Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-27 / 145. szám

1911 junius 25 DÉLMAGYARÜRSZÁCi 131 Tízórás kihallgatás. Szombaton délben félegykor jelentkezeti Kossy Andor Schaupe József dr vizsgálóbíró előtt. A vizsgálóbíró szobája a Landesgericht óriási épületének első emeletén, 78. szám alatt van. Tudósitónk Kossyval együtt lépett be a vizsgálóbíró szobájába, aki a következő sza­vakkal fogadta a pör koronatanuját: — Csakhogy végre itt van. Azonnal meg­kezdjük a kihallgatást, mert felsőbb helyről ka­pott utasitásra rohamléptekkel kell ezt az ügyet befejezésig vinni. — Kérem, a szegedi rendőrség az oka a ké­sésnek, — Hiszen, amikor láttam, hogy a szegedi rendőrség nem intézkedik — válaszolt a vizsgálóbíró — kiutaltattam az útiköltséget.. Pillanatnyi elgondolkodás után legyintett a kezével: — Ja, die ungarische Vorvaltung! Die Sze­gediner Polizei . . . W«s tvissen die von Stats­raison! . . , Schaup dr ezután hozzákezdett Kossy kihall­gatásához. Az anyag óriási nagy, asztala Si­monides-aktákkal volt telerakva. Schaup dr ezidő szerint három jegyzőjével együtt nem is vezet más ügyet, mint ezt. Es hogy mennyire sürgetik és hajtják felsőbb helyről, azt kétségtelenül igazolja a kihallgatás időtartama. Déli fólegy órától éjjel féltizenegyig tartott a kihallgatás, minden megszakítás nél­kül s ezalatt sem a vizsgálóbíró, sem Kossy, som pociig a bárom jegyző, akik a vallomást írták, nem ettek egy falatot sem. Mert fő az államraison. Kossy Andor vallomásaiból a Délmagyarország tudósítója a következő érdekes részleteket közli: .. — Honnan és mióta ismeri tanu Simónides Ödön volt magyar királyi honvódhadnagyot? — Evek óta még, mint Ludovika akadémiai­növendéket ismerem, testvéröcsómmel együtt tanult. — Van-e önök között valamilyen rokoni kötelék? — Nincs. — Ellenséges viszonyban áll-e vádlottal, vagy törtónt-e önök között valaha olyan ese­mény, amiért oka volna reá neheztelni? — Nem állok ellenséges viszonyban,, okom nincs miért rá neheztelni. — Tudja ön, mivel van Simónides vádolva? — Tudom. Hazaárulással azokból a szolgála­tokból kifolyólag, melyeket az olasz katonai kormánynak tett, — Ha önnek erről tudomása van, jelölje meg azokat a tényeket, melyeket Simónides akár az ön közvetlen jelenlétében követett el, akár pedig önnek, mint általa keresztülvitteket tudo­mására hozta? — Tudotnásom van elbeszéléséből mindazok­ról a hadügyi szolgálatokról, melyeket őNobilo Albericco Albcricei bécsi olasz katonai attasé intervenciójára az olasz hadügyi kormánynak 1910. szeptember elejétől kezdve teljesített. Es pedig pénzért eladta egy magyar királyi honvéd­gyalogezred mozgositási tervét, melyhez ő mint ezredsegédtiszt hozzájutott. Eladta továbbá négy osztrák-magyar csatahajónak műszaki le­rasdt. — Tudja, hogy ezekért a szolgálatokért Si­mónides mekkora összeget kapott és kitől, honnanP — A kapott összeg nagyságát nem tudom, de határozottan állithatom, hogy Simónides 1910. szeptember óta alig tiz-tizenegy hót alatt hatvanezer frankot veszített a montecarl.ói kaszinóban. — Tudja-e, hogy Simónides milyen uton­módon jutott összeköttetésbe az olasz vezér­karral? — Simónides 1910. szeptember előtt szaba­dult ki a budapesti királyi ügyészség fogházá­ból, ahol többrendbeli váltóhamisítás miatt majdnem két évig ült. Kiszabadulása után Bécsbe utazott ós jelentkezett Albericco Albericei olasz katonai attasénál s hivatkozva katonai szakképzettségére, kémszolgálatait az osztrák­magyar monarchia ellen fölajánlotta. Es Al­bericei kjjeientette Simonidesnek, hogy szol­gálatait n(lqyon szívesen veszi, de mivel ő a bécsi udvarnál akkreditálva van, közvetlenül nem folyhat bele a kémkedés ügyébe, hanem kormánynak rögtön jelentést tesz az ajánlat­ról' páytf0qolja, Simónides pedig közvetlenül Rómába' az olasz vezérkar főnökéhez for­duljon. ' — Tudja-e, hogy Simónides ezt az attasé ' ptssitAjsát. követte-e ós milyen formában ? — Igen. Simónides jelenlétemben egy angol nyelvű négy oldalas levélben fordult a római olasz vezérkari főnökhöz. — Tudja-e, hogy erre az ajánlatra milyen választ kapott Simónides, kitől, honnan, hová és milyen cimre? — Erre a kérdésre én csak Simónides el­beszélése alapján tudok válaszolni, még pedig annyit, hogy Simónides Monte-Carlóba a Hotel I'Europe-ban bérelt lakására saját nevére egy ujabb sürgető levele után Milánóból Billy Bromn, Casella Postáié 297 aláírással levelet kapott. Ebben az volt irva, hogy szolgálatait örömmel fogadják s fölkérték, hogy a részéről is fontosnak, tartott katonai titkokat küldjön Billy Brown cimóre. Ebeli fáradságát dúsan honorálni fogják és megbízzák a további mun­kálatokkal is. — Mit küldött Simónides erre a fölszó­litásra? — Egy magyar királyi honvédgyalogezred mozgósítási tervét ós négy csatahajó műszaki leirását. — Ezután következő, ujabb megbízatásait Simonidesnek tudja-e ön? — Tudom Billy Brownak közvetlenül Simo­nideshez Sent Jean S/Meer frankia savoyard faluba hötel Belevuc-be intézett leveléből azt, hogy ujabb szolgálatokra kérte föl Simonidest. Ezek a szolgálatok a monarchia egyetlen hadi­kikötőjére vonatkoznak és a következők: 1. Küldje be Pola hadikikötő térképét; 2. közölje a hadikikötő több pontjának vízmélységét s egyúttal ha lehetséges, Pola vízrajzi térképét,; 3. bármily áldozatok árán szerezze meg Polá­nak azt a térkópét, melyen a lerakott aknák helyei pontosan föl vannak tüntetve; 4. küld­jön részletes térvázlatot a szénkészletről és an­nak betárolási helyeiről; 5. küldjön részletes kimutatást Pola organizációjáról ós hadi ké­szültségéről. — Beszélje el, kérem, micsoda körülmények hozták össze önt Simonidessel ós micsoda okok játszottak közre abban, hogy önt Simónides bizalmasává fogadta? — Simonidesnek, hogy terveit keresztülvi" hesse, okvetlenül egy bizalmas emberre volt szüksége. Előttem kettővel próbálkozott, anél­kül, hogy terveiből bármit is elárult volna. Az első kiszemelt egy budapesti ügyvédjelölt, majd sikertelon próbálkozás után a második egy volt magyar királyi honvédhadnagy. Ez utóbbi szintén nem állt kötélnek, tudomása ló­vén Simónides gazságairól és büntetett elő­életéről. Én is véletlenül kerültem össze Si­monidessel. Gyermekkori ismeretségünk egy­szeribe bizalmassá tette irántam. Ámbár én is tudtam, hogy egyike a legnagyobb kaliberű ós legveszedelmesebb csirkefogóknak, aki ál­landóan rosszban sántikál, mégia pusztán kí­váncsiságból, érdeklődésemet mutatva, végig­hallgattam a terveit, amiket megdöbbentő őszinteséggel, nyíltan, egészen sansgéne tárt elém. Igy tájékozódva a legújabb és zseniáli­san kieszelt gazságairól, melyekkel sikerülés esetén is egyesek, hanem egy egész menarchia érdekeit rombolta volna össze, rögtön tisztá­ban voltam állampolgári kötelességemmel. — Színleg roppantul helyeseltem a terveit, mégjobban fölkeltettem a bizalmát és rövid ka­pacitálás után készséggel állottam mellé munka­társnak. Ez Monte-Karlóban történt. Még ugyan­ezen a napon, persze titokban, a monarchia ellen irányuló egész merényletet sürgönyileg lovag Pivonka Károly nizzai osztrák-magyar katonai attasé utján a bécsi katonai kabinet­iroda vezetőségének tudomására juttattam. Erre rögtön sürgönyválaszt kaptam s ebben, további intézkedésig megbíznak Simónides éber és folytonos megfigyelésével. Ezután Schaupe dr féltizenegy órakor felfüg­gesztette Kossy kihallgatását s folytatását hétfőre tűzte. Simónides ás Kossy szembesítése. Izgalmas kihallgatási jelenet következett hétfőn délelőtt, amikor a vizsgálóbíró maga elé rendelte a fogságban levő Simónides Ödönt. Ekkor találkozott Simónides leleple­zése óta először Kossy Aladárral. A szembesítés a legizgalmasabb volt. Kossy pontról-pontra, esetenkint a szemébe vágta Simonidesnek az ő terveit, vakmerő játékát, hazaáruló szereplését. Simónides kezdetben tiltakozott, kiabált, ökölbe szorí­tott kezekkel akart rárohanni Kossyra, majd mikor nyugalomra intették, izgalomtól resz­ketve, síró hangon tagadott, yóctókezett ke­vés eredménynyel, mert az adatokat, á val­lomásokat nem tudta lecáfolni s látnivalóvá vált, hogy az egész játék az életéhez,, sza­badságához kétségbeesetten ragaszkodó em­ber erőlködése. A hétfői szembesítés alkalmával elhang­zott beszédeket ma a további eljárás miatt nem hozhatjuk nyilvánosságra, de a Dél­magyarország olvasóinak beszámolunk min­den ujabb mozzanatról, amely erre a rend­kívül izgalmas, igen fontos ügyre vonat­kozik. Ó A képviselőház ülése. — Mentelmi ügyek. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház hét­főn mentelmi ügyek tárgyalásával töltötte idejét. A mentelmi bizottságnak egész serég jelentése került a Ház elé s egyik-másik ügyben hosszabb vita is volt. A képviselők olyan csekély számmal jelentek meg az ülé­sen, hogy tizenegy órakor Rakovszky Ist­ván kérésére az elnök kénytelen yolt a ta­nácskozásképesség érdekében megszámlál­tatni a képviselőket. Ekkor negyvenbatan voltak a Házban. Egy órakor Huszár Károly mentelmi ügye során Szmrecsányi György határozatképesség megállapítását kérte ' s egyórai szünet, majd katalógusolvasás után kiderült, hogy száz képviselőt nem sikerül összetoborozni. A Ház igy két órakor elosz­lott, anélkül, hogy a Huszár mentelmi ügyé­ben határoztak volna. A mai ülésről ez a tudósítás szól: Köbös Ferenc elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzökönyvének hitelesítése után Lukács László pénzügyminisz­ter előterjeszti a Magyar Földhitelintézetek országos szövetségéről szóló és Pozsony, Fiume és Zágráb város kölcsöneiről szóló javaslato­kat, amelyeket a pénzügyi bizottsághoz utasí­tanak. Harmadszori Olvasásban elfogadják az indemnitásról szóló javaslatot. Hegedűs Lóránt bemutatja a pénzügyi bi­zottságnak Pancsova, Újvidék ós Kecskemét városok, illetékmentességére vonatkozó kér­vénye ügyében hozott határozatot. Heltai Fe­renc előadó a pénzügyi bizottság nevében el­fogadásra ajánlja a székesfőváros 270 milliónyi kölcsönének fölvételéről szóló törvényjavaslatot. A Ház a törvényjavaslatot vita nélkül el­fogadta. (Mentelmi ügyek.) Vita nélkül elfogadták a mentelmi bizottság javaslatát Szkicsák Ferenc és Rndnay Béla ügyében. Zboray Miklós és Szmrecsányi György men­telmi ügyénél vita támadt. Rakovszky István behotóan ismertette az ügyet. Előadta, hogy Zborayt és társát Singer Artúr ismeretes doktoravatási ügyében kéri a biróság. Minthogy azonban kétes, vájjon a meg­történt fegyelmi eljárás után lehet-e bizonyí­tani a biróság előtt, a képviselőket nem sza­bad kiszolgáltatni. Székely Ferenc igazságügyminiszter: Meg fog­ják engedni a bizonyítást. Rakovszky István : Ha erre garanciát ad a miniszter, ugy ő is a kiadatás mellett szavaz. Azonban ennek hiányában kéri, hogy Zboray és Szmrecsányi mentelmi jogát ne függesz­szók föl. Darvay Fülöp előadó részletesen cáfolja Ra­kovszky állításait ós azt mondja, hogy a bizo­nyításnak helyet fognak adni, igy hát a ki­adatás föltétlenül szükséges. Különben is mó­dot kell adni Marcalinak, hogy ilyen súlyos váddal szemben védekezzék és a Ház nem ve­heti el tőle ezt a jogát. Ajánlja a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását. A Ház túlnyomó többsége a két képviselő mentelmi jogát felfüggeszti. Ezután vita nélkül elfogadják a mentelmi bizottság többi javaslatát. (Nyolcvanegyen.') Egy órakor Szmrecsányi György a Ház ha­tározatképességének megállapítását kérte. Az elnök elrendelte a képviselők megszámlálását s kiderült, hogy mindössze 81-en vannak, Az el­nök az ülést öt percre felfüggesztette. Mivel ezfipet után sem volt jelen száz képviselő, ka­talógust olvastatott. A k&t&Hgusolvas^s után

Next

/
Oldalképek
Tartalom