Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-06 / 79. szám

1911 április 7 DELMAGYARORSZAG 3 A képviselőház ülése. — Várady a szabadkőművesekről. — (Saját tudósítónktól.) Két figyelemreméltó beszéd hangzott el ma a belügyi költségvetés tárgyalása során. Haydin Imre a tót nemzetiségi kérdésről jellemző dolgokat mondott, ecsetelte a cseh-tót barátkozás veszedelmeit és elmondotta, hogy tótjainkat csak a kulturális és gazdasági téren való megerősítés óvhatja meg a cseh-tót agitátorok karjaiba való futástól. Nagy érdeklődéssel hallgatták Várady Zsigmond szavait. Várady a szabadkőművességet védelmezte meg Huszár Károly minapi támadásai ellen s hatásos beszédéhen az egyesülési jog szabadságát, mint a fejlődés egyetlen biztositékát dicsőitette a progresszív gondolkozásnak tapsai közben. Féltizenegykor nyitotta meg az ülést Kabos Ferenc alelnök. A mult ülés jegyzökönyvének fölolvasása után fölolvasták az interpellációs könyvet, amelybe Nadányi Gyula jegyzett be mterpellációt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez ós Polónyi Géza a pénzügyminiszterhez az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása tárgyában. Következik a belügyi költségvetés tárgyalása. (Cseh-tót mozgalmak.) . Haydin Imre: Polemizál Pop-Csicsó Istvánnal es Vajda Sándorral. Nem tudja, honnan meríti ez a két román képviselő a bátorságot, hogy abban a hangnemben kezeljék a román kérdést, ahogyan kezelik. Ezek az urak talán szövetséget kötöttek néhány tót emberrel, de hozzájuk a tót nép zömének semmi köze. A tót nép mindig a magyarsággal tartott. Mutatja ezt Rákóczi szabadságharca ós az 1848-ban történt események. Csakis szeretettel és a kultura terjesztésével lehet a tőt nép érzelmeit továbbra 's igy megtartani. A nemzetiségiek az 1868. évi XLIV. törvénycikknek csak arról a részéről beszélnek, amely lógókat biztosit nekik, de arról, amely köteleshegeket ró rájuk, nem. (Helyeslés.) A cseh-tót mozgalom tervszerűen halad előre a tót vidéken. Lapokat tartanak, melyeknek az a céljuk, hogy a cseh és tót nyelv közti különbségeket ^hidalják. Ezek a lapok teljes cseh cikkeket tartalmaznak, hogy a nép hozzászokjék ahhoz, hogy a cseli és tót nyelv egy ós ugyanaz. Minden évben száz tót diákot visznek ki Csehországba, a tót intelligencia helyébe a "agycseh intelligenciát állítják a nép fölé, ami azórt szomorú, mert monarchikus célokat szolgál. (Mozgás.) Védekezni pedig ez ellen nem tud, nem is akar a magyarság. A Vágvölgy kuiturálatlanul, 'Par ós kereskedelem nélkül pang. Trencsón Varmegye most fordult a vallás- ós közoktatásügyi miniszterhez segélyért, mert százhuszonnógy *ozség iskola nélkül van. Es ahol iskola van, az is milyen? Talált egy Községet, melynek hatszáz tankötelese számára °gy olyan, egytantermes iskolája volt, ahol legOjiebb hatvan gyermek férhet el. Ennek az 'skolának ^egy tanítója volt, aki amellett még ®gy nagy egyházközség kántora és egy kiterjedt Kézbesítési kerület postamestere volt. (Zaj.) Csodálatos mégis, hogy ilyen viszonyok mel fott ez a tót nép mennyire ragaszkodik hazádhoz. Bizik a kormányban és elfogadja a költségfotóst. (Fgg gazdapárti.) Szabó István (gazdapárti) minden tekintetben iirja Haydin beszédét, de hozzáteszi, hogy ®zek a bajok a magyarlakta vidéken is érezhetők. (Helyeslés.) Azt azonban nem hallotta, hogyan lehetne ezeket a bajókat orvosolni s ®Pen ezért Haydinnal ellentétben, bizalmatlan a kormány iránt. (Helyeslés a baloldalon.) A arosok segélyezése mellett a községek is segélyezendők, mert ezeknek nagyobb szükségük 'in erre. Bizonyítja ezt Pál Alfréd legutóbbi '"'szólalása is. Több körorvosi állás szervezendő h községok érdekében. (Szabadkőművesek védelme.) Szünet után Várady Zsigmond szólalt föl. Reflektált Hu8*ár Károly minapi beszédére, melyben a sza"afikőmivessógel; támadta. Titkos társulatnak nevezte. Hogy sikerült akkor ennek titkait mégis megtudni? Huszár Károly: Árulók ott is vaunak ! Várady Zsigmond : Nem kellett volna a képviselő urnák ilyen nemtelen uton a nyomtatványokhoz jutni, mert néhány koronáért az asztalára küldték volna . . . Huszár Károly : Próbáltam, nem sikerült. Várady: Es akkor meggyőződött volna, hogy az egyesület nem titkos. Arról nem tud, hogy az egyesületnek hazafintlan törekvései lettek volna. Huszár Károly: Mártonffy Márton megmagyarázza. (Zaj.) Várady Zsigmond: Nem tudok ilyen hazafiatlan törekvésről. Mert miként a női erény, akkor lesz becses, ha az erős férfivágy megostromolja és annak ellent tud állni . . . Förster Aurél: Huj, do izgató! (Förster kiszalad a teremből. Nagy derültség.) Várady Zsigmond: . . . akónt az egyesülés is akkor lett becses, mikor ollen tudott állni a hazaílatlan csábításoknak. Ismerteti a visszaesésnek azt a processzusát, mely évtizedek során nálunk jelentkezett s mely előbb a nemzetiségi, később a szociálista mozgalmak cimén, most pedig már nyíltan is az egyesülési jog korlátozását jelenti. Huszárék elfelejtik, hogy a korlátozás ép ugy sújthatja a régi rend hiveit, mint az uj eszmeáramlatok hiveit. Utal a külföldi példákra, ahol az egyesülési jog a legliberálisabb módon van szabályozva. Polónyi Géza: Ausztriából ki vannak tiltva a szabadkőművesek. Benedek János: Micsoda beszéd ez? Itt nem a szabadkőművesekről, de a gyülekezési jogról van szó. Várady Zsigmond: Egyenlő jogot és egyenlő elbánást kiván minden világnézet számára, mert ez a leghatalmasabb alkotmánybiztositék. Fölkiáltások a baloldalon: Még csak a választói jogról beszéljen! Várady Zsigmond: Erről is fogok majd annak idején. Kéri a kormányt, hogy óvja meg az egyesülési jog biztosítékait. Bizik a kormányban s a javaslatot elfogadja. Huszár Károly: Tiltakozik ellene, mintha a gyülekezési jog korlátozását sürgette volna. Azt bizonyította a múltkor s most is ezt hangoztatja, hogy a szabadkőművesek nem tartják bo alapszabályaikat s azok ellenére politizálnak s még se bántja őket a kormány. A Ház ezután a miniszterelnök javaslatára elhatározta, hogy a belügyi tárca költségvetésének letárgyalása után a honvédelmi tárcára tér rá. (A szurdicsi román pap.) Batthyány Tivadar gróf a fiumei katolikus egyház elkülönítése a fiumei főgimnázium dolgában terjesztett elő interpellációt. Nadányi Gyula a szurdicsi görögkeleti román pap viselt dolgait tette szóvá s az igazságügyminiszter beavatkozását kérte a pópa izgatásaival szemben. Székely Ferenc igazságügyminiszter kijelentette, hogy a nagyváradi ügyész utján megvizsgáltatja a dolgot s ha ok van rá, a megtorlás nem marad el, ezt fogja tenni a kultuszminiszter is. Polónyi Géza az osztrák politikai válság folytán a bankkérdésben előállott uj helyzetet ismertette s választ kért a pénzügyminisztertől arra, mi a magyar kormány álláspontja ebben a változott helyzetben. Az ülés félháromkor végződött. Ingadozik a marokkói trón. Párisból jelentik: Tangerből és Fezből egyformán hangzó jelentések hirül hozzák, hogy Muley Hafid trónja inog. A Beni Mtir törzs kikiáltotta helyette öccsét szultánná és a déli lázadó törzsek Abdul Azizt akarják visszahívni. Egyetlen reménysége Muley Hafidnak a franciák segitsége. A párisi kormány elhatározta, hogy nagy ekszpediciót szerel föl, ha Fez tényleg veszedelemben fog forogni, addig is Franciaország meg akarja nyerni Mul'ey Hafid támogatására az egykor hírhedt Raisulit, akinek nomád bandái még nem széledtek el és jó pénzért szívesen vállalkoznak zsoldos szolgálatra. Morau francia kapitány Tangerből már el is indult Ardelába Raisulihoz, aki most Elkshir tartomány kormányzója, pénzt vitt magával, hogy Raisuli összetoborozhassa mehalláját, Vári egy törvényszéki orvos ellen. — A leleplezett orvosi igazolvány. — (Saját tudósítónktól.) Kínos ügyet tárgyalnak most Nagykikindán. Az ügy Müller Ignác dr nagykikindai törvényszéki orvost érinti súlyosan, aki ellen az a vád merült föl, hogy egy súlyos testi sérülést szenvedett zenészről nem a valóságnak megfelelő orvosi igazolványt állított ki. A pörös eljárást, amelyet a zenész a bántalmazója ellen indított, a biróság annak idején megszüntette. Most azonban, hogy az igazolvány ügye kitudódott és a pör ujrafölvétellel, ismét a nagykikindai törvényszék elé került, súlyos következményekre lehet számitani. Ezek a következmények elsősorban az igazolvány kiállítóját, Müller Ignác dr-t érik. Az esetről részletes tudósításunk ez: A nagykikindai képviselőválasztások napján, éjjel a Városi-kávéházban egy hivatalnokokból álló társaság mulatott. Fercsi cigánybandája húzta a nótákat a mulatozók parancsára. A társaság egyik tagja, egy selyemtenyósztési hivatalnok, nem volt megelégedve a muzsikával s ezért előbb becsületsértő kifejezésekkel traktálta a banda flótását, majd annyira indulatba jött, hogy nekirontott a flótásnak s ugy összevissza verte, hogy annak a jobbkarja eltörött. A zenész a nagykikindai törvényszéken súlyos testisórtós és becsületsértés miatt följelentést tett a hivatalnok ellen. Az eljárás megindult, a tárgyaláson mind a két fél megjelent, de a pörből nem lett semmi. A zenész visszavonta a panaszt, mert megegyezett a hivatalnokkal, hogy megkapja az összes orvosi költségeit és azonfelül egy akkora összeget, amely két hónapi munkaképtelenségét kárpótolja. Mindamellett, súlyos testi8értésröl lévén szó, ami hivatalból üldözendő bűncselekmény, a biróság nem szüntethette volna meg az eljárást még akkor sem, amikor a zenész a méltányos megegyezés folytán visszavonta a panaszt. De mégis meg kellett szüntetni a bűnvádi eljárást, mivel Müller Ignác dr nagykikindai törvényszéki orvos bizonyitványnyal igazolta, hogy a zenész sérülése nyolc nap alatt gyógyult, tehát könnyű testisórtós s ebben az esetben helye van a magáninditványnak, amelyre a további eljárás megszüntethető. Igy is törtónt. A zenész panaszának visszavonása és az orvosi igazolvány alapján a biróság az eljárást megszüntette. A hivatalnok most azt hitte, könnyűszerrel elbánhatik a cigánynyal s csak annyi kártérítést volt hajlandó megfizetni neki, amennyi Müller dr igazolványa alapján nyolc napra jár. Természetes, hogy a zenész tiltakozott ez ellen s hivatkozott arra a tényre, hogy két hónapig betegen feküdt, nem muzsikálhatott s az orvosi költségeket is a magáéból fedezte. A hivatalnok azonban ragaszkodott Müller dr orvosi igazolványához s nem akarta a megállapodást betartani. A zenész erre ismét pört indított a bántalmazója ellen súlyos testisértés miatt. A pör ujrafölvétel utján ismét a nagykikindai biróság elé került, ahol a törvényszéki orvosok megállapították, hogy a zenész csonttörést szenvedett, Klimes dr törvényszéki orvos pedig, aki a zenészt kezelte, igazolta, hogy az két hónapig ágyban feküdt s nem dolgozhatott. Igy aztán kiderült, hogy az az igazolvány, amelyet Müller Ignác dr törvényszéki orvos állított ki, nem fedi a valóságot s Müller orvosi szereplését olyan színben tünteti föl, hogy ö eddig még nem tudott okból nem konstatálta a súlyos testisértés esetet s ezzel félrevezette a bíróságot abban, hogy a törvény értelmében cselekedjék. Az eset további folytatása most már valószínűleg felfüggesztés lesz és az, hogy a penész is megkapja a jogos kárpótlását,