Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-09 / 82. szám

m fiát MM 1911 április 7 DÉLMAGYARORSZAG 231 kenyen venni, ha időről-időre alaposan le is szólja a vele szemben álló kormány és többség politikáját. Legföljebb csak újra levonjuk a tanulságot, hogy a függetlenségi párt és Kossuth Ferenc nemcsak kormányozni nem tudtak, de irni sem tudnak. az A képviselőház ülése. — Khuen-Hédcn/áry a belügyekről. — (Saját tudósítónktól.) A kéthetes húsvéti vakáció előtt ma befejeződött a belügyi vita, melynek végeztével Khuen-Héderváry Károly gróf belügyminiszter reflektált az elhangzott megjegyzésekre. Mellőzött minden politikát és nem tér ki azokra az aprócseprő dolgokra, miket ellenzéki vita-panaszkodók összehordtak. Bejelentette, hogy a megyei tisztviselők fizetésrendezését az őszszel beterjeszti s az erre szükséges összegeket beállítja a jövő évi költségvetésbe. Ugyanakkor rendezi a körorvosok fizetését is. A kormánynak a választói jogban való álláspontját majd annak idején ismertetni fogja. Khuen-Héderváry fölvilágositásai az egész Házat megnyugvással töltötték el. Ünnepek után a honvédelmi költségvetés kerül sorra. Tiz órakor nyitotta meg az illést Návay Lajos elnök. Az interpellációs könyvbe Huszár Károly jegyzett be interpellációt a Palotai-féle adóeltitkolás ügyében. Heltai Ferenc a pénzügyi bizottság nevében előterjeszti a kétszázhetvenmilliés fővárosi kölcsönre vonatkozó jelentést. Darvay Fülöp mentelmi jelentéseket terjeszt elő. A belügyi tárca első szónoka: Beszkid Antal (néppárti) a községek különösen pedig a felvidéki községek helyzetével foglalkozik. Sürgeti az állami anyakönyvi munkáknak a jegyzőktől való elvételét. (Válasz Fölény inak.) Bakonyi Samu felel Polónyi tegnapi beszédére. Kijelenti, hogy Polónyi nem volt tárgyilagos, amikor a szabadkőművességet felekezeti tendenciák szolgálatával vádolta, ő (Bakonyi) évek óla tagja és pártkülönbség nélkül tanuságul hívja föl maga biellett a képviselőket, hogy soha felekezeti érdekeket nem képviselt, hanem mindig a nemzet egyetemes érdekeiért küzdött. (Éljenzés balról és a munkapárton.) Polónyi a kőmüvesség titkosságát kifogásolta, pedig maga tett bizonyságot róla, hogy menynyire hozzáférhető minden adat, ami a szabadkőművességre vonatkozik. Az az eskü, amelyet Polónyi tegnap fölolvasott, csak történelmi emlék és hogy a nyelv kivágása, a gége elmetszése mennyire komoly, mutatja, hogy Polónyi nyelvét még nem tépték ki és a gégéjét se vágták el. (Általános derültség.) A reformklub nem a szabadkőművesség, hanem az általános választói jog hiveinek alapítása. Ami a galiciai bevándorlást illeti, kijelenti, hogy ezt minden jóhiszemű zsidó hátrányosnak tartja az országra. Polónyi tegnap békíteni ós egyesíteni akarta a függetlenségi pártokat. Ilyen hangon ós ilyen tendenciákkal ezt a célt nem lehet szolgálni. Nem fogadja el a költségvetést. (Helyeslés balról.) Elnök: Kiván még valaki szólani? Ha senki, a vitát bezárom. (A miniszterelnök beszéde.) Khuen-Héderváry Károly gróf felel a vitában elhangzott vádakra.' Mellőzni fog minden politikát és minden, a belügyi tárcához nem tartozó dolgot, amiről itt annyit beszéltek. Csak szakkérdésekről fog beszólni. A körorvosok ügyéről kijelenti, hogy a dolog pénzügyi részének elintézése után a fizetósrendezés a jövő évi költségvetésben megvalósul. Az orvosok díjazásának reformja most készül ós hamarosan nyilvánosságra kerül. A gyermekvédelem terén a kormány adminisztratív intézkedéseivel sikerült egymilliót megtakarítani, de nem az intézmény rovására, mert a mai budget mellett háromezerötszáz gyermeket látnak el egy évben, mint a mult évben egymillió koronával magasabb budgettel. A gyermekvédelemre most kilencmillió korona van a költségvetésbe fölvóve. Ez elég nagy eredmény tőlünk, ha azt vesszük, hogy a gazdag Franciaország erre a célra húszmillió frankot íordit. A tüdővész elleni küzdelemben Lukács György által kifejtett szorgalmas munkáról elismeréssel emlékszik meg. A városok állami segítségét szeretné fölemelni, de a budget nem birná el. A mult évben százötveuhatmillló deficit volt. Ezt sikerült ugyan a jelen budgetbon eliminálni, de nagy megerőltetéssel. Erre tekintettel tartózkodni kell minden költségvetési tétel emelésétől. Ha a pénzügyi helyzet javulni fog, akkor szivesen rendezi véglegesen a városi segély kórdósét. A városi rendőrség rendezése egységesen kell, hogy történjék. Ez pedig csak állami uton történhetik. Amig helyes rendészet nincs, addig a városok közigazgatása hiányos lesz. A tőke a külföldről gyakran a hiányos rendészet következtében nem jön az országba. A határrendőrség nem felel meg a kitűzött céloknak, de elvégre hiány van mindenütt. Azonban amennyire a határrendőrség közegei képesek, mindent megtesznek az intézmény sikere érdekében. Ha az intézmény egészen ki lesz épitve, a viszonyok javulni fognak. Tavaly több mint nyolcezer jogosulatlan, kivándorlót hozott vissza és kétezer hajójegyet kobzott el. A megyei tisztviselők fizetésrendezése azon az alapon, ahogy azt beadványukban kérték, kivihetetlen. A tisztviselők helyzetének javítása mindenkinek a szivén fekszik. Tisza István terve jó alapnak látszik a megoldásra ós a kormány ezt szem előtt fogja tartani. Az anyagi részt illetőleg nagy különbség nincs Tisza és a tisztviselők tervezete között. A kormány a jövő őszszel törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé ós az 1912-iki költségvetésbe már beállítja a szükséges összegeket. Reméli, hogy ebbe az érdekeltek bele fognak nyugodni ós nem fogják szem elől téveszteni az ország pénzügyi érdekeit. A honvédelem a legfontosabb ós csak véletlen, hogy ennek a rég húzódó reformnak a megoldása erre a kormányra maradt. Bár már nem előtte, hanem mögötte volnának e reformnak, mert akkor budgetünk már nyugvópontra jutott volna. (Helyeslés.) Nagyobb kár az országra nézve e pár száz milliónál az, hogy mindent az államtól várnak, az emberek nem dolgoznak és az önsegély eszméjének erősítése helyett egészen arra bízták az emberek magukat, hogy az állam segítsen rajtuk. (Zaj a baloldalon.) Ami a nemzetiségi kórdóst illeti, egész határozottan kijelentem, hogy más nemzetiségi programja nincs a kormánynak, mint a meglévő törvények végrehajtása. A választói jog tekintetében nem lát semmi izgalmat, amint azt az ellenzék hirdette. Ellenkezőleg, e tekintetben teljes a nyugalom és ezt ő igen fontosnak tartja, mert ilyen kérdéseknél nem lehet az elvek hirdetése, az elvek előleges leszögezése helyes, hanem csak az olyan megoldás, amely mindenkit kielégít. Nem tehet a megnyilatkozó kíváncsiságnak eleget a részletek ismertetésével. Bizonyos elvek hangoztatása nem elég, ismerni kell a megoldási módot is. Egyiknek előzetes ismertetése sem járna az ügy érdemére előnynyel. A legfőbb súlyt helyezi a nyugalomra és ezt idő előtti közlésekkel megzavarni nem akarja. elhalmozta figyelmességeivel. Anyja, aki az előcsarnokban várta, megengedte a gyárosnak, hogy náluk látogatást tehessen. Pár nap múlva az angol megkérte a kezét és családi körben meg is ünnepelték az eljegyzést. Mindenféle ürügy alatt rábirta a menyasszonyát, hogy Milanóba kövesse, ahol üzleti ügyekben pár hónapig el van foglalva. A leány elég gyönge volt, hogy csábitásnak engedett. Boldog gondtalanságban teltek a hónapok. Egyszerre csak távirat jött Párisból, mely sürgősen hazahivta. Súlyos betegen találta édes anyját ós négy héttel, később mint apátlan és anyátlan árva egyedül állott a világon. Beteg édes anyja elfoglalta, hogy eleinte nem is igen ügyelt reá, mikor vőlegényének a levelei mind ritkábban érkeztek s végül egészen elmaradtak. Sürgönyére, melyben édes anyja halálát jelentette, az angol nem is válaszolt. Anyja hagyatékának rendezése ós egy kis fekvőségónek az értékesítése, melyet Páris közelében birtak, néhány hétig tartott; csak egy fél esztendő múlva utazhatott csak el ismét Milanóba, hogy a hűtlen után kutasson. Megszerezte glasgowi címét, de nem tudta magát rászánni, hogy Angliába kövesse. Ilyen lépés ellen önérzete is tiltakozott. Visszatért Párisba és zene- es nyelv tanulmányainak szentelte magát. A jaraüeK, melyet biztosított magának, épen eleg volt, hogy szerényen ós gond nélkül megélhessen. De a hütelen férfi árulása ott égett a lelke mélyén és fájdalma csak alkalomra vart, hogy kitörjön. Két héttel ezelőtt egy rokonától aki katonatiszt és aki ismerte volegenyót, megtudta, hogy nemrég látta a vasúton, mikor Milanóba utazott. Minthogy épen utrakószen volt, hogy egyik barátnőjót a Bretagneban meglátogassa, hirtelen arra határozta el magát, hogy utána utazik a csábitójának. Milanóban fölkereste az angol gyáros üzleti megbízottját, de ennek, ugylátszilc, szigorú utasítása volt, hogy el ne árulja a hütelen ember tartózkodási helyét. Kérdezősködósei során csak annyit tudott megállapítani, hogy vőlegénye egy könnyelmű milanói férjes asszonynyal, aki már régebben is próbálta behálózni, viszonyt folytat ós jelenleg Lago Maggiore felé vezettek. Ezért jött ide. Meg van győződve, hogy a motorcsolnakos esteli pár nem más, mint az ő vőlegénye és az uj kedvese. A fiatal nő akárhogyan igyekezett külsőleg nyugodtnak látszani, mindenféleképen elárulta belső izgatottságát és kétségbeesését Mi is nehezen tudtuk eltitkolni megindultságunkat s meg se kisórlettük, hogy a szerencsétlen leányt vigasztaljuk. Délfelé áthajókáztunk az Isola Bellára, ahol Borromeo gróf királyi pompájú kastélyát mutogatják, mely egykor Nepoleont is vendégül látta ott ebédeltünk a szállóban ós csak este felé értünk vissza bárkán a halász szigetre, ezúttal zivatar nélkül. A francia nő nem volt látható, de megtudtuk, hogy a szobájában van Önkénytelenül is figyeltük az ablakát- olykor, olykor meglebbent a belső függöny; semmi kétség, a szerencsétlen leány lesben állott. , _ Nyomasztó, tikkadt nyári est volt. Szótalanul ültünk asztalunk mellett, mindkettőnket belső nyugtalanság gyötört. A vendéglős, aki mitsem gyanított, türelmetlenül kémlelte a tó sötétedő felületét s időről-időre füléhez tette a kezét, hogy meghallja a motoros csónak ismert kattogását. De hiába az „amerikaiak" nem jöttek. Megkönnyebbülve lélegzettünk föl, anélkül, hogy számot adhattunk volna magunknak azokról a sejtelmekről és aggodalmakról, melyek lelkünket foglalkoztatták. Tudomást szerzett-e az angol valamilyen módon elhagyott kedvesének közellótóről ? Csak annyit tudtunk meg, hogy a francia leány napközben pár óra hosszat távol volt, láthatóan elfáradva, igen rossz hangulatban érkezett vissza a gőzhajóval s rögtön szobájába vonult vissza. Közben tiz óra lett. Az est teljesen hozzáillett a hangulatunkhoz, nyomasztóan csöndes volt. A fülledt levegőt egyetlen szellő se mozgatta meg. Gazdánk még mindig a kőpart szólén áldogált ós boszusan morgott, anélkül, hogy a dolgok összefüggéséről sejtelme lett volna. Fiam, ki különösen szivére vette a dolgot, épen szólni akart neki, hogy kisérje figyelemmel a francia leányt, amikor az utóbbi megjelent a terraszon ós a padronót félrehívta. A vendéglős az első szónál elutasitó mozdulatot tett, csakhamar azonban, vállát vonogatva, mint aki jobb meggyőződése ellenére egyezik bele valamibe, eltávozott. Kínos feszültséggel figyeltünk, hogy mi készül itt. Kis vártatva a vendéglős visszajött, odament a hölgyhöz, aki időközben a park egyik kőpadján ült, szinte összeroskadva a belső izgalomtól. A gazda valamit jelentett neki, mire ő szinte gépiesen biccentett a fejével.