Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-09 / 82. szám

1911 II. évfolyam, 82. szám Vasárnap, április 9 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, ELŐFIZETÉS! AR SZEGEDEN: «==J Korona-utca 15. szám c=j e(|6sz évre . K 24"— félévre . . . K 12 — Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., negyedévre. K 6— egy hónapra R 2'— Városház-utca 3. szám czm Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR egész évre . K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre. K V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 a Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Lázár György dr. Április tizenhetedikén Lázár György dr, Szeged polgármestere hatvanadik születésnapját éri me.g Abba az örömbe, abba a derűs, harmonikus szemlélődésbe, amelylyel vissza fog nézni munkás, csupa akció és csupa alkotás életére a csöndet szerető, az ünnepel tetőstől római jellemek előkelőségével visszahúzódó polgármester, bele akar és bele fog szólni a maga örömének, bálájának zengő szavával egész Szeged városa. Ünnepelni fog egy férfiút, aki odaadta munkabírásának, alkotó erejének és tervező képességének gazdagságát, bogv az a gazdagság fölsegítse, hatalmasra növelje Szegedet. Ünnepelni fog egy életet, amely a munka jegyében áll s az ünneplés dátuma találóan szimbolisztikus, mert mindenben, ami Szeged életében a diadalmas föltámadás, a „magyar húsvét" gondolataival összekapcsolódik s ami azokat szolgálja és kifejezi, benne lüktet Lázár György aktivitása. Az árviz óta épült és fejlődő Szeged vérkeringésében az ő működése, az ő iniciativái és az ő eredményre segitő kitartása a legértékesebb, legállhatatosabb impulzív erő. Hogy mit köszönhet Szeged Lázár Györgynek, arról csak vázlatosan lehet beszélni ezeken a II, demone del Lago. (Olaszországi uti naplómból.) Irta Barát Ármin. Abban az esztendőben volt, melyben a satnnarcoi campanile összeomlása az egész világot gyászba ejtette. Ugy róttuk Venezia Utcáit, mintha temetőbe járnánk. A vizbe épített mese-város minden zuga a halált és az elmúlást juttatta eszünkbe, különösen a Szent Márk terének délnyugati sarka, ahol emeletes törmelékhegy és széles kerítés mutatta a világraszóló katasztrófa helyét. Glyan sokszor láttuk már Velencét, a tavasz Pompás zengésében, vagy az ősz utolérhetetlen színpompájában. Mindannyiszor újra rabjává lettünk ennek a valóra vált álomnak és szinte mámoros mohósággal élveztük ennyi szépségnek és poézisnak megejtő varázsát. Most pedig képtelenek voltunk szabadulni az elmúlás ólomsulyu gondolatától s amerre jártunk a lagúnák mentén a palazzók mohos lépcsőin, mindenütt azok a haláljóslások jutottak az eszünkbe, melyek már annyi idő óta keringenek Othello és Shylok klasszikus városa fölött. A dómban és a dogók palotájában ez a nyomasztó fojtó érzés még inkább a lelkünkre nehezedett. Kinos, fájdalmas keveréke a gyásznak, csüggedésnek és kétségbeesésnek. A giardini publici platánjai alatt vagy a Lidó fürdőélete zajában se tudtunk fellélegzeni. Összecsomagoltuk bőröndjeinket és elsietünk Milanóba, melynek forgatagában szűk hasábokon, csak a méreteit lehet jelezni. Politikai működésének ez a város az apai szeretet színeivel ékes iniciáléja és szüntelenül fölzengő motívuma. Ez a működés két szempontból is ritka értékes : a politikai jellem és Szeged szempontjából. Mikor a parlamentben Szeged első kerületet képviselte, mindig a szabadelvüpárt harcvonalaiban állt, a liberalizmus eszméinek volt tántoríthatatlan embere. Most is a nemzeti munkapárt, a frázistalan, de alkotó munka pártjának soraiban dolgozik a szabadelvüség ideáljainak megvalósításán. Mint a városnak egyik mandátumával rendelkező politikus, Szegedet a magyar városok fejlődésének, a magyar kulturelevációnak eleven sodrába segített állítani gzéleslátkörü koncepcióval és aprólékosságig menő gondoskodással, szeretettel, buzgólkodással. S mióta Szeged polgái mesteri székében ül, nap-nap után látjuk fényes jeleit ennek a nagy koncepciónak és gondoskodó szeretetnek. A város történetén keresztül mindenütt ott Játjuk az ő keze nyomát s ahogy Szeged mai arculata alakult, az az ő mestermüve. Fölsoroljuk az uj Szeged történetének, fejlődésének egy-egy fejezetét s mindenütt az ő neve ragyog. Hogy Szecsakhamar szétfoszlott a velencei hangulat melankóliája. Egy rövid látogatás a Breru műkincseinél és a Santa Maria delle Crazletemplom melletti refektóriumban Leonardo da Vinci pusztulásnak indult remekénél uj benyomások raját idézte föl. Egyik kora délutáni vonattal aztán elutaztunk a tavakhoz. Zuhogó esőben érkeztünk Comóba. Felhőszakadásnak is beillett, mert azon a száz lépésnyi uton, mely az indóháztól a tó partján egymás mellé sorakozó szállókig vezet, a szó szoros értelmében bőrig áztunk. A ruhánk vizes lebernyegként lógott le rólunk, amint a bokáig érő vizben keresztül láboltunk. A leömlő víztömegek az első másodpercek alatt csúffá tették esernyőinket. Ezen a pár méternyi ütőn kocsik' egyáltalán nem közlekednek, de ezúttal a semmire való hordárok és szállodai szolgák a hirtelen támadt vízözön elől szintén elbújtak valami száraz kuckóba. A rácsos kapunál, amely az indóházat az utcától elválasztja, amint lelkendezve arra rohantunk, a zuhogás közepette a félhomályban egy fiatal nő körvonalai ötlöttek szemünkbe, aki mindkét podgyász darabját elejtette s a lábával igyekezett feltartóztatni, nehogy a hegyi patakként rohanó áradat elsodorja. Segítségére siettünk, felemeltük a két kézitáskáját s ugy szaladtunk azután hármasban a tó partján levő legközelebbi ; szállóhoz. Az estéli table d'hote-nál nem mutatkozhattunk. Vacsoránkat a szobánkba rendeltük fel s minthogy tulajdonképen podgyászunkat Milanóban hagytuk, az volt a főgondunk, hogy ruházatunkat a holnap i reggeli elutazáshoz valamiképen rendbe- | , gednek körtöltése, villamos vasuta, aszfaltja, vízvezetéke, központi tele; fonja, víztornya van, hogy Szegeden szobrok állnak, hogy a tanyai utak rendeződtek, a ianyai iskolákat államosították, hogy Szegeden több uj polgári iskola, vágóhíd létesült, hogy csatornázás történt, az mind az ő polgármesteri agilitásának, szakadatlan munkásságának bizonyítéka. És Szeged jövőjének perspektíváira is az ő ügy buzgósága, az ő folytonos gondoskodása vet ragyogó világot. Egy egész ország kulturembereit tapsra kényszerítő gesztussal tette meg javaslatát a harmadik egyetemért hozandó tizenegymillió koronás áldozatra és ezzel szinte imperative elkerülhetetlenné tette, hogy Szeged egyetemi várossá legyen. Ugyanakkor ő az, aki a tanyai földpolitika irányát abban a mondatban jelöli meg: „Földet a népnek!" és a föld népéről való nagyszabású, praktikus gondoskodását igyekszik cselekedetekre váltani. S ott a tömérdek realizálás előtt álló tervezet: az uj fogadalmi templomé, uj szobroké, a második kultúrpalotáé, az uj kórházé, a szövőii)ari iskoláé. Mind egy-egy kész utvonala Szeged jövő fejlődésének. S mindegyiken az ő szelleme. hozzuk. Mialatt a szálló szolgájával erről az ügyről tárgyaltunk, egy portásfiu levelet hozott. Az iménti utitársnőnktől való volt, aki egy névjegyen köszönetet mondott szívességünkért és kérdezte, nem volna-e kedvünk vele a hallban elbeszélgetni. írásban feleltünk, hogy a legprimitívebb etikett szabályai gátolnak a kedves meghívás elfogadásában. Csak most jutott eszünkbe, hogy megérkezésünk után a szálló csarnokában meg se néztük társnőnket, aki a másik pillanatban már eltűnt volt a szemeink elől. Napsugaras nevető reggelre ébredtünk másnap. — Ebben a hónapban mindennap igy vagyunk — mondotta a portás. Este zivatar és felhőszakadás, reggel a leggyönyörűbb idő. Pompás gőzösön haladtunk a Como taván, Bellagió elragadó panorámáját elhagyva, Menagioggig. Innen vasút vitt Porlezzáig, majd ismét hajó Trésáig és újból vasút Luinóig, ahol megint hajóra szállottunk, hogy végre elérjünk ahoz a tündéri földnyelvhez, ahol a sóvár szemet néhány kacéran elhelyezkedett apró város csábitja, melyek a két part mentén mesés ügyességgel vannak egymással szemközt varázsolva: Intra, Laveno, Stresa, Baveno, Pallanza. És itt hívogat festői bájjal Pallanza és Baveno között a Lago Mággiore három hires szigete. A választás valóban nehezünkre esett, de végtére a legkisebb szigetet választottuk rövid pár napos pihenőre: az Isola dei Pescatorit, a halászok szigetét, valódi nevén az Isola Superiórét. Szegényes halászfalucska egyetlen kis alberi