Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-14 / 135. szám

1911 junius 11 DÉLMAGYARORSZAG 5 Az utolsó fegyuir. Botránykert a Prófétában. Az éjjel tizenkét óra után a Próféta kerthelyiségében, ahol óriási tömeg em­ber jelenlétében tartotta meg hatalmas beszédét egyik legkiválóbb magyar katolikus pap, Hock János, kijátszotta utolsó fegyverét is a Gerliczy-párt. Közvetlenül Haypál beszédének befe­jezése után ugyanis a Próféta elé ér­keztek a Gerliczy-pártiak, élükön a mágnás jelölttel, Gerliczy Ferenc báróval ős ad-hoc párt vezéreivel, Kligler Alberttel és Pálfy Dániel­lel. Kihallatszott az utcára a Prófé­tát zsúfolásig megtöltő hatalmas tö­meg lelkesedésének óriási zsivaja, de ez egy pillanatra sem akadályozta meg Geriiczyéket abban, hogy az Eöt­vös-pártiakkal teli kerthelyiségbe be ne hatoljanak olyan módszerrel, mint ahogy Budavárát vették be a törökök a nagy szabadságharcok idején. Ger­liczy maga, amikor látta, hogy a Pró­fétában Eötvös-párti szavazók gyűltek össze, kocsira ült és elhajtatott. Nem igy a pártbéli emberek. Az egyik fő­vezér, Pálfy Dániel volt az első, aki a Prófétába bement. Utána egyenkint szállingóztak be a hivei, miközben Szeless József dr ezt a kijelentőst tette a kapu előtt: — Ma itt nayy bajok lesznek. Hatszáz választó jön ide még utánunk. És — tényleg. Sorra érkeztek a ko­csik a vöröstollas emberekkel, akik sorjában, egyenkint és a világért sem tömegesen vonultak, sompolyogtak be a kertbe. Amikor már szép számmal voltak Gerliczy-pártiak a hatalmas tö­megű Eötvös-pártiak között, egyszerre csak egy nyúlánk, magas, szélesvállu ember jelent meg a kartajtóban, kalap­ján a vörös tollal és elkiáltotta magát: — Üsd a zsidót az anyja is­tenit. Ez a bátor és bölcs társadalmi po­litikában apostoloskodó ur, Sántha László városi iktató volt, aki körül külonösképen rendőrök álltak. Sántha urat Lázár György dr polgármester figyelmébe ajánljuk, So­mogyi Szilveszter dr főkapitánytól pe­dig tisztelettel kérdjük, hogy azért van-e a rendőrség, hogy Sántha urnák részeg kalózkodásaihoz asszisztáljon, vagy pedig azért, hogy a polgárság zömének élet és vagyonbiztonságát megvédje. Meg kell itt még jegyeznünk, hogy rendörök álltak a Pró­féta ajtajában már akkor, amikor oda a Gerliczy pártiak besompolyogtak. Az éjjeli órákban, amikor ezek a sorok iroduak, nem volt még megálla­pítható, hogy hogy keletkezett az a parázs veszekedés, amelynek könnyen tömérdek emberáldozata lehetett volna. Annyi bizonyos, hogy a provokálás a Gerliczy-pártiak részéről megtörtént, a szegedi választás történetében páratlan botrányról csak mozaik képet adhatunk. Bizonyos, hogy ez a hallatlan válasz­tási botrány nem jöhet létre, ha a rend­őrség Somogyi Szilveszter dr fő­kapitánynyal az élén nem viselkedik olyan hallatlan indolenciával, mint a minővel viselkedett. Maga a főkapi­tány csak akkor tudta meg az egész botrányt, amikor Balassa Ármin dr a Tisza-szállóban felelősségre vonta. És Szeged város főkapitánya ekkor is csak a vállát tudta vonogatni. A botrány színhelyén csak jó idő múlva jelent meg a rendőrség és különös, mindegyik szám nélkül. Sass Lajos rend­őrbiztos csodálatos nyugalommal tudta nem végezni a dolgát, a rendőrök minden bűnöst futni hagytak. Igy történt a hires-jeles szegedi rendőrség világbotránnyá nőtt rend­csinálása. Az Eötvös-pártiak legnagyobb fölhá­borodássál tárgyalták az eseményeket. Balassa Ármin kérte azután a polgár­ságot, hogy maradjon nyugodtan, az illetékes tényezőknek lesz gondjuk arra, hogy minden bűnös elvegye méltó büntetését. Vázsonyi Vilmos kijelentette, hogy az országgyűlésben is szóváteszi ezt a hallatlan botrányt. Haypál Benő emelkedett szólásra. — Két tényt lehet megállapítani Uraim — mondotta — Budapesten nagyon édes a Kugler, Szegeden ugy­látszik keserű. Ez az egyik tény. A másik az, hogy Dániel bemerészkedett az oroszlán ketrecébe, de kiakolboli­tották onnan. (Élénk derültség.) Ezzel be is fejezem a beszédemet, arra ké­rem önöket, hogy legyenek méltóak önmagukhoz és ne feledjék el azt, hogyha valaki sárral akarja megdobálni az ellenséget, nem bizonyos, hogy azt eltalálja, de az bizonyos, hogy sáros lesz a keze. Kérem, oszoljanak szét nyugodtan. Vázsonyi Vilmos emelkedett szólásra ezután és a legnagyobb fölháborodás­sal ítélte el a botrányokat. Bejelentette, hogy lesz gondja arra, hogy az or­szág tanácsában is szóba kerüljön az eset. Elvárja a törvényhatósági bizott­ság tagjaitól, hogy lesz gondjuk arra, hogy ez a páratlan botrány ne marad­jon megtorlás nélkül. Ezután a választók hatalmas cso­portja a korzón át a Tisza-szállóig el­kísérte Hock Jánost, Vázsonyi Vilmost és Haypál Benőt, közben természéte­tesen lelkesen tüntettek Eötvös Ká­roly és a vezérek mellett, * A hajnali órákban értesülünk a követke­zőkről: A botrányok akkor kezdődtek, ami­kor az Eötvös-párt egy része a helyiséget már elhagyta. A távozók helyére a Ger­liczy-párt elnökségének tagjai ós velük né­hány állami gimnáziumi tanár és néhány városi tisztviselő kalapjukon valamennyien a Gerliczy-jelvénynyel egymásiitán besur­rantak. Peidl Imre gimnáziumi tanár és Nagy József gimnáziumi tanár, továbbá Szeles József dr. Hock János beszéde alatt abcugolni kezdtek. Azt kiáltották: — Le a piszkos szdju pappal! Amikor őket erre rendreutasították, azj, kiáltották vissza: — Fogják be a szájukat, mi munkapár­tiak vagyunk. Az Eötvös-párt egy-két tagja rendreutasí­totta a betolakodókat ós igy kiabált rájuk: — Mit tüntetnek itt, menjenek ki innen. Mások ezt kiáltották : — Szedjék le a vörös tollakat. Szeless József dr erre pofonnal fenyegetett meg egy Eötvös-pártit. Ebből keletkezett az egész botrány. Sze­lessék is ós az Eötvös-pártiak közül is töb­ben székeket ragadtak. Választás előtt. — Győzelmi remény az Eötvös-párton. — (Saját tudósítónktól.) Vázsonyi Vilmos, Haypál Benő és Hock Já­nos országgyűlési képviselők érkeztek kedden Szegedre, hogy újra, huszon­négy órával a választás előtt, lelkesít­sék a választókat Eötvös Károly ér­dekében. Az Eötvös-zászló minden jel szerint fényes győzelmet arat s a li­berális elem ezzel a győzelemmel fo­kozott erővel viszi előbbre Szeged vá­ros érdekeit, minden téren. De az egész ország büszke lesz e diadalra, mert ez ujjmutatás lesz arra, hogy a modern, nagy Magyarországon a libe­rális szellem diadalmas utján föltartóz­hatatlanul nyomul előre. Az Eötvös­párt végrehajtó-bizottsága s elnöksége a keddi napon értesült arról, hogy az ellenfél érdekében a választópolgárok között a terror fegyveréhez is folya­modtak, de a szegedi választók sze­rencsére tul vannak már azon, hogy megfélemlíthessék őket ilyenképen. Ez a hadviselési mód csak lelkesítette, diadalmas sikerbizásban csak ösztö­nözte Eötvös s a liberális hiveit. A választási intézkedések. Ivánkovics Sándor dr választási elnök, a vá­lasztás alkalmából a pártok gyülekezése, föl­vonulása és a választás székhelyén való elhe­lyezésére nézve az 1899. évi XV. törvénycikk 154. szakasza értelmében, az illetékes ténye­zők meghallgatásával, következőleg intézke­dett : I. Gerliczy Ferenc báró pártja a Klauzál-tér, Kárász-utca, Széchenyi-téren vonul föl a város­háza elé, ott a baloldali kapun át a földszint baloldali folyosóján keresztül a hátsó lépcsőn vonul a főispáni és polgármesteri terembe és pedig az I. kerületi és ujszegedi választók a főispáni, a II. és III. kerületi választók a pol­gármesteri terembe. II. Eötvös Károly pártja a Tisza-szálló előtt gyülekezik és onnan egyenes vonalban a város­háza északi sarkához és a jobboldali kapun át a középső lépcsőn vonul a közgyűlési te­rembe. III. Amennyiben harmadik jelölt is ajánitat­nók, ennek választói a feketesas-utcai város­háza mögötti részen gyülekeznek, a városháza feketesas-utcai kapuján vonulnak föl a szám­vevőségnek e célra berendezett helyiségébe » onnan a folyosón közvetlenül a választási he­lyiségbe. A képviselőjelölt ajánlást kedden délelőtt ad* ták át az elnöknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom