Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

2 DÉLMAGYARORSZAG 1911 május 24 Mi, akik bízunk Magyarország jövőjében, tudjuk azt, hogy a népuralmon felépült uj Magyarország a küszöbön van. Bánffy Dezső élte alkonyulatán, nem küzdött hiába! Szivessy lehel dr. A király. Gödöllőről jelentik: Szerdán délelőtt havaseső esett Gödöllőn és környékén, ugy, hogy a levegő nagyon lehűlt. A király még a parkba sem mehetett ki és valószinü, hogy a délutáni kikocsizás is elmarad. Gödöllőre érkezett Nagy Géza báró kabinetirodai osztályfőnök, aki referált a királynak a kabinetiroda folyó ügyeiről. A délelőtt folyamán intézkedés történt, hogy a Gödöllőre szállított lovak és kocsik május 29-én mennek vissza Bécsbe. A király és szűkebb udvartartása az eddigi megállapodások szerint junius másodikáig maradnak Gödöllőn. Az udvarnak Budapesten maradt személyzete ma és tegnap utazott vissza Bécsbe. Hogy Gödöllőről hova megy a király, azt még legszűkebb környezete sem tudja. Államcsíny készül Türükországban. A római Tribuna közli állitólag föltétlenül hiteles forrásból, hogy a török hadseregnek azok a tisztjei, akik az ifjútörök komitónak életre-halálra hivei, pronunciamencióra készülnek a mostani uralom ellen és nagy meglepetésekre van kilátás. Heltai és Szterényi. Ismeretes, hogy Szterényi József volt kereskedelmi államtitkár indítványt jegyzett be a Ház inditványkönyvóbe, hogy küldjön ki a képviselőház egy vizsgálóbizottságot a koalíciós kormány talpfa-szerződéseinek megvizsgálására. Ezzel akart válaszolni Szterényi Heltai Ferencnek, a kereskedelmi tárca előadójának, a koaliciós kormány ellen intézett támadásaira. Szterényi ez indítványát szombaton fogja megindokolni, még pedig, mint hírlik, hosszabb védőbeszéd kíséretében. Heltai ma szintén indítványt jegyzett be, még pedig ugyanolyan szöveggel, mint Szterényi. Valószinü ugyanis, hogy a Ház nem küld ki vizsgáló-bizottságot, de mert Heltai nem akarja, hogy Szterényi beszéde válasz nélkül maradjon, ma inditványt j ?yzett be, hogy szólási joga legyen az ügyhöz. klotür behozatalára irányuló harc még jobban elkeserítette a számra csekély és törvényesen egyesülni sehogysem tudó ellenzéket. Ekkor, 1897 őszén állott delelőjén Bánffy kormánya és hatalma. Az egyházpolitikai reformok okozta viharok elültek, a törvények végrehajtása nagyobb nehézségekbe seholsem ütközött. Amennyire csak lehetséges volt, Bánffy mindenütt a leghatározottabban érvényre juttatta az állami szempontot. Megtette ezt Horvátországgal szemben is, ahol Zágrábban a király látogatása alkalmával igen élesen nyilatkozott meg a magyarok iránti ellenszenv. A hivatalos ország rosszalta ugyan ezeket a tüntetéseket és erősen hangsúlyozta a Magyarországgal való kapcsolatot — Zágráb városa még díszpolgárává is választotta Bánffyt — de a magyar király és kormái ya jelenlétekor Zágrábban végbement zászlóége ós mégis világosan mutatta, hogy a túlzókban és az utánuk induló ifjúságban él Jellasich hagyománya. Bánffy az orvosságot abban kereste, hogy az 1868. XXX. t.-c. adta jogánál fogva bizonyos ellenőrzés alá vette a horvát tartományi " lány tevékenységét. Erélyesen lépeti, fi szerb kongreszszussal szemben is, mt-lyboa a radikális párt kerekedett felül, amennyiben csakhamar feloszlatta. A veszélyes tevékenységet kifejtő oláh bizottságot, melynek kebelében meghasonlás tört ki s melynek feloszlatását már a WekerleA véderőjavaslaíok beterjesztése (Saját tudósítónktól.) A honvédelmi miniszter, mikor a kormány nevében a katonai javaslatokat beterjesztette, bizonyára tudatában volt, hogy most dobták el a kockát az ország jövő sorsa fölött. A monarchia s abban Magyarország el van-o szánva rá, hogy számban, képzettségben, fegyelemben, fegyverkezésben, jeles erkölcsi kvalitásokban győzhetetlen hadsereget nevel, amelyre nyugodtan rábízhassa nemzeti becsületének, határainak védelmét? vagy elszalasztja a legutolsó kedvező alkalmat, amikor elmaradt, nagy és nehéz föladatai teljesítésére régóta elégtelen haderejét mindenben méltó versenytársává tehetné Európa legelső és legképzettebb hadseregeinek? Ez a kérdés, amelyre a parlamentnek, a nemzetnek felelni kell. Minden más szempont eltörpül a nemzeti védelem nagy szempontja mellett. Föl altarjuk-e fegyverezni a nemzetet eljövendő harcokra, vagy nem: erre a kérdésre feleljen minden párt és viselje feleletéért a a felelősséget a jövő nemzedékek előtt. Mikor tiz éve az ujonclétszám fölemelését kérték az akkori parlamenttől, egyetlen politikusnak sem volt bátorsága azt vitatni, hogy nincs égető szükség katonai erőnk tetemes gyarapítására. Mindenki elismerte, hogy valamennyi nagy nemzet serege túlszárnyalta számra a mienket, hogy tehát, szaporítani kell ezt ős modernebbé tenni, ha nem akarjuk kitenni a nemzetet egy váratlan katasztrófa kockázatának. Tiz év óta még több katonai ok van rá, hogy hadseregünk erejét növeljük. Nemcsak azért, mert azóta más nemzotek még jobban megnövelték katonai erejüket, hanem azért is, mert a monarchia, egy bátor és erőteljes cselekedettel (Bosznia és Hercegovina annektálásával) politikailag magát jobban ekszponálta. S mert a monarchia speciális helyzetétől eltekintve, a világ nemzetközi helyzete is inkább romlott, mint javult s ha közvetlen veszedelemnek jeleit kormány elhatározta, Bánffy tényleg megsemmisítette. A Felvidékre átcsapó cseh agitáció legalább nagyobb eredményeket nem tudott felmutatni. A kormány teljes nyugalmat tudott biztosítani mindenütt, anélkül, hogy szigorúbb rendszabályok alkalmazására lett volna szükség. Ez a konzervatív összetartás legjobban kitűnt a szocialisták és a mezei munkások mozgalmának elfojtásából. Nemcsak a fővárosi rendőrség és csendőrség járt el ebben teljes kíméletlenséggel, hanem a mezei munkásokról szóló, az összes országgyűlési pártoktól elfogadott törvény is igen határozottan pártját fogja a birtokos osztálynak. Bár az 1897-iki aratás megdöbbentően rossz volt, az állam pénzügyeinek egyensúlya nem ingott meg. Az ausztriai viszonyok bomlása még erösebbnek tüntette fel az egységes Magyarországot és még jobban kiemelte ennek európai jelentőségét. Ezt a jelentőséget ismerte el II. \ ilmos német császár 1897 szeptember 27-én tartott hires feiköszöntőjóben. Másrészt Ferenc József királyunknak az az elhatározása, hogy szobrokat emeltet a nemzet nagyjainak Budapesten, teljesen egységesnek mutatta a királyt a nemzetével, melynek dicső hagyományait akkor is elismeri, amikor azok nyilt ellentétben állanak a dinasztia törekvéseivel. Ilyen viszonyok között az 1894. évben még oly erős ellenzéki szellem az országban szinte megszüntnok látszott. nem is látjuk, de nagyobb a bizonytalanság, a feszültség, több az előre ki nem számitható fordulatok lohetősége. Aki a magyar nemzetet nem siet jobbat felfegyverezni, mint ahogy most van, elmulasztja legelemibb kötelességét hazája biztonságával szemben. Mi igazán nem szeretnénk annak a bőrében lenni, aki pártpolitikai érdekeit elébe helyezi a nemzeti védelem életbevágó érdekeinek. Mi nem szeretnénk osztozni azok keserves felelősségében, akik szemük elől tévesztik azt a meg nem cáfolható tényt, hogy minden ország katasztrófával, elvesztett háborúkkal, nemzedékek összehordott vagyonának elpusztulásával fizeti meg, ha katonai erejének fejlesztésében messze elmarad más nemzetek erőfeszítése és áldozata mögött. A kormány jó katonai javaslatokkal jött; a legjobbal ós a legmodernebbel, mondhatnánk úgyis, a leghumánusabbal. Maga a kétéves katonai szolgálat nag.Y kedvezmény, a nép érdekeinek a legmeszszebbmenő honorálása. Ennek szociális cs gazdasági hatása kiszámíthatatlan jótétemény S aki e javaslatoknak útjába áll, százszol' gondolja meg, hogy a kétéves szolgálat megbuktatásával nem a hatalom, hanem a dolgozó magyar nép legádázabb ellenségének bizonyítja magát. Ezenkívül az emberszerető kedvezmények' nek egész sora ékíti a javaslatot: a fegy vergyakorlatok, a családfentartóknak é» öröklött gazdaságok tulajdonosának nyújtott kedvezmények, a póttartalékba való sorozás módja stb.vstb. Egy sereg könnyités, egJ' sereg enyhítése a katonai szolgálat szigorának és szociális kellemetlenségének. A honvédségről szóló javaslatot meg épek hallelujával kellene fogadni minden pártokA nemzeti hadsereg gondolata testet ölt 11 honvédség uj szervezésében. Tüzérsége lesz "1 honvédségnek, amije 1848 óta nem volt. rí ettől eltekintve is, minden izében moderit harcképes, a lehető legjobban vezetett $ felszerelt nemzeti haderő válik belőle. A katonai büntető perrendtartás meg épe" fényes cáfolata az e kérdésben szárnyrakel' mendemondának. A magyar nyelv, országunk állami nyelve, diadalmasan érvényesül egész vonalon. Egyetlen pont kivételévé'(amelynek nincs sok gyakorlati jelentősége) a katonai bíróság tárgyalási nyelve kizáró' lag a magyar. Magyar az eljárás, a tanUrí kihallgatása, a védő ós vádló beszédek, J fölvett jegyzőkönyvek, az Ítélet kihirdetéseEgy darab magyar élet vonult bo a közö^ hadsereg intézményébe, hirdetve felségjogá' nyelvünknek ós területünknek. Csak sebtében, pár vonással rajzoltuk nicü az uj katonai javaslatok képét. Lesz még rí! mód és alkalom visszatérni részleteire. Annyit már első olvasásra állíthatunk hogy minél alaposabban tanulmányozzuk javaslatokat, annál több jót a nemzetre ^ társadalmára hasznosat veszünk benni'rí észre. Hiába fogadja őket az ellenzék némelJj árnyalata részéről mesterkélt harci zaj. rí javaslatok — az ország érdekében — győz"1 fognak.