Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-13 / 109. szám

1511 május 13 ____ Knab Ede szabadlábon. — Fölmentette az esküdtszék. — (Kiküldött munkatársunktól.) Ami a nagyteremiai gyilkosság tárgyalása során minden órával nagyobb valószínűségnek mutatkozott, péntek este negyedhétkor bekövetkezett: a nagykikindai esküdtek Schwarz József dr ügyes érvelési! védőbeszéde után fölmentő verdiktet hoztak s ennek alapján a törvényszók Knab Edét az ellene emelt vád alól fölmentette. Knabot azonnal szabadlábra is helyezték. Izgatott levegőjű végtárgyalás volt a pénteki. Az itólet kihirdetése után kicsi hija botrányos jeleneteket nem rögtönöztek a jelenlévő Knab-pártiak és Knab-ellenesek. Csak az elnök erélyes föllépése tudta ennek elejét venni. Érzékeny szcónákra is került sor, mert Knabot, akinek ártatlansága kiderült, valósággal agyoncsókolták a felesége, a rokonai, az igazában mindvégig bizakodó ismerősei. Részletes tudósításunk erről az országszerte szenzációt keltő tárgyalásról a következő: (Ellentétes tanúvallomások.) Érdekes mozzanatokban bővelkedett a tárgyalás utolsó, pénteki napja. A nyomozásnak olyan súlyos mulasztásai hámozódtak ki a kikérdezések során, melyek láthatóan megdöbbentették az esküdteket. A nyomozás adatainak hiányossága szüntelenül arra késztették az esküdteket, hogy a tanukat külön kérdésekkel ostromolják, olyanokkal, melyek az esküdtek szempontjából döntő fontosságúak voltak. A tárgyalás eleinte unalmasan, szürkén indult, később azonban mind élénkebb és érdekesebb lett. Elsőnek Grebeldinger Mátyásnét hallgatták ki, jelentéktelen vallomást tett. Ginceinger Kristóf, a következő tanú, megcáfolta Grebeldingerné vallomását, mire szembesitették őket 8 heves jelenet fejlődött ki köztük. Majd Ginczinger Kristófnó megerősiti a férje vallomását. Junker Márton Beinlein Gyula és Undisz Kristóf volt rendőrt hallgatták ki ezután. Vallomásaik érdektelen. Brankl Jakab tanú ezt vallotta: — Tizennégy nappal a gyilkosság után láttam Pfanner Józsefet, amint feleségével ós a cselédjével a községháza előtt suttogva beszélgetett. Mind a hárman izgatottak voltak, mert aznap ismét kihallgatásokat kezdtek a csendőrök. A beszélgetésből ennyit hallottam meg: „tehát rendben van, majd emigy fogok vallani." Ezt Schlauch Anna, Pfannerék cselédje mondta. Tanút megeskették. Menning Márton jelentéktelen vallomást tett. (Vall a biró.) Beinlein Miklós, Nagyteremia község bírája, a kikérdezések során ezeket mondotta el: — Február 5-ikén, tehát a gyilkosság után egy nappal, ugy estefelé, többen beszélgettünk a községháza előtt. A gyilkosságról esett szó. A beszélgetők közt ott volt Knab Ede is, aki emiitette, hogy az unokaöcscse gyilkosa nem lehet más, mint Bogarszky, akivel hat órakor találkozott a Junker-ház előtt. A birót és Knab Edét szembesitik. A vádlott tagad, a tanú föntartja állítását. Izgalmas jelenet. Most megkérdezi az elnök a birót: — Milyen ember Knab Ede, ismeri-e közelebbről, jó vagy rossz ? Felelet : — Nem ismerem közelebbről, de hallottam, hogy többször verekedett és emiatt meg is volt büntetve. Bizonyosan rossz ember. — Knab Ede ott volt a hullánál? — Igen, A hulla zsebei ki voltak kutatva, » DELMAGYARORSZAG mellénye ki volt gombolva, a mellény belső zsebe véres volt, ujjak véres nyoma látszott. Elnök: Hová tűntek el Knab Károlynak ezen ruhái? — Nem tudom. Egy szavazóbíró : Önnek, mint a község bírójának, aki mégis ért valamit a nyomozáshoz, figyelemmel kellett volna lenni minden iránt és miért engedte meg, hogy a hulláról levegyék a ruhát, mielőtt a vizsgálóbíró az eset helyére kiszállt ? Reinlein községi biró erre ezt a tanulságos fölvilágosítást adta: — Még helyszíni szemle sem volt és én sürgönyt kaptam Nagykikindáról, az ügyésztől, vagy vizsgálóbirótól-e, nem tudom, mondom sürgönyt kaptam, hogy a meggyilkoltat ravatalra lehet helyezni. Ez vasárnap meg is történt s héttön ejtették meg csak a vizsgálatot az eset helyén. Elnök: Voltak az udvarban vérnyomok? — Voltak. Az istállótól a kapu felé vércseppek a főidőn. Elnök : Óhajt valaki még kérdezni valamit a tanutói ? Esküdt: Igen. Egett-e a lámpa az istállóban ? — Reggel ötkor, a fölfedezés után még égett a lámpa az istállóban. Esküdt: Az ajtón voltak vérnyomok ? — Igen. Belülről az ajtón, négy ujj véres nyoma látszott, kívülről csak egynek. Esküdt: Találkoztak-e önök reggel a meggyilkolt feleségével? — Lehet, hogy találkoztam, de nem beszéltem vele. Ezután a község albiráját, Kreiter Mihályt kérdezték ki. Az előző tanú vallomását ő is helybenhagyja, majd a következőkkel toldja meg: — Azok a vérnyomok, melyeket az utcán láttam, különböznek azoktól, melyeket az udvarban láttam. Ezek világosabb szinüek voltak. Egy esküdt: Kire hárult először az önök gyanúja ? — A mi gyanúnk legelsőbben a faluban lévő oláhokra irányult, ezeket egytől-egyig összefogdostuk és kóterba csuktuk. Később aztán ki kellett engedni őket. Az utcán lévő vérnyomokról meg voltam győződve, hogy azok embertől és nem állattól származnak, dacára annak, hogy a többi nyomozó közeg állati vért állított. Elnök: Hová tűntek el a meggyilkolt testén volt ruhák? — Azt nem tudom. Elnök: Dörner Ede tanú azt vallotta, hogy ön ezeket mondta egy alkalolommal előtte : „Az egész hajsza csak azért irányul Knab Ede ellen, hogy egy Junker-leány (Knab Károlyné) ne tűnjék erkölcstelennek a falu szemében". — Ez nem igaz. Határozottan visszautasítom. Elnök elrendeli Kreiter községi albiró és Dörner Ede szembesítését. Megtörténik. Dörner: Igenis, maga mondta azt 1 Kreiter: Nem igaz, hazudik! Ocsmány hazugság ! Dörner: Akarja, hogy bizonyítsam ? Kreiter: Akarom ! Dörner: Hát a Pfanner József és még többen jelenvoltak és halottak, amikor maga ezt a Knab Ede-hajszáról mondta! Kreiter : Disznóság! Azok épen olyanok, mint maga! Elnök: Kreiter tanút ezért a kifejezésért rendreutasítom ! A szembesítés szikrás jelenete ezzel véget ért, elnök öt perc szünetet adott. Szünet után Lenhardt Mayer tanút hallgatták ki, érdektelen vallomást tett, Linké Márton szintén. Schier János vallja: — A gyilkosság előtt való napon, tehát pénteken este tizenegy óra tájban elmentem Knab Károly háza előtt. Benéztem a léces kapán és láttam, hogy az istállóból két férfi jött kifelé. 8 Az egyik magasabb, a másik alacsonyabb termetű volt. Az egyikben Knab Károlyt ismertem föl, a másikat nem tudtam fölismerni. Elnök: Honnan jött ön akkor? — Bezártam a korcsmámat és mentem hazafelé. Krippels György tanú ezeket mondotta: — A gyilkosság estéjén két asszonyt láttam kijönni Knab Károly házából. Egyiket sem tudtam fölismerni, csak azt tudom róluk, hogy az egyik kicsi volt és kövér, a másik nagyobb és sovány. A kapun kijövet, eltűntek a Vordergasseban. (A koronatanú és a vércseppek.) Hochstrasser János dr ügyvéd, esküdt kérésére a biróság újra kihallgatott két olyan tanút, akik az utcán és az udvarban talált vérnyomokról legkörülményesebb fölvilágosítást tudtak adni. A két tanú egyike Bottenbücher Anna, a koronatanú, akinek épen a gyilkosság napján erős vérzéssel járó szokásos női baja volt. A másik újra kihallgatott tanú Wetzl János volt községi rendőr. Wetzl-t kérdezték ki először, ezeket mondta. — A Vordergasséban a Knab Károly háza előtt nagyon sok vért láttam. A kapunál, közel a falhoz, valóságos vértócsa volt. Az udvaron is voltak vércseppek, de csak elszórtan. Ezután Rottenbücher Annára került a sor. Vallatása Lipner Jenő dr törvényszéki orvos jelenlétében történt. A kikérdezések alatt, melyeket e helyen reprodukálni — minden érdekességük ellenére — nem lehet, fültövig elpirultak a tárgyaló teremben levő uri hölgyek. A férfiközönsóg mosolygott és indiszkréten kereste a hölgyek tekintetét. . . Bottenbücher Anna asztmás, beteges özvegyasszony. Harmincöt éves. A gyilkosság estéjén és időpontjában fél kilométernyi utat tett, amig eljutott a Knab Károly bizáig, ahonnan — vallomása szerint — látta, amint Knab Ede kiszaladt. A törvényszéki orvos, aki Rottenbücher Annát a tárgyalás alatt egy külön teremben megvizsgálta, szakértői véleményében előadta, hogy Rottenbücher Anna baja kóros alapon indult három nappal előbb s rendszerint négy-öt napig szokott tartani. Lehetséges, hogy a félkilométernyi ut kifárasztotta az asszonyt s mivel kötésről nem gondoskodott, baja olyan rohamosan indult meg, hogy a Knab Károly háza előtt látott csomós vértócsa tőle eredt. Gavrileszku Antal jelentéktelen tanúvallomása után fölolvasták a boncolási jegyjőkönyvet, azután megszövegezték a kérdéseket s ezzel a délelőtti tárgyalás véget ért. (Ügyész és védő.) Délután három órakor kezdődött az utolsó fölvonás. Hogy a színházi hasonlatnál maradjunk, zsúfolt ház mellett. Negyven darab jegyet adott ki az elnök, de a teremben csaknem ezer ember szorongott s mindegyiknek az arcán ott a feszült várakozás, a kiváncsiság. Elegáns hölgypublikumtól (ó, a hölgyeknek külön kriminálkiváncsiságuk van!) egyszerű sváb parasztokig, aki csak eljöhetett Nagyteremiáröl, Mokrinból, Nákófalváról, mindenki lázasan, nyughatatlanul várta, hogyan fejeződik be a nagyteremiai nábob pöre ? Természetesen a pro vagy kontra való elfogultság ott fészkelt minden agyban ^ ..a Knab-pártiak és Knabellenesek min%.,lífelg voftífr győződve arról, hogy a szItL^ívkÁ^ánsága szerint való lesz. Azonban nem \ kívánságok döntenek, hanem a bizonyítékok, amelyekről most, vádló is, védő is él fogja mondani a nézeteit, k Mélységes csöndben kezdi Hubay László dr, királyi alügyész, a vádló beszédet. Csoportosítani igyekezik mindazokat az adatokat, amelyek Knab Ede bűnösségét bizonyítják, a vád szerint és kiélezi a terhelő tanúvallomásokat. Ugyanakkor természetesen bizonyítja a Knab mellett elhangzott vallomások értéktelenségét