Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-16 / 111. szám

w m AÉt é­1911 május 14 DELMAGYARCkSZÁTÍ 140 16 I teríedő határozata, mely az egész vármegyé­j ben óriási feltűnést kert. A "belügyminiszter ugyanis nemcsuk az alispánt függesztette föl állásától és rendelte el ellene a fegyelmi vizsgá­latot, hanem felfüggesztő állásától Fekete Ká­roly hátszegi főszolgabírót, Bartha Dezső dr és Pap Ernő hátszegi szolgabirákat, Fodor Gyula szászvárosi főszolgabírót, Imre István szászvá­rosi szolgabírót, Tolnai) Lajos dr vármegyei tiszteletbeli ügyészt és egy csomó közigazga­tási gyakornokot ós Írnokot. Mind o fegyelmi vizsgálatok lefolytatásával a közigazgatási bi­zottságot bizta meg. A közigazgatási bizottság május 20-án tartandó rendkívül ülésén kezdi meg az eljárást. Az alispáni széket már a 30-iki megyegyűlésen betölti. A képviselőház ülése. — Elfogadták a honvédelmi büdzsét. — (Saját tudósítónktól.) Hétfőn a képviselő­ház folytatta a honvédelmi költségvetés tár­gyalását, azonban minden érdeklődést a vasárnapi katolikus gyűlésen történtek és Áchim András tragédiája kötött le. Mindkét dologról nagy izgalommal beszéltek a folyo­són, ugy, hogy a teremben alig volt hall­gatóság, pedig a horvátok részéről nagyon érdekes kijelentés hangzott el. A horvátok, amidőn egyrészt a horvát kiegyezés teljes épségben való föntartása mellett foglaltak állást, ugyanakkor oly széleskörű követelé­sekkel léptek föl, amelyek aligha maradnak következmények nélkül. Kabos elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének fölolvasása és hitelesitóse után elnök jelenti, hogy Justh Fe­renc képviselő, közalapítványi igazgatóvá tör­tónt kinevezése folytán lemondott mandátumá­ról, Fráter Loránd pedig lemondott bizottsági tagságáról. Lukács László pénzügyminiszter, mint kereske­delmi miniszter több helyiérdekű vasút engo­sorban önmagát és csak azután az oktalan házigazdákat, akik liázbéres negyedek haj­nalán álmatlanul fetrengenek az ágyakban, mert várják Szalay látogatását. A hosszú tél csak arra való, hogy meg­nevettesse Szalayt, a fakereskedők kartellje pedig pompás alkalom kedves tréfákra. Buzgó boltosokat maró gunynyal szed ő széjjel, amiért lehetetlen sablónokhoz ragasz­kodnak s ma is ugy kezdik a leveleiket, mint száz év előtt, eldicsekedve, hogy könyveiket átvizsgálták, mikor is ezt találták, azt ta­lálták. —- Uraim, az istenért sem akarom önöket fárasztani, rimánkodik az előzékeny Szalay. Én nem buzdítottam önöket erre a terhes vizsgálatra! Egy délutáni habos kávé kedvéért azon­ban képes mindenkinek megbocsátani. A házi urnák, a fakartellnek, a kereskedelem levelező tagjainak. Akkor lenne csak teljes a bocsánat, ha akadna Mecenás, aki felköl­tözteti Budapestre Deák Ferencnek ezt a vérrokonát. (Talán Deák politikájának a hi­vei megtehetnék.) A Népopera őt szerződtette elsőnek, Szo­yer Ilonka asszony szép szemét nem kerülte el szegedi vendégszereplései alkalmával Sza­lay nagy szakértelme. Oda is jó ügyelő kell. A fővárosba való hurcolkodás azonban fölér egy leégéssel. Minden jó lélek dicséri az urat s nem halt még meg a nemzet re­ménye, hogy vannak hazafias lelkesedósü szállitók, akik A szabin nők elrablása elő­adásán, mikor Szalay búcsúzik a szegfedi kö­zönségtől, ötpecsétes levélben jelentik be ilyen irányú készségüket. Vederemó! avagy Videant consules! mond­juk a határőrvidéki lapok vezércikkíróival. Floridor• délyezósóről szóló jelont,est és a rabszolgakeres­kedelem efteni védekezés iránt létrejött nemzet­közi egyezményt terjeszti elő. Pékár Gyula beterjeszti a könyvtári bizott­ság- jelentésót. Áz irományok előterjesztése után követke­zett a napirend, a honvédelmi tárca költségve­tésének tárgyalása. Haller István (néppárti) a katonaság költsé­gűit sokalja. Sürgeti, hogy a hadgyakorlatok alkalmával okozott károkat a hadsereg megté­rítse. Panaszkodik, hogy a legénységgel a íe­lebbvalók megint rosszul bánnak. Ennek orvos­lását sürgeti. (Horvát követelések.) Brankovics Demeter a horvát képviselők ne­vében előbb horvát, majd magyar nyelven is­merteti a horvátok kívánságait. Kijelenti, hogy a horvátok az 1868: XXX. törvénycikkbe fog­lalt kiegyezés alapján állanak, de annak pon­tos megtartását kérik. Sajnos azonban, a tör­vényen sok sérelem esett. Különösen a szol­gálati nyelv körül. A törvény szerint a szol­gálati nyelv minden horvát hivatalban a hor­vát, a honvédségnél pedig még a vezényleti nyelv is horvát. Következésképen a horvát honvédség minden szolgálati intézkedése ós nyomtatása csak horvát nyelven történhetik. Fölsorolja a hibás nyomtatványokat és azt óhajtja, hogy regni­koláris bizottságok döntsenek a sérelmek fö­lött. Nagy baj, hogy a horvátoknak jelenleg nincs honvédiskolája és hogy a horvátok a tisztikarban nincsenek eléggé képviselve. Re­méli, hogy a kormány erre nézve megnyugtató kijelentéseket fog tenni. (.Elfogadjuk . . .) Okolicsányi László (pártonkívüli függetlenségi) a honvédség fejlesztésének szükségességét fejte­geti. Okolicsányi László után több szónok nem lévén, elnök a vitát bezárta. Szünet után Hazai Samu honvédelmi minisz­ter reflektált a költségvetés során elhangzott beszédekre. Hazai Samu: Nem kiván programbeszédet mondani, mert nagyon sok faktor működik közre azon a téren, amelyen ő működni hivatva van. A katonai szolgálat nagy teher a népre nézve; ő a maga részéről azon van, hogy ez a teher minnól inkább megkönnyittessék; nagy könnyebbség lesz a szolgálati időnek két évre való leszállítása. Az egyévi önkéntesektől a jövőben is a közép­iskola elvégzését követelik, de mindazoknak, akik a középiskola hatodik 03ztályát elvégez­ték, megengedik, hogy fölvételi vizsga után az egyévi önkéntesi szolgálatra a jogot megszerez­zék. Azt az értelmiségi vizsgát, amelynek ut­ján bárki megszerezhette az egyévi önkéntes­ségi kedvezményt, el fogják törölni, mert ezen a téren igen sok visszaélés törtónt. Megemlékezik még a tisztikar anyagi helyze­téről is, amely igen szomorú. Háromezerhatszáz honvéd és csendőrtisztet szólított föl, hogy vallja be az adósságait, amire ezernégyszáz tiszt mintegy hétmillió korona adósságot jelen­tett be. A tiszti fizetésnek mintegy huszonöt százalékát az adósságok kamataira fizetik. Ezen a bajon valamiképen segíteni kellene, ta­lán ugy, hogy a tisztek és állami tisztviselők hitelképességét csökkenteni kellene s minden­esetre föl kellene emelni azt a minimumot, mely a fizetésből le nem foglalható. (Helyeslés.) Részletesen reflektál ezután a miniszter a vita egyes szónokainak. Sajnálja, hogy Kele­men Béla a közös hadsereget idegen seregnek nevezte. Harmincnyolc évi katonai szolgálata alatt sohasem tapasztalta, hogy a közös had­seregben idegen szellem vagy épen magyar­gyűlölet volna. Végezetül Kelemen Bélának a fegyverkezés korlátozására vonatkozó indít­ványával foglalkozik a miniszter. A maga ré­széről nagy hive a bókemozgalomnak, de azt hiszi, hogy ezen a téren kezdeményezést a nagy államoknak kellene megragadniok. A hon­védelmi költségvetést különben elfogadásra ajánlja. (Éljenzés a jobboldalon.) A Ház ezután általánosságban elfogadta a honvédelmi tárca költségvetését. (A kereskedelmi tárca.) Következett a kereskedelmi tárca költség­vetése. Heltai Ferenc előadó elsősorban Hieronymi Károly kereskedelmi jpiniszteí^haláláról emléke­zett meg és az interrugnumra való tekintettel kérte a Házat, hogy ne bocsátkozzék hosszú vitába. A költségvetést különben elfogadásra ajánlotta az előadó, akinek beszédével véget ért az ülés. Népgyűlés az általános választói jogért. Kiskunfélegyházáról jelentik: Vasárnap Hblló Lajos és Batthyány Tivadar grói képviselők nép­gyűlést tartottak, melyen az általános, titkos ós egyenlő választói jog mellett fejtettek ki agitációt. A karlócai kongresszus. Kar lócáról jelentik: Rohonyi Gyula királyi biztos, Joánnovics Pál miniszteri tanácsos adlátus és Velykov dr titkár kíséretében hétfőn délután az agy órai gyorsvonattal Karlócára érkezett. A vasúti állomáson Milics Dusán karlócai polgármester fogadta a királyi biztost és kísérőjét. Rohonyi a patriárka palotájába szállt. A szerb radikális párt hét­főn este Újvidéken, az önálló párt pedig Karlócán konferenciát tartott. Az összes szerb megyés püspökök Karlócára érkeztek. A kongresszusi ülés kedden délelőtt tiz órakor kezdődik. Glattfelder fölavatása. — Az uj csanádi püspököt fölszentelték.— (Saját tudósítónktól.) A budapesti egyetemi­templomban vasárnap délelőtt szentelték föl csanádi ,* püspökké Glattfelder Gyula egyetemi tanárt, aki e püspökséget Csernoch Jánosnak a kalocsai érseki székbe törtónt kinevezésével foglalta el. A püspökszentelós szertartásán rósztvettek : József Ferenc és László főhercegek, Zichy János gróf kultuszminiszter két fiával, Náray Szabó Sándor államtitkár, Szűcs István miniszteri titkár, Glattfelder Jakab és neje, az uj püspök szülői, Concha Győző dr egyetemi, Töttösy Béla műegyetemi tanárok és még sokan. A felszentelésnél Hosszú Vazul dr lugosi görög katolikus püspök és Prohászka Ottokár székes­fehérvári püspök szerepeltek mint konszerrá­torok. A fölszentelés a szokásos, előirt szertartá­sokkal ment végbe. A konszekrátor püspök megkérte az érseket, hogy Glattfelder Gyulát püspökké avassa. Az érsek megkérdezte, vájjon van-e erre meghatalmazás a Szentszéktől ? Ek­kor fölolvasták X. Pius pápa idevonatkozó bul­láját ; ezt követte a szokásos eskü és hitval­lás, melyeket" az uj püspök térdenállva mon­dott az érsek előtt. A püspökké való fölkenés praefatióval kez­dődött. Az érsek ezután megszentelte a pász­torbotot és átnyújtotta az uj főpapnak a meg­áldott főpapi gyürüt, fejére tette a püspök­süveget és kezére húzta a püspöki keztyüket. Az énekkar a Te Deum-ot intonálta. Az uj püspök most végigvonult a templomon, meg­áldotta a jelenlevőket, mikor pedig szülei elé ért, megállott előttük és megcsókolta őket. Az utolsó evangéliumok elmondása után véget ért a szertartás. Az uj püspököt, fölavatása után, igen sokan üdvözölték Szent Imrekollógiumbeli lakásán. Délben egy órakor díszebéd volt tiszteletére, amelyen a felköszöntők sorát maga az uj püs­pök nyitotta meg, a királyra emelvén poharátj Utána Csernoch érsek Glattfelder Gyulát kö­szöntötte föl, Glattfelder válaszában Zichy Já­nos kultuszminisztert éltette, boldog családi életet és terveinek sikeres megvalósítását kí­vánva neki. Zichy János gróf a püspök édes­atyját köszöntötte föl. Beszéltek még: Witten­berger Antal, csanádi apátkanonok, Telbisz Já­nos, temesvári polgármester, Prohászka Otto­kár dr, székesfehérvári püspök, Sághy Gyula prorektor, Hosszú Vazul, lugosi püspök, Krizsán Mihály és Kiss János egyetemi tanárok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom