Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-14 / 110. szám

10 1911 II. évfolyam, 107. szám Csütörtök, május 118 Központi szcrlicsztSség és kiadóhivatal Szeged, " i-ra Korona-utca 15. szám cn Pudapesti szerkesztősed és kiadóhivatal IV., cra Városház-utca 3. szám c=j ,, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— íélévre ... II 12"— negyedévre. K 6"— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 2S-— iélévre . . . K 14-— negyedévre . K V— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAfl: Szerkesztőség 305 Riadóhivatal S 36 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 123—12 Serényi reformjai. A földmivelési minisztérium költség­vetését a képviselőház megszavazta s a munkapárt zajos ovációban része­sítette a minisztert, aki különben pro­gramjával és beszédeivel az ellenzéki pártok osztatlan rokonszenvét is meg­szerezte. Serényi gróf az általános vita be­zárása után szót emelt, hogy a nagy programbeszéde óta elhangzott ellen­zéki észrevételekre válaszoljon. Ezúttal rövid, polemikus beszédet mondott, de minden izében talpraesettet, fölötte vi­lágosat, nemes hangon vitatkozót. Min­den megjegyzésén áttetszett az első­rangú szakember elméleti tudása és a jeles gazda praktikus ismerete. Aránylag könnyű volt diadalt aratni, mert komoly támadás sehonnét sem érte fölállított programját és gazda­sági igazságait. Az ellenzéki szónokok inkább ideákat vetettek föl, terveket, a melyekre a miniszter konciliáns han­gon, tárgyilagos modorban felelt. El­fogadott minden jó és kivihető gondo latot; de mindenkor őszintén megmondta a maga kifogásait. Ez a második beszéd is teljes mér­tékben tele volt az első nagy beszéd A karialid. Irta Színi Gyula. Marcell: Tiz évig hallgattam . . . most már nem birom tovább ... Irén: Mit akarsz tenni? Marcell: Meg fogom neki mondani, hogy köztünk vége a barátságnak. Irén: És aztán? Marcell: Aztán . . . Elmegyek tőletek. Irén: Es ezt meg tudnád tenni? Marcell: Eltökéltem magamban .. . most már te sem segithetsz rajtam. Meguntam a férjedet. Irén: Hát mit tett neked? Marcell: Azt nem mondhatom el... Lova­giatlanul viselkedett. Kijátszott. Megcsalt. Irén: A férjem? Ez lehetetlen. Hidd meg, hogy sokkal jobb ember, semhogy ilyesmit tenne. Marcell: Már te is a pártjára kélsz ? . . . Eddig legalább segítettél nekem, ha szidtam. Irén: Kérlek, tiz év alatt a rosszat is meg lehet szokni. Nem is olyan utálatos ember, mint amilyennek eleinte hittem . . . És te, aki tiz év óta barátja vagy, ismered minden apró szokását és hibáját, mi jut most egyszerre eszedbe, hogy szakítani akarsz velünk? Marcell: Ó, Irén, ha szabad volna szól­nom ! Ha elmondhatnám mindazt, amit tiz év óta minden éjjel elmondok magamban, titokban . . . Irén: Csak rajta ! .. . Sokkal jobb az őszinteség. Mondd el, mi gyötör. Akkor meg fogsz könnyebbülni. Marcell: De ép neked nem mondhatom fényességeivel. Közvetlenségével és meglepő nyiftságával most is nagy ha­tást ért el a nélkül, hogy a szokott szónoki fogások bármelyikéhez folya­modott volna. Bár idézetek, hires könyvekre és gazdasági Írókra való hivatkozások nem tarkították beszédét, meglátszott min­den mondatán a világlátott európai műveltségű ember, aki magas szem­pontokból nézi a világ folyását és ma­gas célokat tűzött maga elé a magyar mezőgazdaság szolgálatában. Mert kereskedelmi államtitkár volt egy ideig s előszeretettel foglalkozott az ipar és kereskedelem problémáival, sokan idegenkedve látták bevonulni öt­negyed év előtt a földmivelésügyi mi­nisztérium palotájába. Azt tartották róla, hogy a magyar föld mostoha gyermeke lesz neki, holott magyar gazda volt gyermekkora óta s a magyar földért élőhaló főúri nemzetség sarja. Serényi gróf nem is hederített a görbe pillantásokra, amelyekkel föld­mivelési miniszterségét némelyek fogad­ták. Semmit sem tett, egyetlen sort sem íratott e „sanda gyanú" eloszla­tására. Ellenben testtel-lélekkel belé­feküdt hivatalába. Egy esztendőnél to­vább csak hivatalának élt. Minden ide­el. Pedig te vagy az egyetlen lény a világon, akihez bizalmam van, akit szeretek, akit imádok és akinek tiz év óta csak az árnyéka vagyok . .. Irén: És el akarsz engem hagyni ? Marcell: A te fényednek már nincs szük­sége az én árnyékomra. Irén: Jaj, de el vagy keseredve! Mit akarsz ? Mi bánt ? . . . Vallomást akarsz tő­lem ? ... Hát tudd meg, hogy most is ép ugy szeretlek, mint tiz évvel ezelőtt . . . A mi szerelmünkön nem esett semmi vál­tozás ... Legföljebb te hidegedtél el tőlem... Ki tudja? A férj (belép. Marcell és az asszony el­eresztik egymás kezét. Marcell zavartan köhög). Az asszony: Már hazajöttél? A férj: Ugy-e, nem vártatok? Az asszony: Máskor kopogj, ha jössz? A férj: Néha jó, ha az ember váratlanul betoppan . . . Az asszony: Rettenetes vagy azzal az örö­kös féltékenységeddel. A férj: Mondtam valami ilyesmit?. . .De annyit megengedsz, hogy amit az ember a látó szemével észrevesz . . . Marcell (hirtelen kitör, ordít): Ne komé­diázzatok! (Az asszony és a férj meglepetve ránéznek, Marcell még dühösebben.) Ne ko­médiázzatok! A férj: Meg van ez az ember őrülve? Az asszony: Nem értem, mi történt vele. Marcell: Nem értitek? (Erőt vesz magán és nyugodtabba^ mondja.) Akkor rögtön meg fogom magyarázni , . . Üljetek le. (Le­ülnek mind a hárman.) jét ott töltötte. Még a képviselőházat is elhanyagolta, hivatalának vezetése, az ügyekbe való mohó beleélés vágya, a kormányzati gépezet legkisebb kere­kének, egész szerkezetének alapos meg­ismerése annyira elfoglalta. Egyetlen nagy beszéddel azután mél­tónak bizonyította magát rá, hogy a magyar íöld legfőbb gondozója legyen. Egyszer bukkant ki az elvonultság és magábamélyedés csendes vizeiből. Egy csapással megnyerte eszméinek az egész képviselőházat, a sajtót, magát az or­szágot. A magyar gazdatársadalomnak eddig csak hivatalánál fogva volt vezére, most azzá lett tudásánál, fényes képességei­nél, szimpatikus egyéniségénél fogva. Serényi gróf gazdag és becsületes programot vallott. Közérdek, hogy azt ideje és módja legyen be is váltani. Azon a helyen, amelyen közmegelége­désre foglal el, országos érdek, hogy megmaradjon. A földmivelési miniszter nagy ipari és kereskedelmi ismereteket vitt ma­gával miniszteri székébe, amelyeknek a magyar föld gondozása körül is sok hasznát veszi. Szellemének ez a sok oldalú iránya megmenti őt az egyolda­lúságtól tárcája vezetésében. Liberális Az asszony: Marcell, vigyázzon, ne köves­sen el őrültséget! A férj: Csak hadd beszéljen! Marcell: Beszélek is. Bolond volnék, ha tovább is tűrném, hogy kijátszszatok! A férj: Ah .. . barátom, válogasd meg a kifejezéseidet... különösen a feleségemmel szemben. Marcell: Ugyan ?! Nahát ez nagyszerű! Te, te véded meg a feleségedet velem szem­ben ? Ez egészen uj dolog! Tiz év óta egye­bet sem csinálok, mint hogy a feleségedet megvédem veled szemben, a te pokróego­rombaságaiddal szemben. És most te csapsz föl hős lovagnak ? Az asszony: Menjünk vacsorázni ... Minek ez a sok hiábavaló beszéd? Ha bort fogtok inni, egészen más szinben fogjátok a világot látni. Marcell: Nagyságos asszonyom, nagyon sajnálom ... de ma este nem ihatom a bo­rukból, mert máshová vagyok hivatalos. Az asszony: Kihez, Marcell, kihez? Marcell: Azt nem mondhatom meg. Disz­kréció dolga. A férj: Hát menjen! Miért nem hagyod elmenni ? Az asszony: Marcell, maga ma olyan, mint a gyermek, akinek még fogalma sincs az életről. Szabad ilyen csúnyán viselkednie... velem szemben ? Megbüntetem, rossz gyerek! Marcéll: Hogy egészen őszinte legyek, én nem vagyok sehova sem meghiva, hanem azért nem vacsorázok magukkal, nagyságos asszonyom, mert én a férjével többé egy assztalhoz le ijem ülök. A férj: Hát mit akarsz ? Talán elmenjek

Next

/
Oldalképek
Tartalom