Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-29 / 147. szám

156 r.. DÉLMAGYARORSZÁCi Í9li junius 2S Tagad a temesvári rablógyilkos. — Szembesítés a zálogosokkal. — (Saját tudósítónktól.) A rablógyilkosság: ügyében a vizsgálat a befejezéshez közeledik. A vizsgálóbíró ma kihallgatta az ügyben a legutolsó tanukat és igy az iratok néhány nap múlva a temesvári ügyészséghez tétetnek át indítványtétel végett. A gyilkos még mindig tagad, de a vele szembesített tanuk mind ráismertek a bestiális rablógyilkosra. Balázs István nyugodtan viseikedik a fogházban és napokon át némán töprengve ül cellájában. Ma szembesítették vele azoknak a szegedi zálogházaknak a tulajdonosait, akiknél a rablott ékszereket a gyilkosságot követő napon elzálogosította. Esek mind felismerték Baláss Istvánt. A nyomozás és vizsgálat legújabb részleteiről a következő tudósításunk számol be: A temesvári rendőrség megindította a nyomozást aziránt, hogy Balázs István a rabolt ékszereket mely zálogházakban értékesítette Szegeden. Ezért Plank Frigyes temesvári polgári biztos néhány nap előtt elutazott Szegedre. Ott sikerült is neki csakhamar kinyomozni, hogy Balázs István a következő négy zálogházban járt a gyilkosság utáni vasárnap : Szegedi Kézmüvesbank Zálogháza, Gyulai Nándor-féle zálogház, Szegedi Hitelbank Zálogháza ós Szegedi Bankegyesület Zálogháza. Nyomozása eredményéről jelentést tett Fehér Antal temesvári központi vizsgálóbírónak, aki mind a négy zálogház tulajdonosát mára beidézte. A szegedi rendőrség a gyiikos személyleirását nem közölte a zálogházakkal és azt állítja, hogy későn kapta meg a gyilkosságról szóló értesítést és Balázs István személyleirását. Ezzel szemben azonban tényként állapitható meg, hogy a temesvári rendőrség az első távirati értesítést a gyilkosság napján, szombaton este hat órakor, a másodikat pedig ugyanaznap este tizenegy órakor küldötte meg az ország különböző rendőrségeinek. Ezt igazolja különben az a körülmény is, hogy egy szegedi rendörbiztos ez ügyben már vasárnap a hajnal órákban nyomozott és sikerült is Felberéket megtalálnia. Fehér Antal vizsgálóbíró különben ma délelőtt mind a négy zálogház tulajdonosát kihallgatta és ezek egyértelmüleg azt vallották, hogy a szegedi rendőrség értesítését elkésve kapták meg. Akkor Balázs már volt náluk. A rablógyilkos egyáltalán nem viselkedett gyanúsan ós mindenütt csak csekély mennyiségű ékszert zálogosított el. Mikor szembesítették őket Balázs Istvánnal, valamennyien határozottan felismerték benne azt az embert, aki vasárnap délelőtt nyolc és tiz óra között náluk járt. Balázs ezzel szemben álhatatosan megmaradt tagadása mellett. A vizsgálóbíró az elzálogosított ékszereket lefoglalta, de meghagyta még egyelőre a zálogházak birtokában. Ezek azonban kötelesek az ékszereket bármikor felmutatni. A vizsgálóbiró egyébként Balázs István vizsgálati fogságát még két hétre meghosszabbította és az ügy összes iratait legközelebb átteszi a temesvári ügyészséghez indítványtétel végett. A bukott keresztényszocialisták. Bécsből jelentik: Politikai körökben megcáfolják azt a hirt, mintha néhány bukott keresztényszociálista képviselőt az Urakháza tagjává nevezne ki a király. A hunyadmegyei Justli-párt Vlád Aurél ellen. Barcsay Andor hunyadvármegyei Justh-párti képviselő megcáfolta azt a hirt, mintha a hunyadmegyei Justli-párt Vlád Aurél alispáni jelöltségét támogatná. A hunyadmegyei Justh-párt még csak kombinációba sem vette Vlád jelöltségét. Színészeink és a külföld. (Saját tudósítónktól.) Nem mi magyarok vagyunk a világ legpatriótább nemzete. Minden nemzet egyformán patrióta, de a mód, melylyel ezt az érzést kifejezésre juttatjuk, az különbözik más nemzetek hazafias érzetének megnyilvánulásától. Nem vagyunk okosan hazafiak. Hazafias érzelmeinket nem praktikus, a haza érdekében való észszerű s hasznos ténykedésekkel dokumentáljuk, hanem csak épen beszélünk, irunk róla. Nagy reklámot csinálunk neki, deklamálunk, fitogtatjuk az érzelmeinket, de komolyan nagyon ritkán történik valami praktikus, társadalmi tény a haza érdekében. Szigorúan véve a mi hazafiságunk lármás, hangzatos hirdetés, igazi tartalom nélkül. Valami sajátságos rajongás, különös bohém vonás jellemzi egész nemaeti életünket. Szeretünk mindent, ami magyar. Szeretjük a művészetet, ha magyar s minden művészi, vagy társadalmi életmegnyilvánulásban szeretjük azt, ami magyar. Ez eddig nagyon helyes, de mi annyira megyünk ebben a szeretetben, ebben az önmagunk dédelgetésében, hogy szeretjük a „bűnt" is, ha magyar. Sok bűn a mi bolondos, rajongó patriotizmusunk szemüvegén át erénynyé változik s nem bün, de „magyar virtus" lesz belőle. Csak természetes, liogy a „biu kazafiaskodásunk" — „hazafias hiúsággal" Jár együtt. Szeretjük hangoztatni faji kiválóságainkat. Hencegünk a művészetünkkel, melyet a hazafiságunktól befolyásolt Ítéletünkben a müveit nyugat művészetével egyenrangúak, lia ugyan annál nem . magasabb nivón állónak tartunk. Édes öröm bizsergeti át egész valónkat, ha rólunk hízelgő véleményt olvasunk külföldi lapokban s úszunk a gyönyörben, ha egy-egy „distinguished foreigner" a fülünk hallatára magasztalja a mi sokra tartott, „lovagiasságunkat" és egyéb kitűnő jó kvalitásunkat, jóllehet ugyanakkor bizonyos szégyenérzettel valljuk meg önmagunknak, hogy de biz az csak mese, mert azokat a földicsért jótulajdonságainkat mi magunk is csak leírásból ismerjük. Ez a hazaszeretetünk különösen akkor fog el bennünket, ha külföldön vagyunk. Természetes is. Akkor fáj legjobban a szerelem, ha hiányzik annak tárgya. Idegenben tudjuk meg igazán, hogy van hazánk s hazánkban miegymás, amit szeretünk, amikor nélkülözzük azt, amikor hiányzik a barátságos magyar otthon melege. Lépten-nyomon kérkedve viszonyítjuk össze a külföld kulturális intézményeit a mienkkel s tán mondanom sem kell, liogy mindig arra a konklúzióra jutunk, hogy de biz az is különb minálunk. Ha külföldi színházban ülünk, olyan jóleső érzéssel konstatáljuk magunkban, hogy mennyivel jobb előadást produkálna ennél a Vigszinház s mennyivel különb alakításban játszaná meg a szerepét az, vagy amaz a színészünk. Igaz, liogy mindaz csak illúzió, de épen az teszi boldoggá a külvilág magyarjait; az a rév bit ragyogja be némi derűvel az idegenben lét rideg otthontalanságát. Sajnos, most már ezzel az illúzióval is szegényebbek lettünk. Fedák Sárinak, az „Isteni Zsazsának" sikerült bebizonyitani, liogy szinmüvészetünkről alkotott fogalmaink nem igazak, önbirálataink csak ábrándok, a fajszeretet nyiló virágai. Még szerencse, liogy csak Fedák Sári kisasszonynyal történt meg aza hallatlan blamázs, bár sajnos, kihatással lesz az egész magyar szinmiivészetre. A párisi publikum nem ismeri Fedák kisasszonyt, ugy, mint mi ismerjük s párisi szerepeltetéséből joggal következtetheti, liogy a mi isteni Zsuzsánknál nagyobb stilu operette divánk nincs s bizonyára nem kíváncsiak arra, liogy milyen lehet a többi! . . . Honnan tudná a párisi publikum azt, amit a magyar műértő publikum már jó régen tud, liogy az isteni Zsazsa nem is olyan isteni és ha isteni, akkor nem a szinmüvészetben isteni és liogy Fedák kisaszony csak a dzsentri osztálynak volt az istennője. Nem akarok, sőt ugy sem tudok Fedák kisaszony művészetéből semmit sem elvenni. Sziveson elismerem, hogy vanak jelentős miivészi kvalitásai, csak azt sajnálom, liogy a párisi publikum nem volt képes kellőkép értékelni azokat a művészi kvalitásokat. Ezzel viszont nem akarom azt mondani, hogy a párisi közönség nem elég intelligens a Fedák kisasszony tehetségének a megbirálásáhqz; de sőt ellenkezőleg nagyon is ért hozzá, mert egy előadás alatt is fölismerte, hogy Fedák kisasszonyban elég duhaj tempó és fiús szilajság van ahoz, hogy sikerrel szerepeljen bármely vandeville-szinpadon. A párisi közönségnek más igényei vannak, mint a magyar dzsentrinek. A francia publikum nem magyar virtust várt, de művészetet, európai értelemben vett komoly, diszkrét művészetet. A francia színházlátogató nem a magyar fajszeretet szemüvegén keresztül vizsgálta a Fedák kisasszony szereplését, de spoután müértéssel. Nekünk tetszhetik a Fedák kisasszony jó palócos magyar tájszólása, de a francia aligha rajong a palócos franciáért s ha nekünk tetszik is a Fedák kisasszony fius tempókkal megjátszott Bob hercege, azért igaza van a párisi" publikumnak, ha egy grófnő személycsitését nem apacs-allűrökkel, de' disztingvált művészettel s nőiességgel megjátszva kívánja. Nagy kár, hogy az ilyen külföldi szereplést diplomáciai uton nem lehet megakadályozni, de hát most már mindegy, megtörtént s ezen változtatni már nem lehet. A szinmüvószetünknek nem árt, mert mi sem valószínűbb, minthogy Fedák kisasszony mindezek dacára megmarad továbbra is a magyar dzsentrik isteni Zsuzsájának; csak nekünk fáj egy kicsit, mért hogy egy illúziónkat ismét eltemetjük. L. li. * Uj kabaré-társulat. Kertész Mihály, a szegedi színtársulat volt tagja, előkelő fővárosi színművészekből kabaré-társulatot toborozott, amely most Szabadkán játszik. A társulatnak két szubrettje is van : Felhő Rózsi és Komat Berta. Kertészek legközelebb Szegedre is átrándulnak. * Az utolsó hét Gyulán. Vasárnap este fejezi be Gyulán özvegy Makó Lajosnó színtársulata a hathetes színházi szezont és utána a Makó-féle színtársulat füloszlik. A hátralevő napok műsora a következő: Szerdán A hercegkisasszony, csütörtökön délután János vitéz, Lendvai Mici bucsuföllépte. Csütörtökön este A júmadarak. Pénteken Karenin Anna. Szombaton Az egér, Várnai Janka bucsuföllépte. Vasárnap A testőr, Kende Paula bucsuföllépte, utolsó előadás. * A müncheni ünnepi előadások karmestere. Münchenből jelentik: Mottl Félix, az ud. vari színház igazgatóis, betegsége miatt nem vezényelheti a Prinzregenten-Tlieaterben tartandó szokásos Wagner- és Mozart-előadásokat. Az intendantura most néhány nagynevű karmesterrel folytat tárgyalásokat az ünnepi előadások dirigálására vonatkozóan. Elsősorban természetesen Strauss Richárdra gondolt az udvari színház vezetősége, aki évek előtt karmester volt Münchenben. Stiauss azonban dolgozni akar és erre való hivatkozással nem fogadta el a meghívást. .Most arról van szó, liogy Hertz Alfréd, a newyorki Metropolitan Operahouse karnagya dirigálja a Nibelung-cikius előadásait ós Toscanini, a hires olasz karmester Trisztánt. A velük folytatott tárgyalások még nem vezettek eredményre. Időközben azonban el kellett kezdeni a próbákat, amelyeket ideiglenesen Fischer Ferenc ós Bohr Ferenc, a müncheni opera két karmestere vezet. Nem lehetetlen, hogy az első ciklust ők fogják dirigálni, a Mozart-előadásokra pedig Muck dr vállalkozik, aki addig elintézi bayreuthi kötelezettségeit.