Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-16 / 111. szám

2 DELMÜGYARORSZAG 1911 május 16 A városok és a városi népesség érdeke, hogy a város körül intenzív mezőgazdasági termelés űzessék, szaporodjanak a kertgazdaságok, a városok piacai állandóan s bőségesen el legyenek látva mezőgazdasági terményekkel, élénk s állandó legyen a mezőgazdasági termékek és a városban készült ipartermékek kicserélésének folyamata, bőségben legyen a városok környékén állatállomány, hogy a városok lakosai husszükségleteiket közelről és olcsón elégíthessék ki. A városok ezért törekesznek a városok környékén kisbérletek, kertgazdaságok létesítésére s a mezőgazdasági termelés intenzitásának fokozására. Ott, hol nagybirtok és kötött birtok van, egyoldalú a termelés, mely kevés munkáskezet foglalkoztat. A mezőgazdasági cselédnek nincs fogyasztó képessége, nem fejlődhet a város ipara, kereskedelme. A városok népessége nem juthat mezőgazdasági termékekhez, nagybirtokokon kevés az állatállomány s ami van, ha eladásra kerül, külföldre vándorol, igy drága a városok élelmezése. Ezért káros a városokra nézve az aránytalanul sok nagybirtok, a kötött birtokok és a holtkéz. Ezek ránehezednek a városokra is és lehetetlenné teszik a városok fejlődését. Egyikmásik vármegyénkben a holtkéz és a kötött birtokoknak a városok fejlődését és uj városok keletkezését megbénító hatása szembeszökő. Beregmegyében az összes terület 37*7 százaléka kötött birtok, a vármegye kiterjedése 240.850 katasztrális hold s a vármegyében egy város van: Beregszász 12.979 lakossal. Pestvármegyében 60.580 katasztrális területből 3'3 százalók a kötött birtok és Budapesten kivül 8 város van : Kecskemét 66.977. Újpest 55.221, Kiskunfélegyháza 35.139, Cegléd 33.895, Nagykörös 28.467, Kiskunhalas 24.346, Vác 19.009, Szentendre 6050 lakossal, azonkivül kilenc városias fejlődésü nagyközség, úgymint: Erzsóbetfalva 30.919, Kispest 30.175, Rákospalota 25.097, Abony 14.703, Soroksár 13.362, Kalocsa 11.679, Kiskőrös 11.527, Monor 11.467, Budafok 10.939 lakossal Sopronvármegyében 155.352 holdat tevő terület 27"6 százalékra kötött birtok, Árvamegye 71.600 hold területének 25-5 százaléka (itt egy város sincs) kötött birtok, Baranyavármegye 19'7 százaléka (itt Pécs városán kivül, mely népesség tekintetében visszafejlődik, csak apró községek vannak), Biharvármegye 428.262 hold területének 27'4 százaléka egyházi birtok és ezen a nagy kiterjedésű területen csak egy város van : Nagyvárad. Ezen adatokból kétségtelen már most, hogy ha földbirtokreformról s az egyenlőtlen és igazságtalan földbirtok eloszlási viszonyok rendezéséről beszélünk, akkor nem a városi és községi birtokokon kellene kezdenünk a reformot, hanem másutt. Elismerjük, tudjuk és magunk is valljuk, hogy a városi birtokok kezelése sem felel meg a kor igényeinek, a megváltozott termelési rendnek s az agrártechnikai ismeretek fejlettségének. Kívánatosnak, szükségesnek tartjuk, hogy a várót ok a tulajdonukat képező földbirtokokat fölparcellázva a vagyontalan mezőgazdasági munkásoknak hosszú időre bérbeadják és igy az önálló ekszistenciák számát szaporítsák, A városok némelyike már rá is tért erre az útra s annak dacára, hogy minden ilyen ténykedésükbe a felsőbb hatóságok erősen beleavatkoznak s igy megnehezítik azt, hogy ez irányban is tevékenységet fejthessenek ki, máris több város sikerrel parcellázta föl földbirtokát ós kötötte röghöz az elégedetlen elemeket. Tette ezt legutóbb Cegléd városa, mely 600 hold földjét adta ki fölparcellázva haszonbérbe. Azonban Színházi jegyzetek. * (A legszebb: a mamánk.) Békefinó Koppán Margit három kis cédulát őriz, valósággal féltékenyebben, mint az ékszereit. Három apró szines cédula pedig az egész, másnak értéktelen makulatura papiros, neki kedves klenodium. A hozzájuk fűződő történet a következő: A télen történt, vagy a tavaszszal, nem tudom egész határozottsággal, szépségversenyt rendezett valamelyik szinházi újság. Természetes, hogy nem arra volt kíváncsi, melyik szenátor a legszebb, hanem a közönség ós a színtársulat női tagjai közötti rokonszenv, tetszés kapcsait kereste, megelőzve a formában minden politikust, mert itt a szavazás a pluralitás alapján történt. Mellékes itt, hogy ki lett a győztes, mert most nincs erről szó. Azt hisszük, hogy olyan megmagyarázhatatlan valami a tetszés, amit nem lehet befolyásolni. Régi esztétikusok szerint az volt a szép, ami érdek nélkül tetszett, de olyan bolond esztétikust még nem találtam, aki nem érdeklődött volna az ideálja után. Elég az hozzá, hogy a zsűri, összegezvén a szavazatokat, három cédulát eljuttatott Békefinéhez, mint a legérdekesebbeket azon szavazatok közül, amelyek reá estek. Ennyi volt mindegyiken: — Ki a legszebb? — Békefinó Koppán Margit. — Miért? — Mert ő a mi mamánk. Békefi Misi és Bandi. (Az ügyelő) A bucsuzások során emlékezzünk meg olyan valakiről is, akinek sosem jutott a magasztaló szavakból s aki olyan volt, mint I alsósban ha négyen játszák, az osztó: együtt sirt ós együtt nevetett a többivel. Szalay Károlyról van szó, a részben föladata magaslatán, részben pedig pultja előtt álló ügyelőről. Igaz ugyan, hogy irt egy színdarabot is, amiért többen elhidegedtek tőle, de ebben sok igazságtalanság volt, mert ha minden titkos és nyilvános drámaíróval szakitanának az ismerősei, akkor ebben a hazában fehér holló volna a barátság s a darabirók csak egymással érintkeznének. (Nohát, meg is érdemelnék egymást! A szedő.) Azért, félre a tréfával, volt az a darab olyan jó, mint sok fővárosi színpad bukott darabja. Egy-egy sikerült előadás után megszokták irni, hogy a primadonna mi mindent domborított, a tenoristának hány^ kilónyi érc van a torkában, a balettáncosnő mely sziveket tépett foszlányokra, — de az ügyelőről nem tud senki. Azon kellett volna kezdenem, hogy ön, nagyságos asszonyom, Nro 1., aki száz koronás kalapját nem tudná érvényesíteni a színművészet nélkül, mert hát mégis csak jobban mutogathatja a páholyban, mint az utcán; ön u. a. Nro 2., aki oly üdén intézi el fürtjeit a szinházban, mert a gukkerrel ugyan a függöny reklámjait fenyegeti, de a tekintete a gukker alatt elsiklik ama hamis szőke tátott szájú legény felé, akit egy óra előtt mosdatott meg a borbély és önök Nro 3., Nro 4. . . . mind, akiknek nem szórakozás, lelki szükség a szinház, hanem csak alkalom, — haloványan sem sejtik, hogy mit jelent az ügyeletes? Egy minden titokba beavatott szobaleány nem ügyel ugy, mint a szinházi ügyelő. | Este, előadás alatt, a rendezőnek már semmi i . keresni valója a szinpadon, ott Szalay Ivá- | az a mélyreható társadalmi forrongás, mely épen ugy mint Oroszországban, nálunk ís mindinkább előtérbe szorítja a földkérdést, korántsem szűnhet meg a városi földbirtokok parcellázásával s a földbirtok reformjának súlypontja nem is a városok földbirtokain nyugszik, hanem inkább a millióholdakra terjedő kötött birtokok fölszabadításán ós az egyházi vagyon szekularizációján. Szükségesnek és fontosnak tartjuk a városok fejlődése érdekéből a kötött birtokok fölszabadítását, hogy azok parcellázásával a vagyontalan mezőgazdasági proletárok földhöz juthassanak. Előrelátó mezőgazdasági szociálpolitikának tehát azt neveznők, ha elővételi jogot biztosítanának a városoknak és községeknek a nagybirtokok eladásra kerülése alkalmával. A magyar városok mezőgazdasági szociálpolitikája súlypontjának ezt a követelést tekintjük. A városok csak akkor követhetnek helyes, céltudatos telek-, lakás- és élelmezési politikát, ha a város körül elterülő földbirtokkal rendelkeznek, amelyet parcellákra osztva hosszabb bérletekben a kis ekszisztenciáknak rendelkezésükre bocsáthatnak. A város, ha bármily kiterjedésű földbirtoka van is s ha abból bármennyi jövedelmet is élvez, ezt az összesség, a köz javára fordítja s nem metaiizikai szükségletek kielégítésére. A köz javát, a népjólétet mozdítja tehát elő az állam, ha megkönnyíteni igyekszik a városok eme mezőgazdasági szociálpolitikáját. Felfüggesztett tisztviselői kar. Déváról jelentik: Hétfő délelőtt tiz órakor érkezett le a vármegyéhez a belügyminiszternek husz oldalra roly következik. Őt szidja Felhő Rózsi mamája, hogy miért nem állit a város négy reflektort, ő törődik a diszietezéssei, ő küldi a fenébe a színészeket ós kellő időben a színpadra, ő az órautós, a harangkongatás, a menydörgés, a villámlás, ő meséli méla kétségbeeséssel a nagy szenzációt, hogy hir szerint Bohnnak a lábára esett egy söröshordó, el kellene menni megnézni, vájjon csakugyan igaz-e? Épen friss csapolásra érkezik az érdeklődő fél. Szalay Károly keze és szelleme ott volt és ott van mindenütt, habár nem látja őt senki. Mikor a tapsokat osztogatják, az ügyelőt nem szokás a kárpit elé szólítani amiért szépen ügyelt, Szalay Károly csak olyankor vált láthatóvá, lia keserű szatíra gyanánt jólétet kellett ábrázolni s ő személyesítette az utolsó mohikánt játszó szalonruhában a közjegyzőt. Közjegyzőnek lenni tudvalevőleg az álmoskönyv szerint is vagy fegyházat jelent, vagy jót. (Az első verzió csak ritkán használt szegedi tájszólás.) Szinpadon kivül pedig ugyan mije maradt meg a közjegyzősógből? — Az az álmom, mondja ő maga, bogy egyszer megovatolják egy váltómat. Sietünk tisztázni Szalayt minden randa gyanú alól, mert kellemetlen, ha rosszat gondolnak az emberről. Szalaynak nincsenek váltói, de ez nem rajta múlik, hanem városunk ama szűkkeblű bankjain, amelyek csak csekély számú milliomosainkat szeretik kezesnek elfogadni. Edes istenem, mintha ez a szelid, jólelkű Szalay nem volna maga is olyan kezes, mint a bárány! A szegénységet senki sem veszi föl akkora derültséggel, mint ő. Neki a szegénység nem állapot, hanem alkalom, hogy jobbnál jobbizü tréfákat szőjjön róla, kigúnyolva legelső