Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-17 / 112. szám

1® DELMAGYARORSZAG 1911 május 17 SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi műsor. Május 17, szerda A szabin nök elrablása. Bohózat. Nyáray búcsúja. (Páros a/s) „ 18, csütörtök A leányka. Operett. Felhő Rózsi búcsúja. (Páratlan •/») „ 19, péntek Az egér. Vígjáték. Várnai Janka. (Páros '/,) „ 20, szombat Anatol. Bemutató. Lugosy Béla búcsúja. (Páratlan '/») „ 21, vasárnap Anatol. Az ó- és az újév. II. (Saját tudósítónktól.) Az elmúlt színházi évtől sokat vártunk, nem mintha a régi rezsimet, amely főnökét ós megteremtőjót különben is elveszítette, olyan buzgó munkásságban akartuk volnalátni fönnállásának utolsó esztendejében, mintha a hat éves ciklus most kezdődött volna. Ehez nagy adag najivitás kellene. A Makó-féle hatéves ciklus utolsó esztendejének akkor adódott szokatlan jelentőség, amikor a Makó Lajos halálával művezetővé avanzsált Almássy Endre a következő három évre a szinházat elnyerte. Ezzel előállt az a helyzet, hogy a régi rezsim utolsó esztendejében a művezetőnek alkalma nyilt a szinigazgatás legtöbb tárgyából levizsgázni. Ha ez a vizsga sikerül, meddőség helyett gazdag termékenység köszönti az uj ciklust és ujraerősödö remények várják az uj szinházi érát. Ez a hely nem alkalmas arra, hogy részletkérdésekkel foglalkozzunk. De nem maradhatunk meg a nagy általánosságok keretei között sem. Számításba kell tehát venni mindazokat az okokat is, amelyek megakadályozták, hogy ebben a próbaesztendőben az uj korszak, vagy annak perspektívája teljes pompájában kialakulhasson. És azért eltekintünk attól, hogy az egész esztendőben csak egy-két uj díszlethez volt szerencsénk, hogy a fölszerelés rémitően, esztótikátlanul és kellemetlenül hiányos volt, hogy nagyon gyakran megtörtént, hogy hat kardalosnő kilencféle ruhában kódorgott — igen kódorgott, mert ezen a szinpadon kódorogni mernek — a szinpadon akkor, amikor ugyanazonos ruhában kellett volna megjelenniük. Mind olyan hiba, amelyet ebben az esztendőben eltűrtünk és megbocsájtottunk, de ha a jövő évben is korrigálatlanul maradnak> nem a szerződés, nem Almássynak Ígéretekben dúsgazdag pályázati kérvénye, hanem a józan ész, a tisztesség, a legelemibb közéleti etika és szinházi igények alapján fogjuk ellenük megindítani a késhegyig menő könyörtelen harcot. De tovább megyünk. Sokan vannak, akik Almássy színigazgatói képességeit nagyra értékelik, munkásságától a szinházi előadások színvonalának, a szinház egész beléletének emelkedését ós kifinomodását várják. Mi ezeket a reményeket vérmeseknek, merészeknek, fellegek között járóknak, indokolatlanoknak, alaptalanoknak tartjuk. Az elmúlt hat év alatt ugyanis a szinházi publikum sok ok miatt szinte érthetetlenül ós indokolatlanul oly hatalmasra felszökkent, hogy ma már nem a színigazgatót, hanem mindenfólekép a közönséget kell félteni és védeni. Igen, a közönséget, amely csak ebbe az egy szinházba mehet, amely egész télen estéről-estére megtölti a hatalmas nézőteret ós amely joggal tart igényt arra, hogy amikor egy vállalkozás szinházi életébe akarják beleszorítani minden fejlett igényét. Gondoskodás történjék azoknak legalább megközelíthető kiegészítéséről. Ha tehát én vagyok Almássy Endre, ha a szegedi szinházzal tényleg távolabbi terveim vannak, ha valóban fejleszteni tudom monopoliumos kínálatomat oda, ahova az igények fejlődtek, már ebben az évben is összehasonlíthatatlanul többet és kiválóbbat produkálok a színpadi technika, a rendezés, az öltözködés, a diszletezés dolgában. Sokkal több és stílusos kelléket szerzek be, hiszen jövőre úgyis be akarom, be kell szereznem és nem teremtem meg a legkarrikirozattabb kontrasztot azzal, hogy amikor antoniuszi programbeszéddel jövök, a szőregi arénába beillő falakat állittatok be a színpadra akkor, amikor a darabban fényről, pompáról regélnek. * Sümegi és Juhászné. Két derék, kedvelt tagját búcsúztatta kedden este a szegedi szinházi közönség: Sümegi Ödönt és Juhászné Pajor Ágnest. Ez a két színész sok sikert ért el a szegedi szinpadon, egy-egy alakításukkal megfogták a közönséget, természetes tehát, hogy a közönség mai tüntetése mellettük őszinte volt. Luxemburg grófjában léptek föl bucsuzóul és az elismerés tapsai hangzottak feléjük. * Nyárai. íme, Nyárai Antal is búcsúzik. Aki annyiszor megríkatta s kacagásba ringatta a sziveket, — aki a pogányörömök derűjét kínálta, szórta, — aki annyi uj szint, ui, különös, mindig érdekes szinmüvószetet szórt pazarul, isteni kedvvel: szintén búcsúzik. Uj városba, uj közönség elé indul • Nyárai Antal, csak a régi művészetét viszi el, meg a lassan deresedő szép fejét. Csak a nagyotakarása, csak a szépet adnitudása marad meg változatlanul, hóditó erővel. Szerdán este a Szabin nők élráblásá-ban búcsúzik a szegedi szinház sokszor ünnepelt s mindig kiválóan szeretettkedvence. Abban a szerepében ragyogtatja még egyszer a szegedi közönség előtt művészetét, amelyben országos névre tett szórt, amely szerepének élvezésére, tanulmányozására idegen városokból is eljártak sokszor és sokan. Csak természetes, hogy zsúfolt ház előtt búcsúzik a szegedi közönség Nyárai Tóni-\&, a magyar színészet egyik igaz művésze. * Anatol. A szinház utolsó újdonsága az utolsó szinházi estén Sclimitzler Artúr négy kis darabból álló ciklusa, az Anatol lesz, amely a berlini Lessing Theaternek és a bécsi Deutsches Volkstheaternek az idei szezon legnagyobb sikerű újdonsága volt. A kiváló iró müvére nagy szeretettel készül a szinház. A címszerepet, az egyes jelenetek közötti összekötő kapcsot Almássy Endre játsza. — A munkakönyv alakban is megjelent, a Modern Könyvtár hatvan filléres kiadásában, mely Szegeden Bartos Lipót könyvkereskedésében kapható. — Katonatisztek mint népoperái színészek. A művészvilágnak érdekessége az a két szerződtetés, amelyet néhány nappal ezelőtt kötött meg Márkus Dezső, az Operaház volt karmestere és az őszszol Budapesten Népopera igazgatója. A tehetségeket méltányoló színházigazgató két nagyváradi honvédtisztet, — egy hadnagyot és egy főhadnagyot, — szerződtetett uj színházához, amelynek tagjait a főváros ós a vidék legjobb szinészerői közül most toborozza. Nagy Ferenc nagyváradi honvédhadnagyot Márkus Dezső hatalmas zenekarához nagy gázsival primhegedüsnek szerződtette le. Nagy Ferenc zenei képzettségéről, hegedütechnikájáról sokat beszéltek a nagyváradi uri társaságokban. Több izben tett látogatást Márkus Dezsőnél még operai karnagyi működése idején, aki el volt ragadtatva a szimpatikus fiatal tiszt preciz és művészi játékától. Egy izben a Bolond cimü Rákosi-Szabados opera főpróbájának kezdete előtt a kar primhegedüse megbetegedett. Nagy Ferenc beült az orchesterbe, elfoglalta a primhegedüs helyét és próba nélkül, első látásra végig lejátszotta az egész partiturát. — A másik nagyváradi tiszt Barna István honvédfőhadnagy a Népopera tenoristájának szegődött el. Ismerősei azt mesélik, hogy páratlan szépségű, tiszta, csengő tenorhangja van. Kiképzett és a legmagasabb regiszterekig terjedő. Sokszor gyönyörködve hallgatták énekét. Barna István is tárgyalásokba, bocsátkozott Márkus Dezsővel, aki nyomban fölismerte a főhadnagy ritka rátermettségét és kitűnő föltételek mellett megkötötte vele a szerződóst. Barna István és Nagy Ferenc nemsokára beadják lemondásukat a hadvezetőséghez és a kaszárnya szigorú, komor levegőjét fölcserélik a nótás, szabad, szép bohémélet világával, , A Király-dij a toilettek szempontjából. (Fővárosi tudósilónktól.) A vasárnapi Királydijon, dacára a kétszeresen fölemelt belépti áraknak, nem volt kevesebb publikum, mint a megelőző évben és pompa, fény és csillogás tekintetében is gyönyörű kép tárult elénk. Pe dig ugyancsak tartanunk kellett attól, hogy a toilettekedv speciell erre a napra, amely tavaly a nagy záporeső miatt oly határtalan kárt oko zott, megcsappan. Mégis örömmel tapasztal hattuk, hogy hölgyeink — ha toilettekröl van szó — eléggé vállalkozók. Képviselve volt ott az udvar, a születési és pénzarisztokrácia majdnem kivétel nélkül, a szabómüvészek, mint akiket az ilyen toilette-versengós a legközelebbről érint, szintén megfelelő számban (sőt a külföldi divatmetropolisokból is) s még igen sokan, akik társadalmi állásuknál fogva kötelességüknek tartották ott megjelenni. Az összbenyomás, amelyet a látottak felöl nyertem, olyan volt, mint amikor az ember egy képtárba megy. Vannak kitűnő alkotások, kevésbé sikerültek, sőt egyáltalán sikertelenek, ami elvégre ellentétben a festői alkotásokkal, sohasem a mester bűne, hanem az illető úrnőé, mert — sajnos — sok esetben a mester legnemesebb intenciói is kárba vesznek az illető urnő szilárd ragaszkodása miatt. Egyet azonban mégis örömmel tapasztaltam s ezt a magyar urinők dicséretére szívesen kijelentem, hogy az igazán ízléses toilettek túlsúlyban voltak s csak itt-ott bukkant föl egy-egy esztétikai érzékünket mélyen sértő, toillette-izlóstelenség. Rendkívül elegánsak voltak az Etamin-köpenyek, melyek áttetsző, könnyű anyagból készülnek tisztán azon célzattal, hogy az alatta lévő toilette is látható legyen. Tetszésemet továbbá igen megnyerték az oldalt fölhasított s finom selyem-rojtokkal diszitett toilettek, melyek a tanangra-ruhákra em' ékeztetnek azzal a különbséggel, hogy ezek csupán bokamagasságig fölhasítottak. Igen lekötötték figyelmemet a sima kelmékből készült angol kosztümök, amelyek egyszerűségüknél fogva hatnak leginkább s néhány igen szépen sávos (fekete alapon kék sáv) selyem kosztüm szintén rendkívül sikes és elegáns volt. A kalapoknak egy külön fejezetet kellene szentelnem ; sok szépet láttam már Auteuiben a Grand Prixnél, de szebbet és ízlésesebbet talán még ott sem. És amit külön ki kell emelnem, roppant választékos. A napernyőkben is valóságos lukszust fejtettek ki. Láttam gyönyörű szép példányokat ; többek között egy lámpaernyő-formájut is, amelyet sikkesen tartott kezében egy rendkívül disztingvált úrinő. A legtöbb bámulója azonban annak a nőnek volt, aki a néger nők módjára feltűnő nagyságú karikát illesztett egyik orrlyukába. Nem tudom, hogy milyen célból, talán ő sem. Sajnos, nem áll módomban, már helyszűke miatt sem, az összes toiletteket részletesen ismertetni ós ezért csak néhányat irok le: 1. Fehérszínű szerle-vászonból készült derbytoilett, melyre egy oroszos fazonú kék kabát készült s ugy a kék és fehér szinek harmóniája, valamint a fagyöngy-himzés rendkívül hatásossá teszik ezen toilettet. 2. Fekete liberty-selyemre dolgozott fehér maleira-ruha, mely tüllel van bevonva s ugy a fekete-fehér szin összjátéka, valamint a toilett specifikusan sikkes fazonja, valósággal divathősnővé avatták az illető urinőt. 3. Lila creppe de soi, omlós selyemből készült derby-toilett, melynek fazonja valóságos mesteri alkotása a szabómüvészetnek. Amellett az Ízlésesen kiválasztott fekete ós lila szinnek harmóniája valósággal elbűvölte a nézőt, de talán az az előkelő társasághoz tartozó urinőjét is. 4. Csíkos batisztból készült, rendkívül sikkes szabásvi, pytiknélküli ruha, szintén igen tetszett,,