Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-04 / 127. szám

8 DÉLMAöYAílÖKSZÁfi 1911 junius 4 A laikus ész nem is képzeli azt, milyen óriási szellemű munka produktuma egy ilyen repülő mótor. Ma már nem öntött vasból vagy acélból, hanem alumínium összetételből készülnek a motorok. S hogy ennyire fejlődtek ezek a készülékek, kérdés, mi az oka a napról-napra ínegismélődö szerencsétlenségnek? A repülőgépek stabilitásának biztonságára kell most már törekedni, erre kell a fősúlyt helyezni, ettől azonban még nagyon-nagyon távol vagyunk. A levegő ugyanis egészen más elem, mint a viz és a föld. Az eddigi felszállási síkerek nem egyebek a véletlen szerencsés játékainál, az egész csak sport, melylyel szemben szükség van a motorok szerkezeteinek abszolút biztos működésére és csak akkor lehet teljes bizalmunk a repülőgépekkez. Amíg ez nincs, általánosságra nem számithatunk, legfeljebb egynéhány pilóta bátorságát bámulhatjuk. A repülő gépeknél két alapvető rendszert különböztetünk meg. Először a dinamikus rendszert, mint Blériot, Wright, stb. készülékeit arra, hogy monoplán, biplán vagy más repülőkuszülók. Ezt a rendszert a fölszállás ós a motor továbbmüködáse jellemzi; — másodszor a ballonrendszer, a,melynél a fölszállást a ballon végzi, a motor pedig csak a további mozgást eszközli ilyenek Zeppelin, Parceval stb gépei, A dinamikus rendszer abszolút biztonságot nem nyújt, mert abban a pillanatban, amikor a inotor felmondja a szolgálatot; a levegőbon maradás lehetetlen. Nem ugy a Ballonrendszernél itt a személybiztonság aránytalanul nagyobb, mert ha a motor nem működik, a gép azért nem zuhan le, legföljebb a szél más irányba hajija. Innen van az, hogy a Zeppelin feltalált a repülőgépnél sokkal, de sokkal ftöbben jelentkeztek a repülésre ós ez a rendszer sokkal inkább átment az általánosságba. igaz, hegy katonai célokra a dinamikus rendszernek adnak előnyt, de ennek okát majd más alkalommal tárgyaljuk. Tapasztalatból tudjuk, hogy a legkisebb szél is befolyással van a repülőgépre ós annak fölszállását nagy mértékben megnehezíti vagy egy-i általában lehetetlenné teszi és végtére is egyjilyen gépnek rendkívül költséges előállítása vissza* riasztja az embereket- annak használatától. A dinamikus rendszernek általánosításától tehát nem sokat tarthatunk. Ennek a gépnek a ke* zelése oly rettenetes sok irányban veszi igénybe az embert, hogy arra csak igazán nagy tehetséggel megáldott egyén képes. Ha igaz is, hogy a ballonrendszerű gépeknek óriási alakjuk ven és azokat talán kisebbre nem is lehet építeni, de kétségtelenül megállapítható, hogy összehasonlíthatatlanul na* gyobb biztonságot nyújtanak ésigy a jövő közlekedési eszközök kiegészítésére inkább tarthatnak igényt. Nem veheti ugyan meg mindenki, de repülni mindenki fog tudni vele ; ugy érzi majd magát a gépen, mint egy hajóskapitány. Mindennemű előny a ballonrendszernél központosul és nincs már tőlünk messze az az idő, amikor az ilyen gépek fejünk fölött szállva bármikor megállónak és utjukat ismét tovább folytatják, a szegény ős gazdag egyaránt élvezheti a modern technika legújabb vívmányát. Jteicher Artúr, mérnök. BUDAPESTI MOZGÓKÉPEK. A Városliget, a Vigszinkör és egyebek. Bizonyára nagyon sokan vannak szegediek, akik behunyt szemmel futottak el miudig ennek a városnak olyan érdekességei mellett, amiknek megnézését messze vidékről jött emberek soha el nem mulasztják. Ha Szegednek százhúszezer lakója van, legalább százbuszonötezerre teszem azoknak számát, akik például a kenderfonógyárat, ennek a városnak lázas munkában, szerényen meghúzódó, monumentális büszkeségét nem látták. így van ez mindenhol Magyarországon. Az egyre európaibb é» egyre nyugatibb Budapest legfőbb pontjaiu valósággal az ember útjába állanak az érdekességek, a szépségek, a specialitások ós mi elhallgatunk mellettük, kitérünk előlük. Azt hiszem, hogy a Duna fölött hatalmas méretekben átlépő eskütéri hid a Duna balparti részletével a legarányosabb, a legesztótikusabb szépségek egyike. Ki vette észre, hányan vették észre a sok millió emberből, egész Magyarországból, amelyet fölvisz Budapestre, ha más nem, az a vágy, hogy az ország fővárosában legyen. Hiszen az eskütóri hídról alig beszélnek és a forgalom javarésze a Margit-hidon ós a Lánchídon bonyolódik le. De ez talán nem is egészen jó példa, . nem markáns annyira, mint amennyire egyéni. Teli van Budapest olyan szépségekkel, aminőket budapesti ember sose látott, sose nézett még meg. Vidéki inkább és pedig annál inkább, minél messzebbről kellett Budapestre fölutaznia és minél ritkábban utazik az a vidéki Budapestre. Kétségtelen, hogy minden európaisága ellenére talán az egész fővárosban a legbudapestibb hely csibészeivel, a jászokkal, a körhintákkal, a cirkuszokkal, az állatkerttel, a színházakkal a Városliget. Külső szemlélés után azt hinné az ember, kogy itt minden a Keletnek és Nyugatnak sajátos keveréke. De aki jpbban megismeri ezt a Városligetet, annak tipikus alakjait, a köztük levő patriarkális, majdnem családi életet, az megérti és megérzi, hogy itt minden budapesti és ebben a budapestiben városligeti. Lehet, hogy ép ez az iz éli elő a nyugatinak és keletinek keverékéből, de ha ugy van is, annyira egyéni, annyira sajátos ez az iz, hogy az ember szinte nem is hiszi, hogy ennek is van geneologiája, városligeti ez, csak városligeti! A városligeti típusnak és életnek markáns ós egyúttal gyönyörűen művészi rajzát adta Molnár Ferenc, aki ezzel a munkájával elsőnek tárta ki az irodalom kapuit ezelőtt a speciálisan városligeti tipus előtt. Molnár hatalmas talentumáról más írásaiban is tanúságot tett, de a gyermekek cikluson kivül ebben a munkájában adta éles, uj és teljesen egyéni meglátásaival, sajátos, uj ós a témával klappoló megírási módjával zsenialitásának legkétségbevonhatatlanabb jólét. Merész vállalkozás lenne, ha egy cikk keretében akarnók bekalandozni az egész városligetet látnivalóival, érdekességeivel ós specialitásaival együtt. Maradjunk ennek a hatalmas terrénumnak csak egy kis bekerített területén a szinházaknál. Érdemes ezekkel a színházakkal foglalkozni, egyrészt, mert. kevesebbet foglal" koznak velük, mint más színházakkal, másrészt) mert egyik-másik méltó is rá és mert a természetrajzuk is más, mint a vidéki szinházakó! Például a Vigszinkör. Agilis, ötletgazdag, munkában kifáradhatatlan, áldozatkész két igazgató-tulajdonosa van: Bródy István és Lázár István. A színház külseje inkább biztató, mint a belseje, ami pedig a színpadon történik, az biztatóbb, teljesebb ós izmosabb minden várakozásnál, amivel az ember arra a sötétes, gazdaságosan berendezett nézőtérre lép. Van egy pár színésze — a nevüket most nem irjuk ide — aki valósággal kikívánkozik abból a keretből, amelyet meglátnak azok, akik a városban maradnak és a városligetbe mennek ki. Nem olyan kicsinyes ez a keret, nem olyan szük ós egyáltalában nem tartalom nélkül való. A Szőllősz (Szinger) duett a legelőkelőbb budapesti orfeumokban a legelőkelőbb számok között foglalna helyet. Ami pedig mennyiségileg, társulatának nagyságával, műsorának változatosságával, nyújt ez a szinház, az egyszerűen érthetetlen. A javából van itt minden, amit varióté, kabaré és intim szinház nyujthat. A káprázatos sokaságban legfökóp egyet nem értünk. Honnan gyűl össze a pénz minderre V Honnan rekrutálódik ebben a Városligeti színházban annyi közönség állandóan, amely a szinház kasszájában annyi pénzt fölhalmoz, amely az igazgatókat ilyen merész áldozatkészségre biztatja ? Nem fogjuk ezt a talányt megfejteni. Hiszen egész Budapest úszik a fényben, a fényűzésben, a pompában, a fényben, a pénzben. Igaz, hogy ezt a fényt a nyomor hatalmas árnyéka veti alá. De pénz van. Itt is, a Városligetben is, a Vigszinkörben is, ahova mindenki elmenjen, aki Pestre megy és aki nem ól azzal a bornirt gyanúval, hogy ezeket a sorokat a vállalat hirdetési könyvében elkönyvelték. Kisért a kolera réme. --- Velencében dühöng a veszedelem. — (Saját tudósítónktól.) Napok óta, összevissza érkeznek rémhírek a koléráról. Grácban immár, — kényszerűségből — hivatalosan is beismerik, hogy az ázsiai kolera áldozatokát követelt, ellenben Velencében hivatalosan nem tudnak semmit. Csak cáfolni. Letagadják, hogy kolerában még csak meg is betegedtek volna, holott már két nap ótá érkeznek nem hivatalos formában hirek arról, hogy Velence kolerafészek, már sokan áldozatai voltak a borzalmas rémnek. A Délmagyarország szerkesztőségébe pedig ma ez a távirat érkezett: Abbázia, jiinius 3. Legkitűnőbb forrásból jelentem, hogy Velencében három nap óta pusztit az ázsiai kolera. Ezóta huszonkilenc ázsiai koleraeset fordult elő, több halottal. Óriási a titkolódzás. Velencei polgármester és főorvos leköszönnek. Telefonkérésre ma Fiúméból tiz orvos utazott, Velencébe. Olasz hajókat legszigorúbb vesztegzár ala veszik. Hatóságok minden fölvilágositást megtagadnak. Lapokat, melyek koleraesetekről beszámoltak, elkobozták. Kétszáz kiránA villamos vasúti jegyekre hirdetéseket jutányos árban fogad el a „Délmagyarország" kiadóhivatala. SESSK*