Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-21 / 140. szám

2 CÉLMAGYARORS ZAS : : r 1911 junius 21 ségeire apellálnák, a magyar társadalom mostani evolúcióját sokszor fogják még megjelölni a békéscsabaihoz hasonló esetek. Gyulán azt beszélik, hogy a helyzet /kedvező a Zsilinszky fiukra. Az esetleges felmentő ítélet azonban csak ennek a kút embernek adja meg az abszoluciót, Áchim Andrásnak már megadta más, de nem szabad megadni azoknak, akik a közélet egy-egy ekszponált helyén megfeledkeznek hivatásuk méltóságáról, kötelességeik teljesítésének erkölcsi törvényeiről és azokról a kötelékekről, amelyek testvérként kapcsolnak össze kivétel nélkül minden magyar honpolgárt. A szociális küzdelemnek sokszor célt tévesztett, mindig kétélű fegyvert használt harcosa volt Áchim András, régi jogok, dicsőségek és kiváltságok szenvedélyes védelmezői a Zsiünszkyek. Áchim ebbe a csatába belevonszolta az öreg Zsilinszky tiszteletreméltó alakját, amikor a fiuk apjuk védelmére keltek, olyan kötelességet teljesítettek, amely kedves és .szent mindannyiunk előtt. Mi tehát ezeket az embereket fölmentjük annak ellenére, hogy közéleti harcaikkal nem értünk egyet mindenben. Még egyet. Az a tárgyalás, amelynek keretében e „gyilkosság" ügyét tisztázni kívánják, <nem mindenben elégili ki azokat az igényeket, amelyeket az eifiber a bűnvádi perrendtartás rendelkezései következtében támaszt. Azt hisszük, hogy az ügyész elfogult volt, amikor a legsúlyosabb bűntett, gyilkosság miatt emelt vádat a Zsilinszky fiuk ellen. Különös és meglepő, hogy az esküdtszéki tárgyalást vezető elnök sem tudott az elfogulatlanságnak arra a magaslatára emelkedni, amely nem számol előítéletekkel és a vádlottak kihallgatását abban a mederben vezeti, amely távol van minden inkvizitorius jellegtől és ezzel eleget tesz a bűnvádi perrendtartás alapszellemének. Ugy mondják, hogy az elnöknek eme, udvariasabb megrendelőivel, hogy a jövőben is biztosithassa magának! A szabó boldogan átvette az utalványt és a földig hajolva rebegte: — Köszönöm a figyelmeztetését, báró ur és ha megengedi,- visszatértekor bemutatom uj szövetmintáimat. A báró büszkén elfordult tőle és rá sem •hallgatott. — Gyorsan Gilbot! Vigyék le a bőröndömet, maga pedig kocsis, hajtson minél gyor-sabban a központi pályaudvarhoz! Egy szóval, a boldog Sarn ott állott abank korlátjánál és mosolyogva jelentette: — Kérem ezt a csekket beváltani! — Azonal uram, — válaszolta a pénztárnok. Átvette az utalványt, megszemlélte az aláirást és lapozott egy nagy, vaskos könyvet. Rövid idő múlva visszatért a korláthoz: — Sajnálom, uram, nem fizethetjük ki az összeget! Sam azt hitte, hogy rögtön összeesik ijediében. — Hát nincs itt de la Roche Mallassie bárónak számlája? — Hogy ne volna; azonban csak 1400 frankot deponált a báró ur. A szabó tenyereivel törülgette a homlokáról a veritékcsöppeket. a sokak előtt feltűnt szigorúságára szükség volt azért, nehogy ugy tűnjék föl, hogy a tárgyalás irányításában klikkek működnek közre. Leszögeztük ezt az általánosan hangoztatott indokolást anélkül, hogy el fogadnók, mert nem hisszük, hogy a törvényszéki épület falain kivül hullámzó áramlatok becsaphatnak az igazságszolgáltatás szentélyébe. Az elnöknek ebben az eljárásában mi egyszerű jogi tévedést látunk, "amely — azt hisszük — zavarta a tárgyalás ideális menetét, de nem lesz döntő hatása arra az Ítéletre, amelynek célja semmiesetre sem lehet, hogy aktuális társadalmi politikát szolgáljon, hanem az, hogy ha bűnös még valaki élő ebben az ügyben, elvegye büntetését. Az angol koronázás. (Saját tudósítónktól.) Néhány nap és V. György a koronázás ténye által is az lesz, ami a valóságban már egy esztendő óta: Hitvalló Edvárd utóda, Anglia és az Egyesült királyság uralkodója, a Hit védője és tulajdonosa még sok egyéb C1111116 K, melyek mind abba az egybe futnak össze, hogy az angol király. A címek és méltóságok e tömegének átruházása ragyogó ünnepséggel megy végbe és erre már betek óta folynak a készülődések s tovabaíadásáról egymást érUv a bő tudósítások. Kontinentális szemmel nézve azonban kissé furcsán festenek ezek az előkészületek. A buzgó gyakorolás, melyet a szereplésre hivatottak az ünnepély zavartalan lefolyása érdekében végeznek, mintha valamelyest devalválná az ünnep rangját, hogy azt ne mondjuk: a misztieumát. Mert hiszen bizonyos, liogy a koronázás sókkal körülményesebb cerimóniával jár, semhogy csak ugy rögtönözni lehetne, de mégis nem csorbitja-e az aktus méltóságát, hogy ily alaposan és ennyire nyiltan próbálgatják? Stendhal híres regényének, a Rouge et Noir-nak egyik legérdekesebb jelenete, amikor a püspök, mielőtt a templomba bevonulna, tükör előtt gyakorolja magát az áldásosztásban. Mert még ezt is tanulni kell; hogyne kellene tehát betanulni azt a sok lépést, megliajlást, fordulást s mi mást, amit a koronázási szertartás követel! Csakhogy a püspök egyedül — Nem baj megelégszem én. 1400 frankkal is, csak szíveskedjék átadni. — Lehetetlen! A szabályzatok értelmében pontosan csak akkora összeget fizethetünk ki, amilyenről a csekk kiállíttatott . Ha a csekk, bár 5 centimes-al több, mint amilyen a kiállító elkönyvelt számlája, akkor az utalványt nem válthatjuk be. A szabó összeszedte minden erejét, hogy gyenge lábain meg ne inogjon és dühösen ordította: — Megcsalt, a gazember! És igaza volt. A nemes báró egy értéktelen csekkel megszabadult kellemetlen hitelezőjétől ... Sam lehorgasztott fővel érkezett haza lakására és siránkozva panaszolta balesetét a feleségének. Szomorú alázatossággal várta madame Sam keserű szemrehányásait, meu az éles nyelvű asszonyság pénzügyekben nem érti a tréfát. Ez ewszer azonban, kivételesen, nyugodtan hallgatta férje panaszait, minden félbeszakítás nélkül és csak a végén kezdte: — Mennyivel kevesebb a báró számlája a bankban? — 98 frank és 65 centimes-al. — Milyen jó, hogy mi asszonyok nem veszítjük el mindjárt az eszünket, ugy, mint ti gyáva férfiak. tartás követel! Csakhogy a üspök égyebül volt a tükrével, Londonban pedig , nap nap után mindenek szeme láttára ismétlik a próbát. A vestminsteri apátság küszöbén az érsek minden reggel elébe járul egy statisztáló emberpárnak, aki a királyt és a királynét játsza;-megalakul a menet, melyben az urak esernyőkkel é.4 sétapálcákkal helyetesitik a kardokat, a hölgyek peckes léptekkel jelzik, hogy a királyné uszályát viszik és mikor odaérnek az oltár elé, az érsek a királyt játszó alakra mutatva, a statisztákból össze• állított tömeg hangos rivalgása között kérdi meg mégegyszer a „né"-től, liogy elfogadja-e uralkodóának? Ez a nagykomolyan végigpróbált játék nem csökkenti-e magának a ko ronáizásüak a komolyságát? Nem olybá tüuik-e fel, mintha a koronázás előzetes s megismételt paródia lenne? És nem érthető-e, ha azt a gondolatot kelti, liogy Angliábanegyszersmind a legprofanizálóbban is? Nos, hagyjuk meg a kontinentális Ízlésnek a csekélyke elégtételt, hogy igy van; de hallgassuk meg azt is, amivel egy angol ember elhallgattathatná a gúnyolódást. Ki fog tűnni, hogy a nevetőknek még sincs egészen igazuk és hogy az angol koronázás és pedig éppen furcsalásra kinálkoáó készülődések révén olyasvalamit szimbolizál, amiben sokkal több az elismerni való példaadás, mint a kiélcélni való komikum. Angliáról sokszor elmondták, — igy kezdődik nz igazolás — liogy a Világ legkonzervatívabb országa; de ne felejtsük el, hogy. egyszersmind a legradikálisabb is. Nincs nemzet, piely — épületeinek formájától a kincstári kancellár gyapjuzsákjáig — anyhyira ragaszkodna a múlthoz, mint az angol, de — Földnélküli Jánosról George Lloydig ' egész története bízónyitja— nincs olyan se, mely bátrabban és -haladóbban tudna újítani, mint szintén az angol. Angliában volt legelői)!) olyan parlament.?-niely az ország jövedelmeinek hovaforditását- számon kérte és a 'terhek kiszabását magának - 'biztosította; az angőTember volt legelőbb polgár, olyan, aki 'szabad öiupagával ós- niégtárüadliatatlan a személyében: minden ország között Anglia volt az első, mely. szembe mért szállani a pápával és a. reformáció Angliában ünnepelte az első diadalát, Angliában volt először nem n&gy ár egy királynak a feje' az ország alkotmányának megóvásáért; Angliában alkották meg az első. szegényügyi törvényt és — liogy egy ugrással a mához jiísfeunk, Anliában már megcsinálták amivel Franciaország csak most készül megpróbálkozni és amit másutt még mindéhütt a jövőnek tar— Nem értelek, Clodie! — mondta Nyugtalankodva a szabó. • — Majd megérted később! „ Ugyanazon az estén, — épen mikor már a bankot bezárni készültek, — madame Sam Dec megjelent a korlátnál. — Tisztelt uram, — igy szólt a pénztárnokhoz — én de la Rochre Malassie báró házvezetőneje vagyok és arra kérném a !.áró ur revében, szíveskedjék ezt a száz írankot a báró ut javára irni. — Várjon, kérem egy pillanatig, nyugtatványt adunk'az összegről! A következő nap reggelén, a szabó ismét megjelent csekkjével a banknál, amikor is a „teljes 'összeget hiány nélkül kifizették neki. Mikor a báró nyaralásából visszatért, valószínűleg nem örvendett az előre nem sejtett megoldásnak, noha madame Sam Dec nagylelkűen megajándékozta az 1 frank és 35 centimes többlettel, mely a bankban ínég a báró számláján maradt. A leckéből azonban megtanulta,' hogy a csalás nem marad mindig büntetlenül, hogy időnkint illenék a szabószámláját is kielégíteni és hogy igaza van a közmondásnak, mely azt tartja: „Aki másnak vermet ás, íiiaga esik bele ..."