Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-27 / 145. szám

1911 junius 21 DÉLMAüVAkORSZÁO S Barta Dezsőné, dr Pártos Erilőné, Gergely Miklósáé, dr Csonka Eleinéné, dr Sirsicli Györgyné, dr Pisztor Egonné, Hevessy Kál­nuinné, Hevessy Klári, Endrényi Tmréné, Halász századosné, Samarjay Sándornó, Ur­banek Istvánné, dr Sclnüliof Emiiné, Bokor Adolf né, Bokor Jánosné, Boros Józsefné, Winkler Mihályné, dr Mogán Béláné, Balassa Józsefné, Fischerné, Kaniocsayné és Kamo­csay Margit, Lengyel-nővérek, Rigó-nővérek, dr Fekete Béláné, Fehér-nővérek, Cziklay Rózsi, dr Holló Samnné, Reich mérnökné, Pick Margit, Scheiber Ili, Palóez Lászlóné, és Palóez Ilonka, Horváth Henrikné, dr Ső­reghy Mátyásné, dr Tóth Imréné, ifjabb Ár­vay Sándornó, Littner Jánosné, Baner József­né, Dávid Pálné, Gerle Jenőné és Keleti Lili (Hó( 11 n ező vásár helyről). A verseny in tézőség tagjai voltak: Gerliczy Ferenc báró, Bokor Pál helyettes elnök, Bo­gár y Kálmán, Benczé' Bálint, Farkas Dezső, Jony László, Kelemen Béla dr, Lázár György dr, Nagy Géza, Pászthy Kálmán, Plauk Ede, Terey József, Beöck Iván. Urlovasok Szövet­kezete részéről: Horthy István. Versenybíró: Gergely Miklós. Inditók: Samarjay Sándor és Tombácz Károly. Versenytitkár: Gerle Imre dr. Mázsáló: ifjabb Magyar László dr. Pénz­tárnok: Ka szó Elek. Totál izatőr-vezetq: Be­let rás Endre. Handicapper Magyar Elek. (Szegedi sikverseny.) Pont három órára jelezte a program a ver­seny kezdetét, de három óra alaposan elmúlt, mikor az első futamban resztvtvok számait fölhúzták az árbocra. Szegedi sik verseny volt az első futam, a program szerint: „1000 koro­na, adva Szeged szabad királyi város közön­sége által, melyből 700 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 korona a har­madiknak. Táv. lcb. 1600 m. 3é és idősebb bel­földi lovak számára, melyek 1910—1911-ben 1500 korona értékű versenyt nem nyertek." Tizenegy lovat jelzett a program és csak bárom szám fehérlett az árbóc fekete tábláin, — 8, 9, 11. — Csak hárman indulnak!, sajnálkozott a publikum hangosan és ennek a mondatnak félig csalatkozás, félig DÓszankodás, kedvet­lenség volt az ize. — lliszen igy nincsenek esélyek! — bú­songtak a toti hivei és nem valami nagy eksz­tázissal mentek tétet rakni. Neimanns R. báró lova, a Mortola, Petano­vits J. Ereszd el-je és Szakonyi L. főhadnagy Aureliánja volt a bárom jelzett ló, — és persze legtöbben a Mortolára raktak. Minden nagyobb izgalom nélkül ment az egész: Nei­manns játszva behozta a lovát elsőnek; Ereszd el (lov. Issekutz) lett a 2-ik, Aurelian a 3-ik. A nyertesek tapsoltak s az első szám le volt játszva. A katonabanda rázenditett, a sétálók tovább sétáltak, ők is, meg a nem­sétálók is tovább diskuráltak, konstatálták, liogy kevesen vannak az idén, liogy süt a nap és nincsen esély és sok mindent. • (Altiszti verseny,) Következett — négy óra felé — az őrmes­teri, hivatalosan az altiszti verseny. Aka­dályverseny. A szegedi magyar királyi 3-ik honvédhuszárezred továbbszolgáló altisztjei által lovagolandó szolgálati lovak számára. Táv. kb. 2800 m. Első, második és harmadik beérkezőnek tiszteletdíj. Kilenc ló közül öt indult. Tű, lov. Farkas Mihály (zöld szalag), Ágra, lov. Kralvsz István, (rózsaszín szalag), Délibáb, lov. Kis Pál, (fehér szalag), Ellenség, lov. Kerekes Péter, (fekete), Drága, lov. To­kod y Péter, (veres), szintén nagyobb emóciók nélkül. A favorit ötéves Délibábot szépen be­hozta Kis Pál, másodiknak bejött Tü, harma­diknak Agra. Ujabb katonazene, diskurzusok, unalmak és várakozások. Talán a következő! A deszki sikverseny. Arra nyolcan neveztek, de remélhetőleg mind futnak, hiszen az első dij ezerötszáz korona. (Deszki sikverseny.) Valóban. A programéi is mondja: „'2000 ko­rona, adva a földmivelésügyi magyar királyi miniszter őnagyméltósága által, melyből 1500 korona a győztesnek, 300 korona a máso­diknak, 200 korona a harmadiknak. Táv. kb. 2200 m. 3é és id. belföldi lovak számára, melyek 1910—1911-ben 1800 korona értékű versenyt nem nyertek." Ismét csalódás: az árbocon mindössze há­rom szám fehérlik: — 4, 5, 7. Nézzük a programot. A 4. szám Merweldt gróf őrnagy Sylva-ja, az 5. Molnár László főhadnagy Alkony-ja, a 7. Neimanns báró Ariadneja. A totizók meglehetős zavarban vannak. — Melyiket rakjuk meg? Legtöbben a négyest és a hetest rakják. Az Alkonyt egyszerűen lesajnálják, le „oüt­sider"-ezik. És rendíthetetlenül bíznak a szi­matukban. De azért izgatottak. Mikor a jelző-harang megszólal, előre futnak, székre kapnak, az egész publikum izgatott s ezekben a pillanatokban egy kicsit mintha érdemes lett volna kijönni a verseny­re, annak is, aki tiketet szorongat a kezében, annak is, aki elég Ötletes ilyenkor nem a lo­vakat nézni, hanem a székeken álló, a tribü­nön ágaskodó, gukkerozó, kiáltozó publiku­mot és az asszonyi arcokat, mik a két-három percnyi sportizgalom tüzében ragyognak ön­tudatlan szépséggel. Arra a kiáltásra ocsúdik föl az ember: — Az ötös! Az ötös! Bravó! Bravó! Csakugyan. Az acélkék ruha, világoskék sapka előrenyomul, az outsider, amelyre nem akartak rakni, két és fél hosszal, biztosan győz. Második lett Ariadné, harmadik Sylva. Tapsok, örömkiáltások, rohanás a toti felé, — pár pillanatra egészen nagystílű, lóver­senyi izgalmak, fölvillanyozódás. A totaliza­tőr ötre harminchármat ad: ezt a lovaeskát érdemes volt megrakni. S most már kezd fbi­szökni a jókedv, a sportkedv, a bizakodás is megszólal: a következő futamra, az akadály­verseny-bandicapra tizenegyen iratkoztak, ez is 1500 koronás, csak indul nyolc ló, aztán lesz esély, lesz izgalom, lesz szép ver­seny. (Akadály ve vseny-handicap.) Nem, uraim és hölgyeim, nincs kímélet, önök nem tudják, liogy itt nemcsak a totali­zatőr vonja le a in«isa busz százalékát In nem a versenyre jelentkezőknek is csak a husz­százaléka jött meg ós itt minden lesz, csak ha tosban, hetesben való startolás nem. Aki pe­dig kételkedik ezen, tessék, ott az árbóc: két, mondd és olvasd, két számot mutat. — Hét és tizenegy I Merweldt gróf őrnagy Ilmergrün 11-je a he­tes; a tizenegyes szám őrgróf Pallavicini A. főhadnagy Rózsi-ja. Amazt Folis lovagolja vörös ruhában, fekete ujjak, sárga sapka, emezt a tulajdonos világoskék és sárga szili nel. Csaknem mindenki a hetesre fogad. Titkos örömmel nézik ezt azok a kabalisták, akik mindig a rakatlant rakják, a nyerés nagy esélye reményében és mikor már na­gyon sokan tettek a hetesre, akkor belső diadalérzettel megteszik a tizenegyest. Gyönyörű volt nézni, hogyan csalódtak ezek a szerencsés kabalisták. Rózsi kezdettől fogva vezetett s a hivei ujjongva nézték liá romezer méterig való diadalmas futását, csak egy-két szkeptikus, örökké ellenmondó okoskodott: — Majd a végén! Majd a végén! Nem tudni, a két ló ismerete vagy a zse­bükben levő tikét hetes száma mon­datta-e velük ezt olyan föltétlen határozott sággal, de tény, hogy lmniergrün II. végű gyönyörűen előrenyomult; Rózsit l.iaba ver­te lovasa, egy hoszszal elmaradt. Rivalgó éljen és taps köszöntötte ezt az eredményt s mindenki meg volt vele elé­gedve. A nyerők a nyerés miatt, a vésztők pe dig azzal vigasztalták magukat: — Ez az élvezet megérte a tétet; különben is csak ötre hetet kapnánk, azért pedig nem érdemes nyerni. Hanem azt nem tudták megbocsátani, hogy egy futamban tizenegy ló közül csak kettő indult. Méltatlankodtak a dolgon és - viccel­tek. Ahány tehervonat, személyvonat arra haladt a tribün mögött, kinevezték outsider­nek, meg egyébnek, azzal a fölfogással élve, hogy: — Nem ló, de legalább fut. Hova fajultak volna a viccek, ha Szeged történetesen nem világváros és — lóvonat fut vala arra! (Altisztek és tisztek.) Megint egy vontatott, kényszeredett in­termezzo következett: altiszti vadászver­seny. A szegedi m. kir. 3-ik honvédgyalog­ezred fiatal altisztjei által lovagolandó szol­gálati lovak számára. Táv kb. 4000 méter. Első, második és harmadik beérkezőnek tiszteletdíj. Indultak hatan. Favoritnak fölkapták talá­lomra a balost, s bejött a hetes: a Rékásy József lovagolta Derce. Második lett Dsi­gurszky Pál, a üobsideren, harmadik a — favorit, Dudám, amelyet Ocsko József, a zöldszalagos lovagolt. Egy kis elevenséget hozott félóra múlva a tiszti gátverseny, melyben Thomka Zol­tán százados Giron-ja lett a favorit, be is jött. Ennél a futamnál is nagy volt az ér­deklődés, az izgalom s Giton győzelmét örömrivalgással fogadták a favorizálói. Csa­lit (lov. Samarjay Sándor) másodiknak, Délja (lov. Göbel hadnagy) harmadiknak ért be. Bravúrosan lovagolt Valérián fő­hadnagy, akinek lievederszija verseny köz­ben elszakadt s ő félrecsúszott nyereggel végiglovagolta a versenyt. Szép aranyos glóriolával letűnt a nap, mire a mezei gazdák 1800 méteres verse­nyére került a sor, — az egyetlen futamra, melynek valami gazdasági szinezete volt az egész félig jockey, félig katonai velleitásu versenyben. Nem nagy érdeklődéssel nézték a négy gazdát, akinek futtatására nem is lehetett „rakni". Meszes Mátyás, aki kezdet­től fogva vezetett Kislány-nyal, el is vitte a háromszáz koronás első dijat. Félnyolc lett, mire a zár-handicapra ke­rült a sor. Húsz ló közül három indult s a kétezer méteres zárhandicap eredménye a következő: Spatzi (lov. Folis) elvitte az ezerkoronás első dijat; második lett Szöty­kelánya (lov. Neimans), harmadik Ákom­bákom (lov. Issekutz). liogy minderről már csak ilyen röviden irunk, azzal a nagy idegességet, türelmetlen hazakészülődést akarjuk jelezni, amely erőt vett a publikumon. Mindenki azzal jött ki, hogy félhétkor vége lesz mindennek s fél­nyolc elmúlt, mikor a verseny befejeződött. S addigra már a tüdőnk, az arcunk, a ci­pőnk tele volt porral (még a tribün előtt levő gyöpöt sem tisztogatták erre az alkalomra), a lelkünk csalódással, csak egy pár zseb könyebbedett meg, ami még a kisebbik baj. Mikor aztán hazamenőre indultak a kocsik, autók, villamosok, megint fölszállt, szétter­jengett a szegedi por és befödött mindene­ket. Bacillusütegek rohanták meg a tüdőn­ket, porföllegek födtek el előlünk jótékony kézzel a világ minden hiúságait és boldogan bucsuztunk a lóversenytértől, ahol lovakat is láttunk, mulatni is majdnem mulattunk, de legalább volt min boszankodnunk. Hisszük, hogy jövőre ez nem igy lesz s akkor minden jó lesz. Kivált ha — ismételjük — ló lesz. — Az állami agrárbank. A földmivelési kormány a pénzügyminiszterrel egyetértöleg el­határozta, hogy az állami érdekű telepítések és parcellázások keresztülvitelére állami rész­vétellel altuisztikus hitelintézetet alapit. Az előzetes tárgyalások a kiszemelt pénzintéze­tekkel eredményesek voltak s Lukács László pénzügyminiszter a Ház mai ülésén már elő is terjesztette az állami agrárbank nak, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szö­vetségének étesítéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslatnak, — mint a hozzáfűzött ismerte­ié-' mo'uljn — az a eál'n, hogy olyan intéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom