Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-02 / 125. szám

166 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 1 Ellenségeink ép ugy közösek, mint érdekeink s a magyar állam az ő gazdasági s kulturális fejlődésüket nyugodtan nézheti s fajukhoz való ragaszkodásukban nem láthat veszélyt. Mi a magunk részéről a magyar szupremácia gondolatát nem a faj magyarság elvének keresztülvitelében véljük föltalálni. Mi a magyar szupremáciában a politikailag kiváló elem érvényesülésének elvét kívánjuk konkrét viszonyaink közt megvalósítani. Miután általában a magyarság bir ezzel a főlénynyel az itteni román és szláv fajok fölött s megvan hozzá a politikai, gazdasági és számbeli ereje is, magyarnak kívánjuk ezt a szupremáciát s faji érzésünket ezzel a követelménynyel összhangzásban tudjuk. De ahol látunk ép oly kulturális és politikai kiválóságot, mint a mienk, csupán igen gyengét arra, hogy dominálóvá legyen: a vezetésre hivatott fajok szolidáris érdeke azt parancsolja, hogy támogassuk azt a szupremáciát. Japán-kinai szerződés. Londonból jelentik: Tokióban aláírták a japán-kinai szövetséges szerződést. Királypárti portugál papok. Lisszabonból jelentik : A kormány elfogatási parancsot adott ki 32 pap ellen, akik a szószékről a köztársaság ellen és a királyság helyreállítása mellett bujtogattak. Két uj képviselő. Csütörtök volt a választás a pozsonyi és szucsányi kerületekben. Pozsonyban Taschler József dr-t, Szucsányban Láng Mihály dr-t jelentették ki egyhangúlag képviselőknek. Mindketten munkapártiak. A trónörökös Schönbi-uimban. Bécsi tudósítónk jelenti: Ferenc Ferdinánd trónörökös a király megérkezése után, valószínűleg már holnap magánkihallgatáson jelenik meg a király előtt Schönbrunnban és azután családjával együtt konopisti kastélyába megy hosszabb tartózkodásra. Az ötödik csoport a testápolást és a szellemi szórakozást mutatja be, hihetetlen mennyiségű illatszer, füstölő, festék- és pipereeszközök alakjában. Néhány pazar kivitelű hárfa a kinai ember szórakozását jelképezi. A hatodik, hetedik és kilencedik csoport kinai nyelven irt orvosi müveket ölel föl, mig a nyolcadik és tizedik csoportban a kinai közlekedési viszonyokkal és ujabb, a nyilvános erkölcsök megjavításával foglalkozó rpndeletekkel, különösen az ópiumszívás és a lábak megcsonkításának megszüntetését illetőleg ismerkedünk meg. Rövid vonásokkal vázoltam a kinai állampavillont. Végeredményekónt egészen szembetűnő, hogy tulajdonképen mily kevés hygienikus intézménye van e nemzetnek. Ez káros következményeivel, fájdalom, léptennyomon nyilvánul, mert csak ezzel magyarázható a Kínában ujabban föllépett pestisjárvány. Remélhetőleg a mostani nemzetközi hygienikus kiállítás éreztetni fogja a hatását, amennyiben sok ujabb hygienikus intézmény bevezetésére fog Kínában szolgálni. Blovh Róbert. Junius 1. (Saját tudósítónktól.) A dátum érdemes és jelentős arra, hogy a magyar politika történetében külön helyet foglaljon el s méltó arra, hogy visszaemlékezzünk rá mindig, amikor nevezetes események évfordulóját akarjuk fölsorolni. Ma egy esztendeje szankcionálta a nemzet a Khuen-kormány politikáját s adta meg a halálos döfést a koaliciós politikának. Most egy esztendeje tartották meg Magyarországon az általános képviselőválasztásokat a nemzeti munkapárt nagy és kétségbevonhatatlan győzelmével. Egy év a politikában igen kevés idő, egy uj rendszer számára pedig csak néhány napot jelent arra, hogy képességeit, jótékony hatását, a közéletre való üdvös munkálkodását beigazolja. Jogosan lehet elmondani, hogy a nemzeti munkapárt parlamentje a lehetőségek korlátain belül jól végezte föladatát. Fájdalom, sokkal nagyobb terhet raktak reá az előző kormányzat bűnei, semmint a maga munkaerejét tökéletesen érvényesíthette volna. Megtörtént az a páratlan immoralitás, hogy a kormányt a bukott uralom megmaradt emberei épen azoknak a teendőknek az elvégzésében gátolták leginkább, amelyek az ő tehetetlenségük miatt hárultak az uj rezsimre. Legemlékezetesebb példa ezek között a bankkérdés elintézése. A koalíció bujkáló, paktáló, saját bőrének megmentésére utazó taktikával teljesen a Khuen-kormány nyakába akasztotta a bankszabadalom nyélbeütését s mikor a kormány hónapokon át tartó fáradtságos munka után becsületes megállapodást terjesztett a Ház elé, épen a koaliciós urak obstrukciója gördített köveket a bankügy gyors és a közigazgatási élet megjavításához immár nélkülözhetetlen kodifikálása elé. Ez csak egy a rosszindulatú, hazafiatlan ellenzéki hadjárat fogásaiból, de aki figyelemmel kísérte ennek az évnek az eseményéit, az akadhatott hasonló példára bőséges számmal. Mégis jólesik a visszapillantás. A Khuenkormány a parlamenten belül is alkotott rövid idő alatt annyit, amennyit más kormány békésebb szelek közepette sem mutathat föi. Főleg az ipari és kereskedelmi élet terén kaptunk komoly és üdvös újításokat, melyeknek javarésze szociális értékével emelkedik az átlag törvények felé. Hozzájutott az ország jogászvilága és jogkereső közönsége évtizedes várakozás után a polgári pörrendtartáshoz, amelyet a nemzeti munkapárt kormányának legjelesebb tettei közé fog följegyezni a politika történetirója. A parlament előtt fekszik ezenkívül a benyújtott törvényjavaslatok egész halmaza; ezekre, sajnos, a költségvetési vita mesterséges elnyujtása miatt, egyelőre nem kerülhet sor. De talán sokkal nagyobb jelentősége van ennek az esztendőnek abban a munkában, amelyet a parlamenten kivül produkált a munkapárti rezsim. Véget értek a közéletben azok a politikai hercehurcák, amelyek csaknem tiz esztendeje zavarták a társadalom békés és nyugodt dolgozását, amelyek állandóan feszültséggel töltötték meg a levegőt — embert szembeállították az emberrel köznapi ügyeinek végzésében is. Konszolidálta az ország gazdasági viszonyait azzal, hogy biztos politikai szituációt teremtett s a pénzvilág szilárdságát helyreállította. Visszaszerezte Magyarország hanyatló tekintélyét a külföld előtt. Lecsendesítette a szakadatlan nemzetiségi villongásokat. Véget vetett annak a korhadt és korrupt közszellemnek, amely a koalíció alatt megfertőzte az országot s a panamázás szagával árasztott el mindenkit, aki a fórumon mozgott. Egy esztendeje sehol még csak híre sem hallatszott annak, hogy a képviselők kijárásokkal akarnák megszerezni a boldogulásukat . . . Az első junius elseje jogosan biztat tehát bennünket azzal, hogy a második évforduló kettőzött sikerekkel fogja koronázni a nemzeti munkapárt kormányzását. A német flotta szaporítása. (Saját tudósítónktól.) Mikor Grey angol külügyminiszter mozgalmat indított az általános leszerelésre, vagy legalább is az esztelen fegyverkezés folytatása ellen s főleg, mikor Anglia és az amerikai Egyesült-Államok közt bizonyos megállapodás is létesült egy választott biróság iránt a világ egy pillanatig örömmámorban úszott s a világsajtó öles cikkekben ünnepelte az emberiség történetének uj korszakát. Mi némileg szkepszissel fogadtuk a hirt és nem igen bíztunk abban, hogy az akciónak a legkisebb sikere is legyen. Utaltunk arra a komédiára, melyet a hatalmak a hágai békekonferencián játszanak s ennek a konferenciának eredménytelenségére. Sőt maga II. Miklós cár, aki a hágai konferencia eszméjét egyenesen fölvetette, akit tehát a béke apostolának hitt mindenki. Japánt egyenesen háborúra kényszeritette, egy olyan háborúra, mely elkerülhető lett volna s melyet a cár épen fegyvereiben bizakodva nem akart abbanhagyni. De Grey akciójával szemben még bizalmatlanabbak voltunk, mert tudtuk, hogy a fegyverkezésnek oka egyenesen a hármasszövetség s ennek vezető hatalmassága, Németország, nemcsak hogy nem hajlandó a maga haderejének korlátozásába belemenni, hanem még minket, Ausztriát ós Magyarországot is arra kényszerít, hogy anyagi erőnket meghaladó módon növeljük hadseregünket. Ezen nem változtat az, hogy Vilmos császár minduntalan a békéről szónokol s hogy a béke erősítése érdekében Angliába is ellátogatott. Németország fegyverkezik s ugy szárazföldi, mint tengeri hadseregót növeli. A legutolsó 1908. évi német flottatörvény szerint 1912-ig minden évben négy, azontúl 1917-ig minden évben két nagy csatahajót ópit Németország. De a törvény csak irott malaszt maradt s már most nyilvánvaló, hogy a törvényt megszegi a német birodalmi kormány. Sőt, hogy ne akadjon a birodalmi gyűlésen párt, mely e miatt majd panaszt tehetne, a kormány óvintézkedésre határozta el magát. Van Németországban egy csodálatos intézmény, a német flottaegyesület. Ez névleg egy magánegyesület ugyan, de teljesen a birodalmi kormány és a császár befolyása alatt áll. Az 1908-iki flottaszaporítás ürügye is az volt, hogy ez a flottaegyesület „szükségesének mondta s hogy nagy agitációt indított a flottaszaporitás érdekében. Mikor aztán a császár 1908-ban rákényszeritette a birodalmi gyűlésre a flottatörvényt, azzal nyugtatta meg a német közvéleményt, hogy 1917-ig uj flottatervvel nem fog előállani. Most azonban megismétlődik az, ami 1908-ban. A német flottaegyesület néhány nappal ezelőtt Nürnbergben ülést tartott, melyen az elnök, Köster admirális határozati javaslatot terjesztett be, hogy 1912-től ne, mint az 1908-iki flottatörvóny előírja, évente két, hanem évente három páncélos-