Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

1911 május 25 ÖElMAÜYAKORSZÁÖ egy BÁNFFY DEZSŐ. — 1843—1911. — A magyar közélet ismét szegényebb lett egy markáns, erős fajsúlyú alakkal: tegnap hajnalban hosszú szenvedés után meghalt Bánffy Dezső báró. Mint ember és politikus egyaránt jóval fölébe nőtt az átlagnak. Éle­tét szakadatlan és buzgó munkában töl­tötte. Ez a magyarázata, hogy elmúlása őszinte és általános gyásza az egész nem­zetnek s hogy ravatala előtt elmosódnak a politikai ellentétek és csak a súlyos vesz­teséget érezzük, amely halálával az országot, elsősorban a szegedieket, akik különösen a szivéhez nőttek, — érte. Tipikus megtestesülése volt Bánffy Dezső annak a fogalomnak, amit fajmagyar elne­vezéssel jelöl meg a nemzeti büszkeség. Daliás alak, akit már puszta megjelenése is megkülönböztetett. A makacsságig SZÍVÓS fajszeretete, amely nem ismert megalkuvást) férfikorán át magánéletének és hivatalos működésének minden fázisán keresztül híven kitartott vele. Mindehez vegyük még, hogy ifjúságától kezdve a tett embere volt s meg­értjük, hogy közéletünknek a legutolsó négy évtized alatt egyre rohamosabban fejlődő egyéniségévé nőtte ki magát és hogy egyike lett azoknak a kiváltságosoknak, akiket kvalitásaik a miniszterelnöki méltóságig emeltek. Az erdélyi részeknek Bánffy Dezső báró már a hetvenes évek végén kimagasló, sze­llője volt. A nacionalista törekvések az­idétt kezdték a hullámokat verni s a ma­gyarság védekező szervezkedésében Bánffy mindjárt eleinte kiváló erőnek bizonyult, igy jutott Szolnokdoboka főispánságához, a iegekszponáltabb poziciók egyikére, melyen °lyan vasmarku kormányzati tehetséggé csiszolódott, hogy akkortájt kevés várme­gyében volt az általa teremtett rendhez ha­sonló. Szigorúságáért rettegték, de emberies gondolkozása és szinte asszonyos szivjósága Megszerettették még ellenfeleivel is. E sikereknek a hire nyerte meg számára Bzapáry Gyula grófot s juttatta Bánffyt i892-ben mandátumhoz, hogy aztán a ki­gyöngült ós elbetegesedett Péchy Tamás helyót a képviselőház elnökségében elfoglal­hassa. Ugyszólva Deus ex machina esett a nagy nyilvánosság kellős közepébe, de rá­termettsége hamar otthonossá és igen rövid 1(,c alatt népszerű speaker-ró tette. Nép­szerűségét nagyra növelte, hogy az időköz­hon megindult liberális irányzat egyik leg­odaadóbb hívének bizonyult, ami aztán Megmagyarázza, hogy Wekerle bukása után Miért kellett neki jönnie s hogy ami nem ^került a „nagy kabinef'-nek, a szabadelvű egyházpolitikai alkotásokat a felülről támadt segíthette át . k. " «J» HMII IlIlXlf UUIOVIXUV ^álmatlanságon hogyan epen ő? Aránylag rövid miniszterelnöksége az eMlékezet,es és jelentős kormányzati nioti­VllMokban valósággal bővelkedik. Az egy­házpolitikai alkotásokat egymásután segí­tette a törvénykönyvbe és vitte át minden zökkenós nélkül az életbe. Agliardi meg­rendszabályozásában és Kálnoky gróf elbuk­tat-ásával a magyar befolyás erőteljes izmo­sodásáról tett imponáló tanúságot. S aztán a millenáris nemzeti ünnep s a Treuga Dei lélekemelő fényéből, a német császár buda­vári emlékezetes szerepléséből, a horvátok ós a románok megrendszabályozásából, ame­lyek valósággal dagasztották a nemzeti ön­érzetet, mindenki, még az ellenfelei is elis­merték a Bánffyt megillető részt. A sikereivel lassankint sokasodtak az ellenfelei is, akik végre heves obstrukció után bekényszeritettók a csöndes főudvar­mesteri móltóságba. Nem állta azonban sokáig ezt az egész életére rácáfoló nyugal­mat. És már utóda, Széli Kálmán alatt le­vetkőzi az udvari móltóságot, hogy korábbi politikai hiveitől és gondolkozásától megle­hetősen merész elkanyarodással ismét a po­litikai küzdőtéren teremjen. Ami azóta tör­tént, úgyszólván a tegnap története. Emlé­kezünk rá még elevenen, hogy lassankint mint változott egyre keményebb ellenzékké s hogy a politikai mérséklethez csak a há­látlan koaliciós elszigetelés keserűsége téri­tette újból vissza. Hibái, amik bőven voltak, megboszulták magukat gyors emelkedésének hirtelen meg­törésében. Sikerei azonban, amelyek sza­pora egymásutánban nőttek ki kormányza­tából, a legjobban bizonyítják, hogy téve­dései és fogyatkozásai ellenéro is a hivatot­tak közül való volt. Izzó, sohasem lankadó fajszeretete pedig még emlékében is meleg­séggel tölti el minden magyar embernek szivét-. Bánffy utolsó órái. Budapestről ezeket jelentik Bánffy Dezső báfó utolsó óráiról: A három hónap óta nagy­beteg Bánffy utolsó napjait rendkívül nagy szenvedések kőzött töltötte el. A tiidőgyuladás, amely néhány nap előtt megtámadta, óráról­órára válságosabbá tette életét. Tegnap tar­tották az utolsó orvosi tanácskozást beteg­ágyánál, ahol Jendrassik Ernő egyetemi tanár ós háziorvosai, Tihanyi és Szöllőssy doktorok megállapították, hogy a beteg teljes elerőtle­nedése a legvégzetesebb veszedelemmel fenye­get. Bánffy tegnap már jóformán semmit sem evett és délutánra teljes apáthiába merült. Azt is megállapították az orvosok, hogy eszméle­ténél volt, de már nem szólt senkihez és a hozzáintézett kérdésekre nem válaszol. Süriin jelentkezett a köhögési inger és fölog ez okozta a legnagyobb fájdalmait és szenvedését­Állandóan látogatta a beteget Haypál Benő református lelkész, akivel igen jó viszonyban volt Bánffy. Tegnap is betegágyánál ült. Mély csönd volt a szobában, senki nem zavarta egy hanggal sem Bánffy haláltusáját. A beteg egy­szer csak Haypálra emelte szemét és halk', alig haliható hangon igy szólt: — A leányom tegye le a konfirmációé vizs­gát, még ha meghalok is. Azt akarom, hogy kál­vinista legyen. Ezek voltak az utolsó szavai a bárónak. Az utóbbi napokban, valahányszor meglátogatta Haypál Benő, Bánffy eszméleténél volt, nem mulasztotta el figyelmeztetni a lelkészt arra, hogy Dóra leányának csütörtökön kell letennie a konfirmációé vizsgát, amely a református egyház törvényei szerint a gyülekezetbe való fölvételt jelenti. Haypál Benő ma korán reggel megjelent a gyászházban, ahol a kegyelmes asszonynyal megállapodott abban, hogy az el­hunyt utolsó kívánságát teljesítik és Dóra ba­ronessz holnap leteszi a konfirmációé vizsgát a Szilágyi-téri templomban. Bánffy élete. - Naggobb epizódok az államlérfl életéből. ­Bánffy Dezső báró (losonci), Bánffy Dániel báró ős Lécfalvi Gyárfás Anna fia, született Kolozsvárott, 1843 okt. 28-án. A gimnáziumot, ugyanott végezte, azután a lipcsei ós berlini egyetemeket látogatta és hosszabb utazásokat tett külföldön. Visszatérve gazdálkodott, majd mint a balközép hive, részt vett a politikai életben is, de bár több izben fellépett, mint képviselőjelölt, mandátumot nem nyert. A fúzió után 1875-ben Belső-Szolnok vármegye főispánja ós Kővárvidók főkapitánya lett. A megyék uj beosztása után Szolnok-Doboka vármegye élére lépett, mint főispán, 'ésőbb Be. zterce-Naszód vármegyét is ö igaz ívta és egyúttal, mint kir. biztos, rendezte a szó 1 iskolai és ösztöndij­alapoknak, mint • aeti kormánybiztos pedig a volt második román határőrezrednek a kincs­tárral szemben vitás ügyét. E tevékenységének maradandó emléke ezt a rendezést szabályozó törvény. Ezen érdemeiért nyerte előbb a Lipót rendnek, majd a Szent István-rendnek lovagi keresztjét. Az erdélyi református egyházkerület főgondnokául is mer választották. Mint Erdély egész északi részének kormányzója határozott és erélyes fellépése miatt már akkor igen fon­tos tényezője volt a magyar politikai életnek. Megyéiben szinte ellenállás nélkül biztosította a kerületeket a kormánypárt részére. A nem­zetiségi tekintetben annyira exponált terüle­ten erős és hajthatatlan képviselője volt a ma­gyar állam tekintélyének. Az a meggyőződése, hogy nemzetiségi gyűlések, tartása éppen nem engedhető meg, ellenkezésbe hozta őt a Szá­páry-kabinettel. Emiatt és mivel királyi biztos­sága és kormánybiztossága az ügyek lebonyo­lításával különben is megszűnt, lemondott a főispánságról. Annál meglepőbben hatott Bánffyra Szápáry miniszterelnöknek az az elhatá­rozása, mellyel őt szemelte ki az 1892. év ta­vaszán összeült országgyűlés elnökéül. Szemé­lyes tekintél.yónek, családja ősi presztige-ének ós az erdélyi református egyház főgondnoki állásának köszönhette, hogy Szilágysomlyó szélsőbal kerülete mindaddig őt küldte az or­szággyűlésre. Mint államférfi. Mint a képviselőház elnöke is pártember maradt. Kötelességének tartotta, hogy azono­sítsa maglát a kormány politikájával és tőle telhetőleg előmozdítsa annak sikerét. A külön­böző pártok vezetőivel tanácskozást folytatott a házszabályok szigorítása érdekében, de tö­rekvése célt nem ért. A szabadelvüpárton be­lül heves ellenzője volt a nemzeti párttal való fúziónak. Nagy feltűnést keltett, hogy 1894. április 1-ón Kossuth Lajos temetése alkalmával egyházkerületi gyűlés tartása cimén távol volt a fővárostól. Amikor 1894. junius elsején a AVekerle-kabinet állása megingott és a szabad­elvű-párt nem fogadta el Khuen-Hóderváry Károly bánnak Bécsben kitűzött jelöltségét, a király Bánffy véleményét is kikérte a politikai helyzet felöl és miniszterelnöksége már akkor szóban forgott. De Bánffy szükségesnek tar­totta, hogy még a régi, bár némileg megújított kormány vigye keresztül a főrendiházban le­szavazott törvényjavaslatokat. A Wekerle­kormány bukása után és mivel a horvát bán ismételt jelöltsége és ezzel együtt a fúzió terve ujabban is meghiusult és Széli Kálmán vona­kodott kabinetet alakítani, a király 1895. ja­nuár 14-én Bánffyt bizta meg az uj kabinet­megalakitásával. Programjában az egyházpoli­kön) ^^cs^Lhatr^' \Jt*$íflÍ&™S&MtílÚZt$Í%fl szenSja ^Éjjeli pillangó (főszereplő Asta Nielsen). o Budapesten szűz előadást ért és folyton zsúfolt házakat vonz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom