Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-05 / 78. szám

mmm DÉLMAGYARORSZAG 1911 április 5 1911 áprilii avagy se « közös hads Uetbe nem lé, törvényhozási Egy másik szággyülés f< göben marad gyar képvise hosszabbítási letárgyalta. J elintézi a fői határozat az vénnyé váljé . Ezzel Ma intézte a ba: belátása szét iegybankkal l|jabl> ideigle kabinet a je Eeichsrath í mányt és felkölt szunnyadó erőket és tehetségeket. Betetőzi a szegedi középiskolák munkásságát és biztosítja a magyarosító munka további eredményességét. A természettudományi kutatás rámutat az emberiség életének forrására és megnyitja a látást. Az orvosegyetem idevonzza egész országrészek betegeit és javítja Délmagyarország közegészségügyi helyzetét. Ezek az általános országos és egyetemes emberi eredmények. Vannak azonban kizárólagosan szegedi szempontok is, amelyek kényszerítő erővel megkövetelik, hogy Lázár György dr törekvéseit az egyetem kérdésében támogassuk. Szeged ujabb kora az ujraépülésével kezdődik. A régi Szeged már a múlté! Az uj Szeged megtartotta ugyan még a régi város demokratikus hagyományait, de megalkotta a modern kulturváros kereteit is. A törzslakosság pedig a kereteket eddig teljesen betölteni nem tudta. Van színházunk, Dugonicstársaságunk, társadadalom tudományi társaságunk és jogász egyesületünk. Van képtárunk, könyvtárunk és vannak tudományos törekvéseink. Ezek azonban nagyrészt csak keretek. Hiányzik belőlük az az éltető eszme, amely erős tartalommai betölti a kereteket, amely pezsgő életet visz kultúrintézményeinkbe és amely örök szükségességé teszi a tudomány keresésének minden megnyilvánulását. Szeged város mindig szabadelvű, demokratikus város volt. Itt nemzetrontó, ember és ember között viszályt szitó törekvések soha érvényesülni, valósulni nem tudtak. Az igazi egyetem pedig a tudásnak a világosságnak az emberi élet tudományos megösmerésének terjesztője és biztositéka. A tudomány nyomán halad az emberiség gazdasági és kulturális fölszabadulása és a tudás az, amely a sötétség mindenféle megnyilvánulására rávilágít. Szeged ezen a nyomon akar tovább haladni és igy a város szellemi újjászületéséért és az emberiség haladásának munkájáért csak örömmel üdvözölhetjük az áldozatokat hozó várost. A parlamenti helyzet. — Magyar munka s osztrák válság. — (Saját tudósítónktól.) Az osztrák Reichsrath föloszlatása több irányban érinti a magyar politikai szituációt. A föloszlatás pillanatában ugyanis néhány olyan jelentős kérdésnek törvényhozási rendezése maradt függőben, amelyek nálunk is, Ausztriában is egyértelmüleg lesznek elintézendők. Ezek között az elintézésre váró tárgyak között a legnagyobb politikai jelentőségű a véderő reformja. A véderőreform egy évtizednél hosszabb idő óta torlaszolja el a magyar politikát. A kormány, mely tudatában van annak, hogy a katonai kérdések nyugovóra juttatása után, végre-valahára egész erejét a belső reformoknak szentelheti, jól tudja azt is, hogy az ellenzékkel erős harcot kell majd vivnia ennél a kérdésnél. Mivel pedig e harc elől kitérnie nincs módjában, de ellenfeleit erőszakos eszközökkel elnyomni sem óhajtja, legalább az ütközés időpontját ugy igyekszik megválasztani, hogy a véderővitára bőséges idő jusson anélkül, hogy ezáltal az állam primér szükségleteinek kielégítése fönnakadást szenvedjen. A parlamenti ökonómia azt indikálja, hogy a véderő-javaslat tárgyalása a büdzsé elintézése után mielőbb meginduljon. Mert ilyenképen bőséges idő áll majd rendelkezésre a 114. szakasz törvényjavaslat letárgyalására Az őszi ülésszakot a mi parlamenti beosztásunk szerint javarészt a delegációk tanácskozása és a jövő évi költségvetés elintézése veszi igénybe. Azonfelül a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottságok ebben az esztendőben Bécsben üléseznek s igy legalább négy hét föltótlenül elvész a parlament ülésezési idejéből. Ilyenképen tehát nem igen látnók a lehetőségét, hogy az őszre halasztott véderőjavaslat még ebben az esztendőben tető alá volna hozható. Ezzel pedig már igen messze idők ismeret len esélyeitől és konstellációjától függne újólag a katonai kérdések rendezése, ami a magyar politika békés ós nyugodt fejlődését ismét eltorlaszolná. Ilyen körülmények között érthető, ha Btéderváry grófot az alapos megfontolás j^J F után megállapított parlamenti munkarendjó-Fa aFja tői a Reichsrath föloszlatása el nem térit-; ' a 0 heti. Nincs is erre semmi törvényben £yö-Las 5'^ • keredző ok. Ilyen tény az, hogy normálisL f1"1 körülmények között a vóderőjavaslat egy-T0101'111^ nl< azon napon kerülne a magyar és az osztrák:^1 fo£Ja s országgyűlésnek asztalára. Ez logikus és . ' e " sara termeszetes gyakorlat, melyet eddig követ-j " tünk és követünk bizonyára a jövőben is — je2e| ma^dj ha lehet. Ha azonban az osztrák képviselő- ^ ?no,c ház nem ül együtt, akkor a javaslatot az ^ ss0" asztalán fogja találni, mire összeül. Törvény ^ , ^ nem rendeli azt, hogy bárminő javaslat isL 11 egyazon a napon terjesztessék elő a kéfc ITT ... , . j. Bicnerth orszagban. Epen a fuggetlensógi álláspont lentik: Az képviselőinek kellene leghangosabban tilta- volt képvis kozniok az ellen, ha valaki Magyarország r^j5 kerüle számára egy ilyen, egészen uj kötelezett- jröna,^ ^ ° séget akarna statuálni Ausztria irányában. Nem is hisszük, hogy ha Magyarország-L indcm ban egy javaslat, — vonatkozzék az akár a véderőre, akár más egyéb tárgyra — előterjesztetik, bárki is azt vizsgálná, hogy azon a napon a Reichsrathban is beterjesztették-e kászló pónzi terjesztett Í Bak június törvényjava: 1. szakasz alatt, hogy beljebb, beljebb haladtak a kanyargós uton, nehéz szagú fenyvesek közt. Mentek egymás mellett odáig, ahol már kissé meredek az ut, ahol a nők egészen önkénytelenül nyújtják a férfi felé segítséget kérő, parfümös kezüket. Az illatos fehér karok, gyönge, hajlékony ujjak ugy hajolnak ott a férfivállra, karra, mint a sötétségből kiűzött csudaszép, ekszotikus virágszárak, virágszirmok. Achmed kavicsokat dobált a vizbe. Ahogy a kis kövecske lehullt, érezték, hogy esik egyre gyorsabban — gyorsabban a mélybe és mikor a víztükörhöz csapódott, ők is mintha gyönge ütést éreztek volna. — A fehér asszonyok mind rosszak — mondta Achmed és fölkelt. Az ügyvéd nem felelt. Lefelé indultak, de mielőtt az útra befordultak volna, még egyszer visszanéztek. — Kegyetlenül meglátja itt magát az ember, ha sokáig bámul a hallgatag vizbe. Pfuj, de csúnyák vagyunk, Hogy elnyü, hogy elront bennünket az élet. Achmed, édes fiam, mit akarsz te itt köztünk ? Menj vissza a te kék eged alá, menj vissza oda, ahol örökké süt a nap. Vesd le magadról azt a fehér nadrágot, rugd le magadról azt a lágy szarvasbőr cipőt. Az a ruha megmar, mint a mérges kigyó, az a cipő a Sátán kereke, pokolba visz. Minek jöttél te ide? — Elhozott a Nöthig ur. — Kicsoda? — A Nöthig ur, a doktor. Annak nagynagy háza van Helonanban. Betegek gyógyulnak benne. Ezeknek a betegeknek nem fáj semmijük, de mégis fáj mindenük. Ezek tudnak járkálni, enni-inni, mégis mintha minden percben meg akarnának halni. Aztán eljött egy nap a Nöthig ur, én ott guggoltam a napon a sátor előtt, vártam Fatimét. És jött a doktor ur. Egy bambusznád vessző volt a kezében, azzal csapkodott és az apámat kereste. Én megmutattam neki merre ment, de nem kisórtem el. Nemsokára visszajöttek mind a ketten ós atet mondták, nekem el kell menni. Elmentemi Nem szóltam semmit, elmentem. Fatimó nem jött akkor. Sokszor visszanéztem, amig csak láthattam a sátort, de Fatimó nem jött. Elkésett ezen a napon. — És azóta Achmed? — Azóta? — No igen. — Megyek mindenüvé Nöthig úrral. Dolgom nincs. Én sokat tanultam. Ráérek. Csak olyan szobadisz vagyok. Nöthig ur szereti az ilyesmit. Van a szobába kinai váza is, japán kályha ellenző. Achmed elhallgatott. Belemeredt az éjszakába. A fenyők közt szél zúgott, birkózott a mozdulatlan, halott levelekkel . . . — Nem tudom magam elé kényszeríteni. Idézem nappal-éjjel, vágyón, fájdalmasan, hangosan, szerelmesen és nem láthatom meg. Nem tud egy világos kép kialakulni a khaoszból, a lelkem zűrzavarából. Ulyan messze van tőlem az a sátor, az a pálma, az az ég, az a sivatag ott Helonánban, mintha már száz évet aludtam volna, mióta láttam. Ha az ő barna szemét hivom, fehér asszonyok kék szeme néz rám, ha fekete haját tapintanám, szallagos, szőke hajak illatát érzem . . A fehér asszonyok nagyon rosszak, uram. Mint a kigyók férkőztek hozzám, csak akkor vettem észre, hogy ott vannak, mi- Viselendő k kor már rátekerődzött hajlékony kigyókar- adásokról s: juk, bársonyos rossz testük a szivemre, a lelkemre, mindenemre. Ezek az asszonyok mind egyformák. Az anyja olyan, mint a leánya. Mind csak egyet akarnak ós azt nem tudják akarni. Mig a férfiak busán járják az életet, addig ezek az asszonyok, mint a ragadozó madarak, röpdösnek ide-oda ós lecsapnak rájuk. Engem mind akar. Azt hiszik, az én fekete testemből uj izgalmak, uj gyönyörök sarjadzanak . . . Mit keres a szememben ügyvéd ur? Nincs ott más, mint soksok álmatlan éjszaka bűne, gyalázatossága ... Az én homlokom. Teleirták már a fehér asszonyok hazugságaikkal . . . Tucat, fáradt ember vagyok én is. A bölcs fölébredt ós mielőtt visszafordulhatott volna, megragadták az asszonyok ós ki sem engedték karmaik közül, mig ki nem szivták szomjas vampirajkaik az utolsó csöpp vérét . . . Pedig engem hogy várnak otthon . . . hűségesen, a sir szájáig tartó hűséggel ós — — Haza fog menni, Achmed? — Minek? Mit keressek ón ott Helonában ? Csendesen jártak a hangtalan éjszakában. A hold kibujt a felhők alól és óriás torzképeket vetitett eléjük az útra. Olyan volt a feje az árnyképnek, mint egy szörnyetegnek. A keze vékony ós hosszú, a lába kurta. Ha feléje csaptak a bambusz-vesszővel, viszszaütött hosszú kezével. Jobban siettek, hogy elhagyják, de utolérte őket, nem maradt el, csak ment gúnyosan mellettük a holdas éjszakában. Ulya 1911. 2. szakass szakaszának 'yeztetnek tozó ingatlí) öek megállt vábbi intézi föpnek: A házbér övben a h Védelemnek területén ' helyeken, 9. és 10. sz adó alá est kilencszore: tartozó hás hatvanszor Az 1887. ]>ak utols< hogy a ház adóbizonyi1 házbéradó öloző évi fövedelem XLV. tön kezdése ol XXVI. tör tudományé héradó al a házbérai ^udapest összege h °lyan hel Vénycikk 1 uos házbé helyett a kilencszer 'yett anm