Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-11 / 132. szám

1911 junius 11 DÉLMAGYARORSZAG 7 Igy beszélt az egyszerű, a hercegi cselédből lett fiakkeros kocsis. És a maga nyers tudatlanságában nem is sejtette ő, hogy röviden néhány perc alatt egész korképet rajzolt" elénk. Föltámasztotta azt a kort, amikor idegenből ideszakadt urak járatlanságukkal hogyan nevelték a derék, lelkes, munkaszerető magyar parasztot — „hazátlan bitanggá". A biztosításügy államosítása. — Giolitti állami monopóliuma. — [Saját tudósítónktól.) Giolitti olasz miniszterelnök hat héttel ezelőtt, mikor az olasz képviselőházban az uj kormány programját kifejtette, bejelentette, hogy az életbiztosítást állami monopóliummá teszi. Hat nappal ezelőtt az erről szóló javaslatot már be is terjesztette a képviselőház elé s most Rómából a félhivatalos Tribuna révén azt a hirt kapjuk, hogy a javaslat akkora izgalmat keltett, hogy Giolitti szükség esetén a képviselőházat is föloszlatja, ha a javaslatát a Ház vonakodnék megszavazni. Csodálatos, hogy a biztosításügy most egyszerre két országban is ilyen izgalmakat kelt. Németországban is csak május harmincadikán tudták végre tető alá juttatni azt a birodalmi törvényt a biztosításügy reformjáról, melynek tervezete már 1909. áprilisában jelent meg s mely átdolgozott szövegében 1910 március óta izgatta az egész német közvéleményt. Maguk a bizottsági tárgyalások is szakadatlanul folytak egy esztendeig s a plónumhan való tárgyalás alatt is már nagyon sokszor állt ugy a helyzet hogy a javaslat megbukik. Hogy a törvény minő, arra következtetni lehet abból, hogy a szociáldemokraták, a szabadelvűek s a nemzeti liberálisok egyrésze ellene szavazott, de szinte egyhangúlag szavazták meg a konzervativek és a centrum. | Ausztriában is elkészült a biztosítási törvény ; reformjának egy tervezete, mely néhány szociálpolitikai reformon kivül állami ellenőrzés alá helyezné a biztositó társaságokat, de ott sincs szó a biztosításügy államosításáról. Giolitti egészen egyedül áll a tervezetével a világ kulturnemzetei közt s nemcsak értjük azt az izgalmat, amelyet kelt, hanem teljesen méltányoljuk is. A biztosításügy reformja nálunk is készül s valószínű, hogy mihelyt a parlament egyéb, sürgősebb föladatokkal nem lesz elfoglalva, nálunk is be fog erről a kormány egy javaslatot terjeszteni. Giolitti tervezetéről már megemlékeztünk, de van néhány intézkedés, amelyet ezúttal különösen ki kell emelnünk. Az olasz javaslat csakis az életbiztosítást monopolizálná és pedig °ly módon, hogy behozná a biztosítási kényszert s a biztosításügy lebonyolítására egy nemzeti biztositásügyi hivatalt állitana föl. Az államosítás mellett csak két érvet lehet fölhozni. Az egyik, hogy egy állami biztositó nagyobb biztonságot nyújt, mint egy részvénytársaság s a másik, hogy az állam a biztosításügyet nem nyerészkedési célzattal kezelné, hanem teljesen mint közérdekű ügyet. De Giolitti tervezete ebből a szempontból is kifogásolható. Mert azt a nyereséget, amelyet az ál'ami biztosításügy hajtana, munkás-, baleset-, Munkaképtelenség- ós aggkori biztosításra akarja fordítani. Az a veszedelem fenyeget tehát Olaszországban, hogy ha ezek a szociális biztositások veszteséggel járnak, az életbiztosítási dijak emelkednek majd föl. És ez ellen nem lehetne védekezni, mert Giolitti nemcsak hogy monopolizálni akarja az életbiztosítást, hanem kotelezó'vé is akarja tenni. Az életbiztosításnak tehát ott nem közjótékonysági, hanem egyenesen fejadó jellege volna. Az kétségtelen, hogy a biztosításügynek a polgárság minél szélesebb körére való kiterjesztése nagy kulturmunka s óhajtandó. A biztosítás mindenkinek s igy magának az államnak, mint a polgárok összességének érdekében áll. Az is ép ezért helyes, ha az állam közreműködik^ hogy a biztosítás minél szélesebb körökre terjedjen ki, főleg, hogy a legszegényebb néposztályok életbiztosítását könnyítse meg, mert épen ezek a leginkább segélyre szoruló néposztályok, amelyek nemcsak idegenül, hanem valósággal ellenséges érzéssel állanak szemben a biztosítással. De mindebből még nem következik az, hogy a biztosításügy kötelezővé tételét helyeselni lehetne, főleg akkor, mikor ez a kényszer az állami monopólium révén egyenesen a biztositásügygyel évtizedek óta becsületesen és nagy áldozatokkal működő magántársaságok tönkretételét vonná maga után, A repülés legújabb mártírjai. — Zuhanás kétezer méter magasságból. — (Saját tudósítónktól.) Johannesthalból jelentik: Schendel aviatikus, aki tegnap Vos utassal szállott föl, mintegy kétezer méter magasságból lezuhant. Schendel este hét órakor szállott föl azzal a szándékkal, hogy a világmagasság rekordját megjavitsa. Amikor este fél nyolc órakor ágyúlövés jelezte a verseny megszűntét, a gép kétezer méter magasságban volt. Valószinö, hogy siklórepüléssel akart leszállani. A készülék egyszerre függőleges helyzetbe jutott. Schendel nagynehezen visszabillentette aeroplánját és egyensúlyba hozta, amikor újra fölborult és lezuhant Adlordorsff mögött. A két szerencsétlenül járt aviatikust a kiküldött automobilok holtan találták meg és hozták be. Halálos zuhanásokról érkezik hir Tokióból is. Berlinből jelentik: Schendel aviatikus ós a vele volt repülésről még a következőket jelentik: Az első körrepülós után Schendel kétszázötven méter, a második után ötszáz méter magasságban volt. Ekkor hirtelen heves szélrohamok kerekedtek a magasban és világosan látni lehetett, hogy a monoplán aggasztó módon ingadozik. Mindenfelől az aggodalom és a rémület hangjai hallatszottak, de az aeroplán baj nélkül kiállta a veszélyt. Rövid idő múlva Schendel ezer méter magasságban lebegett és eltávolodott a repülőtérről. Mintegy öt perc múlva visszatért s az aeroplánnak alig hogy a körvonalai látszottak. Schendel 1600—1700 méter magasságban lebegve, elérte az óriási ólomszürke esti felhőket, amelyek a vihartól űzve a repülési tér fölött száguldottak. Mintegy öt percig az aeroplán nem volt látható. Ekkor a gép ismét láthatóvá vált ós most kezdődött a borzalom. Ugy látszott, mintha a készülék a levegőben mozdulatlanul állana. Ekkor hirtelen előrehajolt ós hihetetlen meredek siklórepülésben Schendel ezer méterig szállt alá. Ebben a magasságban a gép függőleges irányba került és még három-négyszáz méterrel mélyebbre esett. Rövid vízszintes repülés következett és ekkor a készülék előrebukott, fölfordult és nyílsebesen lezuhant. A monplánból csak sivár romhalmaz volt látható, amely két embert temetett maga alá. Tokióból szintén halálos repülésről érkezik jelentés, amely szerint Tokuszava kapitány és Ito hadnagy aviatikai kísérletezés közben óriási magasságból lezuhantak és halva maradtak. Vádirat a Zsiiinszky-fiuk ellen. — Gyilkossság bűntettével vádolva. — ((Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a Zsilinszky-íiuk ügyében a Kúria elutasította a biróküldési kórelmet és Liszy Viktor dr gyulai főügyészhelyettes már elkészítette a terjedelmes vádiratot, melyet tegnap kézbesítettek is a vádlottak képviselőjének. A vádirat szenzációja az, hogy nem szándékos emberöléssel, hanem gyilkosság bűntettével vádolja mindkét Zsilinszky-fiut. A vádlottak a vádirat ellen nem adtak be kifogásokat, nehogy a főtárgyalás megtartását késleltessék. Mihelyt a vizsgálat iratai visszaérkeznek a Kúriától, a vádtanács elintézi a szükséges formalitásokat ós kitűzi a főtárgyalást, mely az eddigi megállapodás szerint junius 19-én lesz. A tárgyaláson kihallgatandó tanuk nagy számára való tekintettel azonban egy nap alatt nem lesz befejezhető az ügy éa igy valószínű, hogy legalább két napig tart a tárgyalás, melyen Galbory József törvényszéki elnök fog elnökölni. Az ügyész Zsilinszky Gábort ós ifjabb Zsilinszky Endre dr-t, akik 1911 május 14-ón Áchim L. Andrást a fejére intézett botütósekkel ós pisztolyból rája intézett két lövéssel előre megfontolt szándékkal megölték, gyilkosság bűntettével vádolja. A terheltek azon állítása, hogy a Browning-pisztolyt állandóan magukkal hordták, mert ezt a békéscsabai állapotok szükségessé tették, ugyan a tanuk vallomásából valószínűnek látszott, de ifjabb Zsilinszky Endrére vonatkozólag valótlannak bizonyult amaz állítása, hogy ő a Browning-pisztolyt valamely budapesti kereskedőtől, egy borotvakészülékkel együtt, még 1910 november havában rendelte és azóta azt állandóan magával hordta. Ifjabb Zsilinszky Endre dr, Váry Jenő dr ós ifjabb Kociszky Mátyás tanuk vallomásának hatása alatt kénytelen volt beismerni, hogy a Budapestről rendelt Browning-pisztolyt körülbelül egy hónap múlva a budapesti, kereskedőnek, a Váry ós Társa cégnek visszaküldte ós a bűnjelként lefoglalt pisztolyt, amely a bűncselekmény elkövetése alkalmával nála volt, ifjabb Kociszky Mátyástól kérte kölcsön, a Bókésvármegyei Friss Újság május 14-iki számában megjelent támadó cikk elolvasása után. Bizonyítva van továbbá, hogy május 9-ikón ifjabb Zsilinszky Endre kérdezte Staffel János tói, hogy a Békésvármegyei Friss Ujság-ban miféle cikk fog megjelenni és tanú azon feleletére, „nem tudom", azt a kijelentést tette, hogy ha valami sértő cikk lesz apjáról, Ő leszámol Áchimmal, mert ö tud vivni és lőni. Néhai Áchim L. András még a panaszolt cselekményének elkövetésének délelőtti óráiban a békéscsabai járásbíróság kiküldött birája előtt eskü alatt azt vallotta, hogy terheltek, mikor a szobába beléptek, ezekkel a szavakkal támadtak rá: ,— Most meg fogsz halni! Egyikük bottal fejbeütötte, a másik pedig többször rálőtt. Vicián Mátyás és Vicián Mihály tanuk jelen voltak az üveges verandán, akkor, amikor terheltek Áchim L. András házánál megjelentek ós hallották, hogy a verandáról a másik szobába lépve, azt kiáltották Áchim L. András felé: — Most dögölni kell! Vicián Mátyás bebizonyította továbbá, hogy mikor ő a lövések hallatára a másik szobába benyitott, Áchim épen akkor jött ki az első szobából a másik szobába és a terheltek valamelyike menekülés közben is rálőtt. Tekintettel most arra, hogy a terheltek, mikor Áchim L. András házához mentek, az emMinden szerdán Nagy Tombola-Est a Kossuth-kávéházban. = Naponta mozgófénykép-előadás.