Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-21 / 140. szám

1911 ü. évfolyam, 140. szám Szerda, junius 21 DELMAGYARÖRSZAG zponti szerkesz tőség és kiadóhivatal Szefled, ? ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN TELEFON-SZÁM: cn Korona-utca 15. szám q | egész évre . K 24-— félévre . . . K J2-— egész évre . R 28'— félévre . . . R 14-— Szerkesztőség 305 c=i Kiadóhivatal Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal iV., negyedévre. R 6'— egy hónapra K 2-— negyedévre. K V— egy hónapra K 2-40 Interurbán 835 c=a Városház-utca 3. szám £ Egyes szám ára 10 fillér Egyes szám ira 10 fillér Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—If A Zsilinszky-fiuk. Annak a bünpörnek, amelynek tárgyalását az egész ország érdeklődése közepette kezdte meg hétfőn a gyulai esküdtbíróság, a szereplők személye, a békésmegyei karakterisztikus viszonyok adják meg azt a nagy, szinte országos jelentőséget, amely ezt a biinpört kiemeli a sablonos gyilkossági esetek sorából és hatalmas társadalmi erők ütköző pontjává teszi. Mindenhol, ahol a régi magyar patriarchalis birtok és családi viszonyok régi és egyre elzárkózottabb kereteiket fenn tudták tartani, föltalálhatók a Zsilinszkyek. Távolról sem mondjuk, hogy ennek a sok részében lejárt zsentri etikának hiszekegyje rendelkezik azzal az erkölcsi erővel, amely ennek az egy osztálynak keretein kívül is híveket tudna hódítani. De ez még nem jelentheti azt, hogy ennek vagy bármely más kiváltságos osztálynak fönnállása ellen háborút lehetne viselni más fegyverekkel, mint aminőket a jóizléstől vezérelt szellemi előkelőség, a társadalmi repd törvényeit fölrúgni nem kívánó tiszta etika és a szigorúan elvi alapon álló osztályharc adnak az ember kezébe, itt Gyulán, Békéscsabán, de egész Békésmegyében megboldogult Áchim András még ma is lelkesülő, közvetlen hivein kivül mindenki azt beszéli, hogy a parasztvezér nem volt a legkiválóbb karakterek közül való, hogy kétségtelenül erős talentumára nagy árnyékot vetett jellemének sok fogyatékossága, vérmérsékletének tűrhetetlen erőszakossága, hogy nem volt az az ember, aki akár Írásban, akár szóban elveinek diadaláért olyan harcot tudott volna vivni, hogy kardvágásaival a más társadalmi vagy politikai pártálláshoz tartozó harcost, és ne a privát embert vágja meg. Bizonyos, hogy ez a harcmodor fölütötte tanyáját a Polónyi Gézáktól erősen megfertőzött magyar kszélet sok hadosztályában, de ez olyan rossz, amivel nem lehet menteni egyegy küzdő katonának hasonló harcmodorát és nem lehet miatta az áldozatok martirumai közé fölavatni egy olyan embert, aki ugyan közéleti vezér volt, de tűzhalálát olyan csatában nyerte, amelyet nem elvekért, hanem hatalomvágyakért vivott meg és amelyben a szociálista, a parasztkirály, sőt a demagóg elé tolakszik folyton Áchim András, ha nem is lehet őt teljesen elvonatkoztatni azoktól az elvektől, amelyeknek szószólója, möndjuk: megszemélyesítője volt. A vegyész doktor és az ügyvédjelölt Zsilinszky — szolid és intelligens fiuknak látszanak — egy hektó búzáért aligha emelnek fegyvert valakire. Azokat a golyókat, amelyek Áchim Andrást élete delén megölték, a parasztvezér felé egykép irányította az apját védő fin és a társadalmi pozíciójában megtámadott középnemes. Bizonyos, hogy ebben az osztályharcban mi azokkal az emberekkel vagyunk szolidárisak, akik a kisebbséggel szemben a nagyobb, a sanyarú viszonyok között élő és verejtékes küzködések között tengődő tömegek élete sorsát akarják megjavítani és ideológiáját akarják kiszélesíteni, megfinomitani. Az autokrata allűrökkel fölruházott Áchim András jól tapintotta meg a kor és a tömegek ütőerét, de ő a jelszavakon fölfelé kúszott ős a népszerűsége árán saját anyagi javát munkálta. Megközelítő bizonyossággal sem merjük állitani, hogy a gyulai esküdtszéki tárgyalás fölmentő vagy marasztaló verdikttel tesz-e pontot ezután a trar gikus eset után. De az az epilógus, amely most játszódik le Békésmegye egyik városában, pontot tehet-e azok után az összecsapások után, amelyektől száz sebből vérzik a magyar társadalom és amelyek a társadalmi erők~ nek legtöbbször olyan harcba vitelét eredményezték, amelyben a küzdelem a küzdők elvtelensége, az elveknek más szempontokkal való összecserélése miatt sohasem hathatott a kellő megtisztítással. Polónyi Gézának és Hock Jánosnak a parlamentben legutóbb vivott harca ugyanilyen szélsőségeket tüntet föl és ha megsokasodnak azok, akik Polónyihoz hasonlóan mérges és vészes szenvedélyek harcba vitelével a győzelem kivívásáért állandóan az emberek szenvedélyeire és gyöngeA megcsalt csaló. Ma Guy de Teramond. Szabad! — kiáltotta a külső kopogtatásra báró Hector de la Roche Mallassié, ak'i előtt szőke bajuszát simitgatta, azután az ajtó felé fordította fejét, melynek küszöbén szolgája feldúlt arcai, égnek emelt kezekkel megjelent. Mi baj, Gilbot? — Abáró ur szabója a podgyászon ül és nem engedi a vasúthoz szállitani! mondta kétségbeesetten a szolga. Hecktor báró a hűséges inas kiséreíében •..zonnal kisietett az előszobába, ahol a nagy utiböröndön csakugyan ott találta virgonc mo^dulaíu kis szabóját, aki a kocsissal dühösen vitatkozott. — Hogyan Sam Dec ur— kiáltotta boszszusan a báró, — ön bátorkodik házambán ilyen botrányt csapni. — Követelem báró ur, hogy fizesse ki azonnal számláját, — válaszolta a feldühödött szabó, tiszteletteljes, de erélyes hangon. — Csak nem hiszi Sam ur, hogy adósa maradok? Feltett szándékom volt önt visszaérkezésem napján levélben magamhoz hivatni és tartozásomat kiegyenlíteni. A szabó hihetetlenül csóválta bozontos fejét. , j' — Báró ur, mostmár huszadszor hiteget, biztatgat, de ma nem tágítok, amig pénzemet meg nem kapom. Ugyan, ugyan Sam ur. . . hát nincs bizalma hozzám. Lesz, ha majd megkapom a pénzemet. — Halja Sam ur, önnek különös módja van az emberekre rontani és utazásukat megakadályozni. — Én csak a pénzemet követelem! — És mindez azért a nyomorult 1498 frank és 65 centime-ért, — folytatta nyugodtan a báró. — Nem illik igy bánni a legjobb megrendelőivel, kedves Sam ur! És most kérem szálljon le szépen a bőröndről, mert még lekésem a vonatról. — Mindenekelőtt követelem a pénzemet! A báró aggodalommal tekint órájára. A mutató ijesztő sebességgel rohant előre és az átkozott szabó ugy viselkedik, mintha rnindehez semmi köze se volna. A báró attól is tartott, hogy a késedelem folytán többi hitelezői is megrohanhatnák, mert a derék és nemes de la Roche Mallassié báró nyakig úszott az adósság tengerében. Valószínűleg éppen azért tartotta már elodázhátatlannak a levegőváltozás*, Ingy hitelezői nagy falkájától néhány ezer méternyi távolságban, biztosságban érezze magát. Mit tegyen most? Hogy meneküljön a kérlelhetlen szabótól. A zsebében levő pénzre fel-tétlen szüksége volt az utazáshoz. Ha ezt a szabónak adja, itthon keli ragadnia! - Borzasztó dilemma, melyből nehéz a menekülés. Hogy szabaduljon meg ettől a kellemetlen kullancstól? Fényes találékonysága* mely egyébkor sokkal nehezebb esetekben is bevált, — most teljesen cserben hagyta. Szerencséiére a szabó akaratlanul is a segítségére sietett, mikor tiszteletteljesen megjegyezte: — Reménylem, nem akarja a báró ur elhitetni velem, hogy az útiköltségen kiviil több nénze nincsen? A nemes báró arca hirtelen kiderült, meri megtalálta az egvedül kivezető utat. — Sam Dec ur, — igy szólt komolyan, — jogosan elvárhattam volna, hogy bennem' visszatértemig teljesen megbízzon, de miután látom, hogy erőszakoskodik, azonnal kiegyenlítem tartozásomat. Gilbot — kiáltotta a szolgának, — hozz tintát és tollat! — Azután elővette zsebéből a jegyzőkönyvét. — 1400 frank a tartozásom? — 1498 frank és 65 centimes, szolgálatárabáró ur! — És hatvanöt, centimes! Gyors mozdulattal kitépte jegyzőkönyvéből a megirt lapot és odanyújtotta a- szabónak. Sam ur, ez a csekk bankomnak szól! Nyugtázva van számlája? Helyes! Máskor kérem legyen