Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-03 / 100. szám

ATT7 4 DELMAGYARORSZAG 1911 május 3 hogy a hitbizományok elszaporodtak, hanem az, hogy földrajzi eloszlásuk nem kedv-íz a nemzeti érdekeknek s az ország közgazdasági és szociális szükségleteinek. Számadatokkal igazolja, hogy Poroszországban sokkal nagyobb százalékot tesz a kötött birtok, mint nálunk, de ott ennek káros következéseit ellensúlyozni tudták. Arra kellene törekedni, hogy összeegyeztessük ebben a kér­désben a nemzeti érdekeket a gazdaságiakkal. A jövőben a középbirtokra kellene kiter­jeszteni a hitbizomány-alkotás lehetőségét, mert ez az osztály sínylette meg legjobban az uj idők gazdasági válságait. Ismerteti a francia, angol és német örökösödési jogot. A hitbizo­mányi jog helyes szabályozása a nemzetiségi kérdés megoldása érdekében is szükséges. Végül határozati javaslatot terjesztett be, amely szerint a Ház küldjön ki egy huszonegy tagu bizottságot a hitbizományi jog reformjának elő­készítésére. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök az ülést két órakor berekesztette. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Április 3, szerda „ 4, csütörtök „ 5. pénntek 6, szombat 7, vasárnap Bábjáték. Vígjáték. (Bemutató. Páros Vs-os bérlet.) Bábjáték. Vígjáték. (Páratlan '/,-os bérlet.) Medgyasszay Vilma kabaré­estélye és Robin orvos. Víg­játék. (Bérletszünet.) Medgyasszay Vilma fölléptével Az elvált asszony. (Bérlet­szünet.) d. u. A bor. (Falusi történet.) este Délibáb. Operett. (Békefi­pár búcsúja. Páros -/«-os bérlet. A Vígszínház első előadása. (Fővárosi munkatársunktól.) Ezernyolcszáz­kilencvenhat május elsején, tehát pont tizenöt esztendeje, nyilt meg Budapesten a Vígszínház ós sok nehézségen keresztül küzdve magát, olyan sablonok nélkül dolgozó, csupa művészi kvalitású kulturintézetté lett, amelyre jubileuma alkalmából büszkeséggel tekinthetünk. A hétfői jubileum aktualitásából beszélgettünk a Víg­színház zseniális direktorával, Faludi Gáborral, aki ezeket modotta: — Csak kevesen tudják, hogy a Vígszínház a főváros magyarosodásának legfontosabb doku­mentuma volt. Hatalmas föilobbanások hozták létre: a Gyapju-utcai német színházat elpusztító lángokból kelt ki. Husz év előtt, 1891-ben kezd­tek foglalkozni a német szinház újraépítésének eszméjével. Ekkor a sajtó egy csekély töredéke ha jói emlékszem, függetlenségi lapok tiltakoztak ez ellen. A hang nem volt lármás, de igaz és elhallatszott oda, hol tetterős emberek is van­nak. Oly művészi érzékű mágnások fogtak össze egy uj eszme érdekében, mint Andrássy Tivadar és Keglevich István grófok ós Liptay Béla báró, akikhez utóbb — néhány óv folyamán — a plutokráeia, oly jeles tagjai csatlakoztak, mint Széli Kálmán, Lánczy Leó és Hatvany-Deutsch Sándor. Az eszme az volt, hogy német szinház helyett egy modern, nyugati szellemben vezetett magyar színházat kell megteremteni. Leghívebb propagálói lelkes iró- és szinészemberek voltak. Persze anyagi erejük nem állt arányban kész­ségükkel. Igy törtónt, hogy az e célra szerzett pénzalap nem volt elegendő és a szinház épí­téséhez a varostól, majd a parlamenttől kértünk segítséget. A városnál leszavazták az indítványt és ugyanez a sors érte a parlamentben ip. Da­cára Jókai odaadó agitációjának, két szavazattal maradtak vissza híveink. Rájöttünk arra, hogy egészen a magunk erejére vagyunk utalva. És mig elleneseink gúnyosan csevegtek a „Víg­színház legendájáról", mely szerint a város­végen, a hírhedt Újvilág helyén balga önfejűek modern színházat akarnak építtetni, addig mi megcsináltuk a Magyar Vígszínház Részvény­társaságot. Találkoztak emberek, kik bizalom­mal voltak a vállalkozás iránt és zárjel közt szólva, nem bánták meg ezt. Öt évi erős és kitartó munka után konkrét formát öltött az eszménk. A Lipót-köruton egy pompás, világ­városi szinház állott és abban varázslatos uj szavak hangzottak el. Ezernyolcszázkilencvenhat május elsején volt. Tisztán emlékszem az első szavakra, melyek a Vigszinház színpadáról beleszálltak a nézőtér mélyébe. A prologusnak bevezetése, melyet Kozma Andor irt és azóta is gyakran visszatér gondolataimba, ez volt: Újfajta szini szellem, S nem avult sablon vagyok. Ezzel fejeztük be a szinház megalkotásának munkáját. A saját erőnkből láttunk e nagy munkához és hogy sikerült, ihletet adott a reánk várakozó másikra. Az uj szinház már meg volt, most az uj szín­házművészet kialakítása volt a súlyos föladat. Nagyon komolyan vettük Silberstein-Ötvös Adolf­nak, az akkori idők nagy kritikusának derűs bonmotját, amelyet akkor mondott, mikor a fényes uj színházat a sajtó képviselőinek be­mutattuk. A sok diszes, friss dolog láttán, igy szólt: — Szép, szép, de ha jól fognak játszani, mégis bejön a publikum. Az első este Jókai Barangók cimü színmüvét adtuk. Hunyadi Margit, Lenkey Hedvig, Nikó Lina, Belli Emma, Fenyvessy, Szatmáry, Tapol­czay ós Hegedűs játszották a főszerepeket. A tekintélyes Hazánk cimü lap ekkor irta Hege­dűsről: ha még megemlékszünk Hegedűs száraz humoráról, mindenben beszámoltunk a színészek játékáról. Azóta a kritika mindenesetre nagyob­bat változott, mint Hegedűs tehetsége. * Gál Gyula. Vasárnap este óta ünnepi, forró estéi voltak a szegedi színháznak. Gál Gyula a Nemzeti Szinház művésze játszott há­rom estén át: Az Elnémult harangok-ban, a Becstelenek-ben ós a Botrány-ban vendégszere­pelt. Minden föllépésével igaz gyönyörűséget adott a közönségnek, felejthetetlen jeleneteket adott, ugy, hogy évek óta alig zúgott olyan elementáris erővel a tppsvihar, mint Gál estéin. Gál Gyulának e három alakításáról kötetekre valót lehetne irni. Annyi elmerülést, szenvedel­met, sokoldalúságot, érzósnagyszerüséget vált ki, amennyire magyar tájon, magyar szinésztől alig akad példa. Nem csoda tehát, hogy külön iskolát teremtett s hogy sokat jelentő fogalom Gál Gyula neve. A szegedi közönség pedig méltóan rótta le elismerését az ünnepelt mü­vészszel szemben a forró, zajos három estén át. * PesJ Kálmán. A szegedi színtársulat búcsúzó tagjai közül való Pesti Kálmán is. Elmegy Szegedről, ahol hat éves működésével megnyerte a közönség tetszését és kivívta elismerését. A színtársulat egy-két tagját bucsnzásuk alkalmával már ünnepelte a közön­ség s most ugyanezt akarja tenni a színtársu­lat egyik legkiválóbb, sokoldalú, tehetséges tagjával, Pesti Kálmánnal is. Ugy halljuk azon­ban, hogy Almássy Endre művezető-igazgató nem hajlandó külön estét szentelni annak, hogy Pesti Kálmánt a közönség ünnepelhesse ós csak arra hajlandó, hogy a színtársulat két másik tagjával együtt játszék egy ovációs est keretében, de csak operettben. Almássy Endre művezető-igazgatónak nincs igaza. Ellenben igaza van p közönségnek, amely Pesti színészi feópepsógeit egyéniségéhez méltó szerepben, drápoai vagy vígjátékiban akarja élvezni. Hiszen Pesti a maga zsánerében már igen sok élvezetes, kiváló alakítást nyújtott. Elég emlí­teni csak a Hivatalnok urak Róth bácsiját, vagy A medikus cimü darabban a papát, a vidéki szabót. Ilyen zsánerű szerepekben akarja Szeged színházi közönsége Pesti Kálmánt búcsúztatni. S ebből az alkalomból a közönség ezüst- és babérkoszorúkkal fogja meglepni ezt a széles skálájú, intelligens szinészt. Azt hisz­szük, hogy Szeged színházlátogató közönségé­vel Almássy Endre művezető-igazgató sem fog szembehelyezkedni s alkalmat nyújt arra, hogy Pesti Kálmánt drámában vagy vígjáték­ban, de mindenesetre külön est keretében ünnepelhesse a közönség. * A Bánk-bán Reinliardtéknál. Vasárnap este mutaftákbe Reinhardték a Vígszínházban németül Bánk-bánt. Vészi József forditotta le Katona remekmüvét németre és Reinhardt igazgató azzal akarta megtisztelni a magyar irót és a magyar közönséget, hogy Budapeston játszatta el először németül Bánk-bánt. Nagy apparátussal és drága díszletekkel — tizezer koronába kerültek a díszletek — készültek a német színészek a magyar darab bemutatójára. A nézőtéren is ünnepies hangulat. Az egyik páholyban ült Zichy János gróf kultuszminisz­ter a feleségével. * Kende Paula. Szerdán a szegedi színtár­sulat a Bábjáték cimü színdarabot először mu­tatja be. A darab egyik jelentős szerepét Kende Paula, a társulat törekvő, kiváló tagja játsza s abból az alkalomból, hogy ő is eltávozik Sze­gedről, a közönség meleg ovációban fogja ré­szesíteni. * A szegeti! daloskör Liszt-ünnepe. A sze­gedi daloskör május 13-án, a színházban Liszt Ferenc születésének századik évfordulója emlé­kére nagyszabású Liszt-ünnepet rendez. Az est főérdekessége Bartók Béla zeneakadémiai tanár és zeneszerző közreműködése lesz, aki Liszt Es-dur zongora versenyművét nagy zenekar kí­sérettel adja elő, mely müvet már március vé­gén Budapesten a zeneakadémiai zenekarral óriási sikerre] játszott, amit az összes lapok is elismertek. Ez a zongora versenymű Liszt egyik legnagyobb alkotása. A szegedi daloskör re­méli, hogy ez ünnepség mindenkép méltó le­gyen a világhirü magyar zongoraművész és zeneszerző Liszt Ferenc emlékéhez. * Medgyaszay Vilma vendégszereplése. Medgyaszay Vilma, a népszerű színésznő, mű­sorának legkiválóbb számaival vesz részt a pénteki előadáson. Azok a dalok, egyébként is legkiválóbb termései az újonnan született iro­dalomnak és dalmüvészetnek, — megelevened­nek Medgyaszay Vilma előadásában. A művésznő műsora négy részre oszlik: I. A Nyugat örök dalai. II. Népies dalok. III. Modern dalok. IV. Kuplék. Babits, Heltai Jenő, Gábor Andor, Szász Ernő verseire szerezték a zenét Szirmai Albert, Reinitz Béla, Jakobi. Az elvált asszony­ban szombaton Gondát játsza. * Bábjáték. Pierre Wolff négy fölvonásos vígjátéka, a Bábjáték, a következő szereposz­tásban kerül szinre; Royer de Monelár — Lu­gossy, Terney — Nagy Dezső, Nizeroiles — Csiky, Pierre Vareine — Oláh, Fernande — Kende Paula, Lucienne — Fodor Ella, De Lán­ceyné — Tóvölgyi Margit, Durien báróné — Juhásznó, Valmontnó — Szűcs Irén, Ganges herceg — Pesti, Valmont — Baróthy, Bonnieres — Mihó. * Ternovszky Margit Debrecenben. Galío­vichné Ternovszky Margit, aki nemcsak Szeged, de a vidéki nagyobb városok szinházi közön­ségét is meghódította, most Debrecenben ven­dégszerepelt és osztatlan, zajos sikert aratott. Az egyik debreceni újság ezeket irja róla: Tegnap este a Szabad Iskola javára a Bőr­egér került szinre. Az est iránti érdeklődést fokozta Ternovszky Margit vendégszereplése. Ez a müvész-asszony ez alkalommal Adélt ját­szotta az ö előkelő nagy művészetének finom­ságaival, szubtilitásaival énekben, játékban egy­aránt. Igazi, nagyjelentőségű művészi sikere volt s a közönség elhalmozta a tetszésnyilvá­nítások minden jelével. Fölvoxiások után tiz­tizepkétszer bivták lámpák elé s számos virág­ajándékot kapott. * Szegedi szerző sikere. Az Uránia-szinbáz márciusban bemutatott „Kina és Japán" cimü érdekes ós igen tanulságos darab, amely, mint már irtuk, szegedi szerző munkája, több nagy városban óriási sikert aratott. Legutóbb Ara­don került bemutatásra teljesen uj átdolgozás­ban és uj mozgóképekkel ez az érdekes darab, melynek közismert szerzője e munkájával mél­tán megérdemelte, hogy a sajtó az elsőrangú uránia-irók közé sorolja. A nagy sikerekre való

Next

/
Oldalképek
Tartalom