Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-20 / 139. szám

19 il junius 20 5 szelni, mert szombat lévén, bizonyára be van rúgva, tehát hazatértek és lefeküdtek. Reggel hat órakor költött fel benünket a cseléd. • — Nem gondoltak arra, hogy saját laká­sán inzultálni találja önöket Aehim? — Erre nem gondoltunk, csak épen kiuta­sításra voltunk elkészülve. Most elmondta a vádlott, hogy indulóban Endre sétapálcát vett magához, ő ellenben kutyakorbáesot tett zsebéhe, mert pálcáját nem találta. (Az elnök intésére egy törvény­széki szolga felmutatja a kérdéses pálcát, ami jókora furkósbot és az elnök meg is jegyzi, hogy fiatalemberek nem szoktak ilyen botot sétapálcának használni.) — Ön minek tett zsebre kutyakorbácsot? — Tudtuk, hogy olyankor, vasárnap Áchim­nak hivei tömegesen vannak ott, gondoltuk, hogy ntat kell magunknak csinálnunk. — Kutya korbácscsal nem szoktak utat törni. A kutyakorbács arra való, hogy meg­becstelenitsünk vele valakit. Figyelmeztetem a vádlottat, hogy a vizsgálóbiró előtt ugy vallott, bog/ ha Áchim meg találná támadni, kutyakorbácscsal akar védekezni. A vádlott megmaradt amellett, hogy ön­kénytelenül tette zsebre a kutyakorbácsot is, a revolvert pedig öltözködés közben, mint ahogy megszokta. Endrénél van-e fegyver, arra nem is gondolt. Mikor Áchim házához értek, azért nem a rendes bejáraton mentek a tornácra, mert közelebb akartak kerülni. Ezt az utat ismerte ő akkoráról, amikor lovagias ügyben volt Áchimnál. Egy cselédlánynyal találkoztak s ő kérdezte: Itthon van,-e a kép­viselő ur? Igen, — volt a felelet — lépjenek az urak beljebb. Utána mentünk. A cseléd azt mondta, hogy szólni fog gazdájának, be­jelent. Hosszas várakozás után találomra a bel­sőbb szoba felé tartottunk és ajtaján kopog­tattunk. Szabad! —hallatszott ki onnan. Be­léptünk. Bátyám, mint az idősebb, elől ment. Achimot szemben a szoba sarkában a falhoz támaszkodva találtuk. Már nem tudom, nem szekrény mellett állott-e, vagy csak a szoba sarkában. Két-három lépést tettünk feléje. Áchim botot szorongatott kezében, a bot a földet érte. Elnök: Milyen bot volt az? A vádlott: Azt hiszem, fekete szinü. (Föl­mutatják Áchim botját.) Hogy ez volt-e, nem tudom, lehet. — Milyen messze állottak önök Áchimtól? — Olyan messze, mint én most az elnök úr­tól, talán hat lépésre. Én bemutattam magam bátyám azonban nyomban beszélni kezdett, anélkül, hogy bemutatkozott yolna. Ameny­nyire visszaemlékezem, mikor én beléptem és nevem mondtam, bátyám már igy szólt: „Áchim ur, eljöttünk önhöz, hogy a Békés­megyei Friss Újságban azokat a rágalma­kat, amelyeket édesatyánk és nagybátyánk ellen szórt, vonja vissza és kérjük, hogy a hajszát szüntesse be. Nem kihivó hangon, hanem nyugodtan mondta ezt. Áchim erre ránk kiáltott: Takarodjatok ki innen! Bá­tyám nyugodtan felelt: De igenis, jogunk van, hogy beszéljünk önnel, Áchim ur. Nem is fejezhette be szavait bátyám. Áchim bo­tot emelt rá és fejbe sújtotta. Bátyám az ütést karjával elhárította, de a bot ballábán érte. Erre bátyám is fölemelte botját és rá­sújtott Áchimra. Nem tudom, nem láttam, érte-e az ütés, csak annyit tudok, hogy fe­lülről lefelé sújtott. -Ekkor Áchim ráugrott, az ágyra teperte, fojtogatta, lába már alig ért a földig. Segitségért nem tudott kiáltani. (Az elnök felszólítására a padon megmutat­ja, hogy miképen fojtogatta Áchim bátyját.) Ekkor én rákiáltottam: Áchim ur, ne bántsa a bátyámat, mert lövök. Még nem vettem ki revolveremet, de mikor láttam, bátyám moz­dulni sem tud, lőttem rá. Áchim fölkelt, a bá­tyám is és, kimentünk a szobából. — Nem állta vaaki az utjukat? — Nem volt senki. — Az egyik tauu azt állítja, hogy valaki egy széket emelt ön ellen. — Ez nem igaz. Ezután összehasonlítják Zsilinszky Gábor­ok, a szolgabiróqágon és a csendőrségen tett vallomásait, amelyek a lövések számára néz­ve nem egyeznek és végül megállapítják, hogy két lövés történt. Kiderül, hogy a vád­lott a gyilkosság előtt kérte kölcsön a revol­vert Koczinsky nevü barátjától és ezt csak azért tagadta le, mert nem akarta, hogy ba­rátjának kellemetlenségei legyenek. (Zsilinszky Endre vallomása.) ö sokkal halkabban beszél, mint fivére, ugy hogy az elnök kénytelen volt hangosabb be­szédre figyelmeztetni. Nem érzi magát bű­nösnek. A revolvert még 1908-ban vette Nagyszalontán és rendesen magánál hordta. Elmondja a gyilkosság előzményeit és elő­készületeit. Az elnök: Nem gondolták, hogy Achiin brutális lesz? — Bizonyára megfordult bennünk az a gondolat, hogy tettleg is ellenünk fordulhat. — Erről nem beszéltek? — Nem beszéltünk róla. — Nagyon különös, hogy erről nem be­széltek. — Nem is olyan különös, mert valószínűbb volt, hogy kapunk valami elégtételfélét. Zsilinszky Endre kihallgatása után szem­besítették a két fivért és megkérdezték tőlük, van-e valami különös kívánságuk. Nem volt. Kenedi Géza védő számos tanú kihallgatá­sát kéri, akik bizonyítják, hogy Áchim And­rástól az egész város retteget, revolver nél­kül nadrágos ember nem mert az utcára lép­ni, hogy Áchim egy rendőrre is rálőtt és ezer korona dijat tűzött ki a főszolgabíró fejére. (Achimné kihallgatása.) Achiin András özvegye mozgás köze­pette áll az elnök elé. — Férjem elmondotta nekem, — vallja, — hogy Staffel, a férjem lapjának, a Békés­csabai Friss Újságnak kiadója már napok­kal előbb figyelmeztette őt, vigyázzon. A A Zsilinszky-fiuk bejöttek hozzá a nyom­dába és megfenyegették őt, ha az apjukat tovább is támadja. Áchimnak pedig azt üzen­ték, vigyázzon magára, mert ők jól lőnnek! Elmondta még az özvegy, hogy az a bot, mely a bűnjelek között szerepel, és amely­lyel állitólag a férje a Zsilinszky-fiukat meg­ütötte, soha sem volt a férjénél, hanem iftin­dig a padláson hevert. Nem tudja elképzelni, hogy Került a bűnjelek közé. A Zsilinszky-fiuk védője ellenzi Achimné megesketését. A törvényszék rövid tanács­kozás utáii elrendeli az eskütételt. Mindenki fölállt a teremben, halálos csönd lett. Az elnök figyelmeztette Achimnét az eskü szentségére. Achimné ekkor sírásra fakadt és kijelentette, hogy mielőtt pieges­küdne, egy igen fontos vallomást kell tennie, amit az urától hallott, mikor az a halálos ágyán feküdt. Az uram az utolsó órájában azt mon­dotta: A Zsilinszky-fiuk engem orvul támad­tak meg. Mikor lebuktam,akkor lőttek belém. Az elnök nyomatékosan és újra figyelmez­tette az özvegyet az eskü szentségére és a hamis eskü súlyos következményeire. Achimné letette az esküt. ( Orvosszakértó'k.) Ezután a tárgyalást felfüggesztették és csak délután három1 órakor kezdik el újból. A délutáni tárgyalást az orvosszakér­tők kihallgatása nyitotta meg. Reisz Miksa dr hatósági orvos a Zsi­linszky-fiukat vizsgálta meg és erről tesz most jelentést. — A Zsilinszky-fiuk a bűntett elkövetése után hozzám szaladtak és igy szóltak: — Doktor bácsi, nem akartuk, de nem tehetünk róla. Elnök: Milyen sérüléseket állapított meg? Reisz dr: Gábor a gégéjét fájlalta. Meg­vizsgáltam és azt tapasztaltam, hogy a gal­lér össze van nyomva,, de a gégén erőszak nyoma nem látszott. Az a véleményem, hogy; a kemény gallér felfogta a szorítást és Jgy a gége láthatóan nem sérült meg. End­rén már találtam sebet. A tarkóján hat cen­timéter hósszüi és tiz centiméter széles zú­zott szélű seb voít, amely vagy botütéstöi, vagy valami más tom$A Szerszámtól eredt. De az sincs kizárva, bogy dulakódás köz­ben az ágy szélébe ütődve kapta a sebet. Elnök: Szóval az á^y szélétől is kaphatta a sebet? 1 • Reisz dr: Igen. Elnök: Egyéb sérülései is voltak? Reisz dr: Igen. Elnök: Mitől eredehettuk a sérülések? Reisz dr: Három ujj. nyomása következ­tében. Az bizonyos, h.öjgy idegen kéz okozta sérülések voltak. Elnök: Igaz lehet az, hogy bottal ütött Áchim? Reisz dr: Orvosi szempontból lehetséges. Fényes Samu dr (Achimné ügyvédje): Háziorvosa volt kegyed a Zsilinszkyéknek. Reisz drUIgen. Fényes Samu dr: ,ítyNottam, hogy ön azt hangoztatta: Achimot Szeretném már pe­csenyének az asztalomon látni. Reisz dr: Ez hazugság. Fényes Samu dr: Kérem erre vonatkozó­lag kihallgatni Szrabövszkv Pál és Pollák Ármin dr urakat. Reisz dr: Ez hazugság. Igaz, hogy évek­kel ezelőtt mondtam, tíogv Áchim még a boncasztalra kerül, mert öíyan a természete. A törvényszék mellőzi a tanuk kihallgatá­sát. Második orvosszakértő Zöldi János cir megyei tiszti főorvos? Zöldi azt vallja, hogy Áchim halálát nem. a lőtt sebek okozták, mert azok olyan'természetűek voltak, hogy ha három órán belül orvosi kezelés alá vet­ték volna Achimot, felgyógyult volna. — Három lőtt sebét találtam, de valószí­nűnek tartom, hogy két lövési sebcsatorna egy lövésből ered. A lövps nem volt közvet­len okozója a halálnak. Orvosi kezelés nél­kül a sebek elgenyesedtek, a belek átlyukad­tak. Orvosi kezelés hkinya volt a halál oka. Feldmann Ignác dr hasonló orvosi szak­véleményt ad. Pécsi Károly dr a Zsilinszky-fiuk elmebeli állapotáról számol be. — Nem észleltem semmiféle öntudatlansá­got. Az öntudatukban zavar nem állott be sem a gyilkosság előtt, sem pedig után. Cse­lekedetük elkövetésében nem folyt be semmi féle elmezavar. (Fegyverszakértők.) Az orvosszakértők után a törvényszék a fegyverszakértők véleményét hallgatta meg. Osvald József közös hadseregbeli főfegy­verkovács a következőket vallotta: — Mindkét Brow.ning hibátlan volt. Ti­zenöt lépésről biztosan lőhet mindkettővel találni. Husz lépésríjl sincs kizárva a per­fekt célzás után a .biztos találás. Endre fegy­veréből tizennégy napon belül nem történt lö­vés. Gábor fegyveréből pedig csak nyolc na­pon belül nem történt lövés. Lehetségesnek tartom, miután automatikus ismétlőfegyver­ről van szó, hogy a második lövés már csak az ijedtség, a kezek- réfjeksz mozgása követ­keztében történt. Butyilía István f egy yey szakér tő hasonló vallomást tett. Ezután az elnök az ülést bezárta azzal, hogy holnap kilenckor, folytatják. Paál Jób. A király nyaralása. Bécsből jelentik Junius utolsó napjai egyikén, valószínűen 27-én, Ischlbe utazik a'király hosszabb tar­tózkodásra. A Vadászatokon Ferenc Ferdi­nánd trónörökös és Károly Ferenc József főherceg is részt vesznek. Nyolcvanegyedik születésnapját a király a legszűkebb családi körben ünnepli meg. Itt említjük meg, hogy Mayer bécsi püspök Ischlbe utazott, hogy Mária Valéria fpberc^gpő tizedik gyermekét megkeresztelje. --- Bécsből jelentik: A király ma reggel a Heripps-nyaralóhoz épitett ideiglenes kápol bábán misét hallgatott. Ez­után a katonai főtisztek jelentését fogadta. A munkaprogram ezen részének elintézése után a felség Stürgfcb: gróf vallás- és köz­oktatásügyi mipisijtert j külön kihallgatáson

Next

/
Oldalképek
Tartalom