Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-02 / 125. szám

166 DÉLMAGYARORSZAG 1911 junius 1 Ellenségeink ép ugy közösek, mint érde­keink s a magyar állam az ő gazdasági s kulturális fejlődésüket nyugodtan néz­heti s fajukhoz való ragaszkodásukban nem láthat veszélyt. Mi a magunk részéről a magyar szupremácia gondolatát nem a faj ma­gyarság elvének keresztülvitelében vél­jük föltalálni. Mi a magyar szupremá­ciában a politikailag kiváló elem érvé­nyesülésének elvét kívánjuk konkrét viszonyaink közt megvalósítani. Miután általában a magyarság bir ezzel a fő­lénynyel az itteni román és szláv fajok fölött s megvan hozzá a politikai, gaz­dasági és számbeli ereje is, magyarnak kívánjuk ezt a szupremáciát s faji ér­zésünket ezzel a követelménynyel össz­hangzásban tudjuk. De ahol látunk ép oly kulturális és politikai kiválóságot, mint a mienk, csupán igen gyengét arra, hogy dominálóvá legyen: a veze­tésre hivatott fajok szolidáris érdeke azt parancsolja, hogy támogassuk azt a szupremáciát. Japán-kinai szerződés. Londonból jelen­tik: Tokióban aláírták a japán-kinai szövetséges szerződést. Királypárti portugál papok. Lisszabonból jelentik : A kormány elfogatási parancsot adott ki 32 pap ellen, akik a szószékről a köztár­saság ellen és a királyság helyreállítása mel­lett bujtogattak. Két uj képviselő. Csütörtök volt a válasz­tás a pozsonyi és szucsányi kerületekben. Po­zsonyban Taschler József dr-t, Szucsányban Láng Mihály dr-t jelentették ki egyhangúlag képviselőknek. Mindketten munkapártiak. A trónörökös Schönbi-uimban. Bécsi tudó­sítónk jelenti: Ferenc Ferdinánd trónörökös a király megérkezése után, valószínűleg már holnap magánkihallgatáson jelenik meg a király előtt Schönbrunnban és azután családjával együtt konopisti kastélyába megy hosszabb tartózkodásra. Az ötödik csoport a testápolást és a szellemi szórakozást mutatja be, hihetetlen mennyiségű illatszer, füstölő, festék- és pipereeszközök alakjában. Néhány pazar ki­vitelű hárfa a kinai ember szórakozását jel­képezi. A hatodik, hetedik és kilencedik csoport kinai nyelven irt orvosi müveket ölel föl, mig a nyolcadik és tizedik csoportban a ki­nai közlekedési viszonyokkal és ujabb, a nyilvános erkölcsök megjavításával foglal­kozó rpndeletekkel, különösen az ópiumszí­vás és a lábak megcsonkításának megszün­tetését illetőleg ismerkedünk meg. Rövid vonásokkal vázoltam a kinai állam­pavillont. Végeredményekónt egészen szembe­tűnő, hogy tulajdonképen mily kevés hygie­nikus intézménye van e nemzetnek. Ez ká­ros következményeivel, fájdalom, lépten­nyomon nyilvánul, mert csak ezzel magya­rázható a Kínában ujabban föllépett pestis­járvány. Remélhetőleg a mostani nemzet­közi hygienikus kiállítás éreztetni fogja a hatását, amennyiben sok ujabb hygienikus intézmény bevezetésére fog Kínában szol­gálni. Blovh Róbert. Junius 1. (Saját tudósítónktól.) A dátum érdemes és jelentős arra, hogy a magyar politika tör­ténetében külön helyet foglaljon el s méltó arra, hogy visszaemlékezzünk rá mindig, amikor nevezetes események évfordulóját akarjuk fölsorolni. Ma egy esztendeje szank­cionálta a nemzet a Khuen-kormány poli­tikáját s adta meg a halálos döfést a koali­ciós politikának. Most egy esztendeje tar­tották meg Magyarországon az általános képviselőválasztásokat a nemzeti munkapárt nagy és kétségbevonhatatlan győzelmével. Egy év a politikában igen kevés idő, egy uj rendszer számára pedig csak néhány na­pot jelent arra, hogy képességeit, jótékony hatását, a közéletre való üdvös munkálko­dását beigazolja. Jogosan lehet elmondani, hogy a nemzeti munkapárt parlamentje a lehetőségek korlátain belül jól végezte föl­adatát. Fájdalom, sokkal nagyobb terhet raktak reá az előző kormányzat bűnei, sem­mint a maga munkaerejét tökéletesen érvé­nyesíthette volna. Megtörtént az a páratlan immoralitás, hogy a kormányt a bukott uralom megmaradt emberei épen azoknak a teendőknek az elvégzésében gátolták leg­inkább, amelyek az ő tehetetlenségük miatt hárultak az uj rezsimre. Legemlékezetesebb példa ezek között a bankkérdés elintézése. A koalíció bujkáló, paktáló, saját bőrének megmentésére utazó taktikával teljesen a Khuen-kormány nyakába akasztotta a bank­szabadalom nyélbeütését s mikor a kormány hónapokon át tartó fáradtságos munka után becsületes megállapodást terjesztett a Ház elé, épen a koaliciós urak obstrukciója gör­dített köveket a bankügy gyors és a köz­igazgatási élet megjavításához immár nél­külözhetetlen kodifikálása elé. Ez csak egy a rosszindulatú, hazafiatlan ellenzéki had­járat fogásaiból, de aki figyelemmel kísérte ennek az évnek az eseményéit, az akadha­tott hasonló példára bőséges számmal. Mégis jólesik a visszapillantás. A Khuen­kormány a parlamenten belül is alkotott rövid idő alatt annyit, amennyit más kor­mány békésebb szelek közepette sem mu­tathat föi. Főleg az ipari és kereskedelmi élet terén kaptunk komoly és üdvös újításokat, melyeknek javarésze szociális értékével emel­kedik az átlag törvények felé. Hozzájutott az ország jogászvilága és jogkereső közönsége évtizedes várakozás után a polgári pörrend­tartáshoz, amelyet a nemzeti munkapárt kormányának legjelesebb tettei közé fog följegyezni a politika történetirója. A parla­ment előtt fekszik ezenkívül a benyújtott törvényjavaslatok egész halmaza; ezekre, sajnos, a költségvetési vita mesterséges elnyujtása miatt, egyelőre nem kerülhet sor. De talán sokkal nagyobb jelentősége van ennek az esztendőnek abban a munkában, amelyet a parlamenten kivül produkált a munkapárti rezsim. Véget értek a közélet­ben azok a politikai hercehurcák, amelyek csaknem tiz esztendeje zavarták a társada­lom békés és nyugodt dolgozását, amelyek állandóan feszültséggel töltötték meg a le­vegőt — embert szembeállították az ember­rel köznapi ügyeinek végzésében is. Kon­szolidálta az ország gazdasági viszonyait azzal, hogy biztos politikai szituációt terem­tett s a pénzvilág szilárdságát helyreállította. Visszaszerezte Magyarország hanyatló tekin­télyét a külföld előtt. Lecsendesítette a sza­kadatlan nemzetiségi villongásokat. Véget vetett annak a korhadt és korrupt közszel­lemnek, amely a koalíció alatt megfertőzte az országot s a panamázás szagával árasz­tott el mindenkit, aki a fórumon mozgott. Egy esztendeje sehol még csak híre sem hallatszott annak, hogy a képviselők kijá­rásokkal akarnák megszerezni a boldogulá­sukat . . . Az első junius elseje jogosan biztat tehát bennünket azzal, hogy a második évforduló kettőzött sikerekkel fogja koronázni a nem­zeti munkapárt kormányzását. A német flotta szaporítása. (Saját tudósítónktól.) Mikor Grey angol külügyminiszter mozgalmat indított az álta­lános leszerelésre, vagy legalább is az esz­telen fegyverkezés folytatása ellen s főleg, mikor Anglia és az amerikai Egyesült-Álla­mok közt bizonyos megállapodás is létesült egy választott biróság iránt a világ egy pilla­natig örömmámorban úszott s a világsajtó öles cikkekben ünnepelte az emberiség tör­ténetének uj korszakát. Mi némileg szkepszissel fogadtuk a hirt és nem igen bíztunk abban, hogy az akció­nak a legkisebb sikere is legyen. Utaltunk arra a komédiára, melyet a hatalmak a hágai békekonferencián játszanak s ennek a konferenciának eredménytelenségére. Sőt maga II. Miklós cár, aki a hágai konferencia eszméjét egyenesen fölvetette, akit tehát a béke apostolának hitt mindenki. Japánt egyenesen háborúra kényszeritette, egy olyan háborúra, mely elkerülhető lett volna s melyet a cár épen fegyvereiben bizakodva nem akart abbanhagyni. De Grey akciójával szemben még bizal­matlanabbak voltunk, mert tudtuk, hogy a fegyverkezésnek oka egyenesen a hármas­szövetség s ennek vezető hatalmassága, Né­metország, nemcsak hogy nem hajlandó a maga haderejének korlátozásába belemenni, hanem még minket, Ausztriát ós Magyaror­szágot is arra kényszerít, hogy anyagi erőn­ket meghaladó módon növeljük hadsere­günket. Ezen nem változtat az, hogy Vilmos csá­szár minduntalan a békéről szónokol s hogy a béke erősítése érdekében Angliába is el­látogatott. Németország fegyverkezik s ugy szárazföldi, mint tengeri hadseregót növeli. A legutolsó 1908. évi német flottatör­vény szerint 1912-ig minden évben négy, azontúl 1917-ig minden évben két nagy csatahajót ópit Németország. De a törvény csak irott malaszt maradt s már most nyil­vánvaló, hogy a törvényt megszegi a német birodalmi kormány. Sőt, hogy ne akadjon a birodalmi gyűlésen párt, mely e miatt majd panaszt tehetne, a kormány óvintéz­kedésre határozta el magát. Van Németországban egy csodálatos in­tézmény, a német flottaegyesület. Ez névleg egy magánegyesület ugyan, de teljesen a birodalmi kormány és a császár befolyása alatt áll. Az 1908-iki flottaszaporítás ürügye is az volt, hogy ez a flottaegyesület „szük­ségesének mondta s hogy nagy agitációt indított a flottaszaporitás érdekében. Mikor aztán a császár 1908-ban rákényszeritette a birodalmi gyűlésre a flottatörvényt, azzal nyugtatta meg a német közvéleményt, hogy 1917-ig uj flottatervvel nem fog előállani. Most azonban megismétlődik az, ami 1908-ban. A német flottaegyesület néhány nappal ezelőtt Nürnbergben ülést tartott, melyen az elnök, Köster admirális határo­zati javaslatot terjesztett be, hogy 1912-től ne, mint az 1908-iki flottatörvóny előírja, évente két, hanem évente három páncélos-

Next

/
Oldalképek
Tartalom