Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-10 / 131. szám

1911 junius 11 DÉLMAGYARORSZAG 85 erre a zászlóra fölírtak. Vigyék azt a zászlót diadalra ós én tőrhetetlen hűséggel fogom az önök érdekeit előmozdítani. A beszéd után lelkesen megéljenezték Gorliczyt, aki automobilba ülve, megnyitotta a kocsisort, amely a korzón át a felsővárosi Martonosi-fóle vendéglőbe hajtatott. Itt Varga József nyomdász üdvözölte Gerliczy Ferenc bárót. Azt. mondotta, hogy tőle várják a polgárok a bajok orvoslását és ezért kéri a választókat, hogy Gerliczy zászlóját vigyék diadalra. Gerliczy Ferenc báré megköszönte az üdvözlést. Programot itt nem akar kifejteni, arra vasárnap lesz ideje ós módja. Hangoztatta, hogy a mezőgazdák, iparosok és kereskedők érdekeit kívánja szolgálni. Utána Lippay György dr beszólt. Méltatta Gerliczy Ferenc báró érdemeit, amelyek minden téren megnyilatkoztak. Arra kérte a polgárokat, válasszák meg Gerliczyt képviselőnek, mert ő legméltóbb a bizalomra. Pálffy Dániel beszólt még és kitartásra buzdította az embereket. Végül Gerliczy Ferenc tiltakozott az ellen a vád ellen, hogy ő antiszemita. Jó katolikus, de tiszteletben tartja másnak a vallását is. A jelenlevők megéljenezték a jelöltet, majd hosszú kocsisorban a Nyáry-féle vendéglőbe mentek, ahol szintén ünnepelték Gerliczyt. Este a párt az ujszegedi Vigadóban vacsorát rendezett, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. Programbeszéd előtt. Pénteken éjszaka volt alkalmunk beszélgetni a munkapárt egyik vezetőféríiával, aki igy nyilatkozott: Eddig még nem jött definitív sürgöny, de Návay Tamás föllépése fait accompli. Vasárnap lesz a programbeszód, melynek időpontját és módozatait rövidesen megállapítjuk. Épen a beszélgetés közben érkezett meg özvegy Návay Lajosnó távirata, a kővetkező tartalommal: Fiam ezi-dő szerint uton van. Sürgönyt továbbitottam. Özv. Návay Lájosné. A táviratot Rósa Izsó dr olvasta föl a pártirodában s azzal a megjegyzéssel tette le: — Minden a legjobban megy. Hirck a Házból. Hétfőn a görögkeleti pünkösd miatt a Házban az ülések szünetelnek. Kedden, mint jól informált helyről értesülünk, indítványt terjesztenek a képviselőház elé, melyben az ülések egy urával való meghosszabbítását kérik. A horvát képviselők pénteken ülést tartottak, melyen a büdzsé vitához szóltak hozzá ós tárgyalták a magyar ós horvát képviselők viszonyát. Elhatározták, hogy a Házat újból figyelmeztetni fogják a föntálló differenciákra és kérik azoknak mihamarábbi elsimítását. A véderőbizottsájj ülése. Budapestről jelentik: A véderőbizottság ma folytatta ülését, Kelemen Béla szólalt föl a javaslat ellen. Közjogi akadályokat említett, amelyek miatt nem fogadta el a javaslatot. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök szólalt föl. Kijelentette, hogy fenntartja a jogot arra, hogy érdemben nyilatkozzék. Megnyugtatta Kelemen Bélát a vélt közjogi akadályok miatt. A miniszterelnök rövid felszólalása után a javaslatot általánosságban elfogadta a bizottság. Naftalín-kisasszonyok. Lebocsátott redőnyök alatt piheg már a város délutánonként, az ivóviz már jég között áll, az olcsó utcai fagylaltárus már tolja az ormótlan kis kocsit a fehérre szikkadt aszfalton és arról lehet tudni, hogy délután négy az éra, ha rozsdás rózcsöngetyüje megszólal a kapu alatt. Ilyenkor félig alvó r.ők bújnak ki, szegény, holtra dolgozott polgári anyák, gyermekszülés-' ben ós ebódfőzósben elposhadt asszonyok, nyomorúságosan szimpla ingnél alig több ruhában és kikeresik porcos kezükkel a kebleikből a krajcárokat a szétfolyó komisz fagylaltért. Ennyi a nyaruk ós ennyi a nyaralásuk. Ennyi az életük és ez az életük. Alig is ér többet annál a két krajcár ára fagylaltnál, amivel az életüket hűtik. Ők nem ismerik a lebocsátott redőnyöket, ők, akik foltos, maradékvászonból tákolt firhatigok mögé menekülnek a szegénység méltatlan melanchóliájával ós nem ismerik azt a hangulatot, amelyben mostanában a gazdag, vagy legalább is jómódú nők találják dus szórakozásukat. ők távol estek a nagy utazókosarak, illatos fehérnemüek és a bársonyos plaidek mozgalmaitól —ők a nők hamisítványai, kópiái, akikkel a szegényebb és szerényebb férfiak díszítik életük festetlen, korhadozó falait. De a dámák, a vagyonos férfiak női ... . mostanában merész spekulációra bocsátják finomított agyukat: Trouville, vagy Montecarlo? Svájc avagy Tátra? ... hol jobb, hol olcsóbb? hol kínálkozik a legtöbb ós legelőkelőbb ismeretség ós hol lehet leginkább érvényesíteni a raktáron levő toaletteket? . . . Ezekről, konferálnak az úriasszonyok a délután langyos homályosságában, a lebocsátott roletíák mögött, többnyire nem férjeikkel, akik a bankokban c-s egyéb meleg helyeken ülnek és dirigálnak rekedt hangon, hanem a barátnőikkel, akik még azt a kis nyaralást is irigylik egymástól, — ám azért a leggrandiózusabb tanácsokkal szívesen szolgálnak. A kisasszonylányok könnyű kötőkben a drága és habos holmik fölött, megeresztett harisnyacsattokkal, megzilált hajjal lesnek ki álmaik és szivdobogásuk mögül a napvert utcákra; félretolják a rolettát, kibújnak az erkélyekre egy-egy pillanatra és rá van irva az arcukra a szó: naftalin ós rá van lehelve az arcukra az illat: naftalin. Ennek az orrfacsaró holminak a jegyében születik az ő befelé nagyon megdrágított, de kifelé nagyon parányi életkomódiájuk minden mozzanata: az úrilány, aki parádésan, örökké tisztálkodva és folyton reprezentáló lényével köteles várni az életére, a férfiára és minden szivrepedósót meg kell foldoznia és minden igaz erkölcsét el kell fajtalanitania a pénz, a társadalmi berendezkedés és az álerkölcs szent nevében. Ezekről a lányokról irta meg Marlitt, — aki pedig fehér lepedővel takar mindent, ami élet és piros fényű, fehér lepellel borit mindent, ami undok és fekete, — hogy hasonlatosak ama taktusra lépő, kifésült sörényű, csillogó hátú lovakhoz, amelyeket a gyászkocsik elé szijjaznak, de amelyek, ha nekieresztenék, ungon-berken át, tajtékzóan rohannának holt terhükkel maguk mögött a részegítő és szabad éjszakában . . . A kisasszonylányok nyara se dúsabb valójában, mint a délutáni utcai fagylalttal szórakozó, petyhüdt asszonyoké. Többnyire önző atyák, az általuk adott élettel visszaélő szárazsággal szolgálják a komoly józanságot, a tőke megbecsülését, tolják a gazdasági uralom ököljogának fanyar szekerét és a drágán fizetett dajka idegen emlője mellé dessertnek kényszerítik. lányaikra csöppenként a hamis uri dölyfét, a pöffeszkedés keserű aromáját. Piroskötésű 2íejMcs%Mé-bajzákkal örvendeztetik meg kisasszony-lányaikat, Musset Alfréd és egyéb finomkodó, udvarias poéták verseit nyújtják nekik potom pénzen, szóval mindent elkövetnek gondosan, hogy a magyar arilányok lassanként egészen megfeledkezzenek magukról, szuverén óletjogaikrél: hogy szobadíszekké, bálványokká, csecsebecsékké süllyedhessenek ós majdan szolgai alázattal és keresztyéni türelemmel váljanak magántulajdonná és nem egészen igaz uton szerzett magántulajdonná. A piroskötésü Beniczkynébajzákon hűvösre hízott bálványokat keserűen megsiratja a nyári szerelmeken kivül a kultura istenaszszonya is! . . . Járványos betegség: rossz tej miatt. — Egy utca lakosságát megmérgezték. — (Saját tudósítónktól.) A hatóságok mindenütt a legnagyobb szigorral üldözik az élelmiszer hamisítókat, a legkisebb községekben is orvosi vizsgálat alá kerülnek az élelmiszerek, melyeket csak azután bocsátanak a közönség rendelkezésére. Szegeden, Magyarország második városában mégis megtörtónt az az eset, bogy romlott, fertőzött élelmiszer miatt az egész utca esett betegségbe. Fertőző, ragadós betegségbe. Szegeden a Remény-utcában és környékén föllépett a ragadós szájfájás. Nem a jószágállományban, hanem az emberek között. Több családban történt megbetegedés, még pedig olyképen, hogy a vidékről beszáiiitott tejet forralatlanul itták. A környékbeli falvakból a legnagyobb lelkiísmeretlensóggel, vagy lehet, hogy tudatlanságból szállítják be a beteg tehenek tejét. Igy törtónt, hogy a ragadós szájfájás több szegedi emberen kiütött. A szájukban apró hólyagok keletkeztek, amelyek, ha nem is veszedelmesek, de nagyon fájdalmasak. A hatóságnak épen a tej elárusitásánál kellene legnagyobb szigorral és körültekintéssel eljárni, mert a tej az az élelmiszer, mely legnagyobb kvantumban fogy el a szegényebb nóposztályban. Már pedig a szegényebb elem, csak a legritkább esetekben keresi föl azokat az élelmiszer forrásokat, ahol bizvást egészséges tejet kap, általában pedig az olcsóbb, vidékről beszállított, hamisított, fertőzött tejet veszi. Különben is tejjel a legszemórmetlenebb pancsolásokat ós hamisításokat űzik. Vizzel higgitják, liszttel vagy keményítővel süritik. Sokszor előfordul, hogy tejkereskedők a tejcsarnokból fölözött tejet vásárolnak s azt mint teljes tejet árusítják el, miután előbb mindenféle pancsolással megsüritették. A lakosság ezekkel a veszedelmes hamisításokkal szemben bámulatos türelmet tanusit. Senki sem megy följelentéssel a rendőrségre, mert félnek az eljárás hosszadalmasságától. Emellett a közömbösség mellett nem csoda aztán, ha vérszemet kapnak a hamisítók annyira, hogy bizvást elmondhatni, mikép Szegeden teljesen tiszta, egészséges, hamisitatlan tejet kapni maholnap a legnagyobb ritkaság lesz. A szegediek közömbösségót és el nem fogyó türelmét az ilyen lelketlen, gonosz visszaélések ellen mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Remény-utcai betegek — noha a megbetegedésekről biztos tudomásunk van — nem tettek eddig följelentést. Sőt talán annak is tudatában vannak, hogy a rossz tej további használata veszedelmesen fertőző betegséggé fokozza a jelenlegi betegségüket. Ezzel a nemtörődömséggel szemben, csak a hatóság legerélyesebb közbelépése hozhat kielégítő eredményt. A vidékről behozott ólelmicikkeket szigorú orvosi vizsgálat után szabad csak a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. A fogyasztóknak is meg kellene tiltani az orvosi vizsgálat nélkül becsempészett tej használatát,