Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-17 / 112. szám

VM JPIA •FJ MI; 1911 május 14 DELMAGYARCkSZÁTÍ 152 DELMAGYARORSZAG A képviselőház ülése. — Emlékezés Áchim Andrásra. — (Saját tudósítónktól.) A békéscsabai képviselő tragikus sorsának bejelentésével kezdődött a képviselőház mai ülése. Berzeviczy Albert elnök az ülés megnyitása után ezeket mondotta: — A Békéscsabán tegnapelőtt lefolyt véres és gyászos események a büntető igazságszolgáltatás szempontjából való elbírálását nyugodtan bizhatjuk mi és bizhatja a haza minden polgára törvényes bíróságunkra. Minket ez az eset csakis mély fájdalommal tölthet el, mint az emberi szenvedelmek végzetes összeütközése, melynek egy tehetségénél fogva nemesebb sorsra hivatott ember, ki azon felül képviselőtársunk is volt, aránylag még fiatal korban esett áldozatul. Indítványozom, hogy Áchim András képviselőtársunk váratlan és tragikus elhunyta miatt érzett fájdalmának a mai ülés jegyzőkönyvében adjon kifejezést. A Ház ülésén megjelentek arcán ott vibrált pillanatokra a megilletődés jele. Majd áttértek a kereskedelmi költségvetés tárgyalására. Ma a Kossuth-párti Hegyi Antal, Radicsevics Lőrinc és Batthyány Tivadar szólaltak föl. Berzeviczy Albert elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök bejelentette Áchim L. András meggyilkolását. A Házat ez az eset, Úgymond, csak mély fájdalommal érintheti. Indítványozza, hogy Áchim váratlan és tragikus halála fölött a Ház jegyzőkönyvben örökítse meg részvétét. Egyben fölhatalmazást kér, hogy az uj választás kiirása iránt az elnökség intézkedhessék. A Ház az elnök előterjesztéseihez hozzájárult. Ezután az elnök jelentette, hogy a kereskedelemügyi tárca költségvetésének tárgyalása közben fölmerülő szakkérdésekben Stettina József államtitkár szolgál fölvilágositással. Következett a kereskedelemügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. (Kezelőnők sorsa.) Hegyi Árpád (Kossuth-párti): Pártja nevében nem fogadja el a költségvetést. A volt kormány kereskedelmi politikájától nagyon kevésben tér el a mostani kormány kereskedelmi politikája. Szükségesnek tartja egy közlekedési akadémiának a fölállítását. Az iparfejlesztésre vonatkozólag a miniszter évről-évre tartozik jelentést tenni a Háznak. Ebben a tekintetben mulasztás terheli a minisztert. A postai alkalmazottak fizetésrendezósének kérdése állandóan foglalkoztatja a közvéleményt. Kéri a minisztert, hogy fokozottabb szeretettel kezelje ezt a kérdést. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben kéri, hogy a Ház utasítsa a minisztert, hogy foglalkozzék több jóindulattal a kezelőnők sorsával. (Horvát óhajok.) Rediczevics Lőrinc a horvátok nevében magyar nyelven kiemeli, hogy a közösségre bizott gazdasági érdekek igazságos istápolása különösen alkalmas volna a közösség testvéri érzetét megerősíteni. Utal arra, hogy a vasúti és forgalmi politika nem volt mindig igazságos (ekintettel Horvátország érdekeire és azért azt óhajtja, hogy a forgalmi és vasúti politika több tekintettel legyen Horvátország gazdasági szükségleteire, hogy az ország megkapja azon Vasúti összeköttetéseket, melyeket érdekei sürgősen megkövetelnek. Radicsevics Lórinc: Abban a föltevésben, hogy n horvátok kívánságai teljesedni fognak, megszavazza a kereskedelmi tárca költségvetését. (Batthyány beszél.) Batthyány Tivaear nem ért egyet az előadóval abban, hogy a kereskedelemügyi vitát meg kell rövidíteni, mert nincs miniszter. A Ház már két év óta nem foglalkozott Kereskedelmi költségvetéssel ós igy nem 'ehet lemondani arról, hogy a nagy közgazdasági kérdéseket a Ház megvitassa. A vámr és kecoRkedelmi politika terén nélkülözzük azt az erőt, melyet az önálló vámterület nyújthat egy államnak. Kétségtelen, hogy önálló vámterület esetén is igen sok cikknek szabad és vámmentes volna a forgalma Ausztria és Magyarország között, de az erő nem is a vámokban van, hanem abban a tudatban, hogy az önálló vámtarifa, eza hatslmasfegyver,akezünkben van. A gazdasági életnek másikfontos alapja a közlekedési utak kiépítése: Hieronyminak erre igen szép programja volt, de nálunk a programok pénz hiányában rendesen a papiroson maradnak. A közlekedés terén a vasút ós a hajózás fejlesztését kívánja; olcsó viziutjainkat meg nem tudjuk kihasználni. Jó közgazdasági törvények is kellenének, első sorban ogy uj és nem nagyon terjedelmes ipartörvény: revideálni kell a kereskedelmi törvényt ós ennek keretében első sorban a biztosítási ügyeket. A szónok különben nagyon sajnálja, hogy mikor ily fontos dolgokról van szó, igen csekély az érdeklődés és élénk társalgás folyik a Házban. Az elnök kijelenti, hogy a Házban élénk társalgás nem folyik, ilyet a szónok nem állithat. Batthyány Tivadar gróf: Nézzen körül bárki, hányan vannak a teremben! (Zaj.) Fölkiáltások jobbról: Hányan vannak itt az ön pártjából ?! Hárman vannak! Batthyány Tivadar gróf: Majd leszünk elegen a véderővitában! Majd a folyamhajózás fejlesztéséről beszél a szónok: nekünk több vizi utunk van, mint bármely más országnak, de ezeket nem használjuk ki. A mellékfolyókat a Siócsatornával együtt minél előbb hajózhatókká kell tenni. A költségvetést nem szavazza meg. Az elnök a vita folytatását holnapra halasztja ós két óra után berekeszti az ülést. Varesanin után. — Változások Boszniában. — (Saját tudósítónktól.) A bosnyák országos kormány körébon legközelebb nagyarányú személyváltozás áll be. Varesanin országos főnök nyugalomba vonulása csak első mozzanata annak a nyugdíjaztatási folyamatnak, mely hamarosan meg fogja tizedelni az országos kormányt. E nyugdíjazások oka az az ellentét, amely a kormány és a tartománygyülós között már az első tartománygyülési ülésszak óta fennál. A régi rezsim emberei, kik még az alkotmánytalan korszakban nyerték tisztüket, sehogysem tudtak beletörődni abba, hogy a tartománygyülésben egy, ha nem is fölöttes, de mindenesetre egyenrangú fórumot kaptak maguk mellé. Ezenkívül a kormány tagjai csekély kivétellel nemcsak osztrák származásúak, de erősen osztrák érzületiiek is, már pedig a tartománygyülós tagjai között minden akad, horvát, szerb, mohamedán, — minden, csak osztrák nem. A legközelebbi nyugdíjazás Benkó Izidor báró civiladlátusó lesz. A báró régóta kellemetlennek találja mostani helyzetét s azért már hoszszabb idő előtt beadta nyugdíjazás iránti kérelmét. E kérelmet mindeddig csak azért nem intézték el, mert nem akadt Benké helyére megfelelő utód. Egy ideig szó volt ugyan Vojnich Istvánról, ki azonban nem volt hajlandó katonai főnök (Varesanin) alatt szolgálatot teljesíteni. Akkoriban merült föl az a terv, hogy a tartományi főnöki állás helyett a bosnyák báni méltóságot visszaállítják, a terv azonban ugy Bécsben, mint Boszniában heves ellenzésre talált, mert a magyar történelmi jogok ujabb érvényesülését látták benne. Igy aztán e kombináció megdől és ma Pitner báró osztályfőnök legkomolyabb jelölt a civiladlátusságra. Pitner, ki erős szerbofilzelmü, e jelöltségre való tekintettel ujabban magyar-barátnak igyekszik magát feltüntetni, hogy kinevezése elé magyar részről akadályt ne gördítsenek. Nyugalomba vonul Schnack Károly, a közlekedési osztály vezetője is, ki negyven esztendeje szolgál és akinek elhatározását az is sietteti, hogy vasúti terveinek elejtésével a tartománygyülós bizottsága egész más vasúti programot dolgozott ki, melyet előreláthatólag meg is fog valósítani. Baranyanádasdi Feichtinger Elek, ki az országos kormány egyetlen magyar származású tagja, régi szolgálati ideje alapján szintén igényt tart a civiladlátusi móltóságra. Mivel azonban ez az igénye, ép magyar volta miatt, kielégítést nyerni nem fog, Benkó nyugalmazása után azonnal visszavonul. Utódjául Zarzycki Miron lovagot emlegetik, ki egyideigaz elhunyt Mikuli helyettesitője volt, mig most Gyurlcovics Miksa került Mikuli helyébe. Séta Újszegeden. — Eladó villák meg egyebek. — A szőke Tiszát átszökelő hidon átrepitett bennünket a villamoskocsi az újszegedi oldalra, Szeged egyetlen jobb sorsra méltó parkjába. Zakatolva repült bele a sárga kocsi az illatos virágok, a sok árnyalatú zöld fák, az okszigént lehelő törpe bokrok közzé. Néhány perc múlva már ropogott a kavics talpunk alatt és táguló tüdővel szivtuk a remek levegőt, amelyet a fősétány öreg fái leheltek bele a tavaszi levegőbe. A fősétány ózondus levegője a baloldalán elterülő rózsaliget édes illatával vegyül és még a szemünk is belecsillog az egészséges levegő élvezetébe. Nem messze a rózsaligettől bájos fehérruhás leányok ütik rakettjükkel a lapdákat, a lapdák után angol szavakat, mert igy divat ez. A szellő, a túloldalról át-át röpít zeneszóból egy-egy tört akkordot. Odaát húzza a cigány, a kioszk árnyas fái alatt, habzó sör mellett üdül a város. Már természetesen az, aki ráér. Minden város büszkesége, dédelgetett kedvence lenne ez a park. Szeged azonban ugy bánik vele, mintha nem is az övé lenne. A fősétány folytatását a villasorok képezik. Szívesen, bájosan kandikálnak ki a sürü bokrok közül a kis villák. Kertjeikben a sokszínű virágocskák bontogatják szirmaikat. Festői, gyönyörű kép. A zöld fák, a napfényben tündöklő virágszirmok és a kis szökőkutak fölfelé törő vízsugara remek harmóniában van a háttérben épített nyári lakokkal. A harmóniát nem zavarja semmi, csak, ha jobban megfigyeljük a vilákat ötlik szemünkbe egy fehér cédulácska: „Ez a villa eladó.' — Miért adják el ezt a bájos villát? — bugygyan ki önkéntelenül ajkunkon a kérdés. Megyünk tovább, a másik villán ugyan az a cédula, a harmadikon már más: „Ez a nyárilak szabadkézből eladó." — Hát ez mi? — most már csodálkozva nézünk egymásra. Végre megkaptuk a feleletet. A villák telkeit csak bérbe adta ki a város, még pedig igen rövid időre. Már most — mindenki igyekszik szabadulni az újszegedi villájától, mert néhány év múlva ugy is a városé lesz. A szegedi tanács elé már több izben adtak be kórvényt az újszegedi villatulajdonosok, hogy a város adja el a telkeket, vagy legalább hosszabb, például huszonöt évre adja bérbe. A tanács a telkek eladását leszavazta, a bérbeadás fölött pedig napirendre tért anélkül, hogy valami érdemleges döntést hozott volna. Ennek a következménye lett azután az, hogy uj villát már nem is épitenek, igy a gyönyörű park visszafejlődik. Még akkor is hiba ez, ha a dolog financiális oldalát nem vesszük figyelembe. Hát még ha figyelembe vesszük. Kiszámíthatatlan jövedelemtől esik el a város, mert ha uj villák épülnének, népesedne a park, növekedne a forgalom ós ezzel együtt természetesen nőne a park jövedelme is. Fölkapaszkodtunk a város felé robogó villamosra és fájós szívvel bucsuztunk a gyönyörű, de fejlődésével meggátolt sótahelytől. Ahol majd minden második villa — eladó. De ugy látszik, nincs aki megvegye Fát. \