Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

mmm mJmi . , JC... *v? #> ­8 DELHAüYARüRSZÁÍi 1911 május 25 hogy Montenegrónak magának és a sa­ját országának rendjét biztosítsák. Abban a meggyőződésben, hogy a porta is osz­tozik ebben az álláspontban, az orosz kormány annak a reménynek ad kife­jezést, hogy a török kormány a béke és a nyugalom megóvása érdekében módját fogja találni annak, hogy hala­déktalanul és határozott formában kife­jezést adjon Montenegró irányában való békés szándékának és ezzel hozzá fog járulni ahoz, hogy a hadiállapot meg­szűnjék, úgyszintén ahoz a lehetőséghez is, hogy a Montenegró részéről már meg­tett rendkiviili katonai intézkedések visszavonassanak. Az orosz kormány, amely a maga részéről nagy gondot fordit a béke füntartására, semmit sem fog elmulasztani a tekintetben, hogy a montenegrói kormánynak továbbra is mérsékletet ós nyugalmat ajánljon. Kivándorlók tanácsadója. — Szökési térképek egy koronáért. — (Saját tudósítónktól.) Ugy látszik, hogy az utóbbi időkben Biharmegye kivándorlóira külö­nös gonddal ügyelnek a hamburgi német hajós­társaságok. Alig van falu, ahol egy-két titkos ügynök kezelés alá ne vette volna a lakosság Amerikába készülő néhány tagját. Ha nem is toboroznak nyíltan ezek az ügynökök, annyit mégis kivisznek mindenesetre, hogy a Fiume felé készülő kivándorlókat eltérítik az eredeti útiránytól és Hamburg felé szöktetik őket, természetesen mindig útlevél nélkül, vagy a legjobb esetben Fiúmén keresztül szóló útle­véllel. Nap-nap után hurokra kerül egy-egy ügynök, aki aztán eléggé súlyos büntetésben részesül. Mégis akadnak egyre ujabb vállalko­zók, akiket elcsábít a német társaságok busás jutaléka. Barkán János gazdaember Genyétén ügynö­kösködött a német bégeknek. Mellékesen pedig a saját ötletéből egyéb jövedelmet is kitalált a kivándorlásból a ez is ugyancsak öntötte a pénzt a portájára. Barkán János ugyanis odahaza furfangos raj­zokat szerkesztett, seöktetési térképekei, ame­lyeket egy koronáért árult a kivándorlóknak. Ezeken a térképeken ki voltak dolgozva azok a kanyargós utak, amelyeken bárhonnan, de különösen Biharmegyóből indulva utlevé) nél­kül is Hamburgba érhet a kivándorló. Ákom­bákomok, öreg betűk adták a térképet, de annyi bizonyos, hogy kis szerencsével csak­ugyan jó szolgálatot tehettek a szökevé­nyeknek. A térképek pontosak és kimeritőek voltak. Megtudható belölök, hogy ugyancsak nagy ke­rülőt kell tenniök a szökevényeknek, mert ez lesz az utjok: Nagyvárad—Szeged-Rókus—Zágráb, itt átkocsizni a Délivasut állomásáig husz fillérért, Bécs—Eger—Németország, itt akármelyik vonal biztos. A mellékelt rajzok ós utasítások csakugyan jól kitaníthatták a szökevényeket. Zágrábig minden kérdésre azt kell mondani: gyárimun­kás vagyok, Horvátországba igyekszem, onnan meg ezt: Csehországba megyek földmunkára. A veszélyesebb pontoknál mindenütt oda volt irva: Vigyázzunk! Egyelőre nem is tudható, hány embert segí­tettek ki ezek a szöktetósi térképek, az utolsó nyolc ember azonban rajtavesztett. A szemfüles határrendőrség letartóztatta és kival­latta őket s hazatoloncolásuk után azonnal megindult az eljárás a szöktetósi térképek for­galom babocsátőja ellen. A margittai főszolga­bíró husz napi elzárásra és kétszáz korona pénzbirságra Ítélte a furfangos gazdát, aki megfölebbezte, amig csak lehetett az ítéletet. Minden hiába volt, először az alispán, most pedig ar belügyminiszter is jóváhagyta a főszolga­bíró Ítéletét. NAP! HÍREK Szeged Bánfty-páríja. (Saját tudósítónktól.) Szomorú aktusra gyűl­tek össze a szegedi Bánffy-párt vezetőemberei szerdán délután a Tisza-szálló üvegtermében : megbeszélni az elhunyt vezér halá'án való rész­vétnek, kegyeletnek a kifejezését. Ahogy össze­szállingóztak, csöndes, apró diskurzusaik mind a nagy halottal foglalkoztak, mindenki egy-egy intimitást elevenített föl, egy-egy rezignált megjegyzést tett a dátumok találkozására: épen hót éve május huszonharmadikán volt a Bánffy-vacsora, ós most . . . Mindez a rezig­náció, gyász, fájdalmas megilletődés nemes hangon szólalt meg Végmann Ferenc dr sza­vaiban, melyeket állva hallgattak végig a jelenlevők. Ott voltak rajta kivül: Szivessy Lehel dr, bástyái Holtzer Aladár, Gyulai Mór dr, Kerner Pál, Lichtenegger Gyula, Kárász József, Rex Izsó dr, Obláth Lipót, Bobay Gyula dr, Lövész Antal, Priváry Pál, Reitzinger Jó­zsef, Glöckner József, Kónya József, Landes­berg Mór, Szabados Ferenc, Bernáth Géza dr, Szonnenblum József, Újlaki Antal, Buchwahl Ármin. — Uraim, — mondotta Végmann Ferenc, — mindnyájan tudják azt a szomorú ese­ményt, amelynek alkalmából önöket ide összehívtam. Fájó szívvel, sajgó kebellel fogadtuk mindnyájan azt a hírt, hogy szere­tett vezérünk, Szeged város képviselője, külön-külön mindnyájunknak kedves, nyájas, odaadó, szerető, atyai jóbarátja (Úgy van! ugy van!) Bánffy Dezső báró ma hajnalban meghalt. Hogy ez a csapás a család után minket sújt legmélyebben, az természetes, hiszen legközvetlenehb politikai hozzátarto­zói voltunk. De nagy csapása ez az egész országnak, mert a mostani korszakban, a reakciós vészes áramlatai között, mikor a liberálizmus annyira veszélyben van, a liberalizmus egyedüli tántoríthatatlan lobogó­vivője volt a mi szeretett vezérünk. Rend és rangkülönbség nélkül szerettük őt Szege­den, a mágnást, aki soha nem mutatkozott mágnásnak. Fájó szívvel, sajgó kebellel fogadtuk halála hirét s őszinte fájdalommal állunk ravatalánál, arra kérve a mindenha­tót, hogy ha már magához vette a mi vezé­rünket, minden magyar ember szivébe oltsa bele az ő emlékezetét követendő példának! Mély megilletődéssel hallgatták végig az el­parentáló szavakat, melyek után Végmann Ferenc bejelentette, hogy a családnál már ki­fejezte a párt részvétét s intézkedett arra nézve, hogy a párt koszorút helyezzen a nagy halott ravatalára. Egyúttal indítványozza, hogy a párt a pénteki temetésen testületilég jelenjék meg: — Ha kitartottunk mellette nyolc évig sze­retettel, lelkesedéssel, őmellette, aki Szegedet annyira tudta szeretni, legyünk ott mindnyájan a legszomorúbb aktusnál is, az utolsó búcsú­zásnál. Egyhangúlag elfogadták az indítványt. Hang­zott el az értekezleten még egy indítvány is, de ennek a tárgyalását, mert a mai értekezlet­nél még nem volt aktuális, későbbre halasztották azzal a megjegyzéssel, hogy föltétlenül hozzá­járulnak. Ezt az indítványt Lövész Antal tette, még pedig olyan értelemben, hogy a Csongrádi­sugárut, vagy a Vásárhelyi-sugárut vagy a Kál­vária-utca nevének Báró Bánffy DezsŐ-sugárut-ra. változtatása iránt tegyen a párt vezetősége lépéseket. — Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnepnap miatt szombaton, szokott időben jele­nik meg. — A választott bíróság. Londonból jelentik: A gyarmatok miniszterelnökeinek bankettjén Sir Edvárd Grey külügyi állam­titkár beszédet mondott, amelyben kifej­tette, hogy az uj angol-amerikai választott bírósági szerződés előreláthatólag határkő lesz az emberiség történetében. Azok után, amik eddig a szerződésről ismeretesek, bizonyossággal meg lehet mondani, hogy ezzel igen nagy gyakorlati haladás utja nyilott meg a viszályok békés elinté­zése számára. A szerződés oly példa és oly cél lesz, amely után minden ország törek­szik, amennyiben háború kitörését megnehe­zíti. Anglia a szerződést először az Egyesült­Államokkal kívánja megkötni, mielőtt azon gondolkodnék, hogy a szerződést mely más államokra is terjessze ki. Ha Taft elnök kezdése áldásthozó hatással lenne más nem­zetekre nézve is, ugy Anglia ezt annál nagyobb örömmel fogja üdvözölni. Sir Wilfrid Laurier kanadai miniszterelnök beszédében kifejtette, hogy nevetséges az a gondolat, hogy az Egye­sült-Államok Kanadát annektálnfszándékozna. Komoly embertől sohasem hallotta, hogy föltételezte volna az Egyesült-Államokról, hogy Kanadát háborúban meg akarná hódí­tani. Lehetséges azonban, hogy megkísérli Kanadát elcsábítani. Az a fölfogás, hogy a határon innen és tul egyaránt arra törekszenek, hogy a két nemzet, mely az amerikai kontinenst megosztja, a világnak két, bókében és békesógben élő nemzet példáját nyújtsa. A kanadaiak bíz­nak elismert szomszédaikban és a kanadaiak­ban. Az angol-amerikai választott bírósági szerződés után, amely végre létre fog jönni, nagy szövetség származik az angol nyelvű népek államai között, amely szövetség a vi­lágbékét mindenkorra biztosítja. — A trónörökös Dalmáciában. Fiuméből táviratozzák: A nyári flotta julius elsején Fiú­méba érkezik és augusztus végén a trónörö­kös jelenlétében Dalmáciában partvédő-gyakor­latokat fog tartani. A nyári flotta hat csata­hajóból, hét páncélos cirkálóból, tizennyolc torpedovadászból ós torpedorombolóból, tizen­két torpedoliajóból, négy tengeralatti hajóból és három vonatból fog állani. — DMKE közgyűlése. A Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület juniusra, a pünkösdi ünnepekre tervezett közgyűlését az őszre halasztotta el. Lúgoson az őszszel nyit­ják meg a két hónapra terjedő mezőgazdasági kiállítást és a vármegye vezetőinek az volt az óhajtása és a kérelme, hogy a mezőgazdasági kiállítással kapcsolatban tartsa meg közgyűlé­sét a kultúregyesület. E kérelemnek engedett a DMKE elnöksége, amikor most elhatározta, hogy ez évi rendes közgyűlését az őszszel tartja meg Lúgoson. — Kossuth Ferenc a Házban. Budapest­ről jelentik: Hosszú távolmaradás után ma je­lent meg először a képviselőházban Kossuth Ferenc, azonban abban a hitben, hogy az ülés rendes ideig tart, kissé későn, háromnegyed tizenegy órakor érkezett, amikor már a kép­viselőház ülése véget ért. Párthívei melegen üdvözölték, — Szegedi nők Gluttfelder beiktatásán. Glaüfelder Gyula dr, csanádi megyés püspök ünnepélyes beiktatásán a szegedi katolikus nő­vódő-egyesület is képviselteti magát. Jeleu lesz Kelemen Béláné diszelnök vezetése alatt Baskó Istvánné elnök, Aigner Nándorné, ragambi Fluok Dez8Őnó, Kószó Istvánné, Gárgyán Imréné al­elnökök ós dr. Simkó Elemér egyesületi titkár. — A Galilei kör. Néhány lap megírta, hogy a belügyminiszter föloszlatja a Galilei kört. Illetékes helyen ezzel szemben a kö­vetkezőket jelentik ki: A Galilei kör mint­egy négy év előtt alakult és törvénysze­rűen beterjesztette alapszabályait a belügy­miniszternek. Azóta ott feküdt az irás és minthogy a törvény az, hogy ha a beter­jesztés után negyven napig nem iátamozza őket, az egyesület megkezdheti működését. Ezen az alapon működött a Galilei kör több mint négy éve. Az utóbbi időben ez a mű­ködés igen hangos volt, több bonyodalom keletkezett belőle, sokat irt róla a sajtó, a parlament is foglalkozott vele, ugy, hogy magáravonta a belügyminiszter különös figyelmét. Erre az irattárból kikeresték a Galilei kör alapszabályait, még pedig azért, hogy a belügyminiszter ne Iátamozza őket. Mondják, hogy maga az egyetemi tanács

Next

/
Oldalképek
Tartalom