Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)
1911-06-02 / 125. szám
1911 II. évfolyam, 125. szám Péntek, junius 2 I t Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám cm Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., C3 Városház-utca 3. szám mi ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12"— negyedévre. K 6'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 2'— ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 281— félévre . . . R 14"— negyedévre. R 7'— egy hónapra R 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305 cm Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Magyar szupremácia. Nincs nemzetiségi kérdés, de vannak nemzetiségi kérdések. Egészen más a tót kérdés például mint a szász, vagy a sváb kérdés, mint a román. Sőt a szepességi vagy az erdélyi, vagy a bánáti németek kérdése is ép oly különböző egymástól, mint az erdélyi román kérdés a magyarországitól. Más már a bihari románság, mint az aradmegyei s a sárosi tótság nemcsak érzelmileg, de nyelv tekintetében is a körülötte fekvő megyékével együtt, mint a pozsonyi vagy liptói tót. Ha például a szász kérdést vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy a szászok helyzete egészen speciális természetű. Történelmi jogokkal, régi kulturával birtak s a magyar állam elvett tőlük jogokat, mig a többi nemzetiségeknek csak adott. A szászság erejét nem tömege, hanem kvalitása teszi s az ő szupremáciáját a magyaréhoz hasonlóan veszélyezteti a tömeguralom. Amily természetes tehát, hogy a szász universitás megszüntetése s a magyar közigazgatás, bíráskodás és oktatásnak ezen területre való behatolása fölkeltette ellenszenvüket; ép oly természetes, hogy az oláhsággal szemben, annak szaporaságával és terjeszkedésével szemben ma a magyarra támaszkodik s az egyenlőség jelszavával szemben a kiválóság jelszavát hangoztatva, ugyanazon elvi alapra áll, amely a magyar szupremáciának is létjogát képezi. Hiszen a magyar szupremácia gondolata, amennyire megköveteli a törvényelőtti egyenlőséget, ép annyira ellentétben áll a politikai egyenlőség eszméjével. Magyarország lakosságának csupán fele magyar; fele idegen ajkú, részben idegen érzésű is. A nemzetiségi tömeg lelkében csak néhol éber, de mindenütt latens a faji öntudat. Ez a faji öntudat latens annyiban, hogy politikai céljaik ma még nincsenek, de bármely percben öntudatra ébreszthető. Öntudatra ébred abban a percben, mihelyt érdemes lesz erre törekedni valakinek s mihelyt az agitátornak ez a fáradság kifizeti magát. Hogyha mi politikai egyenlőséget akarunk Magyarországon, ennek szükségképeni következménye az, hogy Magyarország ne kizárólag magyar, hanem tót is, román is, szerb is, német is legyen. Afölött vitatkozhatunk, hogy a nemzetiségekben föl fog-e ébredni a faji öntudat; optimisták ennek ellenkezőjét remélhetik. De ha fölébred s kívánni fogják a politikai egyenlőség nevében, hogy ez az ország ne csak magyar, hanem tót is, román is, szerb is, német is legyen: akkor nyilvánvaló lesz mindenki előtt, hogy a magyar szupremácia és a politikai egyenlőség egymással összeférhetetlen. És miután ezt a lehetőséget kétségtelen biztonsággal tagadni nem lehet : már ma elvileg tisztába kell lennünk avval, hogy vagy magyar szupremácia, vagy a politikai egyenlőség fiivei vagyunk. Mert hiszen a szupremácia épen az egyenlő égnek ellentéte, épen a saját kiválók 'óságában s ebből levezetett előjogába vetett hitén alapul. Hogyha egyszer elveszti hitét a maga kiválóbbságában, hogyha egyszer ezt a többi fajt -magával egyformának ismeri el, hogyha egyszer megengedi, hogy ez az ország tót is, román is legyen: akkor lehet, hogy ez a politikai egyenlőség klasszikus országa lesz, de magyar szupremáciának itt sehol sem lesz nyoma. A kulturális és politikai kiválóbbságnak ugyanez a jogos öntudata, a történelmi mult tradícióinak ugyanez, az ereje védi a románsággal szemben a szászokat. Ahol ők egymással szemben állanak, csekély kivétellel kevés és erőtlen a magyar elem. A magyar állameszme kérdésének kettejük között kell eldőlni. Ebben a harcban a magyar álláspont tiszta és világos, a tények által előre megszabott. Az a kétszázhuszonötezer főnyi szászság a magyar áilameszmére nem lehet veszedelmes. Ily csekély lélekszámmal államot bontani nem lehet. Érdekei sem kívánják, hiszen a románsággal szemben maga is támaszra szorul s a románság minden elszakadási vágya őket ép ugy sérti mint minket s gyöngeségiiknél fogva rájuk még veszedelmesebb. Számos kapocs fűzi őket a dinasztiához is s ahoz a nagyhatalomhoz, melyre ma elsősorban támaszkodunk s a monarchia külső ellenségei faji szempontból nekik ép oly ellenségeik, mint nekünk. A szászoknak a maguk helyén a magyar állameszme hordozóivá kelt válniok. Nekik az könnyebb, mint bárki másnak. Kínai pavülonadrezdaikfálSííásoo Drezda, május 30. A müveit Nyugat civilizált államainak együttes tevékenységének kiállításán Kina sem akart hiányozni és saját intézményeit óhajtotta bemutatni a Nyugatnak a drezdai higiénikus kiállításon. Mielőtt a kínai kiállítás tárgyalásába bocsátkozom, megemlítem, hogy sikerült C. C. Vhangtói, a kinai kormány képviselőjétől a kiállítás létrejöttéről és annak berendezésééi néhány adatot és fölvilágosítást nyernem. kinai kormány már régidő óta a legnagyobb erőmegfeszitéssel dolgozik azon, kogy az európai modern higiénikus berendezések Kínában is otthoniasakká váljanak !JS ép ezért arra határozta el magát, hogy, h'üehet a kinai higiénikus intézmények az eilrópai követelményeknek és fölfogásnak bcrn minden tekintetben felelnek meg, mégis Cszt vegyen egy nagy nemzetközi kiállitá°n és annak keretében bemutassa mindazt, Kina ötezer éves kultúrája alatt higiéjkus téren elért és ennek alapján minden lehető ujitást e téren Kinába bevezessen. ftogy a közönség minden tekintetben abb halvány képet nyerjen egy kinai házról, a pavillont teljesen kinai stílusban építették, tudniillik teljesen fából, villa alakjában, nagy tornáccal, igen sok aprólékos díszítéssel. A pavillon mellett pedig Kina egyik hires látványosságának, egy pagodának hü mását látjuk. A kiállított tárgyakat tiz csoportba osztva helyezték el. Az első csoport a történelmi kiállítás. Fényképek alakjában - láthatók a régi Kina hatalmas faiai és a IX. és XII. század csatornázási műveletei, továbbá 'niros, régi iskolákból kikerült tudományos müvek, melyeknek szerzői még Konfucius híveihez tartoztak. E müvek legnagyobb része, miután kinai fölfogás szerint az erkölcstan is a bigiéna köréhez tartozik, az ethíka alapelveit tárgyalja. Ezenkivül a modern irány egyes képviselőinek orvosi munkái is itt vannak kiállítva. A második csoport a lakások és városok kérdésével foglalkozik. Ide tartozik mindaz, ami a városok és lakások belső berendezését illeti. Különösen szembetűnő, hogy a kinaiak óriási kertekkel veszik körül mind magán-, mind nyilvános épületeiket. Az úgynevezett „Tientsini nagy kert" teljesen modern benyomást kelt az emberben, amelyben európai stiJusU házak is láthatók. A harmadik csoport a kinai konyha titkait tárja föl á táplálkozás keretében. Főszerepet itt az úgynevezett „Soya-bab". játszik. A Soy'a-bab, mint egy kinai közmondás tartja, „A szegény ember csontnélküli bustápláiéka". Hihetetlen, hogy hányféle formában dolgozzák föl ,ezt az eledelt; kezdve áz; alapformától, főzeléktől egészen a „Soyatej"-ig, amely alakban a csecsemők tápanyaga. Az eledelek nagyrésze természetesen az európai emberben inkább undort, mint^ étvágyat kelt, igy például cserebogárpástétom, báinauszonyieves, stb. Az alkoholellenes italok sorában különösen a legkülönbözőbb fajtájú tea látható. Ez a tea azonban nem azonos a mi fogalmaink szerinti teával, inkább egy hig szürkésszinü löty. A negyedik csoport a ruházkodást illeti. Ebben aztán igazán páratlan nagyot produkálnak e kis sárga emberkék. Csodásnál csodásabb brokát és egyéb selyem bimzésü kelmékből készült ruhadarabok feküsznek a szekrényekben; azonkívül az ismert kinai facipők láthatók a legkülönfélébb kivitelben. Egy szekrényben kinai katonai egyenruhákat helyeztek el, amelyek különösen gazdag aranysujtásukkal tűnnek föl.