Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-23 / 93. szám

1911 II. évfolyam, 93. szám Vasárnap, április 23 Központi srerkesztőscg és kiadóhivatal Szeged, ö Rorona-utca 15. szám c=i Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=a Városház-utca 3. szám ELŐFIZETÉSI ÉR SZEGEDEN: egész évre . R 24'— félévre . . . R 12' negyedévre. R 6'— egy hónapra R 2Egyes szám ára 10 fillér ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKEN egész évre . R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON-SZAM: Szerkesztőség 835 i=i Riadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon-száma 128—12 Az ünnepelt polgármester. Fáklyák lobogó tüzénél harsogó lelkesedéssel köszönti vasárnap este Szeged város az ö hatvanéves polgármesterét, Lázár György dr-t. Azokba a fényes külsőségekbe, amik az ünnepség programján fölsorolódnak, egy város szeretetének, hálájának, elismerésének minden bensősége öltözik. Tűz és fény gyönge szimbóluma a szegedi szivek melegének, mikor elmennek hangosan megvallani, ünneplően megköszönni, hálálkodóan elismerni, amit láttak, éreztek, tudtak éveken keresztül: a polgármester alkotó munkásságát, Szeged kifejlesztését, Szegednek igazi kulturáramlatokba való beállítását. Ez az ünnep hasonlatos a naphimnuszok .éneklőinek kórusához, amely az életadó melegért, a teremtő energiáért mond köszönetet. Mert Szegednek ez volt a polgármester működése: teremtő, fejlesztő, növelő energia, erősugárzás. Igy tudtuk, igy láttuk, igy éreztük ezt nap-nap után, de az elismerésünket, az örvendezésiinket hangfogó alá szorította Lázár György doktornak az a tulajdonsága, amely a munkásság mellett a legmarkánsabban jelentkezik rajta. Szerénysége. Az iinnepeltetés, az elismerés elől való folytonos kitérése, ő csak a munka liév napját szerette mindig, nem az ünneplés fáklyafényét, neki a munka gépkattogása, vascsikordulása volt az Ünnepi zenéje és hogy látta Szeged napról-napra való fejlődését, a jó munkás, a bon ouvrier öntudatával megelégedett. Most azonban a csinossá, szépre nevelt város elmegy és kihozza a tömérdek munkanapot a szerénység, a visszahúzódás félhomályából és dicsérni akarja őket fennszóval, rájuk vetiti örömének minden szinét, fényét és apoteozist énekel róluk. S minden ünnepség, minden fény és jubilálók fölött az ő alakja és az ő működése fog dominálni, övé, a város legelső polgáráé, aki ezt az elsőséget mindig ugy értette, hogy legtöbb a munkából, legkevesebb a pihenésből, legelső a virrasztásban, a tervezésben, legmesszebb nézés a jövő felé. Mindnyájan ugy nézünk Szeged első polgármesterére, mint csodálatos példára, szakadatlan érdemre. Az ő hatvan esztendeje fölött a munka csillagjegye lobog: ezt köszöntjük benne hálával, szeretettel, szivünk együtemü dobbanásával. Tözsdemanó'verek. A Skodarészvényekkel való zsebvágás nemcsak Bécsnek, de az egész monarchia közgazdasági világának kínos esete volt a liéteu. A budapesti gabonapiacot egy idő óta egyik tőzsdebizományos-cég nagyarányú manőverei tartják izgalomban. És ezek a tünetek már nem ujak, csak kínosan megnőttek, nagygyá, hatalmassá fejlődtek. Annyira, hogy a manőverek nem kisértő tünetek már, hanem állandó s uralkodó jelenségek. Szinte ezek körül fordul meg lassankint a napi tőzsdeélet. Az Amerikában szokásos ringek méreteit érjük el lassankint — dacára, hogy az anyagi méretek mégcsak nem is európaiak. Nem vizsgáljuk még a budapesti ring kulisszatitkait sem, mert hisz a bécsit is mindenki tudja, még az is nyilt titok, de meg egyesek magánüzleteit kizárjuk fejtegetéseink köréből. Ellenben hangsúlyozzuk, hogy a batáridőüzletet elhódító ilyen túlkapások, ilyen őrületes spekulációk a tőzsde ellen zuduló hangulatot egyre erősitik, az igazi, becsületes értéket Jerontják, lassankint annyit ártanak, hogy helyrehozni akkor se tudjuk, ha a mai beteges irányzat épen az ellenkezőjévé lesz a mainak. A tőzsdereform tudvalevőleg elhatározott dolog: az Ausztriával kötött kiegyezésben a magyar kormány kötelezettséget vállalt a reform megalkotására. Ausztria már sürgeti is a tőzsde megren^lszabályozását, mert a budapesti gabonapiac a batáridőüzletnek Bécsben való eltörlése óta predomináló jelentőségre tett szert. Az osztrákok most a budapesti árutőzsdét is. szeretnék lesül yeszteni a maguk gabonatőzsdéjének nívójára és csak konzekvens tőlük az, hogy erősen sürgetik a fedezetlen határidőüzlet eltörlését tartalmazó tőzsdereformot. És különös, ho°y ebben a törekvésükben a magyar agráriusokban, akik a kereskedelem és a tőzsde megrendszabályozását célzó minden jelszót szívesen fölkapnak, szövetséges társakat találtak. A ring ezúttal a mezőgazdáknak nem válik kárára, mert hiszen a célja árfelszöktetés és a zab-hausse magával ragadja fölfelé a többi gabonafélék árait is. Mint termelők, a mezőgazdák csak örül hétnek a nagy hausse-nak; persze, más kérdés, hogy a zabnak, elég fontos takarmánynak, drágasága nem fogja-e sújtani azokat a gazdákat, akiknek zabra az állattenyésztés körében van szükségük. Szívesen elhisszük, hogy agrárius uraink ezúttal nem fognak tiltakozni a ring ellen, mely gabonájuk értékét nagyban emeli. A fogyasztók pedig szervezetlenségükben a ring ellen védekezni amúgy sem tudnak. Mindazonáltal biztosra vehető, hogy a mostani börzemanővereket az agrárius agitáció elraktározza magának arra az időre, amikor a tőzsde ellen a döntő rohamot meg fogja fúvatni. A ring a határidőüzlet beteges elfajulásában mutatja és ha tőzsdereformra egyáltalán van szűkség, ennek célja csakis az lehet, hogy a hasonló kinövéseket és túlkapásokat megnyirbálja. Amikor a határidőüzlet eltörlése mellett kardoskodnak mindenütt: ugy Németországban és Ausztriában, ahol a tőzsde megrendszabályozása már bekövetkezett, mint nálunk, ahol küszöbön áll, a spekuláció veszedelmeit, a mesterséges árképzést hozzák föl érvül a gabonahatáridőüzlet eltörlése mellett. És amikor a közvélemény azt látja, hogy ez az intézmény lehetővé teszi egyes vakmerő spekulánsoknak a legszörnyüségesebb üzelmeket, hogy büntetlenül és a törvényesség látszatával tönkre lehet tenni egy elszánt és vagyonilag erős érdekszövetkezetnek a kereskedők százait, hogy e spekuláció révén a legfontosabb élelmi és közhasználati cikkek árát tetszés szerint föl lehet csigázni és ezzel az amúgy is tűrhetetlen drágaságot még jobban föl lehet fokozni: vájjon nem természetes-e, hogy az intézmény ellen fordul a nyilvánosság haragja és megbotránkozása. A tömegérzés nem disztingvál, hogy a gabonahatáridőüzletnek a ring nem normális, egészséges megnyilatkozása, hanem elfajulása és amikor haragjában a ring ellen fordul, magát a határidőüzletet itéli el és akarja a föld színéről eltörölni. Ezért kell a ringmatadorokat elitélni, ezért kell a most folyó manőver ellen erélyesen állást foglalni, minthogy az ily visszaélések a tőzsdét létében veszélyeztetik, ösztönzésül szolgálván a minél szigorúbb rendszabályozásra. Bizonyos az, hogy a teljesen legitim, hasznos és szükséges gabona-határidőüzlet fentartása válik kérdésessé az ilyen tisztátalan, zavaros operációk folytán, amelyek, ha sikerülnek, az el-