Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-14 / 110. szám

10 1911 II. évfolyam, 107. szám Csütörtök, május 118 Központi szcrlicsztSség és kiadóhivatal Szeged, " i-ra Korona-utca 15. szám cn Pudapesti szerkesztősed és kiadóhivatal IV., cra Városház-utca 3. szám c=j ,, ELŐFIZETÉSI AR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— íélévre ... II 12"— negyedévre. K 6"— egy hónapra K 2-— Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . K 2S-— iélévre . . . K 14-— negyedévre . K V— egy hónapra K 2*40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAfl: Szerkesztőség 305 Riadóhivatal S 36 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 123—12 Serényi reformjai. A földmivelési minisztérium költségvetését a képviselőház megszavazta s a munkapárt zajos ovációban részesítette a minisztert, aki különben programjával és beszédeivel az ellenzéki pártok osztatlan rokonszenvét is megszerezte. Serényi gróf az általános vita bezárása után szót emelt, hogy a nagy programbeszéde óta elhangzott ellenzéki észrevételekre válaszoljon. Ezúttal rövid, polemikus beszédet mondott, de minden izében talpraesettet, fölötte világosat, nemes hangon vitatkozót. Minden megjegyzésén áttetszett az elsőrangú szakember elméleti tudása és a jeles gazda praktikus ismerete. Aránylag könnyű volt diadalt aratni, mert komoly támadás sehonnét sem érte fölállított programját és gazdasági igazságait. Az ellenzéki szónokok inkább ideákat vetettek föl, terveket, a melyekre a miniszter konciliáns hangon, tárgyilagos modorban felelt. Elfogadott minden jó és kivihető gondo latot; de mindenkor őszintén megmondta a maga kifogásait. Ez a második beszéd is teljes mértékben tele volt az első nagy beszéd A karialid. Irta Színi Gyula. Marcell: Tiz évig hallgattam . . . most már nem birom tovább ... Irén: Mit akarsz tenni? Marcell: Meg fogom neki mondani, hogy köztünk vége a barátságnak. Irén: És aztán? Marcell: Aztán . . . Elmegyek tőletek. Irén: Es ezt meg tudnád tenni? Marcell: Eltökéltem magamban .. . most már te sem segithetsz rajtam. Meguntam a férjedet. Irén: Hát mit tett neked? Marcell: Azt nem mondhatom el... Lovagiatlanul viselkedett. Kijátszott. Megcsalt. Irén: A férjem? Ez lehetetlen. Hidd meg, hogy sokkal jobb ember, semhogy ilyesmit tenne. Marcell: Már te is a pártjára kélsz ? . . . Eddig legalább segítettél nekem, ha szidtam. Irén: Kérlek, tiz év alatt a rosszat is meg lehet szokni. Nem is olyan utálatos ember, mint amilyennek eleinte hittem . . . És te, aki tiz év óta barátja vagy, ismered minden apró szokását és hibáját, mi jut most egyszerre eszedbe, hogy szakítani akarsz velünk? Marcell: Ó, Irén, ha szabad volna szólnom ! Ha elmondhatnám mindazt, amit tiz év óta minden éjjel elmondok magamban, titokban . . . Irén: Csak rajta ! .. . Sokkal jobb az őszinteség. Mondd el, mi gyötör. Akkor meg fogsz könnyebbülni. Marcell: De ép neked nem mondhatom fényességeivel. Közvetlenségével és meglepő nyiftságával most is nagy hatást ért el a nélkül, hogy a szokott szónoki fogások bármelyikéhez folyamodott volna. Bár idézetek, hires könyvekre és gazdasági Írókra való hivatkozások nem tarkították beszédét, meglátszott minden mondatán a világlátott európai műveltségű ember, aki magas szempontokból nézi a világ folyását és magas célokat tűzött maga elé a magyar mezőgazdaság szolgálatában. Mert kereskedelmi államtitkár volt egy ideig s előszeretettel foglalkozott az ipar és kereskedelem problémáival, sokan idegenkedve látták bevonulni ötnegyed év előtt a földmivelésügyi minisztérium palotájába. Azt tartották róla, hogy a magyar föld mostoha gyermeke lesz neki, holott magyar gazda volt gyermekkora óta s a magyar földért élőhaló főúri nemzetség sarja. Serényi gróf nem is hederített a görbe pillantásokra, amelyekkel földmivelési miniszterségét némelyek fogadták. Semmit sem tett, egyetlen sort sem íratott e „sanda gyanú" eloszlatására. Ellenben testtel-lélekkel beléfeküdt hivatalába. Egy esztendőnél tovább csak hivatalának élt. Minden ideel. Pedig te vagy az egyetlen lény a világon, akihez bizalmam van, akit szeretek, akit imádok és akinek tiz év óta csak az árnyéka vagyok . .. Irén: És el akarsz engem hagyni ? Marcell: A te fényednek már nincs szüksége az én árnyékomra. Irén: Jaj, de el vagy keseredve! Mit akarsz ? Mi bánt ? . . . Vallomást akarsz tőlem ? ... Hát tudd meg, hogy most is ép ugy szeretlek, mint tiz évvel ezelőtt . . . A mi szerelmünkön nem esett semmi változás ... Legföljebb te hidegedtél el tőlem... Ki tudja? A férj (belép. Marcell és az asszony eleresztik egymás kezét. Marcell zavartan köhög). Az asszony: Már hazajöttél? A férj: Ugy-e, nem vártatok? Az asszony: Máskor kopogj, ha jössz? A férj: Néha jó, ha az ember váratlanul betoppan . . . Az asszony: Rettenetes vagy azzal az örökös féltékenységeddel. A férj: Mondtam valami ilyesmit?. . .De annyit megengedsz, hogy amit az ember a látó szemével észrevesz . . . Marcell (hirtelen kitör, ordít): Ne komédiázzatok! (Az asszony és a férj meglepetve ránéznek, Marcell még dühösebben.) Ne komédiázzatok! A férj: Meg van ez az ember őrülve? Az asszony: Nem értem, mi történt vele. Marcell: Nem értitek? (Erőt vesz magán és nyugodtabba^ mondja.) Akkor rögtön meg fogom magyarázni , . . Üljetek le. (Leülnek mind a hárman.) jét ott töltötte. Még a képviselőházat is elhanyagolta, hivatalának vezetése, az ügyekbe való mohó beleélés vágya, a kormányzati gépezet legkisebb kerekének, egész szerkezetének alapos megismerése annyira elfoglalta. Egyetlen nagy beszéddel azután méltónak bizonyította magát rá, hogy a magyar íöld legfőbb gondozója legyen. Egyszer bukkant ki az elvonultság és magábamélyedés csendes vizeiből. Egy csapással megnyerte eszméinek az egész képviselőházat, a sajtót, magát az országot. A magyar gazdatársadalomnak eddig csak hivatalánál fogva volt vezére, most azzá lett tudásánál, fényes képességeinél, szimpatikus egyéniségénél fogva. Serényi gróf gazdag és becsületes programot vallott. Közérdek, hogy azt ideje és módja legyen be is váltani. Azon a helyen, amelyen közmegelégedésre foglal el, országos érdek, hogy megmaradjon. A földmivelési miniszter nagy ipari és kereskedelmi ismereteket vitt magával miniszteri székébe, amelyeknek a magyar föld gondozása körül is sok hasznát veszi. Szellemének ez a sok oldalú iránya megmenti őt az egyoldalúságtól tárcája vezetésében. Liberális Az asszony: Marcell, vigyázzon, ne kövessen el őrültséget! A férj: Csak hadd beszéljen! Marcell: Beszélek is. Bolond volnék, ha tovább is tűrném, hogy kijátszszatok! A férj: Ah .. . barátom, válogasd meg a kifejezéseidet... különösen a feleségemmel szemben. Marcell: Ugyan ?! Nahát ez nagyszerű! Te, te véded meg a feleségedet velem szemben ? Ez egészen uj dolog! Tiz év óta egyebet sem csinálok, mint hogy a feleségedet megvédem veled szemben, a te pokróegorombaságaiddal szemben. És most te csapsz föl hős lovagnak ? Az asszony: Menjünk vacsorázni ... Minek ez a sok hiábavaló beszéd? Ha bort fogtok inni, egészen más szinben fogjátok a világot látni. Marcell: Nagyságos asszonyom, nagyon sajnálom ... de ma este nem ihatom a borukból, mert máshová vagyok hivatalos. Az asszony: Kihez, Marcell, kihez? Marcell: Azt nem mondhatom meg. Diszkréció dolga. A férj: Hát menjen! Miért nem hagyod elmenni ? Az asszony: Marcell, maga ma olyan, mint a gyermek, akinek még fogalma sincs az életről. Szabad ilyen csúnyán viselkednie... velem szemben ? Megbüntetem, rossz gyerek! Marcéll: Hogy egészen őszinte legyek, én nem vagyok sehova sem meghiva, hanem azért nem vacsorázok magukkal, nagyságos asszonyom, mert én a férjével többé egy assztalhoz le ijem ülök. A férj: Hát mit akarsz ? Talán elmenjek