Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-30 / 99. szám

1911 április 23 DELMAGYARORSZAG 19 Azt vélem látni a zsüpkülott-ellenes mozga­lomból, hogy a divatot monopolizáló párisi höl­gyek most is attól tartanak, hogy az alantos rétegekben is népszerűsítik a zsüpkülottot és ezért tőrnek ők ellene. Nehogy félreértésre adjak okot, ki kell je­lentenem, hogy nem védem ezt az uj divatot, aminthogy nem rokonszenvezem azon divatok­kal vagy áramlatokkal, amelyek maszkulinizál­ják a nőt, de azért még szárazon meg kell azt is említenem, hogy ez a zouave-ok viseletére emlékeztető arabus viseletű nadrágszoknya egy csöppet sem novetségesebh mint a bukj-el szoknya. A képviselőház ülése. — A misztifikált Polónyi. — (Saját tudósítónktól.) A földmivelési költ­ségvetés vitájában szombaton egy munka­párti és két ellenzéki szónok vett részt: a munkapárt részéről Mándy Samu, az ellen­zék részéről pedig Mihályi Tivadar román nemzetiségi és Huszár Károly néppárti kép­viselő mondott beszédet. Az ülés végén Polónyi Géza terjesztett elő interpellációt egy sajátságos hamis levél alapján, emelyet Pinterovics Antal horvát képviselő nevében küldtek neki. Ez a levél azt panaszolta el, hogy Varasdról tizenhárom pénzügyi tiszt­viselőt politikai okból elhelyeztek, jobbadán Magyarországba. Lukács László pénzügy­miniszter nyomban válaszolt az interpellációra s elmondotta az áthelyezések valódi okait, amelyek élénk világot vetnek a horvát-szerb koalició által kifejlesztett elvadult szellemre. Návay Lajos elnök féltizenegykor nyitotta meg az ülést. A mult ülés jegyzőkönyvének fölolvasása és hitelesítése után az elnök bemu­tatja a beérkezett irományokat. Mihályi Péter jegyző fölolvassa az indit­ványkönyvet, amelybe Szmrecsányi György jegyzett be indítványt oly törvény alkotására, amely kimondja az összeférhetetlenségi tör­vény eltörlését. Eitner Zsigmond (Justh-párti) kéri az indít­vány fölolvasását. Ennek megtörténte után a Ház elnök javas­latára kimondja, hogy az indítvány ki fog nyo­matni és megokolása a május 10-iki ülés napi­rendjére tűzendő. Az interpellációs könyvbe kéfr interpelláció van bejegyezve: 1. Polónyi Géza: Horvát pénzügyi tisztvise­lők jogtalan áthelyezése és 2. Huszár Károly: Az osztálysorsjegyekkel történt visszaélések ügyében. A Ház félkettőkor tér át az interpellációkra. Következik a földmivelésflgyi tárca költség­- vetésének tárgyalása. (Ne erdősitsilnk!) Mihályi Tivadar (román nemzetiségi) a vadá­szati törvény reformját sürgeti. Ez a törvény az urak érdekeit védi, de a néppel nem törő­dik. Bartha Miklós „Kazárföldön" cimü könyvé­vel igazolja, hogy a vidéki hatóságok az urak vadászati szenvedélyének föláldozzák a nép érdekeit. Sürgeti a legelő-kérdés megoldását, mert ez a gerince a földmivelési problémának. Az erdő és a legelő között mindig a legelő afontosabb. Lényeges volna, hogy már az iskolákba?, a zsenge korbeli tanulókat bevezetnék a gazda­sági kérdések ismeretébe. Annak a tanítónak, papnak, jegyzőnek, aki a nép között él, szük­sége volna ilyen irányú ismeretekre. Határo­zati javaslatot ad be az iránt, hogy a kopár területek beerdősitésétől álljon el a földmive­lési miniszter. (A közgazdaság fontossága.) Mándy Sámuel (munkapárti): Fontos kérdés a mezőgazdaság fölvirágoztatása, amelylyel együtt jár a vagyonosodás is. A vagyonoso­dással pedig együtt jár a függetlenség. Tény az, hogy közgazdasági, illetve mezőgazdasági kérdéseink nem foglalják el asit a vezet§szere« pet, mint például a véderő kérdése. Híve an­nak, hogy a mezőgazdaság mellett a közgazda­sági kérdéseknek is fontos szerepet juttas­sanak. Az iparpártolás mellett fontos azonban a a mezőgazdaság pártolása is. Ebben az ország­ban, ahol a népesség háromnegyedrésze őster­meléssel foglalkozik, nem szabad elhanyagolni a mezőgazdaságot. Több szubvencióval kellene segélyezni a mezőgazdaságot. A mostani kor­mány sokkal többet tesz a mezőgazdákért, mint az előző kormányok. Fejleszteni kellene a Gazdák kiképzését és a mezőgazdasági köz­igazgatást. Az országnak szilárd alapon nyugvó mezőgazdaságra van szüksége. Elő kellene se­gíteni a kisbirtokosok érdekeit. (Helyeslés.) A tőzsdei reform kérdése igen közelről érdekli a mezőgazdákat. A fedezetlen határidőüzletek ellen intézkedni kell. A Ház ezután áttért az interpellációkra. (Interpellációk.) Polónyi Géza elmondja, hogy Zágrábból Pin­terovics Antal horvát képviselő aláírásával a napokban levelet kapott. A levél arról szólt, hogy a varasdi pénzügyigazgatóságtól politikai okokból több tisztviselőt ép a választások ide­jén elhelyeztek részben Magyarország terüle­tére. Pinterovics, akinek a levelet szintén megmutatta, kijelentette, hogy nem tőle szár­mazik: hamisítvány. Lukács László pénzügyminiszter csodálkozik, hogy a hamis levelet interpellálásra használta föl. A dolog érdeméről nyilatkozni kiván. Ki­küldött egy miniszteri tisztviselőt az állapotok megvizsgálásóra. Fölolvassa a kiküldött tiszt­viselő jelentését, mely a legbotrányosabb dolgokról számol be. A pénzügyigazgatóság­nál a hivatalnokok nem dolgoztak, hanem tüntetően a politizálásra adták magukat. Az ottani magyar érzelmű igazgatóval szemben példátlan fegyelmezetlenséget tanúsítottak s a választásokon korteskedtek. Mielőtt a további megtorlást foganatosította volna ellenük, el­helyezte őket különböző állomásokra. Kéri vá­lasza tudomásul vételét. (Helyeslés.) Polónyi Géza fölszólalása után a Ház a vá­laszt tudomásul vette ós az elnök az ülést fél háromkor berekesztette. A Sárga liliom — tizedszer. — Biró Lajos ünneplése. — (Saját tudósítónktól.) Tizedszer adták elő szombaton este a szegedi színházban Biró La­jos színdarabját, a Sárga liliomot s ebből a jubiláris alkalomból maga a szerző kedves, csaknem egy órát betöltő és mindvégig nagy figyelemmel kisért konferánszot tartott az elő­adás előtt. A Sárga liliomot, mint színpadi alkotást, már méltattuk akkor, amikor először került elő­adásra Szegeden. Most pedig a tizedik előadás után, konstatálnunk kell azt a példátlan siker­rikordot, amit magyar iró munkája magyar vi­déken elért. És hogy a magyar vidéken Szeged volt az a város, amely a Sárga liliom sikerét tulemelte a vidék többi színpadjain elért sike­reken, ez csak Szeged színházi közönségének ízlését és nivón álló Ítélőképességét dicséri. A szombati jubiláris est a szerző napja volt. Biró Lajosé, a magyar irók egyik legértékesebb alakjáé. A személyes ismeretség, melyet a konferánsz alkalmából kötött vele Szeged színházi közönsége, csak kellemes impresszió­kat kelthetett mindenkiben. Pedig nagyon ké­nyes föladatat, amikor a szerző szemtöl-szem­ben állva a nyilvánossággal, idegen, ismeretlen arcokkal, különböző Ízlésű és gondolkozású em­berekkel, nehéz föladat beszélni a saját darab­járól. Mert akadhatnak esetleg olyanok, akik azt mondják, nini, a szerző vérszemet kapott néhány előadástól, most lejön ide, bedicsóri a darabját, vagyis önmagát. Hanem Biró Lajos frappánsul megküzdött ezzel a kényes föladat­tal. Konferansza közben csak azt az engedel­met kérte a közönségtől, hogy a darabját kedvesnek mondhassa. A téma régi — mon­dotta Biró Lajos — Péter Juliskáé lesz vagy Juliska Péteré, de tessék elhinni, Seöífcn ten­dencia nincs be»h«< Előzőleg ugyanis arról beszélt, hogy külön­böző vidéki városokban micsoda véleményekkel voltak az emberek a Sárga liliom-mai szemben. Egyik városban roszakaratu, gyűlölködő ten­denciát födöztek föl benne a katonaság részé­ről, a másik városban meg a polgárság vette magára, követelte az előadások beszüntetését, hangoztatván, hogy nem tűrik, hogy az ő vá­rosukban megzavarja a darab a rendet és bé­kességet. Igy aztán a szerző nem tudott sehogyse eligazodni: jó-e a darab vagy sem, mert volt közönség, amely lelkesedett érte, de akadt olyan is, amely ellenezte a tendenciája miatt. Noha mondom, ebben a darabban semmi rosz­akaratu, gyűlölködő tendencia nincs — hang­súlyozta ismét Biró Lajos. Aztán a fővárosi sajtó krónikáiról beszólt. A budapesti premiöre után nem volt tisztában a sajtóval sem. Nem lehetett tisztázni a sikert, mert én, aki nemcsak a színpad, hanem a sajtó számára is dolgozom, tudom és általánosan ki is mutatható, hogy a budapesti lapok krónikái csak három-négy napig állanak fönn. Majd a darab anyagi oldaláról beszélt, hogy mennyit jövedelmezhet magyar szerzőnek olyan szinpadi mű, amely sikert ért el. Magyar szerző a szín­házi este bruttó bevételének tiz százalékát kapja Budapesten.Persze, a bevétel szinházankéntinga­dozó. A budapesti Magyar Szinház makszimáiis be­vétele egy estén 3100korona.De milyen kevés va­sárnapon vagy szombaton kerülhet előadásra a darab! Átlag kétszáznegyven koronát lehet számítani előadásonként a szerző számára. A Sárga liliom körülbelül ötvenszer ment, a jö­vedelem ekként tizenkétezerötszáz korona kö­rül ingadozik. De összehasonlítást téve a német ós francia szinpadi Írókkal, magyar szerző jöve­delme egy sikeres színdarab után tízszer, sőthusz­szor kevesebb. Most tehát beszámoltam önök­nek — mondotta Biró — a darabom jövedel­méről. A jövő szezonban Bécsben is előadják, ami német színpadokat jelent, de aztán, ha megint eljövök ide s be kellene számolnom — nem számolok be. Most pedig, kifogyván az időből, nagyon, de nagyon köszönöm az önök érdeklö'désót a darabom iránt és köszönöm azt a jóindulatot, amelylyel végighallgatták. Ezzel a megköszönéssel ajánlom magamat. Itt Biró Lajos befejezte konferenszát. Per­cekig tapsolta ós ünnepelte a közönség s egy gyönyörű csokrot nyújtottak át neki. A csokor fehér selyemszalagján ez a főlirás volt; Biró Lajosnak, a szegedi nők. Az illusztris iró aztán a nézőtér egyik páholyából végignézte az elő­adást, amely pompásan sikerült. A szereplők játéka rendkívül tetszett a szerzőnek is, közü­lök különösen Fodor Ella játszott elragadóan. De pompás alakítást nyújtottak Nyárai, Lugosi, Csiky, Oláh és a többiek is. Előadás után a Kass-kávéházban Biró Lajos tiszteletére bankettet rendeztek szegedi ós fővárosi ismerősei. A király megérkezése. Bécsből jelentik: őfelsége Budapestre jövetelét május 2-ról május 3-ra halasztották, mert őfelségének még né­hány fontos államaktát kell elintéznie ós a májusi előléptetések miatt több audienciát kell adnia. A Pool-jelentés a közigazgatási bi­zottság előtt. A képviselőház közigazga­tási bizottsága szombaton délután foglalko­zott a Continentál-Pool szerződésről szóló belügyminiszteri jelentéssel. Khuen-Héder­váry belügyminisztert Jákabffy államtitkár helyettesitette. Előadó Haydin Imre volt. A fölszólalások során Tisza István gróf utalt arra, hogy a törvényellenes állapotokon a szerződés segit, de ez nem ugy értendő, mintha az előző kormányok nem igyekez­tek volna rendezni a kivándorlás kérdését, hanem hogy az északi hajóstársaságok olyat! eljárást tanúsítottak, melyet a leg­gjdgöriibb megtorlás és ellenőrzés mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom