Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-23 / 142. szám

2 — - <r v DELMAGYARORSZÁG 1911 .iifíü'űS 23 Akármilyen kormány támaszkodjék ezekre a pártokra Ausztriában, arra az egyre már nem fpg hivatkozhatni, hogy az uralkodó magyargyülölet miatt semmit sem vihet keresztül a Reiehsrathban, ami a magyaroknak is kedvező. Egy liberális többség odaát s egy libérális többség ideát: — ez olyan helyzetet jelent, melyben Csak az prédikálhat lemondást, akiből még a becsületes alku bátorsága is hiányzik. Anglia ünnepnapja. Azt az ünnepséget,, melynek csütörtökön London a tanuja volt, mikor V. György király fejére tették a koronát, nem lehet azzal a szemmel nézni, mint a magyar királyok megkoronázását. Az angol koronázás csak ünnep, de annak alkotmányjogi jelentősége nincs, mint ahogy sehol sincs ilyen jelentősége a koronázásnak, Magyarország kivételével. Az angol király trónralépte pillanatában összes királyi jogainak birtokába lép, nem ugy, mint a magyar király, aki felségjogainak legnagyobb részét csak megkoronáztatása után gyakorolhatja. Ennek dacára az angol koronázásnak Anglia szempontjából óriási jelentősége van, mert a rengeteg birodalom egységének és összetartozóságának olyan dokumentuma ez, mely minden angolnak szivét büszkeséggel kell liogy eltöltse. Akkora birodalom az angol, hogy az egykori hatalmas római birodalom a mai angol birodalomnak egy tizedrésze sem volt, amig Róma hatalmas légiókkal tudta csak birtokait megvédeni a széteséstől, Anglia rendes hadsereg nélkül, az erőszak minden eszköze nélkül uralkod'k a világnak egy hetedrésze fölött. Botha generális. kilenc évvel ezelőtt még vezére volt a buroknak Anglia ellen s ma mint az egész délafrikai uniónak miniszterelnöke vesz részt az angol koronázási ünnepen. Németország, De, hogy rosszat ne gondolj, a menyaszszonya voltam már ekkor, s sok mindennel tisztába jöttünk; tudtuk, mikor lesz az esküvőnk, hová megyünk nászútra, hány szobás lesz a lakás, és a többi édesen prózai és fontos dolog . . . Gyiirü nem volt és eljegyzés .se. Minek? Szépen elhatároztunk együtt mindent, a kis homályos szögletben, e meleg" kályha mellett, egymáshoz bújva ... . Gyürü? . . . Nevetséges! Hogy többet érjünk pár gramm aranynyal? . . . Ilyenkor megsimította a hajamat az egész tenyerével, súlyosan és forrón s én ugyanazt a kéjes borzongatást éreztem, amit lustálkodó cica érezhet, mikor lehunyt szemmel állja a cirógatást . . . És azután valami hirtelen ügyben elutazott Józsi. És azután ... hazajött. De eltelt egy hét, két hét, talán száz esztendő is, — mit tudtam én! — és nem láttam se őt, se az irását. És hogy mennyit szenvedtem ezalatt! Ha igaz, hogy odafönt serpenyőbe szedik az emberi könyeket; az én serpenyőm csordultig van már! . . . Reggelenkint a párnám fodrát facsarni lehetett s a hajam valami egészen különös iilattal ivódott át a könyeimtől. Végre egyszer mégis jött levél; szokatlanul súlyos, bélyegekkel teliragasztott. Forgattam jobbra-balra, azután befutottam vele a speizba, azután újra vissza a szobába és a fejem szédült és felbontani nem mertem! mely magát a kultura hordozójának szereti hirdetni, a kis Elzászt negyven év alatt nem tudta annyira megnyerni, hogy önkormánvzatot és szabad alkotmányt merjen nek'k adni. Anglia öt évvel azután, hogy a bur háború véget ért. teljes önkormányzatot, parlamentet, alkotmányt adott a buroknak s miniszterelnökké Bothát nevezte ki, aki egykor vezére volt a bur szabadságharcnak. Fz az igazi képe Anglia világhatalmának, s annak a szellemnek, mely ezt a rengeteg birodalmat összetartja. A szabadság, az emberi jogok tisztelete, a teljes önkormányzat, ez az, amivel Anglia magához láncolja gyarmatait S ez az, amiért India bensziilött királyai s Ausztrália, Kanada, Pélafrika képviselői, tehát az egykor fegyverrel leigázottat, angoloknak vallják magukat büszkén és örömmel. Voltak már világbirodalmak, Nagy Sándoré, Rómáé, Spanyolországé, de ezeket mind a fegyver tartotta össze, az angol birodalom az első, amelyet a jogok tisztelete, a szabadság és a kultura. Ez az oka annak, hogy az egész civilizált világ együtt érez Angliával s hogy az angol nép is a puszta látványosságánál többet láthat a koronázás fényes ünnepében. Nekünk különös indokunk van, hogy Angliához bennünket a legmelegebb rokonszenv fűzzön. Hisz a múltban ismételten volt védelmezőnk Anglia az osztrák abszolutizmussal szemben. Bethlen Gábor Anglia pártfogását élvezte, Kossuth és menekülő társait Anglia védelmezte az osztrák vérebek elöl, s ismét Anglia volt az, amely 48 után, mikor Ausztria a magyar függetlenségi törekvéseket a Thun-félé protestáns pátenssel akarta sarkaiból kiemelni, tiltakozását jelentette be s ezzel az egész osztrák abszolutizmus gerincét törte össze. Távol vagyunk Angliától s szerencsétlen földrajzi helyzetünk és a dinasztikus politika megakadályo, bennünket abban, hogy egy angol szövetsé gért sikerrel agitálhassunk. S mig az olas % a spanyol, a portugál, a francia nép tehát holnap nem egy teljesen idegen, hanem eg Pedig olyan nagyon ismertem azt az irást, a gömbölyű, kicsi betűket! És mégse mertem felbontani, csak vizsgáltam, bomló szívvel, a borítékon át; hátha elleshetnék egy betűt, egy vonást, ami benne van. Ami benne volt! . . . Egy csomó bolondos sürün telediktált kis levél, amiket én küldözgettem volt neki; csupa lányos, buta naivság! Csupa sziv, csupa szerelem, csupa csók! . . . Ezekenkiviil volt még egy igen elegáns, igen korrekt papir, amelyiknek — persze. — csak egyik oldalán volt irás: Komoly, kimért, kiszámított, udvarias, idegen frázisok . . . Hogy mi és miről? Mindegy! . . . Elfogott a keserűség: hát ennek, ennek az embernek hittem én? Ilyen embernek?. . . A kályhában kihamvadt ép a tűz, azt tettem, amit ilyen esetben regény hősnők tesznek: beledobáltam a leveleimet . . . Igen, de előbb átolvastam őket és sirtam. Bevallom, ugy sirtam, mint még soha! Sirnom kellett: a vékony, tótágast álló betiieskék ... a tenger felkiáltójel, kérdőjel, gondolatjel . . . S minden második szó cakosan aláhuzogatva és itt-ott egy megható, kövér pocácska s a levelek végén ez:„A nagyon szerető . . ." Kinézek az ablakon. Lent, a korzón hullámzik a nép, tarkán; mint valami szivárványos tenger. Elnézem őket; milyen vidámak! Milyen mosolygósak! Talán nem szeszövetséges nemzet Örömünnepében' vesv részt, mi csak mint távoláilók nézzük azt v gig, azok mögül a sáncok mögül; melyeket a Németországgal való szövetség emelt közénk és Anglia közé. De a magyar nemzet nem feledheti el, hogy ép legnehezebb napjaiba1.; Anglia segitő kezét nyújtotta feléje s hogy Anglia volt az, mely megakadályozta, hogy Ausztria teljesen vérbe fojtsa. A portugál nemzetgyűlés. Lisszabonból jelentik : A nemzetgyűlés tegnapi eleő ülése szünet nélkül nyolc órán át tartott, anélkül, hogy a napirendet kimerítették volna. A mai második ülésen fölolvasták a köztársaság ideiglenes elnökének, Bragá-nak üzenetét, azután nagy lelkesedéssel bizalmat szavaztak a kormánynak és az egész minisztériumot végleg megsemmisítették. Kimen a helyzetről. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök ma nyilatkozott egyik fővárosi lapban az osztrák választásokról ós a véderőreform nyári tárgyalásáról. A miniszterelnök szerint a keresztényszocaálisták veresége Bécsben a természetes viszonyoknak megfelelő. — A magyar politika szempontjából — folytatta a miniszterelnök — mindenesetre jó hatást tulajdonitok a keresztényszocialisták visszaszorulásának, mert ezekből a sorokból kerültek ki mindig azok, akik Bécsben a magyarellenes politika eszközéül kínálkoztak. Ránk nézve tehát csak ezek az elemek szorultak le az aktiv politika teréről. Elmondotta ezután Khuen, hogy Bienerth helyzetét az uj alakulás csupán megnehezitette, ellenben bizonyos, hogy az osztrák választásoknak ez az eredménye is föltétlenül biztosítja a véderőreform sorsát a Reiehsrathban. A véderőreformról szólva Khuen megerősítette azokat a híreket, amelyek arról számoltak be, hogy a . véderőreform tárgyalását a kormány a jövő hónapban megkezdeti a képviselőházzal. rettek, nem csalódtak és nem szenvedtek soha! Az arcuk csupa verőfény, a szemük csupa derű, és beszélnek és kacagnak és sokszor játékosan néznek össze. Odébb, a parkban már lombosodnak a fák, ide látszik puha, zöld fejük, ahogy egymás: lioz bújnak szerelmesen, s a levegőben megcsendül az örök melódia, s az ágon elkezdődik a bimbózás. Én meg csak nézek keserűen és unottan a fényes világban; igy, messziről komédiának látok mindent, rendkívül kicsinyes és egyforma komédiának, ami rövidebb-hosszabb ideig, néha egy napig, néha tiz esztendeig tart, s az elmultával azt mondjuk: nem is volt igaz! Valaki fölnéz hozzám, amint elhalad az ablakom alatt. Ki? . . . Egy finoman sodort feketés bajusz, meg egy aranyos cvikker. Egyebet nem tudok róla . . . Az utcasarkon újra visszafordul, újra erre jön és újra néz... most már hosszasan és mosolyogva: Pfuj, az az ostoba, önhitt férfimosoly! Becsapom az ablakom: vége. Haladjon szépen tovább, uracskám! Önök egyformák valamennyien: egyformán kezdik és banálisan egyformán végzik. Nekem elég volt egyszer. Pedig azt mondják, hogy május van Igaz? Mondd meg, hiszen te most lettél húsz esztendős! . . .