Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-07 / 80. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 április 7 Az ország- átalakításának munkája még- csak a kezdet kezdetén van. Aranyhegyeket a munkapárt nem ígért, uralkodásának rövid egy esztendeje alatt nagy sikereket el nem érhetett. Ám a sínek le vannak rakva, az akadályok az útból elhárítva, a kazánok befütve: a vonatvezetők a helyükön vannak. Allomásról-állomásra megindulhat a vonat, nem a nagy nemzetek haladásának villámvonati sebességével; de lassan, vigyázattal, egyenletesen s ami fő, megállás nélkül. Akármely oldalról nézzük a belügyi tárca költségvetésének tárgyalását: ez a most folyó vita is bizonyítéka az ország gyökeres politikai átalakulásának. Letartóztatott külügyminisztérium! hivatalnokok. Párisból jelentik: Ezév február tizennyolcadikán följelentés érkezett az akkori francia külügyminiszterhez, Pichonhoz, amely azzal vádolta meg a külügyminisztérium több hivatalnokát, hogy azok nagyfontosságú bizalmas diplomáciai okiratokat kicsempésztek a külügyminisztériumból és az iratok tartalmát elárulták. A följelentés érthető izgalmat keltett a külügyminisztérium vezetőségénél. Pichon külügyminiszter a legnagyobb titokban megindította a vizsgálatot: Az uj kormány külügyminisztere, Cruppi, tovább folytatta a vizsgálatot, mely szenzációs eredménynyel végződött. Március harmincegyedikén az ügyészség rendeletére letartóztatták Bouett Renót, a külügyminisztériumhoz beosztott konzuli akadémiai növendéket ós két hivatalnokot: Maimond Bernátot és titkárát, Palliert. Lakásukban házkutatást tartottak ós az 1866. április tizennyolcadiki törvénybe ütköző vétség elkövetése miatt vizsgálati fogságba helyezték őket. A külügyminisztérium az okmánylopás ügyére vonatkozó vizsgálatról rendkívül tartózkodó fölvilágositásokat ad. Az ellopott akták a Bagdad vasút építési tervei és költségvetései. Ugy látszik, hogy Rouett alkonzul jóhiszemű áldozata Maimondnak, akinek a keleten nagy üzleti érdekei vannak. Az eltűnt aktákat nem lehetett megtalálni. Nincs kizárva, hogy Maimond Bernát valamely idegen érdekelt államnak szerezte meg a vasúti terveket. Tizenegy millió egyetemre. Irta Kmety Károly dr. A közoktatási minisztériumban folynak a tanácskozások az uj egyetemek fölállitása, főleg pedig az egyetemi székhelyek megállapítása felől, az aspiráns városok között pedig folyik a versengés, a licitálás az egyetem elnyeréseért. Szeged város e versenyben a legnagyobb rekordot érte el, amenynyiben kerekben szólva nem kevesebb, mint tizenegy millió koronát ajánlott föl ingatlanban, ingó értékekben és készpénzben a Szegeden fölállítandó egyetem céljaira. Kétséget nem szenved, hogy a városok áldozatkészsége nagyon tiszteletre méltó vonásuk. Egy-egy város magyar szivét semmi sem dokumentálja inkább, mint az, hogy a magyar kulturának oly nagy intézményéért, aminő egy harmadik, vagy negyedik magyar tudományegyetem, anyagi erőinek megfeszítésével, esetleg anyagi tönkjének megkockáztatatásával is versenyre kél. Ámde ennek a versengésnek egy más szempontból való mórlegelését és bírálatát is megengedi, sőt megkívánja az igazság és méltányosság. Fölmerül ugyanis a kérdés, hogy az uj egyetemalapításnál észszerű és helyeselhető-e az, hogy akárcsak egy járásbíróság, ipari szakiskola, gimnázium vagy gyermekmenhely elnyeréseért, egy zászlóalj baka elhelyezéseért önkéntes árverés keletkezzék a többé-kevésbé tekintetbe jövő városok között ós hogy a kormány valami nagy súlyt vessen arra, hogy ki ad többet az egyetemért. Azt véljük, hogy igenis helyes az államot lehetőleg tehermentesíteni ott, ahol a közs a melegpiros virágot kacér mozdulattal tűzte csillogó hajába. Mosolyogva fordult vissza: — Nézze Sándor, mit hozott a karácsonyreggel. Nekem vörös rózsákat az Annának meg fehér violát. A földesúr küldte. Nincs szegénynek senkije,, akinek örömet szerezzen. Anna hallgatagon válogatta össze a legdúsabb violafürtöket és kiment a szobából. Sándor utána nézett. — Most földíszíti a szobáját a violával. Flór^ vállatvont. — Ü dehogy. Átviszi a jegyzőnéhez, aki szegény harmadéve fekszik tüdővészben. Nagyon szereti a virágot. Még egy rózsát tűzött a hajába, a többit meg féltő gonddal helyezte egy vizes tálba. — Ugy és most menjünk reggelizni. Amint kiléptek, éles füttyszó hangzott föl az ámbituson. Az ajtó fölpattant és ölmagas férfi jelent meg a küszöbön. Mögötte két sovány orosz agár marakodott az egyik házőrző kuvasszal. Az öreg Turbán ugy fölugrott, hogy a kávé vastag föle kilocscsant a kockás teritőre. A jegyző mereven szegezte előre a bicskát és a kenyérvágó kést, mig a tejképű tanitó lángpirosra válva szolgálatkészen ragadta meg a kicsapódó ajtószárnyat. Turbánná zavartan kelt föl. Évi pedig a kályha mögé húzódott cukros dobozával. A földesúr könnyedén köszöntötte a jelenlevőket, aztán oly mélyen hajolt Flóra kinyújtott jobbja fölé, hogy hosszú szőke bajusza a habfehér kezet súrolta. — Timár Sándor öcsém, kedves rokonunk végzett mérnök ós kezdő iró, hadarta Turbán. Nagysagos Szentilonai László nagybirtokos. — És naplopó, folytatta mély, nyugodt hangon a földesúr. Turbánná zavartan köhécselt, de Turbán kenetesen szólt: — Jóságos pátrónusunk. A két fiatal férfi megszorította egymás kezét. — Ha szívesen látnak, itt reggelizem, de csak ugy, ha megígérik, hogy ma estére valamennyien nálam vacsorálnak. Szentilonai beszédközben a társaság felé fordult, de szavai végeztével Flórára tekintett. A leány gránátpiros ajka megrándult ós gőgösen bátraszegte szép fejét. — Nagyon boldoggá tennének, — folytatta halkan és alázatosan a földesúr. — Olyan szomorú nálam. Örülnék, ha valaki nevetne a szobákban. — Flóra beleegyezőleg bólintott, aztán csendesen szólt Sándor felé. — Legalább látni fogjuk a kastélyt. Gyerekkoromban kiváncsi voltam rá és féltem tőle. A társaság ezután lármás örömmel fogadta a meghivást és hangos szóáradat közben telepedett az asztalhoz. Észre sem vették, mikor Anna benyitott a szobába. Csendesen lépett az asztalhoz és a lilapiros Turbán előtt álló borovicskás flaskát kicserélte egy pohár friss vizeel. Aztán lehajolt a kályha elé és a hidegtől pirosra csipett kezével néhány hasáb fát vetett a parázsra. intézmények lokális jelentősége olyan, hogy az illető helység külön megterhelését a magasabb szempontok is kivánják vagy megengedikjdehaközvetlen állami érdekekből, országos ós általános kihatású nagy intézmények lótesitése van szóban, épensóggel alárendelt kérdés az, hogy mit áldoz érette egy-egy helyi közület, helyi érdekeltség Nagy magyar városaink a vidéken általában oly kulturföladatok előtt állanak, amelyek anyagi erőiket a legteljesebb mértékben kimerítik. E városok most vannak az igazi, várossá alakulás stádiumában. Hogy már is megfeszített erővel dolgoznak a haladáson e városok, azt mi sem bizonyltja inkább, mint azon jelenség, hogy mindig hangosabbá válik kérésük, sőt követelésük oly irányban, hogy több állami segítségben részesittessenek ós hogy egyes igazgatási ágak terhét levegye róluk az állam. Az egyetemi szókhelyekiil kínálkozó városokra sem mondható az, hogy Eldorádók jólétét tüntetnék föl. A drágaság bennük — nem utolsó sorban a városi közterhek magassága miatt — majdnem oly elviselhetetlen, mint akár székesfővárosunkban. Ha tárgyilag vizsgáljuk is, alig van oly kedvező helyzetben bármelyik, hogy könnyedón dobhatna oda milliókat az álladalom kaszszáján való könnyítés végett. Az egyetemért való anyagi erőfeszítést bármelyikük meg fogja sinyleni más téreken, mert igen nagy kérdés, hogy az egyetem behozza nekik hamarosan azon áldozatokat. De ettől is eltekintve, ha jó befektetés is az egyetemért való óriási áldozat, nem tekinthetjük igazságosnak azt, hogy az igénybe vétessék ott, hol igazán nem helyiérdekű intézményről van szó. Az ellen pedig minden releváns okból nyomatékosan föl kell emelni szavunkat, hogy a harmadik, esetleg — bár majd sok is lesz egyszerre a jóból — a negyedik egyetem székhelyének kiválasztásánál a kormány nagy súlyt helyezzen a fölajánlott városi hozzájárulások mérvére. A harmadik egyetem székhelyét a nemzeti kultura szempontja jelöli meg. Ahol a nemzetnek legnagyobb szüksége van arra, ahol hivatását legtöbb sikerrel töltheti be, ahol a magyar nemzeti érdeknek legnagyobb mértékben szolgálhat, arra a pontra kell azt állitani. Már többször utaltam reá képviselő koromban országgyűlési fölszólalásaimban, hogy a döntő indokok Szegedet, ezt a rohamosan fejlődő ós magyar kultúrájával az egész vegyes nyelvű délvidéket magához kapcsoló szinmagyar metropolist predesztinálják egyetemi városul. Szeged gazdag város lóvén, tizenegy millióval hajlandó magát megterhelni a harmadik egyetemért, de Szegedre kellene azt az egyetemet helyezni akkor is, ha Szeged nem a legnagyobb, hanem a legkisebb áldozatot hozná városilag az egyetemért, akkor is, ha semmit sem adna érette a város kasszájából, de még akkor is, ha nem látná szivesen falai között a harmadik egyetemet. Nem Szeged óhaja, akarata és érdeke, hanem az általános nagy nemzeti érdek forog itt szóban és tétetik kockára akkor, ha másodlagos vagy ép kicsinyes szempontok döntik el a szókhely kórdósét. Reméljük és kivánjuk is, hogy a szegediek részvételével a napokban megtartandó miniszteriális tanácskozmánynak sikerülni fog arról teljesen meggyőzni a magyar közok1911 ápril tatás vezető főbb nemzet Pedig ez a dicséretesen lésen tudtoi lett volt at szöknek az nemzeti érd tárgyilag le országgyülé óhajaival is A * — N( (Saját tui még mind foglalkoztat azonban m dolga fogl nagyobb ér kisérte, aki zálva, éles ves páholyt Fóltizeneg seviczy Albe tán levelét. A Ház megs átirata alap; sonci mandá Hegedűs 1 zottság jelei tásáról széli Bikádi Ai mozgalomró a társadalm államnak fo tőt elkövet Szólt ezutái egyetlen or iskolák száj Az elnök tásügyi tári Bikádi Ai fölszólalásol melyek a i Tisza Istvá meg . . . Az elnök 'entése elle Kn a Ház i István gróf meztetem, 1 ról beszél. Bikádi A tárakról, m az általáno ián áll és vi mintha pár képviselők Múzsa G Bikádi A hogy a kór — befejeztél a költsé Szivák It segélyezést a pótadó, i •s hatvan í múlva elér évtized feji hen a vái forrásra: Minthogy i jmprodukti Sárul, kény tási adón elegendő Pótadórenc Ilyen vis helyzete si kerületébe hozás tagj többször Lz a körii Syarorszáf! Sok kora 1 álkQtmány