Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-25 / 119. szám

1911 II. évfolyam, 119. szám Csütörtök, május 25 központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 11 ^ Rorona-utca 15. szám a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., ö Városház-utca 3. szám c=» ELŐFIZETÉSI kit SZEGEDEN; egész ívre . II 24'— félévre ... II 12ncgyedévre. R 6 — egy hónapra R TEgyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉREN egész évre . R 28*— félévre . . . R negyedévre. R V— egy hónapra R Egyes szám ára 10 fillér 14 — 2-40 TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 305 c=> Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Bánffy Dezső. Hét éve annak, amikor városunk fiatal társadalma, magához karolta az agg harcost. Diadalittas tömegek járták be a várost és fogadták nyugalmából érkező Bánffy Dezsőt. Bánffy Dezső akkor Szegedről hirdette az uj politikát és ezt a választást az események gyors egymásutánban követték. Az események középPontjában pedig mindig ott láttuk Bánffy Dezső alakját, tettét, szavát, olvastuk irását. A muló években ott volt a forumon, maga volt az élet és a tevékenység ós most, hogy megszűnt élni, alig tudjuk ezt elképzelni, mi akik őt olyan közeifői és sokszor láttak és hallottuk. Nagy erővel, rendithetetlen hittel és meggyőződéssel tudott ez a nagy ember hinni, bizni és küzdeni. Az erély segítette őt közéleti szereplésében. A férfiú, aki pályája kezdetén csak dadogva tudott szólani, szónoklás között vált szónokká! Belső meggyőződése tiszta és nemes v°lt. A napi előnyökért a célt soha ÍÖ1 nem áldozta. Tudott küzdeni és tudott lemondani. A hatalmat folyton kereste, de elvmegtagadás árán, nem akarta elérni. Fejedelmi család sarja, igazi magyar nagyúr, aki a nép történelmi hivatásába és államfenntartó erejébe vetett bizalommal, nem a kevesek és kiválasztottak, hanem a sokak és mellőzöttek táborába állott. Hitbizomány ura, aki a megkötött föld szabadságáért küzdött. A főrendiház született tagja, aki a népszabadság legszélesebb kiterjesztésének volt küzdő katonája és megingatliatlan vezére. Az egyházpolitika betetőzője örökre lehunyta szemét, a felekezeti fanatizmusnak ellensége már nem él. De az országban Bánffy Dezső példája és iránya él. Terjed a tanítás, a népek ezrei jól tudják, hogy fölfelé és lefelé csak az az alkotmány biztos, erős és szilárd, amelynek gyökerei a népek millióiból szívják az éltető erőt és a szellemi táplálékot. A nemzeti küzdelmek csalódásai, kényszerítő erővel vezették Bánffyt annak megismeréséhez, hogy az általános választójog nem jelszó, hanem a végszükségben, egyetlen segítség ahoz, hogy az uralom és politikai irány a kevesekről, a sokakra menjen át. Közben a parlamenti Magyarország eltávolodott attól a szabadelvű iránytól, amely Magyarország ereje, hatalma és büszkesége volt. Ez Bánffy politikájának legnagyobb igazolása, mert a feudális, klerikális politika, vagy annak kedvezése nem az ő politikája volt. Az ő politikája az igazán liberális néppolitika, amely nála nem jelszó, hanem politikai pályafutásának harmonikus következménye és élete működésének betetőzése volt. Bánffy 68-ik évnek súlyát viselte vállain, de ifjú volt szellemében. Olyan ifjú, mint az a Magyarország, amelyet sóvárgunk. 67-es nemzeti irányú politikáján túlhaladt a nemzetet elragadó hév, amikor a negyvennyolcas eszmék bűvkörébe esett. Bánffy hirdette a kiegyezési alaphoz való visszatérést. Az izoláltan álló férfiút az események szédítő gyorsasággal haladó körforgása, alig két év alatt igazolta. Bánffy diadalai. Immár az ország részvéte fordul Bánffy Dezső báró koporsója felé. Mindenki igyekszik egyénidéről még egyszer tiszta képet, tiszta impresz*zi(*t alkotni. Helyénvalónak találjuk, ha Bánffy Hezső bárónak, mint aktiv, vezető államférfiunk diadalaiból néhányat idézünk. Áz 1895. esztendőben, mint miniszterelnöknek "agy diadala volt Bánffynak Agliardi pápainuncius ellen való föllépése ós ebből következőleg Kálgróf közös külügyminiszter bukása. Hánffyt ebb,u a kérdésben teljes őszintesége Vezette diadalra. E diadal elvi jelentősége az volt. -- - • • — — -u groi KOZ08 Külügyminiszter "ánffyt ebben a kérdésben teljes őszintesége ' diadalra. E diadal elvi jelentősége az -> hogy épen a gyengének és engedékenyek tartott Bánify-kormány sikerrel tudta beolyását érvényesíteni a magyar államügyekbe Val0 illetéktelen beavatkozás ellen. Azóta a _üisztórium állása a képviselőházban is meg8zilárdult. A szabadelvű pártnak azok. a tagakik az egyházpolitika miatt kiléptek, Vl8szatértek a párt kebelébe, ugy, hogy ennek ölAr magában véve is megvolt a többsége és e® szorult a szélsőbal támogatására. E párt arc**8 elemeit különben is Bánffy magatarasa Kossuth temetésekor és a közjogi alap ®r3s hangoztatása nagyon elidegenítették a °rmánytól. Viszont a millónium megünneplése 68 a fölfogás, hogy a nemzetnek e nagy ün6P alkalmára egységesnek kell mutatkoznia, a hormány iránt enyhébb magatartásra késztette a nemzeti pártot és annak vezérét, Apponyi Albert grófot, aki 1895. karácsonyán kiadta a jelszót, hogy a nemzeti ünnep évét a pártok közötti fegyverszünettel (treugaelei) kell megülni. Csakugyan, az ezredévi kiállítás megnyitása, a királynak és az udvarnak itt tartózkodása a nemzet és a király teljes egységét mutatták és fényes diadalát jelölték Bánfíynak és kormányának. Ezt a diadalt csak igen csekély mértékben zavarta némely főúri körök tartózkodó magatartása ós személyes frondeja Bánffy ellen. Az egyházpolitikai törvények végrehajtása is nagyobb izgalom nélkül történt meg. Ritkán mentek végbe választások a kormányra nézve oly kedvező körülmények között, mint 1896 október végén. A kormány, amint az előrelátható volt, óriási többséget nyert. A nemzeti párt felényire apadt, a szélsőbalnak az egyházpolitikai ellenzékhez hajló szárnya (Ugrón) szinte megsemmisült. Bizonyos, hogy ebben az eredményben része volt a kormány egyre növekedő és kíméletlenül fölhasznált befolyásának, a pénznek ós katonaságnak. De ilyen nagy és általános eredményt mégis csak ugy lehetett elérni, hogy az ellenzék már akkor elvesztette talajút az országban. Azok az épen nem helyeselhető erőszakoskodások, amelyeket Bánffy eszközei a Felvidéken a néppárt ellenében alkalmaztak, minden bizonynyal csak onnan eredtek, hogy Bánffy a revizió jelszava alatt meginduló, a feudális és alsó papság egy részétől támogatott, osztrák minta ntán szervezett mozgalomnak jelentőségét nagyon is túlbecsülte. Minél kisebbre zsugorodott számban az ellenzék, annál erősebben ostromolta Bánlfyt a választási visszaélések miatt, melyekórt egyedül őt tette felelőssé. Ebben az ostromban a nemzeti párt járt elől. Az ellenzék elkeseredését nem igen csökkentette Bánffynak még a katonai oktatás terén kivívott nagy diadala sem. Az uj honvédtiszti iskolák fölállítása nem csupán a király teljes bizalmát tanúsította Magyarország és kormánya iránt, hanem egyúttal teljesítette a nemzeti párt programmjának legfőbb óhajtását és igy teljesen alkalmas volt a fúzió megteremtésére. Ez azonban nem jött létre: az ellenzék ós különösen a nemzeti párt uj alapokat talált Bánfiy megtámadására, kormányzásának szellemében és annak egyes tényeiben. Így a bűnvádi eljárás törvényjavaslatának tárgyalásánál az ellenzék nem elégedett meg a veszedelemben vélt sajtószabadság védelmével, hanem obstrukciójával lehetetlenné tette a cukorprómiumokrói szóló sürgős törvény elintézését és igy megalkuvásra ós különösen a sérelmesnek talált 16-ik paragrafus módosítására kónyszeritette Bánffyt. A többség egy részének a házszabályok szigorítása érdekében még erősebben megnyilatkozott törekvése és