Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-07 / 128. szám

é támadták Alessiát s elbontották a táviróosszeköttetést. Véres csata volt a malisszorok és a török csapatok között. A zendülök nehéz ostromágyukat vontattak föl a magaslatokra. Az ütközetben mind a két részen sokan megsebesültek. Mkita háborútól fél. Szófiából jelentik: A Naroda Glas egy munkatársa Cettinjében járt ós kihallgatásra jelentkezett Nikita királynál, aki szívesen fogadta. Azt mondta a király a hirlapirónak, hogy napról-napra aggasztóbb a helyzet és ő kikerülhetetlennek tartja a háborút Törökország ellen. Ugyanígy vélekednek a montenegrói miniszterek is. Montenegró népe ég a háború vágyától. Ha Torghut Sefket pasa Montenegró felé szoritja a lázadó albánokat s azok átlépik ahatárt, akkor a háború feltótlenül kitör. Öngyilkosok éjszakája. — Embergyümölcs a fákon. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap éjjel három szegedi ember dobta el magától az életet. Az élet nehézségeit, a lázas harcot, a kenyérért való küzdelmet nem birták el és ezért csendesen kiálltak a sorból. Mind a három fölakasztotta magát. Kékre vált holttestüket kísértetiesen himbálta a szél, elringatta őket és érzéketlenül énekelte hozzá az utolsó altató nótát. Az egyik Szabó Lajos ötvenhat éves cipószsegéd gyógyíthatatlan betegsége miatt vált meg az élettől. Levelet jis hagyott hátra. Píf sort. Tekintetes rendörségnek. Már régen megakartam halni, mert gyógyíthatatlan volt a betegségem., de már többször megakadályoztak. Eljöttem hát most. ide a korcsolyatóra. Itt nem akadályozhat meg senki. Remélem, most sikerül is az öngyilkosságom. A levelet a belsőzsebóbe tette és elindult utolsó útjára. A korcsolyázótónál leült egy padra és várta, mikor csendesedik el a vidék. Mikor már nem hallott semmi lármát, elővette a zsebéből a kötelet ós egy szép zöld fára fölakasztotta magát. A rendőrőrjárat észrevette. Szántó rendőr levágta a kötélről, még volt benne élet, de mire a mentők odaértek, már meghalt. Szántó rendőrnek csak annyit tudott mondani a szerencsétlen: — Levél a zsebemben. A másik öngyilkost Horváth Istvánnak hívják, feketeszóli lakos. Horváthnak sok adóssága volt, amit nem tudott rendezni. A fiatalember ezt annyira a szivére vette, hogy öngyilkosságra határozta el magát. Napok óta búskomor volt és hozzátartozóihoz alig szólt néhány szót. Öngyilkosságról azonban nem beszólt, mikor kérdezték mi baja van, azt felelte: — Rosszul érzem magam. — De mégis mi bajod van? — faggatták hozzátartozói. — Nem tudom, de nem segit én. rajtam már senki. Néhány napig figyelték, mert tartottak tőle, hogy kárt tesz magában, de mikor látták, hogy Horváth csak búskomoran járkál, de öngyilkosságra nem gondol, vagy legalább is ugy tesz, mint aki nem gondol rá, magára hagyták a fiatal embert. Vasárnap éjjel szörnyű meglepetés érte Horváth családját. Késő éjjel volt már, mikor Horváth Istvánt még nem találták szobájában. Rosszat sejtett a család ós keresésére indult a búskomor ifjúnak. Nagysokára rá is akadtak. Horváth István a kertben egg diófán lógott. Levágták, orvost hivattak, de már késő volt. A fiatalember kiszenvedett. Az öngyilkost Kuli dr külterületi orvos vizsgálta meg az alsótanyai rendőrséggel együtt. A harmadik öngyilkos Farkas Sándor hatvanhét éves nyomorék paraszt, aki a fáskamrájában akasztotta föl magát. A rendőrség már csak megmerevedett holttestére akadt rá. Ezt az embert a nyomorúsága kergette a halálba. Éhezett, koplalt, de végre is megunta a nyomorúságát., kirúgta a lába alól a földet. ÜELMAGYARORSZÁG A médium. — Hipnotizáló orvosnövendék. — (Saját tudósítónktól.) Budapestről jelentik ezt az esetet: A rendőrségi központi iroda ügyeleten megjelent Kovács József magánmérnök, lakik Gizelia-ut negyvenhetedik szám alatt ós előadta a következőket: Van egy nővére, Kovács Lidia hivatalnoknő, egy kissé ekszcentrikus leány, ezt a leányt egy, a Pesti Hírlapban megjelent hirdetéssel magához csalta a Bódafoki-ut negyvenegyedik számú házban lakó fiatal orvos, aki a leányt hipnotizálta ós azóta állandóan hipnózis alatt tartja. A leány elhanyagolja foglalkozását, mindig olyan, mintha álomkóros lenne, állandóan annak az embernek a lakására jár, akit a mérnök azzal vádol, hogy a leányt el akarja keríteni. A rendőrségen a nyomozással a detektivtestületet. bizták meg, a kiküldött detektívek megállapították a következőket: A Pesti Hirlap-hau csaknem állandóan a következő kisliirdetés jelenik meg: Utitársnöt világkörüli útra keresek. Csakis urileányok, akik intelligensek, csinosak és jótermetüek, jelentkezzenek. Hivatalnoknökelőnyben részesülnek. Az utitársnöt, akinek médiumnak is kell lenni, fiatal orvos keresi. Évi 50,000 korona jövedelem biztosítva. Ajánlatokat Milán alatt a kiadóba. Erre. a kishirdetésre jelentkezett Kovács Lidia, aki különben amúgy is kissé hisztérikus természetű leány, szépirodalmi tevékenységet is fejt ki. A médiumot kereső „orvos" Dalmay Ákos orvosnövendék volt, aki Budafoki-ut 41/b alatt lakik. A detektívek Kovács Józseffel kimentek Dalmay lakásába, az orvosnövendéket nem találták otthon, de ott találták a leányt, aki — a detektívek jelentése szerint — ugy viselkedett, mintha hipnotizálták volna. A leány a következőket mondotta: — Önszántamból jöttem ide és maradtam itten. Akaratomnak, cselekedeteimnek szabad ura vagyok, mert nagykorú vagyok. Semmire magamat kényszeríteni nem engedem. Ezek után a detektiveket kiutasította. Dalmay Ákos magastermetü, szikár fiatalember, 23 esztendős, egy modern Szvengáli külsejével. Az arca férfiasan szép, haja koromfekete, ugyanilyen nyírott bajusza. A szemét folyton összehúzza, mintha vizsgálna valamit. Dalmay a vádra ezt a védelmet mondotta : — Igaz, hogy hirdetést tettem közzé a Pesti Hirlap-ban, de csak azért, mert van egy amerikai impresszárió ismerősöm, aki fölkért, hogy keressek neki partnereket körútjára. Az impresszárió tudja, hogy nekem van egy módszerem, amelylyel táncosnőket és énekesnőket jól ós gyorsan tudok kiképezni. Az ő kérésére tettem közzé a hirdetést. Tömegével érkeztek az ajánlatok, én mind elolvastam és elsősorban Kovács Lidiának válaszoltam, mert az ő Írásából kiolvastam, hogy rendkívül intelligens leány. És a találkozás után mindketten megéreztük, hogy rokonlelkek vagyunk. Ezért nem szakadt vége az ismeretségünknek, hanem még aznap elmentünk a Stefánia-utra sétálni, ő bizalmas ós őszinte volt hozzám és elmondta, hogy életében sok csalódás érte. Mikor megtudta, hogy orvosi pályán vagyok ós ideggyógyásznak készülök, azt kérdezte tőlem, tudnám-e én őt hipnotizálni P — Miért akarja magát hipnotizálni? — kérdeztem tőle. — Életemnek legnagyobb vágya ez — volt a válasza. — De miért? 1911 junius 1 í — Szeretnék egy hónapig mély álomba n>e' rülni, addig talán pihennének fáradt idegei"1 és felejteném a kellemetlen emlékeket. & megsajnáltam Kovács Lídiát és azt mondta"1 neki: megpróbálhatjuk. Ö aztán eljött SchneM Miklós nevü ismerőse kíséretében és hoz:'' láttunk a próbákhoz, amelyek azonban m«í lehetősen negatív eredménynyel végződtek. A leány elaludt ugyan a hipnózis követk"1' tóben, de mindjárt tudtam, hogy azért tehetséges médium. A rendőrség most eljárást indított ellene"1 Bevallom: hipnotizáltam, amit nem lett vo'"' szabad tennem, mert rendelet tiltja ezt lamon Ella esete óta. Miután nem vagyok m8' diplomás orvos, meg fognak büntetni 120 k" rónára. Ez a makszimum. A házban a házmester és annak fia azt ^ szelik, hogy Dalmayhoz igen sok úrinő j? különösen az esti órákban. Egyik-másik regí* lig is ott marad. A főkapitányságon Kóródy M. Béla rend® kapitány vezeti a vizsgálatot, de egyelőre ' sem hallgatva senkit, arra szorítkozik, hogy detektívek jelentését átteszi az ügyészségi''1 állásfoglalás végett. NflPIJflREK Népünnepély a Gedóban. (Saját tudósítónktól.) A női sziv lelkesed^ újra igazolta, hogy milyen áldozatra képe" jótékonyság érdekében. Erre az ujabb tap»9' talatra a szegedi katolikus nővédő egyesül' pünkösd vasárnapján rendezett nagyszabású neI ünnepélye szolgáltatott alkalmat. Oly fényes'1 ünnepség erkölcsi és anyagi sikere, aminőt cs'' a minden szépért és nemesért lelkesülő tudnak elérni. Kétségtelen, hogy azt a közönséget, amely ez alkalommal a Gedó-ker® fölkereste, elsősorban a jótékony eél vonzot' de viszont tagadhatatlan, hogy az ügyesen szeállitott műsor is nagyban előmozdított" népünnepély látogatottságát. A nagy tömegben érkező közönséget a pé"' tárnál Aigner Nándorné alelnök vezetése a" Hauser Rezső Sándorné, Horváth Lajosné, M^ Antal né, Rohr Jakabné, Vészits Lajosné és ® vegy XVorsikovszky Károlynó úrasszonyok, továbbá Gémes Rózsi, Kopasz Ili, Kristóf n riska és Sey Margit urleányok fogadták, J egyben ellátták a jegykiadás nehéz ós fáras" feladatát is. A tágas kerthelyiségben hullámzó közön8' szórakoztatásáról a buzgó rendezőség min^ irányban gondoskodott. Az egyik sátor!' Raskó Istvánné elnökasBzony ós Bodola Bél^ úrnők vezetése alatt Diószeghy Sándofl Dobay Gyuláné, Faragó Jenőné, Simkó Elemér' Temesváry Józsefné és Zombory Jenönó urfl" Kertész Ilona, Rohr Gizi, Szmollény Iloü'1 Tóth Ilonka s Török Eti urleányoktól támog"1' frissítő italokkal ós mindenféle ódóssége"'' kínálták a közönséget. Egy másik diszes n^ sátorban, állandóan körülvéve nagy közönség1' a játék szenvedélynek hódoltak az ember1 Ez a szerencsekerék volt, amely egész dóin® pergett s szebbnél-szebb tárgyakat juttatod szerencsés nyerőknek. A nagyszámú hölgyg"' élén itt Flück Dezsőnó alelnöknő állott. MeUe' Csonka Elemérné, Czeke Aladárné, Halász J lósné, Sirsich Györgyné, Nagy Aladárné, F<ü őrnagyné, Polgár Sándorné, Pisztor Ego" Lipthay Györgyné urnök ; továbbá a Kral) vérek, a Szarvady nővérek, Malnia J Gönczy Mariska és Farkas Irén urleányok goskodtak. Még egy harmadik sátor is amelyben Kúszó Istvánné ós Gárgyán alelnökök vezetésével konfettit és virágot J tak. Ebben a sátorban a vezetőkön J Bauer Zoltánné, Gróf Árpádnó s Máthé láné urnök s mintegy huszonöt leány fejteJ elismerésre méltó tevékenységet a cél ér<3e