Délmagyarország, 1911. május (2. évfolyam, 100-123. szám)

1911-05-13 / 109. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1911 május 13 s csak borjú-, ürü-, vagy csirkehúst egyen. Este csak könnyen emészthető ételeket szabad ennie, itala csakis tiszta forrásvíz lehet. Árt a tea s a dohányozás is, amelyek helyett inkább csokoládét kell ennie. A neuraszténiások a fönt idézett adatokból minden kétséget kizáróan megállapíthatják, hogy betegségük valóban százötven éves keletű. A különbség mindössze csak az, hogy akkor nem neuraszténiának, hanem hypochondriának hivták. Tissot orvos ugyanis e néven nevezi könyvecskéjében a fönt körülirt betegséget, amely azonban nem más, mint a mai neuraszténia. SZÍNHÁZ, MŰVÉSZET Színházi miisor. Májúi 13 Szombat A szegedi dalárda estélye és Virágfakadás. Vigjáték. „ 14 Vasárnap d. u. Cigányszerelem. Operett. „ 14 „ este elöször A zseni. Vigjáték. Az álmok muzsikusa. Irta és a pénteki Liszt-ünnepélyen fölolvasta Paál Jvb. Csak azok értik meg a művészeket, akik sokáig voltak fiatalok, akik álmodtak akkor is, amikor kétségbeesetten menekültek az Élet elől, akiknek a lelkében még a dérlepte hajszálak alatt is ott él a májusi éjszakák hangos muzsikája. Csak azok tudnak együtt érezni a nóták királyával, akik sokat szerettek, akiknek meséket mondott a tavaszi éjszaka és akik tudnak olvasni a májusi csillagok históriás könyvének fóliánsaiból. Vannak álmok, amiket nem lehet elmondani. Amik örökké a lélekben élnek, amiket nem képes elfelejteni az álmok álmodója. Csodás históriák ezek, éjszakává teszik a nappalt is, tavaszt hoznak a télbe és a zongora fehér meg fekete billentyűin keresik meg az életüket. Itt lesz az álmokból Élet, hangos, kacagó, meg siró tavaszi Élet, amelyik belopja magát a szivekbe, könnyet csal a szemekbe, megtölti a levegőt és az orgonabokor illatával együtt elmegy mindenhova, ahol az életet szeretik az emberek. Az a doborjáni kis gyerek, aki száz esztendővel ezelőtt talán muzsikaszó idején látta meg a napvilágot, mestere volt az álmoknak. Madárköltözés, őszi virágok hallása idején nyitotta először ki a szemeit és az ösz romantikája nevelt mestert belőle. A sopronmegyei kisfaluból indult útnak, hogy Napoleonja legyen a muzsikának, hogy elmesélje az álmait, azokat a csodásan nagyszerű tavaszi álmokat. Amerre ment, amerre mesélt, rajongókat hagyott maga után és a doborjáni falusi házból történelmi ereklyét csinált. Talán későn élt, talán korán. Bajos lenne azt most megmondani. Talán bolyongó unokája volt a trubadúroknak, talán őse késő századok nagy mestereinek. Amikor élt, amikor muzsikált, belevitte a lelkét abba a fekete szerszámba, amelyből ma is, emberöltők után, olyan megkapóan szépen hangzik az ő szentimentális, csodás muzsikája. Azok, akik együtt éltek vele, azt mesélik, hogy a Mester egyforma volt a társaságban, a játékban, az imádkozásban, a szerelemben, az életben meg a muzsikában. Valami különös egyéniség jellemezte, olyan, amelyet csak azok tudnak megérteni, akik ott éltnk mellette, akik együtt bolyongták vele keresztül a világot, akik ismerték minden lépését, minden gondolatát, minden muzsikáját. Mi csak azt ismerjük, amit a lelkéből ránk hagyott. Az örökhagyó kincse jutott nekünk örökségül és ez a gazdag kincs az egész világé lett. Ahol csak kottához értő emberek élnek, ahol szeretik az álmokat, ott fölhangzik a Mester muzsikája, ott visszagondolnak rá, aki a mienk volt, akit ide húzott a vére, a lelke, a szivének minden szerelmes vágya, aki akkor is magyar volt, amikor a fehér cár birodalmában halomszámra hordták eléje a babért meg az elismerést. Nekünk százszor jobban kell őt ünnepelnünk, mint idegen országok idegen gyermekeinek, mert ha az egész világé is a művészete, a muzsikája mégis itt született meg : a doborjáni intéző fehérre meszelt házikójában. * A szinügyi bizottság ülése. Pénteken délután, öt órakor ülésezni akart a szegedi szinügyi bizottság. Akart, mert nem lehetett. Még pedig félhatig nem lehetett, mert addig nem jelentkezett Almássy Endre művezető-igazgató ur. Félhatig méltóztatott neki megvárakoztatni a szinügyi bizottság tagjait. Pedig csupa olyan tárgyak voltak műsoron, amelyek csakis a szinházigazgatóságot érdeklik. Még pedig a műsor, amit jobb híján: tudomásul vettek. Aztán a színházi szubvenció. Az a nyolcezer korona, amit még nem fizettek ki Szeged ajándékaképen s amelynek kifizetését kérte Almássy Endre, özvegy Makó Lajosné nevében. Az igazgatónő különben megköszönte a szinügyi bizottságnak vele szemben való eljárását s bejelentette, hogy három évre, a jövő szezontól kezdve, Almássy Endre lesz az igazgató. És leltár szerint adja át a szinház diszleteit, az egész színházat. A szinügyi bizottság ezt is tudomásul vette. Megszavazta a szubvenciót is. Szóval, a legfeltűnőbb a mai eseményben mégis az marad, hogy Almássy Endre öt óra helyett félhatkor jelentkezett s eddig várakoztatta meg a szinügyi bizottságot. Pedig még csak ma vették először hivatalosan tudomásul, hogy Almássy Endre a szinház igazgatója .. . * Pesti Kálmán. A szegedi színtársulatnak egyik legkitűnőbb színésze volt évek óta. Ha kicsi, vagy ha vezetőszerepet bíztak rá, mindig osztatlan sikerrel állotta meg helyét, mindig igaz gyönyörűséget adott intelligens, helyénvaló s ötletes alakításával. És most Pesti Kálmántól is elbúcsúzott a szegedi közönség. Pénteken este rendeztek ovációt Pesti Kálmánnak s az ünneplés, a búcsúzás őszinte, megható volt. Percekig tapsolták, ünnepelték, nem akarták a színpadról elengedni. Hatalmas babérkoszorúkat, virágokat, emléktárgyakat és ezüstkoszorut nyújtottak föl az ünnepelt, derék szinésznek, aki annyiszor megkapta egy-egy alakításával a sziveket, aki annyi derűs perceket adott. Bizonyára gazdag esték, forró sikerek utján halad tovább Pesti Kálmán, ez a derék színész, ez a mindig ötletes művész. * Ternovszky Margit. Pénteken este újra a meghódított szegedi közönsége elé lépett Ternovsaky Margit. A denevér-ben lépett föl most és zajos sikert aratott. Csak fejlődött a müvészasszony előadói képességében. Játszása, éneke mind biztosabbá vált, szépségével, kedvességével is lebilincselte a közönséget. Az előadás kifogástalan volt. * Szalay Károly bncsuja. Szerdán este búcsúzik a szegedi közönségtől Szalay Károly, aki hat esztendő óta tagja a színháznak. Ez a derék, agilis ember mint színész is mindig figyelemre méltót produkált, jobbára epizódszerepekben, mint ügyelő s mint rendezőhelyettes pedig névtelenül vitte sikerre a darabokat s szinészkollégáit. De mint színpadi szerző is a közönség szivéhez férközött. Érthető tehát, hogy tisztelői ovációban kívánják részesíteni s erősen készülnek a búcsúztató színházi estre. * Liszt-ünnepélyek Szegeden. Pénteken délután az ipartestület nagytermében diszes és nagyszámú közönség előtt sikerült Liszt-ünnepélyt rendeztek Janicky Angelo kitűnő szegedi zongoratanárnő növendékei. Az ünnepélyen Turmann Nelly, Regdon Elza, Princz Erzsi, Tánczos Ilonka, Szmollény Ilike, Admiras Blanka, Hauser Klára, Kővári Margit, Beck Pista és Schatz Gyuri vettek részt. Valamenynyien Liszt szerzeményeket adtak elő és kivétel nélkül nagy sikert, zajos elismerést kaptak kifogástalan játékukért. A tapsból az elismerésből kijutott a zongoratanárnőnek is, aki nagy művészettel kisérte az egyes számokat ós tanította be a növendékeit. Az ünnepélyen Paál Jób hírlapíró tetszés mellett olvasott föl Lisztről, az Almok muzsikusa cimen. Fölolvasását lapunk más helyén közöljük. A szombat esti nagy Liszt-ünnepély iránt, amelyet a színházban rendeznek nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az ünnepség részletes programját már ismertette a Délmagyar ország. A női karban, amely több Liszt darabot énekel el, a következők vesznek részt: Balga Irón, Balga Margit, Bánszky Viktória, Boros Mariska, Böhm Flóra, Brauswetter Boriska, Cholnoky Margit, Czövek Ilona, Csókási Etel, Feuer Erzsi, Felsmann Alfrédné, Illy Etel, Illy Margit, Imbronovits Hilda, Jancsó Margit, Kertész Erzsi, Kiss Etel, Kopasz Mariska, Kosóczky Rózsi, Kovács Mihályné, Kováts Jolán, König Péternó, Kroó Lenke, Kroó Margit, Miksa Ilona, Papp Klementin, Pillich Mariska, Piukovits Hona, Pongrácz Aranka, Rácz Erzsi, Regdon Erzsi, Retek Erzsi, Rosenberg Ilona, Rózsa Mariska, Seunig Károlyné, Sonkovits Bella, Szabó Erzsi, Szeraffin Gizella, Szüts Anna, I. Szűcs Mariska, II. Szüts Mariska, Tánczos Ilona, Telbisz Neszti, Temmer Sári, Várkonyi Lili, Vasa Ludmilla, Wilhelm Ella és Znojemszky Ella. * A szinház utolsó hete. A bucsuzások hete következik a színházban: a Makó-féle hatesztendős ciklus véget ér. Vasárnap és hétfőn A zseni kerül szinre, Nagy Endre vígjátéka, kedden a Luxemburg grófja előadásán búcsúzik Juhásané Pajor Ágnes ós Sümegi Ödön, szerdán Az egérben Várnai Janka, csütörtökön A szabin nők elrablása bohózatban Nyárai Antal, pénteken A leányka operettben Felhő Rózsi, szombaton és vasárnap pedig az Anatol kerül szinre, amelyben Lugosi Béla búcsúzik, aki Max szerepét játsza. * A zseni. A szinház nagy ambícióval készül Nagy Endrének A zseni cimü háromfölvonásos vígjátékára, amely a kedvelt irónak első, egész estét betöltő színdarabja. A fővárosi életből merített cselekmény humoros módon állítja szembe egymással a kiváló képességű művészt, a zsenit és a tehetségtelen ifjút, aki azonban élelmességével, tisztességével minden téren, a szerelmi versengés terén is, túltesz az élhetetlen lángelmén. Ezt a két vezetőszerepet Nyárai Antal és Lugosi Béla, a két női főszerepet pedig Kende Paula ós Varnai Janka játsza. A mexikói forradalom. Mexikóból jelentik: Wilson amerikai nagykövet meghívására az idegen államok képviselői tegnap összegyűltek az amerikai nagykövetségen, hogy közös és egyöntetű eljárásban állapodjanak meg, amennyiben a mexikói események különleges intézkedéseket tennének szükségessé az idegenek védelméreA tanácskozás után Wilson látogatást tett a külügyi hivatalnál és De la Barra külügyminiszternek előterjesztette a megállapított tervet. — A forradalmárok Juared kiáltották ki fővárosnak s hivatalos kormányt neveztek ki. A pozsonyi választás. Pozsonyból jelentik1 A központi választmány junius harmadikára tűzte ki az első kerületben a választást. Ez 8 törvény szerint megengedett utolsó határnap; A választási elnök ]Veiner Győző uradalr"' igazgató lesz