Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-14 / 135. szám

4 . DELMAGYARORSZÁG 1911 jüiHús 14 nék, nyilatkozattételre idézik és békés tárgyalással inkriminált tételeiknek visszavonására bírják őket. Prohászka püspökkel szemben mellőztek minden ilyem előzetes kiegyező kísérletet. Nyilván nem szándék nélkül. Nyilván titkos kezek dolgoztak azon, hogy már egy kimondott Ítélet után járjon Canossát a szabad szellemű tanításaiban görbe szemmel nézett székesfehérvári püspök. Annál kevésbé várhatta Prohászka a súlyos ítéletet, mert nemrégiben, amikor elsőizben indult meg ellene az aknamunka Rómában, tudvalevően az indeksz-kongregáció fölmentette a vád alól s azt a biztatást kapta, hogy megszüntetnek ellene minden eljárást. És most mégis — újságból kell értesülnie arról, hogy in effigíe elitélték. Az első percben annyira lesújtotta Prohászkát a római hir, hogy visszavonult szobájába és meghagyta inasának, hogy senkit se bocsásson be hozzá. Tiz perc azonban elegendő volt ennek a tőrhetetlen energiájú embernek, hogy visszanyerje önuralmát és jövendő magatartását eldöntse. Behívta tanácskozásra meghitt papjait s velük is meghányta-vetette a dolgot. (Prohászka nyilatkozata.) Egyik újságíró fölkereste Székesfehérvárott a püspököt, ós a közöttük történt beszélgetést igy irja le: — Ebben az ügyben érkezett táviratunk, méltóságos ur, magából a Vatikánból ered. A hir valóságon alapszik. Mi modern katolikusok különben már régen elő voltunk arra készülve, hogy igy lesz. — Önök, világi hivők túlozva látják a dolgot. Aki azonban az Indeksznek egész szervezetét ismeri és ennek az intézménynek célját közelről látja, tisztában van azzal, hogy az nemcsak eretnekségre, hamis egyházi tanokra mondja ki a tilalmat. Fölmerülhetnek mindenféle olyan tekintetek, amelyek a legfelső egyházi hatóságot arra indíthatják, hogy jó tanácskép kimondja : — Ne erre haladjunk — elég ebből! Végre, ha én jogot formálok arra, hogy megírjak valamit a magam feje szerint, el kell ismernem az egyháznak is azt a jogát, hogy megbírálja a munkámat a maga feje szerint. Két dolog talányos csak előttem. Egyik az „Mélységesen tisztelt uram! Amit a jó Isten összeadott, ember azt ne akarja szétválasztani! Ez a szentírásban is bene van és én négy hónapig hűségesen szógátam, de most megén együt vagyunk az urámal és 8 most bolondul utánam, mer én főzök neki, javítok és mosok rá. Az iteni nők ebez nem értenek. Mán Pesten mesézte nekem Makra János, aki haza jöt inen és az uram ü vele üzente, hogy szegődgyek ide, de egy élő embernek se szóljak, hogy akarok ide gyüni. A kapitány uí legyen szives, keressen egy másik nőt a gyerekek mellé, majd én megmondom neki, milyen finom, jó hely ez és az uraság is és a kapitány ur ha idejön, látogasson meg minket, mert most örülök ám az életemnek ós szeretném neki megköszönni, hogy megkaptam az uramat. A drága gyerekek jöjjenek el hozzám, ha nem tetszik engedni, jövök én oda az édesekhez. Az uram is tiszteltet mindenkit és aszondja, hogy a nagyságos uróknál megszépültem és sokkal műveltebb lettem. Alázatos kézcsók és tisztelettel Virág Rózsi." Margit asszony kacagva nézte a kapitánynak mindinkább megnyúló arcát, mignem az is, bosszankodva bár, de mégis együtt nevetett a hahotázó házaspárral. De azért mégis ez volt Dörfler kapitánynak első és utolsó cselédközvetitósi kísérlete. hogy engem nem értesítettek erről as ügyről. A A másik pedig, hogy müveim, ha indekszre kerültek, miért csak most jutottak erre a sorara"'' „A modern katolicizmus" cimü könyvem már 1907-ben jelent meg, még pedig az esztergomi egyházmegye approbálásával. A másik „Az intellektuálizmus tulhnjtásai" — ez, kórom, egy merőben filozófiai disszertáció, akadémiai székfoglalóm. A dolgok és fogalmak bölcseleti meghatározása, anélkül, hogy bármi hitelvet érintene. A harmadik, a „Több békességet!" cimü pedig karácsonyi cikke volt az Egyházi Közlönynek. Nem pásztorlevól ez, tévesen mondja római táviratuk, hanem egy egyszerű karácsonyi cikkely, amilyent minden világi katolikus is irhát. Az erkölcsi élet, az embertársi szeretet a témája és szintén nem ütközik dogmába. A krisztusi szorotet az az eszmekörünk, amelynek nem lehet még elképzelni sem azt a liberális fölfogását, amelyik dogmát súrolna, — ennek a gondolatnak nincsen tulhajtása I — Méltóságos ur tehát nem lát komoly sérelmet az egyház tanítása ellen a müveiben és nem lát végzetes fenyítést az indekszre helyezésben ? — Nem. Határozottan nem. Ha itt a hitről volna szó, az komoly dolog volna. De itt csak egy bizonyos pedagógiai irányzatról van szó, amelyet ón foganatosnak tartok, de amolyet esetleg aggodalommal is lehet nézni, mint ahogy az egyház aggodalommal is nézi. — Méltóságos uram, ebben az indeksz-ügyben, ugy vélem, az a kérdés érdekli most leginkább híveit — s nem kíváncsiságból, hanem Méltóságod egyéniségéhez füzödött benső fölbuzdulásából kifolyólag, amelyet most egy nyugtalanító érintés ért — hogy vájjon minő következményei lesznek a kongregáció ítéletének MóltóságodraV Nem is igy kell mondanom; a rangja nem fedezi itt az apostoli vezért, inkább a nove: azaz égető kérdés, hogy megmarad-e és megmaradhat-e a piüspök ur Prohászka Ottokárnak? — Igen: Prohászka Ottokárnak is és püspöknek is. Szelíd mosoly csillant meg itt a püspök arcán. Majd igy folytatta a székesfehérvári püspök: — A püspöki állásomat ez a dolog sehogyse érinti. Ha jól emlékszem, nem is én vagyok az első püspök, akit ez a sors ért. Amig az indekszkongregáció engem nem értesít, addig természetesen nincsen az ügyemben semmi szerepem. Az értesítés vételével azonban valószínűleg tárgyalás indul meg a Szentszék között és köztem s e megbeszélések alkalmával sok félreértést és aggodalmat ellehetne oszlatni. Nem hiszem, hogy fönmaradjon az inkr.minátt részekből olyasvalami, amit vissza kellene vonnom. — És ha mégis maradna, Méltóságos uram ? — Akkor habozás nélkül vissza fogom vonni, illetve szerencsésebb stilizálásban fogom kikorrigálni. — Ez épen az, ami izgatja a modern fölfogásu katolikusokat az egész dologban. Egy tragikus összeomlástól, egy siratni való csalódástól rettegnek. A tanításoknak, amelyeket gyönyörrel szivtak magukba, a megsemmisüléstől tartanak. — A laikus beszól ebből a fölfogásból. Önök ugy látják ezt az indekszre helyezést, mint valami ekszkommunikációt, valami szörnyű világitóletet. S azért a következményeihez is sötét képeket fűznek. Egyik ssm áll. Nem lényeges dolog sem az indekszre jutásom és nem lényeges dolog az sem, ha visszavonok valamit. Nem tragikus egy csöppet sem ez az egész dolog. — A már megirt müvekre nem, mert hiszen azok immár feledhetetlen élő tanítások és abban a titkos rótü belső könyvünkben vannak most már megirva,amelyet nem lehet indekszre tenni. De a jövőre nézve, Méltóságos uram. nem lehet befolyással az, hog'y az indekszszel szembon meg kellene hajolnia? — Dehogy! Nem akar ez le fúvás lenni! Én folytatom a missziómat. Van nekünk elég terünk, ahol együtt dolgozhatunk. Az egyház gazdasági igazgatása és a népmentési kérdések nem ütközhetnek például egyáltalán dogmákba. És még sok ilyen működési tér van. Nem kell összevesznünk. Nem kell egymást akadályoznunk. Ezt már csak a Szentszók sem akarhatja. (Nyilatkozik lius páter is.) Prohászka könyveinek sorsáról Bus páter sehogysem akar hitelt adni a hirnek. — Nem tartom valószínűnek — mondta a Budapesten élő páter provinciális —, hogy ez az értesülésük megfelel a valóságnak. Különben — jegyezte meg egy kis gondolkodás után — lehet, hogy igaz. Prohászkával is megeshetett: minden ember tévedhet, tévedhet az egyházi egyén is. S ha csakugyan elítélték, az ítélet a munkára vonatkozik, nem az emberre. Az, hogy a müveit esotleg indekszre tették, ránézve nem járhat következménynyel, mert hiszen csak egy vagy több irodalmi munkára vonatkozó egyházi kritikáról van szó. Bus páter azután olvasni kezdte a tudósítást. — Persze, a jezsuiták I Mindig a jezsuiták — mondta csöndes mosolylyal. — Tessék elhinni, tévedés, mintha azon a bizonyos vigilantiáft Tomcsányi páter Prohászka püspök ellon foglalt volna állást. Az én értesülésem szerint Tomcsányi páter épen ellenkezőleg azt fejtegette ott, hogy a szóban lévő munkákat kétfélekópen lőhet értelmezni, — nem szabad tehát belemagyarázni olyasmit, ami a püspökre nézve kellemetlen kritikát vonna maga után. A jezsuita atya azután igen kedves modorban kifejtette, hogy nem jogosult a kongregációk támadása, mert a vallási türelmetlenségnek, a gyűlöletnek a csiráit nem kongregációkban kell keresni. Végül a búcsúzás előtt még azt igyekezett bebizonyítani, hogy a kongregációk szabadelvüsóge az igazi szabadelvüség. A női választójog kongresszusa. Stockholmból jelentik: A női választójog VI. nemzetközi kongresszusát tegnap mintegy ezer résztvevő jelenlétében, akik Eulópa minden országából, az Egyesült-Államokból, Dél-Afrikából és Áusztráliából érkeztek, megnyitották. Marokkó. Párisból jelentik: A Havas-ügynökség jelenti Mekinesből: A csapatok, amelyek reggel négy órakor indultak el, délután félkettőkor érkeztek Mekines elé. Reggel félhét óra óta a csapatoknak folyton harcolniok kellett a marokkóiak dühös támadásai ellen, akik nagy tömegekben bukkantak föl és nehezen voltak támadhatók. Francia részről egy ember elesett, öt megsebesült. Az ellenség vesztesége mintegy ötven halott volt A csapatok a szultán kertjeiben ütöttek tábort. Itt Moinier tábornok Muley Zin trónkövetelőnek előkelőségeit és maghzenjét, majd a trónkövetelőt magát fogadta, aki meghódolt és bocsánatot kórt. Moinier tábornok megígérte a trónkövetelőnek, hogy életét kímélni fogják és Muley Hafid részéről sem lesz semmi bántódása. A csapatok a városba bevonultak. A dohány tröszt ellen. Washingtonból jelentik: Ismételt kérdezősködósekre válaszolva, Wickersham, az igazságügyi osztály főnöke közölte a képviselőházzal, hogy nem tartja a közérdekkel összeegyeztethetőnek nyilatkozni arról, vájjon az igazságügyi departement büntető eljárást készül-e indítani az amerikai dohánytröszt hivatalnoka ellen, vagy nem? Byrnes, Tenessee követe, erre rezoluciót nyújtott be, amelyben fölszólítja az igazságügyi departement főnökét, hogy a büntető eljárást azonnal indítsa meg.