Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-29 / 147. szám

1911 junius É9 DÉLMAGYARORSZÁG Hol marad Szeged? — Első osztályú városok. — (Saját tudósítónktól.) A magyar vidéki városok között eddig nem volt különösebb rangosztályozás. A legnagyobb is annyira messze jut a fővárostól, hogy nem érezheti magát sokkal elébbvalónak a többinél. Nincs úgy, mint Ausztriában, ahol a tartományok székhelyei mindenesetre pozíciót jelentenek a többi városok fölött S nemcsak a közigazgatásban, hanem többnyire a forgalom és a kultura nézőpontjából is kiemelkednek. De nálunk nincsenek Land-ok s a „szabad királyi" ugyan több valamivel a „rendezett tanácsuknál, de arisztokratáskodni egyiknek a másik fölött nem volt joga. Most azonban, ugy látszik, van. Lukács László pénzügyminiszter tudvalevőleg javaslatot terjesztett a képviselőház elé, amely három magyar városnak: Pozsonynak, Fiurnének és Zágrábnak megadta a jogot, hogy kötvényeket bocsássanak ki, amelyeket a tőzsdéken szabad forgalom tárgyaivá tegyenek. Ez igen helyes és indokolt dolog. Maga a javaslat nem először van a képviselőház előtt. Amikor annakidején elvonták a parlamenti tárgyalás elől, az volt az aggodalom, hogy a városok által kibocsátott kötvények az állam kötvényeinek elhelyezését fogják megnehezíteni. Azóta ez az aggodalom elmúlt. Nemcsak azért, mert az utolsó állami járadék-kibocsátást negyvenszeresen túljegyezték. De a francia tőke oly nagy érdeklődéssel és rokonszenvvel fordul a magyar értékek felé, hogy az egyenesen biztató a vidéki városokra nézve. A főváros kölcsönének sikere s az a körülmény, hogy a párisi tőzsdén már nemcsak a fix kamatozású magyar papírokat, de egy magyar bankrészvényt is; bevezetnek, eloszlatnak minden okot, amelylyel eddig a községi kötvéüy-, kibocsátást korlátok közé igyekeztek vonni. De azért indokolt, mert a súlyos föltételii, teljes megkötöttséget jelentő kölcsönökből, amelyekbe a vidéki városok legtöbbje belémerült, csakis ez a forma segítheti ki azokat. A vidéki városok kulturája, rendezett és az állam által kellően ellenőrzött közigazgatása pedig ezeknek a kötvényeknek teljesen biztos alapját megadja. Igen: de miért csak Fiume, Pozsony és Zágráb? Azért vetjük föl ezt a kérdést, mert amikor a törvényjavaslat először került a képviselőház elé, több magyar város — közöttük elsősorban Szeged is — megmozdult: ha piár a vidéki városok kötvényeket bocsáthatnak ki, hát miért ne ők is? — Hazamegyek és kipakkolöm! — mondta most elszántan, az utcát is unta már, meg a bolyongást; visszafordult a Muzeum-körnt felől és hazament. Elővette a kulcsokat, felguritotta az asztal pompás redőnyét és nézegetni kezdte; mindjárt fent, a tetején, kezébe akadt egy gépecske, akkora, mint egy nagyobbacska doboz, a fája fekete és fényezett. — Ej, — gondolta Márkus, mikor már alaposan megvizsgálta — hiszen ez egy beszélű masina, egy pompás kis parlográf. Annak az irónak finom izlése volt! Felhúzta a gépet; egy kicsit recsegett, azután lágyan, halkan, csudálatos szavak: buggyantak ki a száján; olyan szerelmes, alázatos, elragadtatott asszonyi beszéd, amit csak önkívületben, négy fal titoktartó védése alatt szoktak elsugni. Márkus nagy tenyerével a fejéhez kapott, azután a gépre ütött, hogy az megrezzent belé, de azért zavartalanul, lihegve, hízelkedve, elgyötörten és boldogan búgott tovább: — Add ide a szád, hadd csókolom meg., Te édes! Te drága! Mókus . . . Mókus... Mókus ... • • í Miért csak ez a három? Zágráb: jó, a horvátok fővárosa s a sok egyéb között, amivel a horvátoknak a béke okáért kedveskednek, szerepel a kötvénykibocsátás joga is. Fiume: a tenger gyöngye. Az agyonbecézett, de talán ép ezért hálátlan kikötőváros, amely sokkal több pénzét nyelte el az államnak, mint amennyi örömöt és önérzetet okoz az a tudat, hogy nekünk is van tengeri kikötőnk. De Pozsony? Mert az az ős koronázó város? Hát a városok között is érdemet jelent az ősiség, nemcsak az emberek társadalmában? Komolyan beszélve, nincs kellő jogcíme az „első osztályú városok" rangjának, se Pozsony, de talán Fiume és Zágráb javára se. Az első jogcim: az eladósodottság, — ez megvan nálunk is, meg más vidéki városokban annyira, mint a fönti háromban. A másik jogcim: a hitelezés kellő bázisa: hát ebben se maradunk egészen el. Hihető azonban, hogy a napokban benyújtott törvényjavaslat tulajdonkép nem jelent megkülönböztetést három város javára, hanem csák kezdetet. Ha ez igy van, Szegednek talán minden más városnál hamarabb meg kell mozdulnia, hogy a törvényhozás e kedvezésében részesüljön s ennek segítségével enyhítsen a helyzeten, amelyekbe sokszor meggondolatlanul kötött, súlyos feltételű kölcsönei juttatták s igyekezzék a jövő fejlődéséhez szükséges eszközöket megszerezni. A trieszti vízrebocsátás tanulságai. — Trónörökösi irás a magyar képviselőházhoz. — (Saját tudósítónktól.) A trieszti napok egyik örvendetes tanulságát abban szűrj ük le,- hogy az árpádházi magyar királyok ama nagy ösztöne, amely őket állhatatosan a tengerek telé terelte, a nagy magyar királyok ama gigászi koncepciója, amely a Dunának más medret akart ásni, s a hatalmas magyar folyót neki akarta vinni az adriai tengernek: feléledni látszik a magyar emberek lelkében és vágyódásában. Nem lehet tagadni: a trieszti hajó-vizrebocsátás megtermékenyítette nemcsak a fantáziánkat, de élesebbé tette az önfentar•táái'-ösztörtünket is. Félkeltette bennünk a vágyat, hogy még sok hatalmás hadihajó vizrebocsátásának legyünk tanúi, hogy hadiflottánk oly erőre és harcképességre tegyen szert, hogy támadólag is képesek legyünk megvédelmezni tengerpartunkat bárki ellen, aki kezét utána kinyújtaná. A trieszti ünnep népszerűvé tette a haditengerészetet. Nemcsak tengernagyok fejében, tengerésztisztek gondolatában, hivatalok félhomályában sínylődik egy hatalmas, tettre kész flotta gondolata, hanem át van ültetve a legdúsabb és iegháládatosabb talajba, az egész közvélemény, az egész nemzet lelkébe, érzésébe, ákaratába. A trieszti ünnepen a haditengerészet elfoglalta a maga méltó helyét katonai erőnk rendjében. A trónnak leendő örököse, a császári és királyi ház nagyszámú főhercege és főhercegasszonya, a legmagasabb állami méltóságok, az országgyűlés tagjai, csaknem az egész tábornoki kar s a megilletődött, meghatott nép tizezrei jelentek meg az első Dreadnought tiszteletére. S ha, ámit a hozfcá intézett királyi irat szövege is hirdet és elismer, a trónörökösnek valóban nagy érdeme van abban, hogy haditengerészetünk fejlődése merészebb és gyorsabb szárnycsapásokkal halad előre: a tenger fontosságának e fölismerése, a tengeri érdekek e hő istápolása, nagy magyar i királyok hagyományainak és politikai terveinek ez ótérzése fénynyel vonja be férfias és nemes alakját annak, akire az osztrák és magyar trón minden gondja és minden dicsősége vár. E hatalmas benyomásokon kivül más, nem kevésbé örvendetes tanulsággal szolgált a ragyogó trieszti ünnep. Sötét forrásokból csergedezve, homályos szegletekből fakadva, mérges pókok által szövögetve, baljóslatú hirek keletkeztek a trón örökösének a magyarok iránt táplált érzéseiről. A magyar nemzet zöme sohasem hitt e híresztelésekben; de — semper aliquid haeret. Akadtak pesszimisták vagy könnyen hivők mégis, akik máskép gondolkoztak. Nos, a trieszti ünnepek egész lefolyása, fényes cáfolata volt e politikai dajkamesének. A megjelent magyar urak sok oly értékes és megtisztelő jelét tapasztalták a trónörökös rokonszenvének, sőt merjük mondani, a magyarság iránt való előszeretetének, hogy a kétségnek még az árnyéka is eltűnik immár a legpesszimistább s a legkönnyenhivőbb magyarok lelkéből is. Valóban, nem mondhatunk egyebet, minthogy a trieszti ünnepség alatt a magyar nemzet — a hajószentelésen megjelent fiai személyében — érezte egy férfias és nemes szivnek a meleg lüktetését. A nagy király, aki friss erővel, soha el nem lankadó kötelességérzettel intézi az első Dreadnought vizrebocsátásán a legbensőbb megelégedéssel vett bizonyára tudomást mindarról, ami a trieszti ünnep keretében történt. A „Viribus Unitis" csatahajó, amely az ő jól bevált jelmondatát az oldalán viseli, amily hatalmasan és szépen vágott neki a tengernek, ép oly erővel fog nekivágni a jövő bizonytalanságainak. Ez a hajó jelképe a nemzet áldozatkészségének s az uralkodó szilárd elhatározásának, hogy az osztrák és magyar monarchia a szemét és a kezét rajta tartja a tengerpartján. A modern hajókolosszusai nem bántanak, nem támadnak meg senkit, de senkitől meg nem ijednek és megvédelmezik tengerpartunkat mindenki ellen. Budapestről jelentik: A „Viribus Unitis" vizrebocsátása alkalmával Triesztben időző magyar képviselők tudvalevőleg egy részükre átengedett torpedónaszádról, amelyen kirándulást tettek, szikratávíró utján üdvözölték a Miramare yachton tartózkodó Ferenc Ferdinánd trónörököst. Erre a főherceg azonnal válaszolt, de mivel a válasz a Báron Gautsch nevü Lloyd-gőzösre volt intézve, amelyről a képviselők már eltávoztak, a sürgönyt Földeákra továbbították, ahová Návay Lajos, a képviselőház alelnöke, a magyar országgyűlés tagjainak a trieszti ünnepségen volt vezetője, utazott. A távirat szövege a következő: Návay Lajos képviselőházi alelnök urnák a Báron Gautsch fedélzetén Trieszt. Nagyon megörvendeztetett a magyar országgyűlési képviselőknek a Viribus Unitis csatahajó vizrebocsátása alkalmából küldött oly szives üdvözlete és amidőn ezt a legszivélyesebben és a legmelegebben megköszönöm, egyúttal ama reményemnek adok kifejezést, hogy a magyar országgyűlés és képviselői kipróbált honszeretetükkel a jövőben is ép oly megértéssel fogják előmozdítani haditengerészetünk igen kivánatos fejlődését, mint eddig. Ferenc főherceg. A pénzttgyil bizottság ülése. A képviselőház pénzügyi bizottsága Láng Lajos elnöklésével szerdán délután folytatta a véderőjavaslat tárgyalását. Az ülésen fölszólaltak Szebeny Antal, Bakonyi Samu, Hazai Samu honvédelmi miniszter és Khuen-Héderváry Kárűly miniszterelnök. A bizottság a védercíjáw&Iatot általánosságban elfogadta. Az orosz Dreadnonghtok. Péter vdr ró1jelentik: Most kezdik építeni a három Dreadnoughtot a fekete-tengeri llotta számára. Az óriáshajók 26 ezer | tonnások lesznek s födélzetükön 12 hatalmas ágyú lesz. Az építéssel jövő év őszéig kell elkészülni,