Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-20 / 139. szám

4 DELMAGYAR0RSZÁ6 1911 junius 20 mennyien Békéscsabáról jöttek a halott Áchim leglelkesebb hívei azokból a névtele­nekből, akikből á parasztkirály lelkes, ra­jongó csapata rcfcfrndáiódott. Egyikük sem jutott be a tárgyaló térémbe, reggel jöttek, amikorra már elkapkodták azt a néhány be­lépőjegyet, amelyet a törvényszék elnöke ki­"bocsáthatott. A szokásos formaságok elintézésével kez­dődik a nagy érdekességeket igérő tárgya­lás. Ezek a formaságok több dolgokban kii­lönbzznek azoktól; sor' ket más, bizony Gyulánál nagyobb- yáPosók: esküdtszéki tár­gyalásain láttunk." Például: azlember nyu­godtan ül, vizsgálódik/kutat, nézdegél, ada­tokat gyiíjt, várja a tárgyalás kezdetét, ami­kor nyolc óra néhány perckor a terem kö­zepére áll egy szolga és stentori hangon kiáltja: — A'királyi törvényszék! Ezután a kissé szokatlan és hőstenori han­gon való bejelentés után vonul be a három­tagú biróság élén az elnökkel. Az ügyész, a sértett képviselője, néhai Áchim közeli elv­barátja, Fényes Samu dr, a védők: a gyulai Kepich Frigyes dr és az országos hirii kri­minalista és szociológus, Kenedi Géza ek­kor már helyeikeh üinek. Az igazmundásra hivatott esküdtek,,akiknek kisorsolásánál Ke­nedi Géza nagy szigorúsággal jár el, hamar és teljesen kimeríti visszavetési jogát, az orvos- és fegyverszakértők egészítik ki azt a szervezetet, amely ma itt az igazságtevés ne­héz szerepére összeült. Legnagyobb figyelem és érdeklődés Áchim Andrásnét és a vádlott Zsilinszky-fiukat vár­ja. Kristóffy József veres-zsebkendős kor­ícse, özvegy Achirrtné, távolról sem látszik annak a kuruc-ásszonynak, aminőnek leg­utóbbi szereplése után gondolná az ember. Majdnem vékony dpngáju, igénytelen kiné­zésű, teljesen elvirult és pirosképü asszony, de ezen a pirosságón már erősen áttörtet az öregség ráncai. Fekete ruhája lóg rajta, az asszonyoknak nem abból a fajtájából való, akik akár asszonyíságukkal, akár sorsuk szánalmasságával, Özvegységük fekete gyá­szával rokonérzést vagy részvétet tudná­nak kelteni. A Zsilinszky-fiuk a hátuk mögött szuro­nyos-puskás börtöhőrökkel jelennek meg. Fekete zsakett és hozzávaló csikós nadrág van mind a kettőn.. Diszkrét megjelenésű, ro­konszenvet ébresztő, két ur és bár vallomá­saikban van némi határozatlanság, kétség­telen, hogy sorsuk ,esetleg tragikus lejtőjére azok a végzetes szélsőségek, űzhették őket, amelyek kórosan pusztítanak nemcsak Bé­késmegyében, hanem a megjelenés talán más, ujabb és szélsőségesebb, rikítóbb vagy szintelenebb foriuájában az egész országban. Ilyen külsőségek és az első pillanatokban kitapintható belsőségek között indul meg Gyulán a legszörriyüségesebb bűntettel, ame­lyet a büntető törvénykönyv konstruál a gyilkosság bünte'ttóvél vádolt Zsilinszky-fiuk esküdtszéki tárgyalása. Az idevalók persze tippelnek. Egyesek azt mondják, hogy bizo­nyára fölmentik á' .vádlottakat, mert az es­küdtek között Öt a paraszt, nyolc az ur. Má­sok szerint az elítélés bizonyos ép az esküdt­széknek ilyen módójt való összeállítása miatt. Hallatszanak ófyáít hangok rnég ma is, hogy bizony Gyulára oly. erősen átcsapnak a bé­késcsabai viharok hullámai; hogy relatíve el­fogulatlan ítélet sem várható ebben az ügy­ben ebben a városban, ) Most már mindegy, A. tárgyalás megin­dult, az ügyet láthatólag jól előkészítették, nem tehető zsuinális.ztikai pertraktálás tár­gyává, ami az igazságszóigáltatás dolga. Vá­runk egy ítéletek, melynek hivatása, hogy •orvosolja a jogrendet, de hogy csak némileg is, mint nagy mementó, közre fog hatni a vészes társadalmi bajok orvoslásában, na­gyon kétséges, Az elnök elfögúttan vezeti a tárgyalást. Nem figyelmeztette á Zsilinszky-fiukat arra, hogy a büntető . perrendtartás értelmében nem kell felelniok azpkra a kérdésekre, a melyek direkt arrá irányulnak, hogy a gyil­kosság bűnesetét állapítsák meg. Az elnök azt akarja kihozni, hogy a Zsilinszky-fiuk gyilkosság bűntettében bűnösök. Hogy mint dolgoznak a Zsilinszky-fiuk bűnösségért, azt bizonyítja az a két sze­gedi színész,'akik ma tanuságtételre jelent­keztek az elnöknél. Szabó Lajos és még egy színész ugyanis megjelentek az esküdt­széki tárgyalást vezető elnöknél és bejelen­tették, hogy hallották, amint a ligetben jobb módú parasztgazda igy szólt két embernek: — Nektek muszáj a Zsilinszky-fiuk ellen vallonotok; igy kívánja a párt. Hadd dögöl­jenek az urak. A tanúkihallgatást ma nem fejezték be, a tárgyalást kedden egész nap folytatják. Á tárgyalásról ez a részletes tudósitás szól: (Elnölti intés.) A törvényszék bevonulása után az elnök megintette a közönséget ilyformán: — Olyan intelligens hallgatóság gyűlt ösz­sze, hogy a magam részéről nem tartom szükségesnek ezt a közönséget csendre inteni. Kötelességem azonban figyelmeztetni min­denkit, hogy tartózkodjék a tetszés vagy a nemtetszés nyilvánításától, mert aki a ren­det ilyesmivel zavarja, elnöki megintés után rendi eutasitást kap, esetleg kiutasítom, sőt kivezettetem a teremő51. végső esőiben le is tartóztatom. (A vád.) Az elnök: Tárgyalásra van kitűzve gyil­kosság bűntettével vádolt Zsilinszky Gábor és Endre bűnügye. Vezessék be a vádlot­takat! Szuronyos börtönőrök között lép be a két Zsilinszky-fiu. Mindketten elegáns zsakett­ben vannak. Látszik rajtuk, hogy egész erő­feszítéssel nyugalmat erőszakolnak maguk­ra, de nem birják palástolni izgatottságukat. Elsőnek Zsilinszky Gábort vezetik be a bör­tönőrök, utána lépdel fivére. Különösen Gá­bor annyira izgatott, hogy piros foltok ütnek ki arcara. Előbb a vádlottak személyazonosságát ál­lapítja meg az elnök. Zsilinszky Gábor 1888-ban született, evangélikus vallású, ve­gyészmérnök, büntetve még nem volt. A má­sodrendű vádlott, Zsilinszky Endre, 1886-ban született, ügyvédjelölt. Felolvastatja most az elnök a tanuk név­sorát, amelyben első özvegy Áchim András­né. Következik ezután az esküdtszék meg­alakítása. (A z esküdtek.) Tardos Dezső dr ügyvéd, aki szintén az eskudtbirák közt van, a törvényszék elé lép és jelenti, liogy mint ügyvédje az Achim­családnak, elfogultnak érzi magát, tehát fel­mentését kéri. Az elnök elbocsátja. A har­minc esküdt közül most 12 rendes és 2 pót­esküdt kisorsolása következik. Rendes esküd­tek létték: 1. Hegedűs József könyvvezető, Gyula, 2. Szilágyi Andor földmives, Gyula! 3. Baki László vaskereskedő, Békés, 4. Kohn Géza kereskedő Békés. 5. Bollán Kálmán ke­reskedő, Orosháza. 6. Dr Graz Pál ügyvéd, Békés. 7. Benedek Márton kereskedő, Oros­háza, 8. Ailer Gábor földmives, Gyoma. 9. Horváth István kereskedő, Tótkomlós. 10. Galgóczy Géza uradalmi ispán, Doboz. 11. Fock Zsigmond kereskedő, Orosháza. 12. Groo Mihály ács, Gyula. Potesküdtek: 1. Balta Sándor uradalmi tiszttartó, Szarvas. 2. ifj. Schwab József asztalos, Gyula. A védő már akkor kimerítette a visszave­tés jogát, amikor Szabó János esküdtet nem fogadta el s az elnök erre figyelmeztette. Ek­kor Kenedi Géza dr kijelentette, hogy az u tói jár á visszautasított esküdtet elfogadja, az elnök azonban nem engedte meg. Figyelemre méltó, hogy a védők a csabai esküdteket kivétel nélkül visszavetették; nincs az esküdtbiróságban csabai ember. Az esküdtszék megalakulása után az elnök fölolvastatja a vádirat rendelkező részét, mely gyilkossággal vádolja a Zsilinszky-fiu­kat, aztán kihallgatja a két vádlottat. (Zsilinszky Gábor vallomása.) Zsilinszky Gábort szólítja elő az elnök; Endrét pedig azalatt eltávolítják á terernbÓl. Elnök: Megértette a vádat? Zsilinszky Gábor: Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Nem. Elmondja ezután az elnök fölszólitására a vádlott, hogy tavaly abszolvált, azóta otthon tartózkodik. Elnök: Ismerte Achimot? — Ign, de csak látásból, sohasem beszéltem vele. — önnek volt egy Browningja. Hol sze­rezte és mikor? — Még a mult év szeptemberében vettem, mert kint voltam a gazdaságban egy elha­gyatott kastélyban és szükségem lehetett rá. — Csabán is állandóan magánál hordta? Igen, különösen mióta hallottam, liogy nem tanácsos az utcán revolver nélkül járni, főleg ha valakit Zsilinszkynek liivnak. Ugy hordtam magammal, akárcsak a pénztárcá­mat és órámat. — Fivérének, Endrének is volt revolvere? — Igen, még katonakora óta. — Állandóan nála volt? — Igen. — Tudja-e azt, hogy atyjának kellemetlen­ségei voltak Áchimmal? — Igen, tudom, öszszel Áchim beszámolót tartott s akkor súlyosan megsértette apámat. Elmondja most a vádlott, liogy Áchim lapja, a Békésmegyei Friss Újság milyen vá­dakat szór atyja ellen, sőt nagybátyját is megrágalmazta. Atyjáról azt irta, hogy a meggyesegyliázi parcellázásnál visszaélése­ket követett el, hogy egy mérnök inzultálta és egy Pándy István nevü ember arcul is köpte. — Édesatyja tett-e valami lépést a meg­torlásra? — Nem. — Mikor olvasta ön a lapot? — A megjelenés napján. — Ki vette meg? — Anyám. — Hány órakor? — Lehetett este félkilenc, mikor én olvastam. — Aztán mit csináltak önök testvérek? — Endre behívott engem dolgozószobájába. Megbeszéltük, hogy leg­jobb volna, ha elmennénk Áchimhoz, beszél­nénk vele, liogy szüntesse be támadásait csa­ládunk ellen. — Szóval, csak beszélni akartak vele, ugy-e? — Igen, szóba akartunk vele állni. — Arról nem volt önök közt szó, hogy esetleg teltlegesen szereznek maguknak elégtételt? — Nem is gondoltunk erre. — Tudták, hogy Áchim goromba, durva ember, tehát erre is el kellett készülniök, Mi volt ebben az esetben a céljuk? — Megállapodtunk, hogy tudjuk, mi a dol­gunk és mit kell tennünk. Ezalatt azt értet­tük, liogy abbajl az esetben, lia Áchim V'itrt­sitaná, anyagilag hozzá fogunk járulni a „Szabadság" cimü lap föntartásálioz, amely Áchim ellen alakult. —Ebben megállapod­tak önök, ugy-e? — Igen. — Dfe el kellett készülniök arra is, hogy nem megy ilyen simán a dolog. Mi volt erre az esetre a tervük? — Hogy visszavonulunk, látván, kivel van dolgunk. Mi ugy tudtuk, hogy Áchim idegenekkel nélra udvarias is szokott lenni. Nem gondoltuk, hogy saját la­kásán inzultálni akarna benünket. — Önök­nek minden eshetőségre el kellett készülniök. Figyelmeztetem önt, hogy a csendőrőrmester előtt azt mondták, liogy azért mentek Áchimhoz, hogy inzultálják. — Ez tévedés. Mi akkor meg voltunk za­varodva. Annyi verzió keringett, azt sem tudhattuk, miről van szó. Most azután az eliíök kérdésére a vádlott összefüggően elmondja, hogy Kossitzky Má­tyással is beszéltek, de nem kért tőle revol­vert. Később Endrét szem elől tévesztette s csak később otthon találkozott vele. Ismét útnak indultak. Á Nádor-kávéházban is ke­resték, de nem találták Aebimot. Megálla­podtak, hogy ugy sem lehetne vele ma be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom