Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-06 / 103. szám

• DELMAGYARORSZÁG 1911 május 6 ide belép valaki, az nem érdekelt, hanem csak bizottsági tag, aki a város érdekét viseli a szivén. Az előadó tanácsosnak jogtalan és alaptalan támadását visszautasítja. (Helyeslés.) Lövész Antal szintén személyes kérdésben szólal föl: Kijelenti, hogy a szavait félremagyarázzák. A tanácsot nem akarta bántani és reméli, hogy a tanácsos sem akarta öt személyében megsérteni. (43—40.) Elnök: névszerinti szavazást rendel el. A javaslat mellett negyven bizottsági tag, ellene negyvenhárom bizottsági tag szavazott, igy tehát a közgyűlés három szavazat többséggel a tanács javaslatát elvetette és kimondotta, hogy városi téglagyárat nem létesít. Elnök ezután félbeszakította a tanácskozást és annak folytatását hétfőn délután négy órára halasztotta. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Április 6, szombat Medgyasszay Vilma fölléptével Az elvált asszony. (Bérletszünet.) „ 7, vasárnap d. u. A bor. (Falusi történet.) „ „ este Délibáb. Operett (Békefipár búcsúja. Páros '/t-os bérlet. „ 8 hétfő Trilby, szinmü. Fenyvesi Emil vendégfölléptével, bérletszünet. „ 9 kedd A tanítónő, szinmü. Fenyvesi Emil vendégfölléptével, bérletszünet. „ 10 szerda Az államtitkár ur, vígjáték. Fenyvesi Emil vendégfölléptével, bérletszünet Medgyaszay Vilma. Kabaréestélyt adott pénteken Medgyaszay Vilma, — ós most nagyon jói esnék pontot tenni a mondat végére s csak ugy cigarette mellől mégegyszer végiggyönyörködni álomközelböl ezt az estét, mert szép volt, finom volt, tele könyed és felhős hangulatokkal, miket olyan nagyon nehéz keresztűléreztetni mondatokon, papírra vetíteni és jelzőkbe öltöztetni. Magyar Yvette Gilbertnek, magyar dizőznek szokták emlegetni Medgyaszay Vilmát B péntek este láttuk, szivünkbe kapóan éreztük, menynyire az s örültünk neki. Végigpermetezett ez a könnyed művészet a leikünkön s boszorkányos dolgokat mivolt velünk: egyszer a jókedv, az öröm, a groteszkéria sebes ütemeire dobálózott szivünkkel, aztán tragédiák sötétsége feketéit elénk s a szemünkön, szivünkön végigrebbent a sirniakarás. Mindezt egy póz nélkül való, félig beszéd, félig ének előadás cselekedte, amelyre olyan lenéző nonsalansszal és gyilkos megvetéssel szokták rábélyegezni a nagyképűek, hogy könnyed, hogy kabaré, hogy alsóbb műfaj. Nem, ez igy, ahogy Medgyaszay Vilma csinálja, a legmagasabb műfaj, modern idegeknek való, modern lélek tükröződése, — hangulateksztraktum, érzésszuggeszció, tárlatok felé lendítés, minden nagyképüsködés nélkül. Az érzések kellős közepébe való helyezés. Átélés, amely ugyanakkor mindnyájunkat megkap a melegével és ahogy a rimek kapcsolódnak, bukfenceznek, csúfolódnak és szomorkodnak modern életünk kis figuráiba, furcsa szomorúságaiba és fiatalos jókedvébe belehelyeződünk: belécsalnak az ellenállhatatlan gesztusok, az ének a beszéd, a Medgyaszay Vilma művészete. S hogy megértette ezt a művészetet a szegedi publikum és milyen hálás volt érte! Ahogy a Gyürü, a Kés, A zarándok áriái belelopóztak a szivébe, Medgyaszay Vilmának rajongója lett ez a publikum és minden szám után frenetikusán tapsolta. Végül aztán nem is akarta leengedni a színpadról, kérte, követelte, hogy énekeljen még, maradjon még, ne kergesse ki ebből a sok szép hangulatból, jókedvből s Medgyaszay énekelt, elkackiáskodta a Csűri Sárit és majdnem ugy kellett kikőnyörögnie, hogy rapst már lemehessen a függöny és ő most már kipihenhesse magát. Ez a közvetlenség, a publikum és Medgyaszay Bzivének ez a villamos kapcsolódása, ez legértékesebb dokumentum az ő művészetéről. Szombaton megismétli a kabaréestélyt. Hogy megint zsúfolt ház lesz és megint viharos lesz a siker, az természetes. S reméljük, hogy holnap hallani fogjuk az elmaradt Nyugat-számokat is. A kabarészámok közé beékelték a Premary Robin orvost, ezt a gyönge kis vígjátékot. Nyáray tartotta benne a lelket pompás művészetével és Várnai Janka finom játékával. * Medgyaszay Vilma kabaréja. Medgyaszay Vilma szombaton tudvalevőleg szintén kabaré keretében lép föl a szegedi színpadon. Ebből az alkalomból más a műsora amely ezúttal is két részből áll. Az első rész dalai ezek: Gáláns ünnepség (Babits —Szirmai), A nagymama, Francia nóta (Nagy Endre — Szirmai), A gunár, népballada Nádor zenéjével, Mária (Szép Ernő— Nádor), Gyáva legény (Szép Ernő — Nádor). Közben következik Gringoire Braville klasszikus egyfelvonásos vígjátéka, majd Medgyaszay következő műsora: Sárii biró (népballada — Nádor), Valczer (Lovászi — Nádor), Bölcsődal (Ignotus — Nádor), Liszt rapszódia Nagy Endre szövegével, Olyan mint te . . . (Gábor — Szirmai), A banda jön (Litienkron — Strausz Oszkár). • Párisi premiér. Parisból jelentik: Az Odeonban tegnap este került bemutatóra Loyson párisi iró és politikus Az apostol cimü színmüve. A két főszerepet a Silvain testvérek játszották. A darab tartalma hasonlít Bourget Tribun cimü darabjának tartalmához, de durvábban hat azáltal, hogy vallásos kérdések tolultak benne előtérbe. A dráma főalakja egy miniszterelnök, akit a saját fia árul el. Néhány jelenet nagy sikert aratott. Ma szombaton, május 6-án MŰSOR: 1. Kutya typusok, látványos. 2. Kecsege ur mázol, humoros. 3. Halász leány, dráma. 4. Norvég alagutak, látványos. 5. Gyermeki vigalom, dráma. 6. Ravasz bandika, humoros. 7. Pali vadászik, humoros. Ordögttk országa, nagyhatású dráma. ktifcli esti 7 te J inku. Ai Uránia Itletaí.oa 872 A Jnsth-párt bomlása. A Justh-pártból Maczky Emil és Fráter Loránd kiléptek tegnap és kilépést tudató levelükben azt hozzák föl indokul, hogy a Justh-párt a nemzetközi szociálistókkal szövetkezett. A vezér most nyilatkozik a kilépésekről, amelyek persze nem nagyon nyerik meg a tetszését. így többek között ezeket mondja: — Maczky Emil közölte velem előzetesen a kilépési szándékát. Hangoztatta, hogy ő renditbetlen hívem, de a választóira tekintettel nem maradhat bent a pártban. Én egy szóval sem marasztaltam, amint hogy nem marasztalok senkit. Fráter Loránd kilépését már sejtettük a Huszár Károly beszéde alatt. Mert mikor Huszár Károly pártunknak a szociálistákkal való együttműködését támadta és Csizmadia Sándor verseit idézgette, ugyancsak helyeselt Huszárnak. Megmondtam neki, vagy... vagy ... — Nem lepett meg a kilépés. Hogy lesz-e több, azt nem tudhatom. Mindenki szabadon követheti meggyőződését. Mi, akik együtt maradunk, a nemzet érdekében valónak tartjuk, hogy ebben a konzervatív, reakcionárius és feudális áramlatban résen legyünk és minden lehetőt elkövessünk a demokratikus haladás érdekében, a választói jog megvalósítása érdekében. ... Akik együtt maradunk ... ugyan, hányan, meddig maradnak még együtt? Erre a kérdésre már nehezen válaszolhatna Justh Gyula. A szegedi kiállítás. — Készül a részletes tervezet — (Saját tudósítónktól.) A Szegeden 1914-re tervezett országos kiállítás ügyében tegnap komoly lépést tett a város tanácsa. Csütörtöki ülésén arról tárgyalt, hogy a múlt évi költségvetés zárószámadásának fölöslegéből ötvenezer koronát tegyenek félre a kiállítás céljaira. Ezután a komoly lépés után — mint illetékes helyről értesülünk — következik a többi, vagyis a legközelebbi évben megint ötvenezer korona, végül az utána való évben újra ugyanannyi. Mindebből már most oda konkludálhatunk, hogy a szegedi kiállitás tervét nemhogy még nem ejtette el a város, hanem ellenkezőleg reális uton igyekszik a tervet a megvalósulás stádiumába juttatni. A szegedi kereskedelmi ós iparkamara serényen munkálkodik a részletes program összeállításán, amely mintegy nyolcvan oldalra fog terjedni. Elkészülése után a program bizalmas értekezleten megy át, fél év múlva pedig minden a kiállításra vonatkozó dolog végleges elintézést nyer. Hogy a kormány a Pozsonyban, Szegeden és Temesvárott tervezett kiállításoknak ellene volna, ennek semmi komoly alapja nincs, de nem is lehet. A versengő városok közül Pozsony már elejtette a kiállitás tervét, Temesvárott se igen lelkesednek érte, mert egy országos kiállításnak azon a ponton sokkal kedvezőtlenebb környezete van, mint Szegeden. Azonkívül Temesvár a kiállítást, ha komolyan munk.'.lkodna érdekében, akkor is csak 1916-ra tervezné s ez a körülmény szintén a szegedi kiállitás előnyössége mellett szól. De egyéb megokolások is ellensúlyozzák annak kiélesitósót, mintha a kormány ellene volna a szegedi országos kiállításnak. Elég csak arra hivatkozni, hogy a szegedi kiállitás mennyi hasznot hozna az államnak. Csak az államvasutakra gondoljunk és vegyük számitásba Szeged környékét. Magának a városnak százhuzezernél több lakosa van, Szabadkának kilencvenezer, Hódmezővásárhelynek hetvenezer s mennyi van még, amelyeket fölösleges fölsorolni. Az 1907-ben rendezett pécsi országos kiállításnak összesen hótszázhetvenezer látogatója volt, pedig Pécs környéke Szegedé mellett szinte összezsugorodik. Illetékes ember véleménye szerint a szegedi országos kiállításnak előreláthatólag legkevesebb másfél millió látogatója lesz. Természetes, hogy ilyen óriási forgalom rendkivül sok hasznot hajt magának az államnak is. Fogyasztási adók és egyéb illetmények tekintélyes arányban növesztenék az állami budget idevágó bevételeit. De emellett rendkívüli hasznára lesz a városnak is a szegedi országos kiállitás. Bizonyos, hogy a kiállitás nyomán Szegeden négy-ötszáz uj iparos és kereskedő egzisztencia támad. Ezek is adóalanyok s mint ilyeneket átlag csak harminc koronával vegyük számitásba. A szegedi országos kiállítás tehát mindenképen hasznos Szegednek is, az államnak is s épen ezért nem lehet hangoztatni azt, hogy a kormány ellene van. De más körülmény Is csökkenti ezeknek a magyarázásoknak a reálitását. Tudvalevő, hogy a kiállítások ügyében az Országos Kiállítási Központ véleménye döntő jelentőségű a kormány előtt is. Nos hát, az Országos Kiállítási Központ nagyon szinpatikusan fogadja a szegedi kiállítás eszméjét, a tervet helyesli és támogatja p kormánynál is.