Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-07 / 128. szám

Í9ll junius 1 DELMAGYARORSZÜÖ 5 Ezután Pálffy Dánielt megválasztották az intéző-bizottság elnökévé, mire Gerliczy Ferenc báró ismét fölszólalt. Az intézőbizottság tagjainak megválasztásával ért véset a gyűlés. A kormány íéihiuaialosa Rössrói. Budapestről telefonálják: A Budapesti Napló, a kormány félhivatalosa ma vezető "%en foglalkozik a szegedi választás dolgával és Rósa Izsónak föltétlen megválasztása mellett foglal állást. Az érdekes cikk ezeket mondja: A szegedi választás. Szegeden ebben a pillanatban még nincs képviselőjelölt. Rósa Izsó visszalépett, Fabiny k'Tenc nem is lépett föl, Gerlicsy Ferenc báró nem nyilatkozott, Pálffy József sem változott egyenlőre a küzdelemre. Mindezekről az urakról szó volt. Bizonyára mindegyik méltó 18 arra, hogy Szeged városát a parlamentben képviselje. Egyelőre azonban csaknem bizonyos, hoky egész Szeged munkapárti, de a felekezeti 8Syenetlensógek akadályozzák a politikai bizaegy személyben való összpontosítását. Nem kívánunk a szegediek alkotmányos íunkClóíába belebeszélni. A jelölés utóvégre a kerüet dolga. Abba sem a sajtónak, sem az illető erületen kivül álló közvéleménynek, de még a °rmánynak, sőt a központi országos pártnak R'ncs beleszólása. Szegeden is az lesz a munkaPart jelöltje, akit Szeged választópolgárai Mvánllak. Hogy ez ki lesz, az valószínűleg holnap ü6 eldőlni és a csütörtöki nagy pártgyülésen szentesítést nyerni. Ezen a helyen a dönt(5s előtt azonban egypár megjegyzést teszünk a,'ra a módra nézve, amelylyel a klerikálizmus, a f®lekezeti érzés Szegeden beleavatkozott a p0,itikába. , Amikor Rósa Izsót a szegedi első kerület ePviselőjónek jelölte, ugyanaznap este Jászai ta. apátplébános a következő táviratot küldte éáerváry Károly gróf miniszterelnöknek: Nhtien-Hédervdry Károly gróf miniszterelnök ur őeksscellenciájának Budapest. Szeged város első választó kerületében kép" félőnek egyhangú lelkesedéssel Rósa Izsó M jelöltük. N szegedi nemzeti munkapárt nevében Jászai Géza elnök. 4 jelölés hirét Szegeden általános lelkesedés '°9adta. Rósa Izsó odalenn rendkívül népszerű eniber. A szegedi jelöltetése alkalmából szebbaéuszebb jellemképét közölték. Negyvennégy év öt a áll á'város közéletének szolgálatában. Mindig öák-párti politikus volt és a városi ügyekben tdig önzetlenül szolgálta minden polgártársáUak érdekét. Az árviz után ő volt a nagy rek6«eráció esze. Annyira tetszett az ö jelölteSe a szegedieknek, hogy egyhangú lett volna választása. Egyetlenegy ellenzéki párt sem ''tott volna ellene ellenjelöltet. S akkor 410tt be a váratlan fordulat. Na földijei nem is jellemeznék Rósa Izsót -Van szépen, mindenki megismerné tiszteletet Parancsoló férfiasságát abból, hogy miként selkedett. Ez az ember minden habozás nélU1 rögtön lemondott a reá várakozó nagy ^őségről. Előtte szentebb annak a politikai az érdeke, melyhez meggyőződése > szentebb szülővárosának felekezeti béIJe> mint a maga érvényesülése. Ha negyven. bry esztendő munkája nem is mondaná el a kondás ko<lik. jártnak Nöt kéi üst, amihez Rósa Izsó föltétlenül ragaszaik bizonyítja, hogy megérdemelte azt a ^eaedést, amelyet Jászai apátplébános sürK"nye tolmácsol. Szegeden mi lesz» azt nem tudjuk. Aztisztában vagyunk, hogy a munkapárt s ®Wi fog és hogy ez a színmagyar város a kezek által szított felekezeti egyenetlenség számára hozzáférhetetlennek fog bizonyulni. Nyugodtan nézünk tehát a megoldás elé, ami kétségkívül közmegelégedésre fog szolgálni. Egy tanulságot azonban le kell vonni a szegedi esetről, még pedig pártkülönbség nélkül. Ez a tanulság az, hogy le kell számolni a Bus Jakabokkal, a jezsuitizmussal, a felekezetieskedéssel, a klerikálizmussal. Útjukat kell szegni a magyar történelmi liberalizmus ellen folytatott aknamunkának. Mert itt nem lehet munkapárti kérdésről beszélni, hiszen az egész szegedi munkapárt egyhangú lelkesedéssel jelölte az érdemes zsidó polgárt. Ami itt a munkapárton belül történt, az máskor, másutt, hasonló esetben megtörténhetik minden párton. Mert a szegedi eset, amely nem is annyira Rósa Izsó, mint inkább Jászai Géza esete, azt bizonyítja, amit ezerszer megirtunk és megmondottunk, hogy a klerikálizmus egy olyan nemzetközi szervezet, amely a bilincseibe vert embert kiragadja minden más emberi vonatkozásból, kiragadja családi köréből, pártjából, hazájából, sőt önmagából is és egy mindazoktól különálló, esetleg mindazokkal szemben álló idegen hatalmú szervezet szolgálatába kényszeríti. A szegedi esetnek nem lesz semmiféle rossz következménye, de remélhetjük, meg lesz az a jó hatása, mely kellő világításba fogja helyezni a klerikálizmus előrenyomulásában rejlő közveszedelmet. Három nap az alsó Tiszán. írta Hubert Lajos főmérnök. Kvassay Jenő miniszteri tanácsos Árvízvédelem cimü müvében közli, hogy a magyar nemzet eddigelé hatszáz millió koronát meghaladó összeget költött folyóink szabályozásával kapcsolatos ármentesitő és lecsapoló munkálatokra; amiből a nagyobb rész, háromszázötven millió esik a társadalom terhére. Ez az egyetlen adat már magában elégséges arra, hogy a vízügyek közgazdasági fontosságát minden kétségen felül megállapítsa. Ezidő szerint nincsen ország, melyben az ármentesitések oly terjedelemben és oly modern alapon lennének végrehajtva, mint hazánkban. Európában a legnagyobb ármentesitett terület a Pó-völgyében fekszik, itt a töltések közé fogott terület 700,000 hektár, a Pónak töltések közé fogott szakasza 252 kilométer ; *) utána fontosságra nézve a második ármentesítés a Loire mentén található, hol a terület 95,000 hektár, a töltések hossza 483 kilométer. Hollandiának pedig, hol terjedelme a legkiterjedtebb ármentesitések és lecsapoiások találhatók, — habár nem is összefüggő rendszerben, — egész mivelés alatti területe nem tesz ki többet 2.500,000 hektárnál; ennek valamivel több mint fele van ármentesitve (mintegy 1.300,000 hektár), mig a kiszárított tavak és tengerek területe 85,000 hektárt tesz ki. Csakis Oroszországban és Amerikában vannak kiterjedésre nézve nagyobb árterületek és mocsarak, azonban ezeknek sem ármentesitése, sem lecsapolása nem áll az intenzlvitásnak azon a magas fokán, mint a mi ártereink. Hazánkban az ármentesitett terület összesen mintegy 6.400,000 katasztrális holdat (3.683,000 hektár) tesz ki, melyből 1.980,000 hold esik a Duna és 4.443,000 katasztrális hold a Tisza völgyére. Ármentesitéseink intenzivitásáról tanúskodnak a töltések hosszán kivül, mely az 1905. évi adatok szerint a Duna völgyében 2784 km., a Tisza völgyében 3299 km., a belvizlevezető csatornák hossza, mely 10,000 km-t meghaladt és a még folyton szaporodó szivattyú-telepek száma, melyek ugyanazon időben 118-ra rúgtak ás másodpercenkint 163 köbmétert emeltek ki. Az okszerű gazdálkodássak meghóditott terület nagysága, a közlekedési eszközök épité*) Vizügyi közlemények XV. füzet, 48. oldal. sének és föntartásának a védett területen való olcsóbbsága, nemkülönben a mocsarak és posványok megszüntetésével a közegészség terén elért eredmények e müveleteket — Kvassay ur őméltósága szerint — a magyar nemzet egyik legnagyobb alkotásává avatják, hogy ne mondjuk, egy második honalapítás magasságára emelik. A vízépítés terén elért jelentékeny sikereink, melyeket itthon alig vesznek észre és bár annak nyomán fakadt áldást mindnyájan egyaránt élvezzük, kellően nem méltatják, a külföld érdeklődésót nagy mértékben magukra vonták és ott teljes elismerésre találtak. A külföldi műegyetemeken munkáinkat az előadásokban megismert tik és példaképen állítják a technikus ifjúság elé. Vizimüveink iránti nagy érdeklődésnek köszönhető, hogy a külföldi szakemberek sürün keresik föl hazánkat és idevezetik a technikus ifjúságot is tanulmányútra, kik ezzel ismereteik bővítésén kivül alkalmat nyernek viszonyaink megismerésére. így volt már szerencsénk az olaszokat, németeket, franciákat, cseheket ós most utóbb a lengyeleket, sőt néhány éve a távol Japán kiküldöttjeit vendégül tisztelhetni, kik a tapasztaltak fölött nagy elismeréssel nyilatkoztak, csodálták országunk szépségét, gazdagságát és fejlődő magas kulturánkat, mely a külföldi téves és rosszhiszemű híresztelések után meglepte őket, meggyőződtek arról, hogy semmivel sem maradtunk a többi kulturállam mögött. A lembergi műegyetem negyed- ós ötödéves hallgatói Thullie Maximilian dr rektor, udvari tanácsos, valamint Matákiewicz Maximilian dr, Watozik Károly dr és Lopuszánski János dr tanárok vezetésével e hónap első három napján utazták be Tiszánkat, Csongrádtól a Dunába való betorkolásáig; e tanulmányutjuk azon történelmi múltnál fogva, mely a lengyel népet hazánki >t közelebb fuzi, valóságos diadalut volt, melynek fényes siksréhez mindenki hozzájárult, akinek erre csak alkalma jutott. A kedves vendégek elsején délelőtt Budapest felől érkeztek Félegyházára és a város megtekintése után ebédhez ültünk a vasúti étterem előtti tágas folyosón. A mérsékelt áron kiszolgáltatott kitűnő ebédért a vasúti vendéglőst illeti meg az elismerés. Ezután az állomási főnök részéről rendelkezésünkre bocsátott különkocsiban tettük meg az utat Csongrádig, hol Babócs Béla ármentesitő társulati igazgató tiz magánfogattal várt bennünket, melyeken a Tiszához hajtattunk. Útközben Csongrád közönsége kedves figyelemmel köszöntötte a vendégeket. A csongrádi hajó hid, az ottani parkburkolatok és töltésburkolatok megtekintése után az országos magyar királyi vízépítési igazgatóság részéről rendelkezésükre bocsátott Szeged gőzhajóval leutaztunk Mindszentig. Útközben érdeklődéssel nézték a szentes—csongrádi uj hidat, a tiszai átvágásokat, a védőtöltések vonatozását és az azokon fölhalmozva lévő védő-, anyagokat stb. (Folytatjuk.) A tövük trónörökös Budapesten. A török trónörökös kedden délután Budapestre érkezett. Udvari vonata csak néhány percig állt a nyugati pályaudvaron. Fogadására a török fökonzul ment ki. Más hivatalos személy nem várta a trónörököst. Az albán veszedelem. Cettinjéből jelentik: A mirditák, a leghatalmasabb albán törzs, kikiáltották függetlenségüket és proklamációt küldtek a cettinjei diplomáciai képviselőknek. Ebben a kiáltványban általános lázadásra szólítják föl a lakosságot, a mohamedánoknak és keresztényeknek egyenjogúságot Ígérnek és önkénteseket toboroznak, hogy kikergessék Albániából a törököket. Azzal végződik a proklamáció, hogy rí i • döntsön, mit akar: monarchiát-e, í»v::" h'Dt •• <;•>!>? A lazadó albánok meg-