Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-03 / 100. szám

1911 május 3 DELMAGYARORSZAG erre vonatkozólag. De a határidőpiac legutóbbi eseményei mégis arra késztették a tőzsdetanácsot és elsősorban annak elnökségét, hogy tervbe vegven messzebbmenő intézkedéseket is és ezeknek életbeléptetését már a legközelebbi időre állapítsa meg. Szükséges, hogy a tőzsde vezetősége maga állást foglaljon, nehogy az ellentábor a mérvadó köröket oda szorítsa, koí?y — az ismert közmondással élve — a fürdővízzel együtt a gyermeket is kiontsák. A határidőüzlet föntartása — a kinövések kiirtásával — a közgazdaságunk életszükséglete és ezt épen az Ausztriából jövő támadások bizonyítják legjobban. Az osztrákok nem azért szorítják kormányukat a budapesti gabonatőzsde ellen való erélyes föllépésre, mintha ezzel nekünk jót akarnának tenni, hanem azért, hogy ártsanak nagyranőtt és KözépeuróPára mórvadóvá vált gabonapiacunknak és ezzel az egész országnak. Magától értetődik, hogy az áraknak olyan mértékben való fölhajtása, mint az az utóbbi időben a búzánál, rozsnál és zabnál történt, a tőzsdetanács elnökségénél és a mérvadó tőzsdei köröknél a legnagyobb ellenszenvre talált, noha szerintem ez annak a következménye, hogy az aratási jelentések a tényeknek meg nem felelvén, az árak az első időben túlságosan leszálltak, ugy, hogy ez a túlzás viszont ujabb túlzást eredményezett az áremelkedésben. De sajnálatos volna, hogyha ezek a túlkapások a legitim üzlet bőrére olyan intézkedéseket szülnének, melyek egész közgazdaságunknak kárára volnának. Zselénszki Róbert gróf a jövő hónapban tartandó országos gazdakongresszuson határozati javaslatot fog benyújtani. A határozati javaslat igy szól: A IX. országos gazdakongresszus, hasonlóan az előbbi országos és nemzetközi gazdakongresszusokhoz, vészthozónak nyilvánítja a tőzsdei fedezetlen határidőüzleti játékot, különösen pedig a földbirtokra nézve a fedezetlen határidőüzletet gabonában és malomtermónyekben. Fölkéri ennélfogva a kormányt, valósítsa meg mielőbb az Ausztria és Magyarország között létrejött 2908. évi vám- ós kereskedelmi szer~ - I ződős XXI. cikkének utolsó bekezdését, mely következőleg szói : „A magyar királyi kormány kötelezettséget vállal, hogy a törvényhozás elé mielőbb törvényjavaslatot fog terjeszteni a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozása tárgyában, órtvo ez alatt megtiltását Magyarországon a fedezetlen határidőüzletnek gabonában és őrleményekben". Rubinck Gyula, az OMGE. igazgatója: — A jövő hónap 6-án, 7-ón és 8-án lesz az országos gazdakongresszüs, amelyen behatóan fogunk foglalkozni a tőzsdei üzletek reformálásával. Mi állandóan sürgetjük ezt az ügyet, azonban nem nagy sikerrel. Még 1896-ban indult meg az akció, amikor a nemzetközi gazdakongresszus Budapesten ülésezett, Plósz és Darányi javaslatot is dolgoztak ki, mielőtt azonban beterjesztették volna, megbuktak. Már ankét is tárgyalta a tőzsdei spekulációk korlátozását, nevezetesen 1897-ben. Mi most újra a napirendre akarjuk hozni a kérdést, nem hisszük azonban, hogy ennél a kormánynál célt fogunk érni, Székely miniszter sohasem fogja a reformot megcsinálni, mert ezek az emberek valamennyien a szekularizáció emberei. Ebben a kérdésben rengeteg órdekszál függ össze, azonban hiába teszünk bármit is, nem basznál, mert eddig az összes kormányok dekadonsek voltak és nem csináltak semmit. A hitbizományok reformií 1 ásu. A földmivelésügyi tárca tárgyalása során érdekes beszédet mondott Baross János. A hitbizományi jog terén tapasztalható bizonytalanságot ismertette s beszéde végén egy bizottság kiküldését kérte, amely a hitbizományi jog reformját készítse elő. Az erre vonatkozó határozati javaslat igy szól: Tisztelettel indítványozom, hogy küldjön ki a képviselőház egy huszonegy tagu bizottságot, amely az 1827 : VIII. törvénycikk alapján kiküldött magyar országos bizottság munkálatai alapján és az ujabb jogfejlődós ós az ország jelenlegi gazdasági, szociális és nemzetiségi viszonyainak figyelembe vételével készítse elö a magyar hitbizományi jog szükséges reformját. alá, vezényszó hangzik, dobpörgés és mereven tiszteleg a várta a halottnak, aki egy életen át szerzett érdemeket. A magas birói székben ülve itélt bűnösök és lázadók felett és aki — harmadiknak döfte bele a kardjat egy, a vérrel áztatott királyi palota hálószobájában fekvő holttestbe. És a Kalimeggánban zugnak a harangok ... * Az egyetlen tisztességes kávéház, a Moszkva előtt az utcán, a villanyfényben, földet seprő hosszú télikabátban, egyik zöld kalapban, másik fehér sapkában, állanak két kicsi leányok. Tizenöt esztendős lehet az egyik, tizenhat a másik. Állanak, tanácstalanul, kétségbeesetten, összebújva, mint a megriasztott madarak és bámulják, nézik, a körülöttük sürgő-forgó sok embert. — Borzasztó — mondja az egyik magyarul — már a lámpákat is meggyújtották, mindjárt megkezdik az előadást és mi elkésünk. Én ugyan meg nem találom azt az orfeumot soha. — Meg kellene valakit kérdezni — véli a másik. — De itt nem tud ám magyarul a kutya se. Egy órája azt hallgatom, nem ejt-e ki valaki egy magyar szót, de hiába. És már sírásra görbül a szája a kisebbiknek. Ötször is nekiindulnak, hogy megszólítanak valakit, de amikor rákerülne a sor, megint meghátrálnak. — Még megvernek minket ezek a szerbek — mondja a nagyobbik — ezek utálják a magyart! — Kérdezzük meg a rendőrt — jegyzi meg a kicsi. —- Még bevisz .. < Megint ott állanak vagy öt percig és néznek maguk elé szomorúan. Vagy ötven ember megnézi, megmosolyogja őket. Nem is hederitenek rájuk a nagy kétségbeesésben. A sarkon egy kocsi áll, mellette a kocsis és simogatja a lovat. A nagyobbik leány megbátorodik és odamegy. —Wie geht man ... ? Operaorfeum ...'? Devics? — kezdi akadozva, németül. A kocsis egy percig hallgat, ránéz a kétségbeesett leányra, aztán megszólal: — Erre egyenesen menjenek a kisasszonykák — mondja magyarul. Igy jutottak el az Opera orfeumba Szik Lujza és Varga Jolán, a két kicsi magyar leányok, akiket aznap küldött egy budapesti artistaügynök a belgrádi orfeumba. * Valamikor a jó zsiros szerb föld termette magokat raktároztak el benne, ma nagy gondolatok, országfölforgató eszmék buján termő földje. Hatalmas hombár, dohos és sötét. Benne gyalulatlan, tintapecsétes asztalok mellett egy csomó ember, télikabátban mert a nedves falakat nem füti át a kályha, kalapban, mert a kitört ablakon befu a'szél. Borotválatlanok és lomposak, mert a nyomorult fizetésükből jobb módra nem telik, sajtot vacsoráznak, kávét ebédelnek és — dinasztiákat buktatnak, országot, világot fölforgató eszméket alapoznak. A nedves, dohos, hideg, hombár, amibe egy vén belgrádi ház hátulsó udvarából vezet le egy sötét folyosó, a szabad Szerbia első — ujságiró egyesületeLévái ^Mihály. A képviselőház ülése. — Gazdasági kérdések vitája. — (Saját tudósítónktól.) Tovább folyik a földmivelésügyi tárca vitája; az agrárkérdéseket ismerők igyekeznek megvilágítani minden oldalról, micsoda reformok fontosak ós sürgősek a föld népének érdekei szempontjából. Természetes, hogy ezzel a vita medre elszélesedik ós nem is fog rövidesen befejeződni. Féltizenegykor nyitotta meg az ülést Bereeviczy Albert elnök s a mult ülés jegyzökönyvének fölolvasása és hitelesítése után elnök bemutatja az elintézetlen interpellációk jegyzékét ós aztán rátérnek a napirendre, a földmivelésügyi tárca költségvetésének tárgyalására. (Fokozott husszUhséglet) Első szónok Telegdy József (munkapárti), aki Mihályi Tivadar beszédével polemizál és dicséri a földmivelésügyi minisztérium buzgalmát ós szaktudását. Az erdőtörvény revízióra szorul, de a törvény megtartásáért nem lehet az erdőtisztviselök ellen vádat emelni. Sürgeti az öntözés amerika rendszerének megvalósítását, amelyre mint szárazsággal küzdő országnak nagy szükségünk van. Javasolja, hogy a miniszter az állami birtokokon tegyen erre nézve kísérleteket. Beszél a legelőkről. Husiusóg nincs. Fokozott husszükséglet van, mert a munkások sokat keresnek és hússal táplálkoznak. A probléma tehát az, hogy több hust bocsássunk a fogyasztás rendelkezésére. Ez pedig csakis a legelők gyarapítása utján történhetik. Ma alig van legelő. Fölszántottak mindent. Ebben a kormányok hibásak, amelyek ezt megengedték. Azonban ezen sürgősen segíteni kell. Elsősorban az erdőtörvény revíziójával ós a kötött birtokok erdőterületeinek csökkentésével. Ezzel azonban nem akarja a kötött birtokok állapotát érinteni. Polónyi Géza: Hitbizományokra nincs szükség. Telegdy József: Ez nem bank! Hát ehhez is ért!? A költségvetést elfogadja. (Helyeslés.) (Kötött birtokok.) Herczeg Sándor (gazdapárti) a kötött birtok hátrányát sorolja föl. Szerinte a kötött birtok a legfőbb oka a kivándorlásnak. A kataszter igazságtalanságának javítását sürgeti. Ismerteti a parcellázásnál előfordult visszaéléseket, amelyek szintén előmozdítják a kivándorlók szaporodását. A törvény oltalmát kéri a parcellázó kalandorokkal szemben. Ehelyett inkább a hosszabb lejáratú kis bérletek rendszeresítését óhajtja, amit nagyon megkönnyithetnónek a vidéki pénzintézetek, ha a nagybirtokos és a kisbérlő között közvetítőként lépnének föl. A gazdasági tudósítás reformálását sürgeti és azt látná jónak, ha a gazdasági tudósítókat díjaznák. Az ingyen munka sohasem lehet jó. (Latinovics Pál tapasztalatai.) Latinovics Pál (munkapárti) mint harmincöt éves gazda gyakorlata tapasztalatait kivánja előadni és ha némi kifogása lesz, azt ne tekintsék frondőrségnek. Kevesli a földmivelésügyi budget emelkedését, mert jobb befektetés nem is lehet finánc, szóval elve „az adó alanyok nevelését illetőleg", mint a földmivelésügy istápolása. A gazdatársadalom helyzete folyton súlyosabb, nemcsak a közterhek, hanem a munkáshiány miatt. Reméli, hogy ötven év múlva a magyar föld legnagyobb része a kisgazdák kezébe lesz örök bérletben. Úgynevezett farm-rendszer szerint maga is ezer holdas pusztát kisgazdáknak adott bérletbe, akik egész jól gazdálkodnak, sőt már fölemelte nekik a haszonbért, amit azok jókedvvel fizetnek. Ha a nagybirtokos azt látja, hogy a kisgazdáktól több haszonbért kap, mint a nagybérlőktől, akkor mindenki a kisgazdáknakjogja bérbeadni a földjét. Fejtegeti a konyhakertészet nagy jelentőségót. Zombor környékén ezren és ezren élnek kertészkedésből s annyi pénzt keresnek vele, hogy az adót, a sok nikkel- és ezüstpénzt zsákokkal, különvonaton szállitják Zomborba. Ismerteti a halgazdaság és a homoki szölökultura hasznosságát. A költségvetést elfogadja. (Hitbizományok.) Szünet után Baross János a hitbizományok kérdésével foglalkozik, Nem az a baj náluhk,