Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-06 / 103. szám

1911 május 6 DELHAGYARORSZAG 3 iájus 6 j osba. Be' könnyen iló tekinmellet! >an, hogj tásnak, a láz folyo' alc még « nek hiréöltözött' a képvi1 íü, mélj meg » lóban letragikum, pártszeír ak HM e. Bersétán a mi; s költse-; ímelyhe! ultak. Jáz állva és tábori, Keleméi vezérrel is megl 51 az el' • senki. . fúl ig ha1 •szág han temetészt és a nök meglökönyvfl' lenti Hietem be t zépen üli ink Hie Iszter ha : bejelenZaj. Hall. nul, meri sz ország e vannak H etnék a| inden le' iz összeí; mind. .1 . az éü én szeret :yok . . * iharat a' edig . . | izem. Ar át ...f sókolja J' i is. (Gü',' dig meg" ' íyt, aaiit> yunk jó' •tem . • >ndollafl> iga rosfli aga ülte; forogni' én . . ): Igen' hidegei sanodva)' veszteségek, amelyek nagyobbak, semhogy bekövetkezésükre bármily aggodalom olőkósziteni tudna. Lelkünk lázadoz ellene ós elménk elgondolkozik ilyen hirtelen elhunytán. Ragyogó ész lakozott benne, mely csodás képességgel tudta befogadni, megőrizni, magában földolgozni ós érvényesíteni az ismeretek leggazdagabb, legkiterjedtebb kincseit. Hatalmas akarat és tetterő működött benne, amely a korral nem fogyó, de szinte növekvő hévvel ós kitartással vitte őt mindig előre hosszú, gyakran tövises, de eredményekben mindig gazdag közpályáján, melynek talán épen a végén részesült a legáltalánosabb elismerésben, keltett munkássága iránt legnagyobb várakozásokat. A mi kimultának tragikumát emberi érzelmek szempontjából talán leginkább fokozza, az a sorsnak az a kegyetlensége, mely őt úgyszólván haláltusájában érte: a gyilkos korral küzdő szervezetnek az atyai szivet halálra sebzett csapás adta meg a kegyelemdöfést. Csak néhány nappal ezelőtt aggódó részvétünket birta saját veszteségében, ma hazafiúi szivünk fájdalmasan dobban meg az országot az ő halálával ért veszteség fölött. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a házban, amelynek ő egyik legrégibb és legmunkásabb tagja volt, melyben elvtárs és politikai ellenfél egyenlő figyelemmel és elismeréssel hallgatta kiváló szellemének megnyilatkozásait, csak a közkívánatnak és közérzületuek felelek meg, midőn indítványozom, hogy Hieronymi Károly elhunyta fölötti fájdalmunknak mai ülésünk jegyzökönyvében s a súlyos megpróbáltatást szenvedő özvegyhez intézett részvei irattal adjunk kifejezést. (Általános helyeslés.) Indítványozom továbbá, hogy a Ház gyásza jeléül mai ülését rekeszsze be és annak napirendjét a holnap délelőtt t.iz órakor tartandó ülésre tegye át. (Általános helyeslés.) Indítványozom továbbá, hogy a megboldogultnak ravatalára koszorút helyezzünk és holnap délután négy órakor a Nemzeti Muzeum előcsarnokából kiinduló temetésen testületileg vegyünk részt. (Általános helyeslés.) A miniszterelnök ur kíván szólni. Khiten-Héderváry Károly gróf miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter ur elhunyta a gyászoló családon kívül bizonyára a legnagyobb veszteséggel társait, a minisztériumot sújtotta, melynek ő tagja, hü társa ós munkatársa volt. Az ö nagytorjedelmü tudása gazdag forrása volt azon bölcs tanácsoknak, amelyek társainak erejét és munkakedvét növelték. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Amidőn ennek az érzésnek fájó szívvel adok kifejezést, ugy érzem, hogy az ő elhunytával az ország és különösen a parlament és a párt, amelynek tagja volt, e Ház egyik legképzettebb, legbuzgóbb lelkiismeretes ós kötelességtudó tagját vesztette el. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknek az érzelmeknek keresetlen szavakban kifejezést adva egyúttal a kormánynak, valamint a pártnak nevében, amelynek tagja volt, a hála és köszönet pálmaágát teszem le önök előtt. A magam részéről az elnökség által tett indítványokhoz hozzájárulok és még csak azt a kérést fűzöm hozzá, méltóztassék a t. Háznak elhatározni, hogy a temetés országos költségen történjék. (Általános helyeslés.) Elnök: Apponyi Albert gróf képviselő ur kiván szólani. Apponyi Albert gróf : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk 1) Annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, vagyok bátor kijelenteni, hogy mi, akik a boldogultnak politikai ellenfelei voltunk és nem egy kemény harcot vívtunk vele, e megrenditö pillanatban mélyen átérezzük azt az értéket, amelyet ő a nemzeti életben képviselt ós annak a veszteségnek súlyát, amely az ő elhunytával a nemzetet érte: (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből folyólag teljes készséggel, sőt szívvel-lélekkel hozzájárulunk ugy a Ház elnökének, mint a miniszterelnök urnák indítványához. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Széli Kálmán képviselő ur kiván szólni. Széli Kálmán: Elmondja, hogy fiatal korában hivatalosan érintkezett Hieronymivel, korán fölismerte tehetségét és mindenütt elősegítette előmenetelét. Ép ezért ő jobban és mélyebben van megindulva Hieronymi halála fölött, mint más. Jnriga Nándor (nemzetiségi): Az elhunyt miniszterben a tudás ós szorgalom megtestesítőjét látjuk. Nem született rangban, hanem maga küzdötte föl magát. Elfogadja ugy az elnök, mint a miniszterelnök indítványát. Szabó István (gazdapárti): őszinte részvéttel járul hozzá ugy az elnök, mint a miniszterelnök indítványához. Az elnök kimondja, hogy a Ház egyhangúlag elfogadta az elnök és a miniszterelnök javaslatait. Ezzel az iilést a gyász jeléül bezárta. Nem lesz téglagyár. — Leszavazták a tanács javaslatát. — (Saját tudósítónktól.) Az a vita, amelyik a csütörtöki közgyűlésen a városi téglagyár kénlése körül megindult, pénteken még szenvedélyesebb lett. Ennek a közgyűlésnek egész idejét ez az egyetlen tárgy foglalta le. A téglagyár kérdésében egymásután szólaltak föl a törvényhatósági bizottság tagjai ós nem egy alkalommal zajosabb jelenetek is történtek. Mind a két párt egyforma erős volt és egészen a közgyűlés végóig n«m lehetett tudni, melyik fog győzni. A téglagyár fölállítását indítványozó tanácsi javaslat ellenzői többen beszéltek és az első percben ők látszottak többségben lenni, de később, amikor nyilvánvaló lett, hogy a városi tisztviselők kivétel nélkül a tanács javaslatát támogatják kétséges lesz az eredmény. Névszerinti szavazással döntöttek a kérdés fölött. A névszerinti szavazásnak az lett az eredménye, hogy a közgyűlés három szavazat többséggél levette a napirendről a tanács javaslatát ós igy kimondotta, hogy nem létesít a város téglagyárat. A közgyűlés lefolyásáról alábbi tudósításunk számol be: Elnök: Lázár György dr, polgármester. Jegyzők: Taschler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr, tiszteletbeli tanácsos és Ferenczy Béla aljegyző. A mult ülés jegyzőkönyvét Kormányos Benő dr hozzászólása után hitelesítették. Ezután Lázár György dr, polgármester Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert parentálta el kegyeletes szavakkal. A közgyűlésnek erről a részéről lapunk más helyén számolunk be. Elnök: Következik a városi téglagyár kérdésének folytatólagos tárgyalása(Nem kell konkurrencia.) Eecsey Károly dr azt mondja, hogy az előadó tanácsos adatai alapján nem szabad elfogadni a tanács javaslatát. Polemizál Wimmer Fülöppel és hangsúlyozza, hogy óvakodni kell a városnak attól, hogy konkurrenciát csináljon a fönnálló gyáraknak, mert ezzel nem fejleszti az ipart, hanem meglévő ipartelepeket tehet tönkre. Nem arra kell törekedni, hogy a meglévő ipartelepek munkásságát megbénítsák, hanem elö kell segíteni azok egészséges fejlődését. g jMás szempofitok is fölöslegessé teszik a városi téglagyár létesítését. A városnak nincs arra közpénze, hogy kétes vállalatokba fektessék azt be. A gyár építése majd hatszázezer koronába kerülne. Ennyit irányoznak elő arra, de nem lehetetlen, hogy mire befejezést nyer a dolog, kétszer ennyibe fog kerülni a gyár. Nagy kérdés, hogy lesz-e a város közönségének ebből az üzletből haszna. Az előadó hat százalék jövedelmet számit. A kölcsön, amit erre a célra föl kellene venni — ha huszonöt éves lenne — drágább lenne hat százaléknál. Igy tehát ráfizetne az üzletre a város. Minden száz korona után egy korona lenne a deficit. Ilyen üzletet nem szabad csinálni. A tanács azzal indokolta meg a javaslatot, hogy Szegedre sok téglát hoznak be. Ez nem baj. Jöjjön be minél több olcsó tégla. A behozatal szabályozza az árakat, de nem teszi indokolttá a városi téglagyár fölállítását. Nem közszükséglet a téglagyár, hanem csak kísérletezés lenne, amibe nem szabad befektetni a polgárság adóiból összegyűjtött közpénzeket. Kéri a közgyűlést, hogy térjen napirendre a tanács javaslata mellett. Ami Somlyódi indítványát illeti, arra az a megjegyzése, hogy mindenki szavazhat a kérdésnél, mert közvetlenül érdekelve senki sincs. (A tanács és az ipar.) Lövész Antal azt hangsúlyozza, hogy a tanács ennél a kérdésnél nagyon helytelen taktikát követ. A pénzügyi bizottság annakidején elvetette a tanácsnak ezt az indítványát. És a tanács mégis pártolólag terjesztette be a javaslatot. A tanácsnak respektálni kellett volna a bizottság véleményét. Ha a tanácsos ennek a törvényhatóságnak a bírálatára bízza a kérdést, miért nem számolt be mindenről? Miért nem mondotta meg, hogy bár a tégla folyó értéke ma negyvennégy korona, a téglagyárosok mégis harmincöt koronás ajánlatot tettek a városnak. Minden intézmény, amit itt csináltak meg, deficittel járt. Minden üzlet a vezetőtől függ. Örülni kell annak, hogy itt élnek a gyárak, nem kell és nem szabad a tóglagyártást a városnak monopolizálni. Minden erkölcsi alapot nélkülöző veszélyek vállalkozásba nem szabad a városnak bocsátkozni. Ha jó üzlet a téglagyár, csinálják azt meg magánosok, igy legalább adóhoz jut a város. Nem hiszi, hogy Lázár György dr polgármester az élére állana egy ilyen vállalkozásnak. Egyszer pártolja a tanács az ipart, másszor nem. Amikor itt egy kenyérgyár alakult, amely azt tűzte ki célul, hogy olcsó kenyeret ad a polgárságnak és támogatásért fordult a tanácshoz, azt mondotta, hogy nem jegyez részvényeket, mert nincs szükség arra, hogy a pékeknek konkurrenciát csináljanak. Hát most szabad konkurrenciát csinálni? Ezt az ügyet le kell venni a napirendről. Erre kéri a közgyűlést. (Szükség van a gyárra !) Tóth Imre dr elfogadja a tanács javaslatát, mert az ellenérvek a javaslat helytelenségéről nem győzték meg. Az itt elhangzott beszédek nem a közérdekből, hanem a magánérdekből hangzottak el. (Nagy zaj. Elnök csönget. Szónok csak percek múlva tudja a beszédét folytatni.) Azt mondták, hogy ha városi téglagyár lesz, akkor a fönnálló téglagyárak tönkremennek. Ez nem áll. Egy uj téglagyár csak a szabad versenyt teremti meg, a szabad verseny azonban nem teszi tönkre a jelenleg létező gyárakat, hanem csak szabályozza az árakat, amire szükség van. Azt mondják, hogy a városi téglagyár deficittel végződne. Hátha a mostani gyárak nagy haszonnal dolgoznak, miért fizetne rá a gyárra épen a város ? A tégla most drága, ezért nem építenek sokan. A városi téglagyár olcsóbbá tenné a téglát és az építési kedvet növesztené. Elfogadja a tanács javaslatát és kéri a közgyűlést is, hogy azt fogadja el. (Vegyen a város részvényeket.) Holtzer Dániel nem tudja, miért támogatja a tanács épen a téglagyár eszméjét. Más vállalatokat nem támogatott. Szeged a saját ügyeit sem tudja lebonyolítani, hogyan tudna akkor egy gyárat vezetni. Miután Szegeden van elég nagy téglagyár, vegyen át azoktól a város részvényeket. Azok többet jövedelmeznek, mint hat százalékot. Szükségtelen a téglagyár fölállítása. Nincs szükség arra, nincs is ember, aki azt vezesse, inkább lépjen érintkezésbe a város helybeli téglagyárakkal és vegyen azoktól részvényeket. Javasolja, hogy az indítványt vegyék le a napirendről. Kónya János hive a javaslatnak és elfogadja azt. A tégla ma nagyon drága, azt olcsóbbá kell tenni. Ezért van szükség a városi téglagyárra. A tanács javaslatát kéri elfogadni. (A záróbeszédek.) Elnök bezárja a vitát. Balogh Károly előadó szólalt föl és reflektált a fölszólalásokra. Visszautasítja Lövész Antalnak azt a vádját, hogy a tanács itt nem a közérdekeket képviseli. Mások beszélnek magánérdekből, nem a tanács. (Nagy, percekig tartó zaj.) Kéri a tanács javaslatának elfogadását. Kormányos Benő dr visszautasítja azt a vádat, hogy 5 érdekelt. Nem jogtanácsosa ós nem részvényese egy téglagyárnak sem. A téglagyár fölállítását nem követeli meg a közérdek. Kéri a javaslatnak a napirendről való levételét. Wimmer Fülöp hangsúlyozza, hogy a javaslata az, hogy részvénytársasági alapon csinálják meg a gyárat, számokról azonban nem tett említést. Itt nem az a szempont, hogy a város saját magának csináljon olcsó téglát, hanem az is, hogy a polgárság olcsó téglát kapjon. Kéri a közgyűlést, hogy csak a város érdekét tekintsék és fogadják el a tanács javaslatát. Becsey Károly dr csodálkozik azon, hogy az előadó a kórdós ellen fölszólalókat minden jogos indok nélkül meggyanúsította. Azt mondotta a tanácsos, hogy itt a közgyűlési teremben érdekeltek vannak, (Nagy zaj.) Amikor