Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-01 / 75. szám

4 DELMAGYARORSZAG 1911 április 1 1911 tőzósét, ha azt akarjuk, hogy Franciaország megtartsa ós erősítse pozícióját a világban. Arra kell törekednünk, hogy Franciaország kiszélesítse érdekszféráit. Az országot gazdaságilag föl kell lendítenünk kereskedelmének terjesztésével. Ez az eszme azonban, ha azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, nem lehet ekszkluziv jellegű. A szerződések politikáját kell tehát követnünk, valamint a jó egyetértés és a kölcsönösség politikáját. Az albániai lázadás. Athénből jelentik: A török hadügyi kormány tizenöt ázsiai zászlóaljat mozgósított és küldött Üszkübbe. Legközelebb még ötven redif zászlóalj megy Albániába Kis-Ázsiából, hat ázsiai zászlóalj pedig uton van Skutari és Janina felé. Ezt a két erődöt lázas sietséggel szerelik föl. A szalonikii helyőrséget huszonhat zászlóaljjal megerősítették. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. \prilis 1, szombat: Kisértetek, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páratlan bérlet.) „ 2, vasárnap d. u.: A muzsikuslány. „ 2, „ este: Makrancos hölgy, Pethes Imre vendégfelléptével. (Páros '/,-os bőrlet). * Hamlet. Pethes Imrével a címszerepben játszották pénteken este a szegedi színházban Shakespeare Hamletjét. Zsúfolásig megtelt a szinház, hogy élvezzék Pethes egyik leghíresebb szerepét. Méltán hires szerepe a dán királyfi a Nemzeti Szinház egyik első művészének. Tökéletesen emberi és tökéletesen shakespearei. Ugy, hogy minden jelzőnek, amelyekkel kifejezni szeretnénk Pethes Hamlet-jót, e körül kellene megfordulnia. Hogy mennyire emberi és mennyire shakespearei ez az alakitása, arról már kötetekre valót összeírtak eddig. Most csak a sikert idézzük, amikor beszámolunk arról, hogy a közönség valósággal ünnepelte Pethest, a szüneteket áttapsolta és az elismerés, a szeretet minden jelével elhalmozta. A mai előadást ha összehasonlítjuk a szegedi színházban megszokott Shakespeare-előadásokkal, ugy meglepő előadásnak Írhatjuk. Bár a shakespearei levegőt ma se éreztették, nem igen érezték, de legalább egyes jelenetekben meglepőt produkáltak, a szereplők komoly igyokezettel, néha nekilendüléssel játszottak. A legnagyobb elismeréssel irunk Fodor Elláról, aki Oféliát játszotta, elragadó közvetlenséggel, kedvességgel. Szép volt s őszinte, azt a nagy lelki tragédiát, a fokozódó szenvedést teljesen kifejezésre juttatta. Elsőrangú, reális alakítást nyújtott Pesti Kálmán is, Polonius szerepében. Shakespearei, mint modern színész fogta föl. Oláh Ferencnek a dán király szerepében feltűnően esetlen ós szögletes, mig Barótiné a királynő szerepében akceptábilis volt. Nagy Dezső (sirásó), Csiky László (a szinósz), Lugosi Béla (Laertes), de a többiek is igyekezettel buzgólkodtak. Szombaton Ibsen Kisértetek-ében, vasárnap Shakespeare Makrancos hölgy-éhen játszik újra Pethes Imre. * A előadások kezdete. A szegedi szinház előadásai szombattól, este nyolc órakor kezdődnek. * A sziniigyi bizottság illése. Pénteken délután öt órakor ülésezett a szinügyi bizottság s az ülés szignaturája ismét az Almássy-féle művezetéssel való (hol ebben a mü ós hol a vezetés?) teljes elégedetlenség volt. Mielőtt az előadások és a rendezés bizalmasan komikus és bosszantóan krónikus mizériáira került a sor, a bizottság tudomásul vette, hogy P. Márkus Emilia a jövő héten vendégszerepel nálunk, két estén. Persze a nagy művésznő vendégszereplésén való örömünkbe keserű citromcsöppot vegyit annak a jótalentum nélkül is előre megállapítható ténynek a tudata, hogy a „művezetés" alapos disszonanciákkal fog majd rontani a vendégszereplés teljes művészi élvezésén. A bizottság tudomásul vette, hogy a Gyermekszanatórium javára rendezett előadás százötven százalékos helyár emelkedéssel megy s ezt jelentette a bizottságnak. Wimmer Fülöp és Weiner Miksa erősen megrótták a csütörtöki Vig özvegyelőadásu égbekiáltó slendriánságait, miket mi is érdemük szerint méltattunk. Almássy Endre védekezni próbált s azt hozta föl mentségül, Lugosi Béla úgyszólván kikönyörögte az előadást, melytől szerinte az ekzisztonciája függ s Rákosi Szidi is kívánta látni Lugosi játékát. Ez a beállítás persze nem tudta meggyőzni a bizottságot. A művezető urat ismét fölhívták a mizériák orvoslására. * Fclliő Rózsi — Pestre szerződik. A szegedi közönség kedvelt primadonnája, Felhő Rózsi tegnap óta a szabadkai közönség kedvence. Csütörtökön este mutatkozott be ugyanis a Cigányszerelem- ben és rögtön meghódította Szabadka közönségét, a legnagyobb elismeréssel irnak róla. Pénteken este a Tatárjárás-ban játszott, szombaton pedig Lili-ben búcsúzik. Egyik szabadkai újságíró megintervjuolta Felhő Rózsit, aki többek között bejeiontette, hogy Budapestre szerződik. — Igenis: Pestre szerződöm, — mondotta Felhő. — Legvalószínűbben Nagy Endre kabaréjába. A kabaréstilus ugyan nem végleges célom, hanem a Vigszinház játszat velem majd egy szenzációs darabban egy aranyos szerepet. És utána aztán, kabarózni fogok. * Színház Szentesen. Farkas Ferenc dr az idei sziniévadot Szentesen május elsején kezdi meg. A társulat primadonnája F. Szalontai Ferike, drámai hősnője N. Konrád Ilona, komikusa pedig Solymosi Sándor. * Shakespeare-cikius a Nemzeti Színházban. Budapestről jelentik: A Nemzeti Szinház-' ban szombaton van a reprize Sliakespearo „Vizkereszt"-jének. Ez a repriz előjátéka egy gyönyörű tervnek, amelyet a szinház igazgatósága már legközelebb meg is valósit. A Nemzeti Szinház a jövő hónap végén ugyanis Shakespeare-ciklussal szolgál. A ciklus három hétig fog tartani ós a sorozatos előadások folyamán tizenhárom Shakespeare-darab kerül majd szinre. * „Bánk bán" németül. Katona József „Bánk bán"-ja, amely a jövő hónapban kerül Berlinben a Reinhardt Miksa„DeutschesTheater"jében szinre, ugyanakkor a német könyvpiacon is megjelenik. A dráma német átültetését Erich Reiss berlini kiadó cég adja ki a világirodalom drámai remekeit magában foglaló „Moderne Bühne" cimü sorozatában. * A férfikar hangversenye. A szegedi férfikar (Aszáf) április másodikán vasárnap délután öt órakor a zsidó hitközség szókházának dísztermében hangversenyt tart. A hangverseny sikerét biztosítják a következő közreműködők: Meer Margit zongoraművésznő (tizenkét éves), Elefánt Ilona hegedümüvésznő, Kriener Jenő ós Székely Lajos (tizenegy éves magánénekes). A hangverseny műsora a következő: 1. Zichy gróf: Rákóczi kar a Nemo cimü operából. Előadja: a szegedi férfikar. 2. Leoncavallo: Prológ a Bajazzo cimü operából. Énekli Kriener Jenő. 3. a) Chopin: B-Moll Scherzo; b) Schumann: Fisz-Dur románc. Előadja Meer Margit. 4. Zimay: Honfidal. Előadja: a szegcdi férfikar. 5. a) Schumann R.: A két gránátos; b) Népdalok. Énekli: Székely Lajos. 6. a) Kun: 1. Ha meghalok ... 2. Vergyi veres . . . b)Dallos: 1. Messze földre ... 2. Rózsa szöilő . . . Magyar dalok vegyes karra. Énekli: női karral a szegedi férfikar. 7. a) Szendy: Melodies; b) Lalo: Symphonie Espagnole. Előadja: Elefánt Ilona. 8. a) Halevy: Ária a Zsidónő cimü operából; b) Schubert: Az én helyem. Énekli: Kriener Jenő. 9. Verdi—Liszt: Rigoletlo fantázia. Előadja: Meer Margit. 10. Zseni: Magyar népdalok, (Csütörtök osti nóták.) Előadja: a szegedi férfikar. A karokat König Péter zeneiskolai igazgató vozeti. A zongorakisóretet Gömöri Endre látja el. Szerelem dicséreti. A Le Figaro ma érkezett száma nem kiseW hatalmasságról vezércikkezik, mint a minő 1"' talmas a minden poiitikusokmi! diktálóbb ere? Szerelem. S aki a vezércikket irta, nem kisel)' talentum, mint aminő szines tollú ember Ab"' Bonnard. Ha" Abel Bonnard a szerelemről í'< akkor nagyon természetesen nem azért márt!' tollát a tintatartóba, hogy elkopott dolgok"' vessen papírra, hanem azért, hogy olyasa1'1 mondjon, amit még nem igen mondtak el, Pe' dig nagyon jó lenne, ha valaki erre is rátereli" a figyelmet. Most is a szerelem dicséretit irvá® meg, azokkai a dogmatikus nagykópüekkel haditornát, akik fólrebiggyesztik a szájukat mihelyt a szerelem szóba kerül, s épülete: megjogyzóseket tesznek arra vonatkozóid hogy kívánatos volna már egyszer fölhagyni' szerelemlitteraturával és több szociológiát, több más érzést vinni belo a lélekboncolgatásba, óletfestósbe. — Kétségtelen, — feleli ezeknek a ránco1 szemöldöküeknek Abel Bonnard, — hogy öntudatlanságnak abban az örvényében, me')' nek tömeg a neve, van valami homályos érték de a művészetnek legfőbb tárgya nem ott vak hanem az egyénben. Egy nagy jellem ünnepély"' színházában akadunk azokra a drámákra, an" ket mi is szonvedünk, ott precizálódnak, összpontosulnak, s az a szerző, aki jobb szere'1 a tömeget az embernél, olyan szobrász, jobb szereti márványba faragni a hidra alakja' mint Herkulesét. Az életet tanulmányozók sz" mára pedig szinte szükségszerűen a szerelem!®11 nyilatkozik meg, kicsoda valaki és mennyit Lehet megkritizálni azt, hogy mit nyújt sok irodalmi mü a szerelem cégérével, de az®"1 mégis a szerelem murád leglényegesebb tárgyi Talán azok, akik keserűen beszélnek róla e'| redukálni akarják, öntudatlanul egy külön"1 ösztön szófogadói: ismorjük ezeket a dogi®"' tikus pusztítókat, akik magukra vállalták b"'" dogitásunkat s nagyon kezdik fenyegetni örömeinket, megszegónyiteni életünket attól ami eddig ékesítette. Mennél egyformább az élet, mennél inkább kipusztítjuk belőle ' régi ünnepeket, annál drágább lesz benne ' szerelem, mint az utolsó pihenés s megmarad mint nagyszerű fája erdőirtott sorsainknak Ma már csak a szerelem tékozol az emberek® szabadságos, fejedelmi pillanatokat s ö az, egy pillanatra eltérítvén őket a szükségleteik töl, odaadja őket az életnek, visszahelyezi ők"' szuverénitásukba és figyelmezteti őket, hoí' nemcsak fáradozni vagyunk a világon. Nélkö'" a legtöbben félreismerték volna a vilagegyete'" ragyogását és ugy jártak volna rajta, tn'"1 alvajárók kincseken. Hogy észrevegyék a holdvilágot, egy éjszaka járniok kellett kettest®" nagy csöndes szőnyegein, fölszabadulva minő"" szolgai gondtól. S ha a munkáslegények a g>':lf ból kijövőbon észreveszik az estnek a külv»f°( son lebegő véghetetlen gyöngédségét, ez az®' van, mert egy asszonyra gondolnak. Nagy" sok ember nem is Ízleli a művészetet önm»£'( ban. Hogy észrevegyék tulajdon létüket ós * próbálják szükségességüket, szerelmeseknek lenniük. Akkor megértik a költészet ós a titokzatát, mert olyan érzéseket hordanak gukban, miket a köznapi szavak nem tudná® , lefordítani s amiket csak ütemmel és bari®"' niával lehet kifejezni. A szerelem inegfinon" ' az embereket, ü u Múzsák nagy gondoskod®!"' aki csöndesen feléjük tereli az embereket, tí®' pillanatra még a logdurvábbakat is. Azonban nem ő adja mog az alakját az ®'1, nek; az élet érdekek és hiúságok konflg®1^ ciója s azért hasonlít azokhoz a tájakhoz, '®l' j, ák nagyságtalan sziklákkal v» színtelen kulturák nagy: takoznak. De a szerelem hasouló a leveg lói®"' KÍ' mely ezek körül a kemény formák ^ . rül játszik, körülfogja, megonyhiti, színezi ®lv