Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-06 / 79. szám

1911 április 6 DELMAGYARORSZAG Zenei életünk forrongása. — A modern zeneszerzők uj orchestere. — (Saját tudósítónktól.) A modern fiatalok dia­dalmas térfoglalása, mely az utóbbi években szokatlanul nagymérvűén jelentkezett az iroda­lomban ós képzőművészetekben, kezd buzditóan, élesztően hatni a zenére is. Tehetséges fiatal zeneszerzők belátták végre, hogy a kialakulatlan, álmatag magyar zenei élet föllendítésére tenni kell már valamit. Megjött a kedvük és bátor­ságuk és lelkesen készítik elő a munka és harc jelszavával való tömörülést. A zenei forradalom küszöbön áll. Sőt már meg is indult a küz­delem és biztosra vesszük, hogy — mint iro­dalmunkban a Nyugat, festészetünkben pedig a Mienk erőteljes fiatal gárdája — az ifjú, modern muzsikusok győzelemre jutnak. Magukhoz ra­gadják zeuei életünk irányítását és akkor a művészet minden vonalán a maga helyén és sikeres, eleven akcióban lesz az ifjúság. A harc nyilvános bejelentése az a száraz kommüniké, moly a napokban került a lapokba. Szólt pedig ez arról, hogy fiatal magyar zene­szerzők, Kacsóh Pongrác, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Buttykay Ákos, Weiner Leó ós mások tisztelegtek Zichy János gróf kultuszminiszter­nél ós állami támogatást kértek egy elsőrangú, magas színvonalú orchester szervezésére, amit a miniszter meg is igórt. E szűkszavú hiradás mögött azonban egy élénk és eltökélt cólu mozgalom ós ennek meg­felelően a szokásos elkeseredett ellenmozgalom rejtőzik. Az alakuló uj zenekar ugyanis csak ártalmára lesz a meglevőknek, mitöbb, komoly a föltevés, hogy nem egynek tervbe vett fel­oszlatását rohamosan siettetni fogja. Két zene­kar ekszisztenciáját fenyegeti várakozáson felüli gyors véggel, az Akadémiai Zenekarót ós a Szimfonikusét. Mindkettő nagy szubvenciót huz az államtól, de a modernek fölfogása szerint többé-kevésbé nem alkalmas arra, hogy zenei életünkben messze kiható szerepet vigyen. Ugy látszik, illetékes helyen szintén osztják ezt a véleményt, mert erősen tartja magát az a hir, hogy az Akadémiai Zenekart decemberben, a Szimfonikust pedig még a nyár folyamán meg­szünteti a kultuszminiszter. E hir adta az első impulzust a szervezkedő muzsikusok tervéhez. A két zenekarnak eddig juttatott évi szubvenció ez esetben a vidéki városok holyi zenekarainak jutna. Ennek akar­nak elóbevágni és az összeget eredeti rendel­tetésére fordítani. Ekként vált hirtelen aktu­álissá az uj zenekar fölállításának gondolata ós ment váratlanul deputáció a miniszterhez. A két régi zenekar fölosztása azonban még távol­ról sem befejezett tény és ezek vezetői még igen reménykednek ügyük jobbrafordulásában, fegyverkeznek tehát és mint értesülünk, Hu­bay Jenő vezetése alatt már legközelebb „ellen­deputáció" keresi föl Zichy János grófot, mely többi közt a zenei szaktanácsnak, mint döntő fó­rumnak fölállítását is sürgetni fogja. Tudósítónk fölkereste az ügyben legerőseb­ben érdekelt Hubay Jenőt, az Akadémiai zene­kar dirigensét. Hubay tanár a következő ér­demleges kijelentéseket tette: — Őszintén szólva, ámulva fogadtam az uj zenekar hirót. Hiszen a Filharmonikus Zenekar Valóban kiváló muzsikális testület, amely alig marad a bécsi ülharmónikusok világhírű or­kesztere mögött. Az Akadémiai Zenekar is ki­zárólag csupa képzett zenészből áll és Kun Lászlóók is iparkodnak kitenni magukért. Miért Volna hát szükség uj zenekarra? Nem is erre Van szükség, hanem uj zenedarabokra. Igazan bem értem, miért ártják magukat a komponis­ták a dologba. Talán mellőzzük őket? Mikor Kerner István lámpással kutat a magyar dara­bok után, de alig tud kapni ós igy a ti ­harménikusok kénytelenek másodrendű kul­'Öidi darabokat játszani. Nem igaz, hogy az Akadémiai Zenekar lanyhán dolgozik es nép­Bz©rütlen. A magyar szerzőket pedig ugyan­iak kultiválja, amit az is bizonyít, hogy már­cius huszonhetedikén „Magyar hangversenyt" rendezett, melyuek műsorán Bartók, Buttykay és Kodály szerepeltek. A szerzők tehát ne uj zenekarok alapításán, hanem kompozíciókon törjék fejüket és bizzák a zenekarokat a ma­gyar dirigensekre. Különben, kérem, cáfolja meg erélyesen, hogy zenekarunk föloszlik. E nyilatkozattal szemben itt adiuk a moz­galom egyik vezetőjének, Buttykay Ákosnak leikos fejtegetéseit. — Ugy érzem, hogy a magyar zenének egy uj és hozzá kell tennem, szebb, nagyszerűbb korszakába lépünk. A legtöbbet igérő hazai szerzők fogtak itt össze egy intenzív zenei élet megteremtésére. Igazán természetes, hogy e nagy célhoz szükségük van egy zenekarra, mely fölött kizárólag rendelkezzenek, melyet egészen terveik szerint használhatnának föl. Szó van arról is, hogy zenekarunk Budapest főváros segélyezett városi zenekara lesz, melyet Bárczy István polgármester végtől fogva szán­dékszik megalkotni. Ki akarjuk váltani mind­azt a tolietséget, mely csaknem tótlenül nyug­szik a magyar zenei lelkek mélyén, virágzó zenei életet teremteni és előkószitoni a most tanuló, legifjabb nemzedék művészi sikeireinek talaját. Hiszem, hogy szeretett jó barátaim, Kerner, Kun ós Hubay meg fognak bennünket érteni és ezért a célért együtt küzdenek velünk. Buttykay Ákos e nyilatkozata után meg­nyugvással ós bizalommal tekintünk a küzde­lem elé, mely csak áldásos és termékenyítő lehet. A modern muzsikusok szervezkedése csakhamar konkrét eredményekkel fog járni ós nagy érdeklődéssel várjuk e fejleményeket. A lipótvárosi káplán. — Egy hisztérikus leány merénylete. -­(Saját tudósítónktól.) Ma délben a főkapitány­ságnak érdekes vendége volt. Egy ismert és népszerű katolikus pap, a lipótvárosi plébánia káplánja jelent meg Tóth Lajos rendőrtaná­csosnál és följelentést tett egy hölgy ellen, aki napok óta életveszélyes fenyegetésekkel üldözi. A káplán személye biztonságára a rendőrség védelmét kérte. A kisasszonyt Neuber Georgi­nának hívják, német származású, igon jó csa­ládból való, de teljesen ekszatált, hisztérikus leány, akit kalandos természete kergetett Kölnből, a szülői házból, Párison át Buda­pestre. A főkapitányságról az iratokat a hato­dik kerületi kapitányságra tették át. Délutánra idézték be Neuber Georginát és nyomban meg­vizsgálták az elmeállapotát, mert erős a gyanú, hogy a teozófus kisasszony idegzete veszedelmesen megrongálódott az idők folya­mán . . . Március hetedikén Károly Károly dr, lipót­városi káplán előadást tartott az Angol kis­asszonyok zárdájában. A káplán kitűnő szónok és a közönségre rendkívüli hatással van. Ennél a misszió-előadásnál zsúfolásig megtelt a tem­plom német női hallgatósággal, mert Károly dr ez alkalommal németül beszélt. Előadás után a káplán fölszólította könyekig megindult hiveit, hogy akinek valami kételye van, álljon föl és mondja el őszintén. Siri csönd támadt, amikor az első sorban szólásra jelentkezett egy uriasan öltözött, huszonnyolc-harminc évesnek látszó csinos hölgy és ezeket mondta: — őszintén sajnálom, hogy megzavarom az ájtatos hangulatot, de nem tehetek másként. Ki kell jelentenem, hogy én nem hiszek a szep­lőtlen fogantatásban, nem hiszek isten létezésé­ben, az én meggyőződésem szigorúan kritikai, tudományos alapokon nyugszik. Ennyit mondott ós már kifelé indult. Az aj­tóból aztán sirva visszaszólt: — Nem is jövök ide többet soha.' Ez az incidens természetesen kiuos feltű­nést keltett. A káplán csak nagy nehezen csen­desítette le fölzudult hallgatóságát. Néhány nap múlva Károly Károly dr levelet kapott Neuber Georginától. A négy, sürün tele­irt oldal igy végződik : Nincs nyugtom. Nincs pihenésem. Legjobban szeretnék egy revolverlövóssel pontot tonni szenvedésoimre, zaklatott életemre. A meg­őrüléstől félek. Higyje el, nagyon, nagyon sze­rencsétlen vagyok . . . A káplán megsajnálta a kisasszonyt és rög­tön megírta a választ. Röviden, korrektül. Tisztelt kisasszony, — irta — nagyon sajná­lom önt. Nekem hivatásom parancsolja, hogy embertársaim szenvedésén enyhítsek. Keressen föl a plébánián, mindig szívesen állok rendel­kezésére. Imádkozzék és bizzon az istenben... Március huszadikán Neuber Georgina be­kopogtatott a káplánhoz: — Könnyíteni akar a szivén, — mondta. Beszélgetés közben észrevette Károly dr, hogy a leány egy hatlövetű Browning-revolvert szo­rongat a kezében. — Mit akar a fegyverrel? — kérdezte. — Öngyilkos leszek! — volt a válasz. A káplán elvette Georgina revolverét. A Browning meg volt töltve. A leány még el­mondta, hogy két évet Parisban töltött, ahol egy teozófus-egyesületnek volt a tagja. Egyéb­ként már hosszabb ideig volt ideg gyógyintézet­ben. Egészben súlyosan beteg hisztérikus nő be­nyomását tette. Négy napig nem mutatkozott Neuber Geor­gina. A mult hót elején aztán levél érkezett a káplán cimóre. A levelet Georgina irta ós szóról szóra igy hangzott: Tisztelendő ur, nem akarok tudni a vallás ámításairól. Küldje vissza a revolveremet posta­fordultával. Egyéb kérésem nincs. Tartsa meg jóindulatában a szerencsétlen Neuber Georginát. Károly dr nem is felelt erre a levélre. Do vesztére. Mert nem volt nyugta többé. A hiszté­rikus kisasszony megjelent a plébánián és han­gosan követelte a fegyverét. — Adják vissza a revolveremet 1 Nincs jo­guk az én holmimmal rendelkezni. Később mind veszedelmesebb lett Georgina. Már fenyegotődzött. — Botrányt csinálok, hogy megemlegeti a plébánia! E napokban a Szent István-tér 14. szám alatt megleste Károly drt, amikor befordult a plébá­niára. Elébe állott és hangosan többször meg­ismételte: — Lelövöm önt is, ha nem adja ide a Browningomat! Ezt a fenyegetését azóta írásban és szóval többször megismételte. A káplánnak nom volt nyugta. Neuber Georgina utoljára erre az el­határozásra jutott: — Most már elpusztítom a káplán urat. Akár visszaadja a revolveremet, akár megtartja. Ezzel legalább tudományos meggyőződésemnek is eleget teszek. A káplán komolyan megijedt. Ma délben megtette a följelentést. Az ügyet Kaszás Ernő rendőrfogalmazónak osztották ki, aki délután két órára Andrássy-ut 92. számú lakásáról elő­állította a veszedelmes hölgyet. Egyelőre az elmeállapotát vizsgálják meg. Valószínű, hogy Neuber Georginát elmegyógyintézetbe szál­lítják. Határozattá emelték a kiiietjavas­latot. Szerajevóból jelentik: A kmetek megváltásáról szóló törvényjavaslatot a tartománygyülés ma vita nélkül harmadszori olvasásban is elfogadta és határozattá emelte. Nagy lovassági gyakorlatok. Bécsből je­lentik : A nyáron Galíciában Grodek környékén nagy lovassági gyakorlatok lesznek a tavaly elmaradt lovassági manőverek helyett. Tizenkét lovasezred fog résztvonni a gyakorlatokban ós a földerítő stratégiai gyakorlatokba a környé­ken helyőrségen levő gyalogezredeket is bele­vonják.­Törökország és Moutenegro. Konstanti­nápolyból jelentik: A montenegrói kormány céljai rejtelmesek. A portát biztosította barát­ságos szándékairól, a nagyhatalmaknak kör­jegyzőket küldött, amelyben Törökországot iparkodott befeketíteni és magáról elhárított minden felelősséget, ha a moutenegrói határon akarata ellenére összetűzések történnének, a legnagyobb titokban pedig támogatja az albán lázadást és fegyverrel, munícióval látja el a föl­kelőket. Rifaat pasa külügyminiszter utasitottfi a cettinjoi követet, hogy lépjen föl erélyesen a

Next

/
Oldalképek
Tartalom