Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-13 / 109. szám

8 és végül az esküdtek jogérzékére és igazságérzetére apellálva, elitélő verdiktet kér. Mindez egy órát vesz igénybe. Mikor a vádbeszédnek vége, a Knab-ellenesek szájáról önkéntelen leszalad a kiáltás: — Éljen ! Csakhogy a lelkesedést hamar lelohasztja a védő, Schwarz József doktor hatalmas védő" beszéde, amely nyomról-nyomra megcáfolja a vádbeszéd állításait. Tárgyi bizonyítékok nincsenek, — amit pedig a Knab ellen állítólag terhelöen valló tanuk összehordtak, annak az értékét lerontja egyrészt ellenmondásuk, másrészt egy tömegpszichológiai tény: a falu egyrészének elfogultsága a nábob iránt s a Junkerleány becsületének minden áron való menteni akarása. Egyébként pedig meg egy frappáns bizonyítékot hozhat föl a Knab ellen tett vallomások értéktelenségéről. Ez a bizonyiték pedig egy írás, melyet 1910 március negyedikén maga a vádoló Hubay alügyész irt s amelyben egyedül szavahihetőknek azokat a vallomásokat tartja, mik ellen az imént érveket próbált fölhozni. Ezután a védőbeszéd után nem hangzik föl sem éljen, sem abcug, de mindenki érzi a meggyőző erejét s mikor az esküdtek visszavonulnak a verdikthozatalra, még az ellenpárt is sejthette, liogy az esküdtek szobájából a szabadulást fogják hozni Knab Edének. (Mind a két kérdésre: nem.) Egynegyed hétkor bevonulnak az esküdtek s a halálos csöndben elhangzik az esküdtek főnökének ajkáról a verdikt: az esküdtek arra a kérdésre, bünös-e Knab Ede abban, hogy 1911. febrtiár negyedikén este hat óra tájban Knab Károlyt saját istállójában előre megfontolt szándékkal egy tompaélü vaseszközzel, több ütéssel megölte, nemmel feleltek, arra a kisegitő kórdési-e pedig, hogy Knab Ede szándékosan, de nem előre megfontolt szándékkal ölte-e meg Knab Károlyt szintén nemmel. Ennek a verdiktnek az alapján a törvényszék fölmentette Knab Edét az ellene emelt vád alól és azonnal szabadlábra helyezte. Hubay alügyész semmiségi panaszt jelentett az itélet ellen. (Érzelmi kitörések.) Egy pillanatra csönd támadt, aztán fölzudult a Knab-ellenesekben a harag, a csalódás. — Abcug! Abcug! Kiáltozták, mire a Knab-pártiak éljenezni kezdtek. Már csaknem arra került a sor, hogy a lármázókat kiutasítják, de Benzsur elnök erélyesen lecsöngette a vihart és megjuhászitotta a konsternációt. Szabadlábra helyezett Knab Ede mögött pedig a börtönőr lekapta válláról a szuronyos fegyvert s az ártatlannak nyilvánított Knab percekre rabul maradt örvendező hitvese és rokonai, ismerősei közepette: Össze-vissza csókolgatták, kezét szoritgatták. Knab, ahogy ezektől az érzelmi kitörésektől megszabadult, védőjéhez ment és hálálkodva mondott köszönetet. Percek multak el, mig a sok száz ember kivonult a tárgyalási teremből, melyben — last but not least — nem láttuk ott őfelsége arcképét, pedig az ö nevében hoznak ítéletet mindennap. Odakünn a törvényszék épülete előtt nagy csoportba verődött emberek várták izgatottan a tárgyalás eredményét s mikor megtudták az Ítéletet, kiki a maga fölfogása szerint kommentálta. Knab Ede, a kétszer letartóztatott nábob pedig élvezheti a szabadság, a teljes rehabilitáció örömét. DÉLMÁÜYÁR0RS2AÜ NAP!_HIREK Tisza Hieronymíről. (Saját tudósítónktól.) A Magyar Figyelő legközelebb megjelenő számában Tisza István gróf kegyeletes megemlékezést közöl Hieronymi Károlyról. A cikk egy részét, amelyben Tisza uj részleteket mond el miniszterelnöksége alatt kitört vasúti sztrájkról és egyúttal megemlékezik az ugyancsak most elhunyt Nyiry Sándorról is, aki kabinetjében honvédelmi miniszter volt, itt közöljük a következőkben : Bámulatos munkaképességet és lelki erejét a vasúti sztrájk alatt ismerhettük meg igazán. Tudta, hogy aggályos forrongás van az államvasutak személyzetében ; többször figyelmeztetett, hogy alá van aknázva annak szelleme és fegyelme. Do a sztrájk kitörése váratlanul érte, meglepte őt is. Alig pár órára rá a képviselőházban találkoztam vele. Tiz perc alatt néhány kristálytiszta mondatban elmondta, mit minő sorrendben fog tenni a baj leküzdésére. Megegyeztem vele, hogy aznap még együtt képviseljük álláspontunkat a parlamentben, de azután rám bízza ezt a mellékos, könnyebb föladatot, beül az államvasutak igazgatóságába ós semmi egyébbel nem törődve, vezeti a sztrájk elleni küzdelmot. Napjában többször fölkerestem ez izgalmas három nap alatt, hogy amennyibon kell, segítségére lehessek. Mindig azzal a fölemelő érzéssol hagytam el, hogy semmiféle támaszra vagy segítségre nincs szüksége. Valóban impozáns látvány volt ez az öreg ember a fejére szakadt anarkia hullámai között, többé-kevésbé fejvesztett ideges munkatársak közepette, amint hidegen, nyugodtan osztotta rendeleteit s következetesen, naprólnapra haladva az első percben kitűzött program nyomán, verte ki az egyik állás után a másikból az ellenséget. Három napig tartott ez a küzdelem; a negyediken Nyiry Sándor zseniális eszméje azonnali kapitulációra kényszeritette a sztrájkoló vasutasokat. Súlyos károsodástól mentette meg ezáltal az országot, egyszersmind helyrehozhatatlan szerencsétlenségtől ezreit a félrevezetett tisztviselőknek. . . . Hieronymi fiatalember lelki rugókonyságával fogadta a ránk szakadt politikai katasztrófát. Hitét, reményét megtartva, meleget árasztva az őt körülvevő baráti körre, várta az alkalmat, hogy újból csatasorba állhasson. Ez az idő hamarabb következett el, mint gondoltuk s a 73 éves aggastyán fiatal emberhez illő hévvel, frisseséggel és energiával látott munkához. Munkaközben, ereje tetőpontján ragadta el a halál s ma, elvesztésének lesújtó tudata alatt elégedjünk meg azzal, hogy szivünk mélyéből megsirassuk őt s egy fölemelő tanúságot vonjunk le életéből. — Lapunk egyes példányai Budapesten, a liohonczi-dohánytőzsdében, Andrássy-ut 48, (Oktogon) 10 fillérért kúphatók: — A király Gödöllőn. Gödöllőről jelentik: A tegnapi sétakocsizás kitűnő hatással volt a királyra, akit az ut egészen fölfrissített, úgyhogy a legjobb kedvben tért vissza a kastélyba. A király az éjjel igen jól aludt, a szokott időben kelt föl és öt óráig egyhuzamban dolgozott. Ekkor érkezett meg Bécsből a különfutár, aki mindennap elhozza elintézés végett a beérkezett államügyeket. Tizenegy órakor akirálya kastély parkjában hosszabb sétát tett, majd ismét visszavonult dolgozószobájába. A délelőtt folyamán az idő kedve/.ő 1911 május 18 ^ és ha nem fog esni, a király délután ismét ki fog kocsizni. Már napok éta nagyobb kirándulásokat tesznek, de aZ időjárás bizonytalansága nem engedi, hogy a programot Véglegesen megállapítsák! — A csanádt egyházmegye káptalani helyuöke. A csanádi székesegyház káptalanja ülésén káptalani helynökké Németh József fölszentelt püspököt választotta, aki az egyházmegye ügyeit Glattfelder Gyula uj csanádi püspök beiktatásáig vezetni fogja. — DMKE közgyűlése. A Délmagyarországi Közművelődési Egyesület az idén Lúgoson tartja közgyűlését, sorrendben a kilencediket. A közgyűlés junius negyedikén délelőtt folyik lo Dániel Ernő báró elnöklete alatt. — Molnár Ferenc öngyilkossága. Rettenetes kinokban vergődve, lázban fekszik a budapesti egyik szanatóriumban Molnár Ferenc, a mai magyar irodalom egyik legkiválóbbika. A kitűnő iró hónapok óta súlyosabb mérvű idegbajban szenvedett, amit csak fokozott az a kinos affér, amelyről annyit irtak a lapok. A mult héten, amikor Varsányi Irén visszatért férjéhez, Szécsi Illéshez, Molnár belátta, hogy a kitűnő színésznő nem válik férjétől, nem lesz az ő felesége. Azóta ismét erősödött idegbetegsége. Tegnap este a szokott időnél előbb tért haza Zsigmond-utca 20. számú lakására, ahol Szép Ernővel lakott együtt. Veronáit kért a jókedvűnek látszó iró ós nyolc darabot bevett a csillapitószerből. Félóra múlva a szobaleány észrevette, hogy Molnár Ferenc halálsápadt, kinosan hörög ágyában. Telefonált Szép Ernőnek a kávéházba, majd orvost hivtak, aki ellenmérget adott be. Később megérkezett Mester Sándor szerkesztő és Márton József dr, az iró barátai, akiknek intézkedésére a Pajor-szanatóriumba szállították be Molnár Ferencet, aki már dühöngött rettenetes fájdalmában. Ma többen keresték föl az iró barátai közül a beteget, aki nem árulja el, hogy öngyilkosságot követett el, nem szól, nem panaszkodik. Csak szenved. Magához tért bár, de állapota még mindig válságos. Fővárosszerte igen nagy részvéttel fordulnak Molnár Ferenc felé. — Gazdát cserélő házak. A szegedi szerb hitközség Takaréktár-utcai házát Pollák Sámuelnek adta el 136.700 koronáért. — Brukner testvérek 320.000 koronáért megvették a Paskesz (Kirsnerpféle emeletes bérházat, amely a Tisza Lajos-körut ós a Kossuth Lajos-sugárut sarkán van. — Wolfinger nővérek 57.000 koronáért megvásárolták a Klauzál-féle házat a Boldogasszony-sugár ut és a nagykörút sarkán. — A katolikus nővédő egyesületből. A katolikus nővédő egyesület a számvizsgálóbizottság elnökévé megválasztotta dr Szele Róbertnét. Az egyesület kérelmet intéz Jászai Géza apátplóbánoshoz, hogy a szegénysorsú házasulandók esketési diját engedje el. A népünnepélyt junius negyedikén tarják meg a Gedóban, ekkor lesz a sorsjáték. Az egyesület belépett a katolikus nöi tanácsba és hogy résztvesz az országos patronázs kongresszuson, amely szeptemberben lesz Kassán, ahol az egyesületet dr Baskó Istvánná, Gárgyán Istvánná ós Simkó Elemér dr képviselik. — U] palota. A Takaróktár- és Arany János-utcák sarkán levő régi Rainer-fóle házat tudvalsvöleg megvette Gróf Árpád dr ügyvéd. Az uj tulajdonos a házat leromboltatja ós henjipnrsí" S2H ingyen i vüIoíbos kukta