az a gondolat, hogy ezután a kastélyba más jószágkormányzó telepedik be. És megbocsátható az öreg urnák, ha ugy gondolkozott, hogy abba a kastélyba, amelyben ő négy évtizedig ette a magyar föld kövér kenyerét, ne hurcolkodjon be más gazdatiszt, ne dirigáljon más az engedelmes paraszt nép fölött. — Ezt a birtokot el kellene adatni, — mondta Prokob egy méla alkonyaton Braun Márkusnak, az élelmes föld-ágensnek. És mikor ezt kimondta az öreg ur, egymillió korona tündöklő fényessége csillogott a szemei előtt. Egy millió korona, amely a bjrtpk eladásából peki, jijeg Rraun ágensnek juthatja A vele való megbeszélés után Braun fölutazott Bécsbe ós jelentkezett az Ipsilanti fivéreknél. — A keverinesi birtok eladása ügyében jöttem, — rebegte Braun. — Majd értekezünk Prokobbal, — felelték a hercegék. — Mi Prokop nélkül semmit sem csinálunk. — Hisz akkor jó, — gondolta a ravasz Braun ós hazautazott. Ipsiiantiék pedig Prokobhoz fordultak és megkérdezték tőle: érdemes-e eladni a nyolcezer holdas birtokot? — Igenis, érdemes, mondotta az okos jószágkormányzó. — A munkabérek nagyon felszöktek és a birtok is kezd romlani. El kell adni. A herceg-fivérek erre megbízták Braunt, hogy keressen vevőt a birtokra. Az ára kilenc millió korona. Braun egy évi opciót kap az eladásra. Amikor Kevermes község jegyzője, Nemeskéry Kiss Vilmos megtudta, hogy a hercegi 'birtok eladó, nagyon megörült. Ugyanis a községben és a környéken módtalanul lábrakapott az agrárszocializmus és a nép folyton lázongott. A parasztok munkaerejét a hercegi birtokon olcsó napszámért kiuzsorázták, nagy volt a nyomor ós a nadrágos ember élete nem volt biztos a földművesektől. A község értelmisége már évek óta azon törte a fejét, hogyan lehetne a hercegi uradalomból néhány száz hóidat megvenni és parcellákban kiadni a szegény népnek, amelyet a nyomortól menthetnének meg igy. Prokobnál sokszor tettek lépéseket, de az intéző kijelentette, hogy a herceg semennyiért se adja el a birtokot. Amikor Braun akciójának hire ment, a községből többen fölkeresték Prokobot és megkérdezték tőle : — Igaz-e, hogy eladó a birtok ? Mert ha igaz, akkor a község megveszi. — Egy szó se igaz a dologból, — jelentette ki Prokob. Azonban a községbeliek több helyről hallották, hogy Braun eladásra kínálja a szép birtokot. Akkor újból felkeresték Prokobot és kijelentette neki Kiss jegyző : — Vegye tudomásul, hogy a nép lázong és én nem állok jót azért, hogy önt meg nem lincselik-e, vagy a kastélyt fel nem gyujtják-e, ha ezt a birtokot másnak akarja eladatni. Prokob meghökkent, amikor igy feltárták előtte a helyzetet. Megadta magát ós busán szólt: — Hát nem bánom, menjenek föl a herceghez és alkudjanak meg vele, ha tudnak. Es a község meg is alkudott. A hercegi család kilenc millió koronát kért a birtokért — egyszerre lefizetve. Ez nagy akadály volt; szinte megszerezhetetlen összeg a földhöz ragadt szegény községnek. De mégis megszerezték a földmivelési minisztérium erkölcsi garanciája mellet, A Magyar Takarékpénztárak Központi jelzálogbankja adta meg a pénzt akkor, amikor már más bankoknál a háttérben dolgozó ármány kezek többször megakadályozták a kölcsön ki. adását. Végre is megvásárolhatták a birtokot és apró parcellákban _ fölosztották a nép között. Az slhagyctt kastély. Földbirtokos lett igy abból a lázongó, folyton elégedetlenkedő parasztból, aki eddig mindig a más földjét túrta. A kastélyból Prokobnak kikellett költözködni; oda volt a szép élet a birtok-eladás idejére remélt egy millió koronával egyetemben. A hercegi lakást és körülötte ötven hóid földet a földművelési minisztérium vette meg százötvenezer koronáért azzal acéllal, Jiogy gazdasági iskolát létesít ottan. De a?; iskola fölállításából semmibe lett, és a kastélyt a hajdan mintaszerű melléképületek" kel most az idő foga rágja. Üresen áll ot* minden. A minap kint voltam megnézni ezt az elárvult kastélyt, amelybe — ha románok élnének körülötte — már a képzeletükkel régen beléje költöztettek volna néhány tucat szellemet, boszorkányt. Szerettem volna, ha a községbe velem jöttek volna azok, akik üres fecsegésnok mondják, hogy csak a földdel lehet a magyar parasztot megóvni a zülléstől. Az egykor vad szociálista fészekből virágzó, modern magyar község lett. A kivándorlás megszűnt s nyugodtan gazdálkodik a paraszt az ő nyolc-tiz hold földecskéjén, annak, amelyen terem, hogy a tartozását is szépen fizetgeti belőle. A viskók helyett eternit palával födött tanyaházak állnak, az udvaron szivattyús kutakkal, A kocsisom Burzsa János, aki valamikor évekig cseléd voit az Ipsilanti uradalomban, azt magyarázza a jegenyékkel szegélyezett uton, hogy amerre csak a szem ellát, mindenütt gyönyörű park volt a herceg idejében, tele buja növényekkel, apró fenyvesekkel, amelyekben a szarvast és a nemes vadat tenyésztették. A kastélyhoz érve, egy becsületesképü, dereshaju paraszt, Krobák János őr fogad bennünket. Nagy készséggel nyitogatja a rozsdás kulcsokkal a kastély ajtóit. Hét lakószobája van ennek a rozoga állapotban levő udvarháznak. Egy kivételével valamennyi üres. A tágas, szép termekben a luszterek helyén kötélre kötött ájfymadracok függnek. Hátul egy kis szobát csinosan bebutoroztak. Itt hál az állami ellenőr, ha esetleg valamikor arra. utazik. — Ilyen üres ez a kastély már három esztendeje. Az egész birtokon én lakok a feleségemmel, — mondja az őr. Azután kimentünk a dohos levegőjű elárvult termekből. Megnéztem a melléképületeket: a magtárakat, cselédlakásokat, istállókat, uradalmi lakásokat. Az istálló kivételével a pusztulás vert tanyát mindenütt. Az istálló, amely szebb mint a zseílérlakások, harminc lónak volt berendezve. Vörös márványból van az ételjászoluk. Valamikor híresek voltak a lakói: a bécsi turfon Ipsilanti herceg színeit viselték s gyakran visszhangzott nevüktől a versenytér. Ma legfeljebb egy-két patkány fut versenyt az üres lópalotában. A régi rossz idők . . . — Micsoda gyönyörű élet volt itt még egy pár évvel ezelőtt is — szólalt meg Burzsa János, a horcegi cselédből lett zsidó-fiakkeres kocsisa. — Amikor a hercegurak lejöttek, nagy dinom-dánom volt, de különben komor élet folyt. Prokob intéző ur rosszul bánt a néppel. Ugy tekintett bennünket, mintha mindnyájan rablógyilkosok lettünk volna. Ő nem ismerte a magyar parasztot, mert cseh a szegény feje. De a parasztok se szerették őt. Egyszer a csendörök mentették meg. Éjszaka fölgyújtották a kastély egyik sarkát, aztán vasvillával vár' ták, hogy majd ha Prokob kiszalad, megtámadják. De csendőrök jöttek, azután vége volt a lázadásnak. Ettől fogva nem is bánt olyan gorombán velünk. Furcsa dolog volt az is, hogy amikor a hercegék néha lejöttek Bécsből és szóba ereszkedtek a parasztokkal, Prokob hátulról mindig megfenyegette a parasztot, hogy ne merjen felelni a herceg kérdéseire. A herceg tulajdon inasától hallottam, hogy Prokob azt mondta, nem jó sokat diskurálni a paraszttal, mert akkor szemtelen lesz ós csak revolverrel lehet aztán vele elbánni. Ilyen intéző volt Prpkob. Na de pem is mer az most ide jönni, mert tudja, Jiogy a jégesőt is szivesehben lát iák. itt. mint őt,