Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-27 / 145. szám

' 2 DÉLMAGYARORSZÁG 1911 junius 29 ilyen agyoncsépelt, de soha tudomásul nem vehető állapot tekintetében? Kétségbeesés lógja el az embereket és keserű düh és igazán minden hivatalos faktor önmagára vessen/ha végre anarchikus hangon fogják követelni a rendet, vagy a tökéletes impotencia kertelés nélkül való beismerését. A törvényhatóság közgyűlésén lázadó fölszólalások készülnek és megmozdul minden szerv, amely valami közösséget érez ennek a városnak az egészségi ügyeivel. A szegedi orvosegyesület rendkívüli közgyűlésen fog foglalkozni a szegedi köztisztaság ügyével és amint előrelátható, egyhangúlag, teljes tekintélyével fogja követelni — ez az indítványtevők álláspontja is — a tanácstól, hogy inkább ne söpörjék az utcákat egyáltalában, mintsem hogy ugy tegyék, amint az, most történik, mindnyájunk egészségének gyalázatos veszélyeztetésére. A vizmizériák dolgában is el kell hogy következzék az az idő, amikor a végső eszközhöz, a központi közigazgatás segítségül hívásához fog nyúlni Szeged város közönsége, nem az a közönség, amelynek nevében ezek az ázsiai állapotok megtöretnek, hanem az a közönség, amelynek testét kikezdi a tüdővész, mert a hatóságnakdeputációkon és Mségszobrokon jár az esze, ahelyett, hogy fákat ültettetne és vizet locsoltatna. ;> Ezek mellett az általános bajok mellett szinte elenyésző dolog a szegedi éjszakai csönd íöldulása, amely szintén csak a nyári Szeged borzalmas állapotai között lehetséges és a rendőrség asszisztenciája mellett, amely majd minden utcasarkon megtűr szabad téren játszó, orientális muzsikáju cigánybandákat, megtűri hajnali két órától fogva a piacok kofáinak impertinens lármáját, amelytől a belváros érintett részeiben raa már az alvás is lehetetlen a polgárok részére. Csak a szegedi közönyben végleg elcsökönyösödött, végleg letört ember térhet napirendre ezek fölött az állapotok fölött. Mi azonban a polgárság érdekeit komolyan vesszük és nem fogjuk szó nélkül tűrni tovább a balkáni állapotok elharapózását. Szeged polgárai nappal dolgoznak és legalább éjszaka csendet, tiszta levegőt és békét akarnak. Úgyis sovány vigasz az éjszakai nyitott ablak azért a klímáért, amelyet Szeged lakói, nyáron különösen, elviselni kénytelenek. Vagy minden illetékes fórum összefog, hogy ezek az állapotok azonnal véget érjenek, vagy mi is kezet fogunk azokkal, akik amerikai stílben meetingre készülnek a hatóságok indolenciájával szemben. Talán mégse kellene megvárni a polgári kétségbeesés elkövetkezését? A hazaáruló honvédhadnagy a bécsi vizsgálóbíró előtt. — Szeged is szerepel. — Kossg Andor koronatanú kihallgatása. — (Kiküldött munkatársunktól.) Abban a rendkívül szenzációs hazaárulási ügyben, melynek hire ez év húsvétján pattant ki s táviró utján egy nap alatt az egész világot bejárta, — a bécsi Landesgericht vizsgálóbirája, Schaup József dr, a Landesgericht első emeleti 78. számú termében szombaton délután félegy órakor kezdte meg a hazaáruló Simonides Ödön honvédhadnagy leleplezőjének és elfogójának, dossy Andornak eskü alatti kihallgatását. A kihallgatás roppant érdekes részletekben bővelkedik s érdekessége nemcsak azokban a motívumokban merül ki, amikből magáról erről a megdöbbentően körmönfont hazaárulásról, aztán a hármas szövetség értékéről és az olasz hadügyi kormánynak a monarchia iránt való, erősen titkolt, de határozottan ellenséges magatartásáról tiszta képet nyerhetünk. Egy kis lokális mellékérdekessége a vizsgálóbíró kihallgatási eljárásának Szeged szereplése is. Hogyan jut Szeged ehez a kitüntetéshez? Eláruljuk, hogy Szegednek a bécsi vendégszereplése egyáltalán nem kitüntetés, sőt ellenkezőleg. Schaup dr vizsgálóbíró méltán korholja a magyar közigazgatási viszonyokat a szegedi rendőrség fogafehére után. Mert ugyancsak sikerült ezt kimutatnia. A dolog ott kezdődik, hogy Kossy Andor, a bécsi kabinetiroda megbízásából Szegedre utazott, kitudakolni Simonides egyik bűntársának hollétét. A szóbanmulva mint dajkák jönnek vissza. A gyerekért nyolc forintot fizetnek; legalább van pénz is a háznál. Aztán mennyi smukkot (hoznak haza . . . Mikor a városra gondolt, Misu önkéntelenül is megfordult. Nincs baj: a Burdács eszik; kapkod a kóró után. Megnyugodva folytatta elmélkedéseit. De ő nem is elmélkedett; ő mindent maga előtt látott. Látta, hogy mint mennek a gyerekek, nav- táskákkal, be a városba, be az iskolába. Hej, ha az öreg élne! Talán ő is bejárna a városba: — vagy tán nem is; — bent volna a papoknál . . . Azok élnek csak jól! A Pesti Náci fia is ott van. Keshedt, vézna fin volt és bolhacsipéses a nyaka. Bezzeg most csinos és tiszta. Friss az orcája, mint . . . mint a harmat. Ezt már fáradtan gondolta. Misu szundikálni kezdett, de hamar felriadt, mert valami furcsát hallott: olyant, mintha a Burdács a rossz időt jelezte volna. Megdörzsöli a szemét, szétnéz . . . belát a csárdai határig, de . . . Burdácsot nem látja. Csúszva esett inkább, mint mászott le a fáról. Hamarosan átvetette magát a kerítésen és futott, szaladt le a malom felé . . . Majd visszafordult . . . Hátba a Rosztoka felé ment?! Arra sem találja . . . Nehezen lélegzik, zihál a melle, az izzadtság pedig qsak ugy csurog róla. — Burdács, Burdács! — kiabálja elfúló hangon. Fáradtan vánszorog fel. a dombra. Hátha a sachtba . . .?! Nem, ez bem lehet !... Megrémül a gondolatától is. De mégis! Lassan vánszorog a beomlott tárna széléhez és... — Jesz-szus! Burdács az udvaron van kiterítve; csak délután nyúzza meg Berszán. (Adnak a bőréért is valamit?) — Még jó, hogy ráesett! — adja a szót Bustur, a Kunigunda-bánya kapusa. Az orvos kiabál, hogy nem hozzák hamar a zsindelyt és a fáslit. Az asszony. Trajsztáné, arra gondol, hogy meg se lehet verni a gyerekeket. Na, de felgyógyul majd hamar; csak a karja ficamodott ki . . . (Milyen szerencse!) De nagyobb gondja is akadt; arra gondol, hogy most már nehezebb lesz kiélni. Elfutotta a szemét a köny és sirva borult a Burdács hullájára: — Burdács, Burdács, egyet már megöltél (az urát) és most . . . most hatot akarsz kivégezni! Berszán vigasztalni próbálta az asszonyt. Rosszat is, jót is agyaránt mondott. Inkább szidta, mint vigasztalta: — Mondtam én eleget, hogy ne vegyenek erdélyit. forgó egyén ugyanis hadnagyi rangban hosszabb ideig szolgált a szegedi honvédgyalogezredben, de évekkel ezelőtt kilépett a hadsereg kötelékéből s Szegedről ismeretlen helyre távozott. Simonides elíogója e miatt járt több izben Szegeden. Legutóbb tiz napig tartózkodott itt s elutazása előt néhány nappal Schaup dr bécsi vizsgálóbíró felsőbb utasításra sürgősen Bécsbe hivatta Kossyt. Távirati értesítést küldött a szegedi rendörségnek, hogy Kossy Andort „dringend" küldje Bécsbe s ebből a célból megfelelő útiköltséggel lássa el a Landesgericht pénztárának terhére. Kossy jelentkezett a szegedi rndőrségen útiköltségért. Ahol csak ennyit mondtak: nincs! Vagyis: mehetsz gyalog, ha kedved tartja, nekünk ilyesmire nincs pénzünk, még ha a Landesgericht elnöke is a jótálló érted. Odafönn Bécsben pedig a vizsgálóbíró mérgében a haját tépte, amikor felsőbb helyről érdeklődtek, megjött-e már a koronatanú? Ez államügy, nem is közönséges fontosságú, tehát rögtön haptákba kell állani a monarchia minden szervének. És a szegedi rendőrség valóban pató pálosán állotta meg a haptákot. Idefönu, Bécsben, szigorúan elitélték érte a Landesgerichten. Schaup dr vizsgálóbíró, aki egyéb- . ként szűkszavú ember, de éleseszii gondolkodó, mindössze ennyit mondott: — Ja, die ungarische Verwaltrtng! Szegediner Polizei . . . Szóval már Becsben is ismerik a szegedi rendőrséget. Levendégszerepelt s jó magyar közönynyel vágta Bécs fejéhez, hogy mit neki a monarchia, nem bánja. Schaup dr pedig, látva ezt a megdöbbentő nemtörődömséget, csakhamar távirati uton a szegedi rendőrséghez utaltatta az' útiköltségét, de akkor már nem volt rá szükség, mert Kossy közben Bécsbe érkezett. A pör előzményei. A hazaárulási pör egyes fázisairól annak idején a Délmagyarország részletes tudósításokat közölt. Ismeretes Simonides rovott múltja, tudjuk, hogy már tizenhárom éves gimnazista korában, egyik tanárának, a híres Brassai Sámuel kolozsvári tanárnak íróasztalát feltörte, onnan pénzt lopott ki % ettől kezdve élete csupa gaztett, csupa ocsmány bűn és szélhámosság. Mégis sikerült letennie a tiszti vizsgát s elérni a hadnagyi rangot. Tiszttársainak azonban egész légiója siratja a „kameredsebaftot". Egy Miletics nevű raguzai bankártél ötvennégy ezer koronát csalt ki hamis váltéval, ezért több mint másfél évet ült vizsgálati fogságban, de végül mégis kieresztették büntetlenül, — olyan ravaszul védekezett. Ezután ujabb váltóhamisításokért Budapesten tartóztatták le, ott már hűvösre került s ott is maradt mintegy két évig, 1910. őszén szabadult ki. Ekkor jött Bécsbe, fölajánlani szolgálatait Alberino Albericei bécsi olasz katonai attasénak. Ettől kezdve csapott föl hazaárulónak s kémkedéseit az olasz hadügyi kormány nemcsak hogy örömmel fogadta, de busásan honorálta is. Még manipulációnak legelején került össze Ko«sy Audorral a francia Riviérán. Tiz hónapig figyelte Kos»y Simonides manővereit felsőbb megbízásra, beutazták fél Európát s különösen Kossynak, ha Simonidessel olasz területen tartózkodott, rendkívül veszélyes helyzete volt. Az olaszok bizalmatlankodtak iránta. Többször forgott életveszedelemben s tagadhatatlan, hogy a monarchiának megfizethetetlen szolgálatokat tett. A bécsi kabinetirodával állandó összeköttetésben volt s megfigyeléseiről az Evidenz-Bureau főnöke, Urbánszkg vezérkari ezredes utján legfelsőbb helyre naponta jelentéseket küldött. Végre, mikor már minden bizonyíték a kabinetiroda kezébe jutott, elrendelték Simonides letartóztatását. Kosay Simonidest Bécsbe hozza, ahol április negyedikén a Carls-PIatzon detektívek elfogják, gúzsba kötik ós fekete-sárga autón a Landesgericht egyik sötét kazamatájába szállítják.