Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-23 / 93. szám
-— DELMAGYARORSZAG 1911 április 23 lenérdekeltek nagy táborát teszik tönkre, ha nem maguk alá temetik a vakmerő spekulánsokat, — tehát mindenképen közgazdasági kárral járnak. Ám el kell ismerni, hogy a tőzsde mai szervezete mellett az efféle technikai manővereket kizárni és lehetetlenné tenni nem lehet. A létező jogszabályok alapján a ring ellen semmiféle hatóság preventive föl nem léphet, legföljebb arról lehet szó, hogy a tőzsdebiróság esetleg fölmerülő jogvitákban a differenciákat meg nem itéli a haussespekulációnak. Ez azonban kétélű fegyver, mert precedensül szolgálhat a teljesen korrekt határidő-üzletek esetében is. Nincs manapság jogi választóvonal, mely a ring manipulációját a megengedett és szükséges határidő-ügyletektől megkülönböztesse, minthogy különkülön a ring egyes kötései, mint egészen szabályszerű, a szokványok alapján létrejött ügyletek jelentkeznek. Ez a baj és a tőzsdereform alkalmával föltétlenül szükséges lesz az ilyen alkalmi rablóhadjáratok lehetetlenné tételéről gondoskodni. Ez pedig legkönnyebben a gabonahatáridőüzlet föntartásával érhető el, — a legitim, hasznos határidőüzlet teljes megszabásával, alapos körülírásával, félre nem magyarázható kötelességekkel, szabályokkal. Szóval nem ugy, ahogy most szabadjára hagyják, ahogy sikerül az ilyen amerikai vágású, de mégis gerinctelen manőverekkel a határidőüzlet hírnevét, értékét tönkretenni, rablóhadjáratok rendszeresítésére fölhasználni. Elkergették a marokkói szultánt. Marokkóból még mindig nem érkeztek biztos hirek. Fee elfoglalását hivatalosan még nem erősítették meg, de ugy látszik, a hir mégis igaz. A helyzet komolyságát mutatja a kővetkező madridi távirat: A kormány Ceutából táviratot kapott, mely a következő információt tartalmazza: Egy Tetuánból érkezett benszülött azt beszéli, hogy a fölkelők Fezt rohammal elfoglalták és az egész marokkói helyőrséget lemészárolták. A szultán a párisi konzulátus épületéhe menekült. Lázár György ünneplése. — A uasárnapi ünnepségek programja. — (Saját tudósítónktól.) Impozáns, nagyarányú ünnepségre készül Szeged polgársága. Vasárnap este a városháza előtt az emberek ezrei: Szeged népe hozza tudomására Lázár György dr, polgármesternek, a város első emberének, hogy mennyire szereti, mennyire tiszteli benne a kitűnő polgármestert, a város ügyeiért dolgozó vezetőt, a mindenkiért munkálkodó embert. Nem aféle hivatalos ünneplés lesz, amilyen minden nap akad, hanem az érdemeknek igazi megbecsülése lesz Szeged polgárságának tüntetése. Néhány nappal ezelőtt kezdett csak munkához a rendező-bizottság és munkája alatt meggyőződött arról, hogy nincs ember ebben a városban, aki ne a legnagyobb készséggel segítené elő az impozáns ünnepség sikerét. Az ünnepély rendezésére kiküldött bizottság végleg megállapította az ünnepély sorrendjét, amely nemes egyszerűségével és imponáló méreteivel méltó a város polgárságához ós polgármesteréhez. Osztatlan meleg családias szeretettel ragaszkodik a város egész közönsége Lázár Györgyhöz és ennek a tiszta érzelemnek ad méltó kifejezést az ünneplésben. Épen jókor. Most, amikor a polgármester városunk minden tekintetben való fejlődésére messze századokra kiható intézmény, a szegedi egyetem kérdésével van éjjel-nappal elfoglalva, impozánsan mutatja meg ez a város, hogy mint egy ember tömörül vezére, a polgármester mögé, aki fáradtságot nem ismerve és polgártársai szeretetétől is lelkesítve, ebben a nagy kérdésben meg tesz mindent, amit ember megtehet, hogy a színtiszta természetes igazságnak és az ország második városának jogos igényei kielégítést nyerjenek. A bizottság az ünnepélyt illetőleg a következő fölhívást intézte a város polgáraihoz: Polgártársak! A város közszeretetben álló polgármestere, Lázár György dr, most töltötte be hatvanadik életévét. Az ö munkás életének elismerése az egész polgárság ünnepóvó teszi ezt az időt. Névnapjának, Szent György-napnak előestéjén, április 23-ikán vasárnap este nyolc órakor a Szóchenyi-téren a kivilágított városháza előtt fáklyásmenettel adjuk tudtára a polgárság szeretetét. Minden külön meghívó nélkül, ezúton hívjuk meg az ünnepélyre Szeged város egész polgárságát. Az ünnepély sorrendje : 1. Este hat órakor a Széchenyi-téren térzene. Adja a magyar királyi ötödik honvédgyalogezred zenekara. 2. Ugyancsak este hat órakor gyülekezés a Gizella-téren, ahol a fáklyák és lampionok fölgyujtatnak. Kérjük a polgártársakat, hogy ott minél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni. 3. Fáklyás fölvonulás a Tisza Lajos-köruton, Széchenyi-téren, annak a középső vonalán át a városháza elé. A menet élén az egyesitett cigányzenekarok játszanak. 4. Ezalatt a közgyűlési teremben a város közéletében közreműködő polgárok nevében Rósa Izsó dr ügyvédi kamarai elnök üdvözli a polgármestert. 5. A fáklyásmenet megérkeztével a városháza előtt a város dalárdái együttesen eléneklik a himnuszt. 6. A Széchenyi-térről a város polgársága nevében Jászay Géza apát-plébános üdvözli a polgármestert. 7. A tanyai polgárok nevében Pap István gazdálkodó mondja az üdvözlő beszédet. Az özvegy. Irta Hedenstierna Alfréd. Mikor Melker Gyllenpill of Snolleborg, Skinóben a harangozó leányát eljegyezte, az egész Gyllenpill-nemzetsóg megbotránkozott, senki se gratulált, senkit se hivtak a menyegzőre és mind ugy tett, mintha Gyllenpillné, született Alfhild Karisson asszony a világon se volna. Gyllenpill és felesége pedig a rokonokkal nem törődtek; Gyllenpill szülei már régen elhaltak, testvérei nem voltak. A Gyllenpill-nemzetséghez eljutott a hir, hogy a fiatal asszony nagyon csinos, kitűnő eredménnyel tette le a tanítónői vizsgát, jó gazdasszony és igen müveit nő; de azért megtévelyedett izlésii rokonukat, maguk között, mindig csak „szegény ördög"-nek nevezték. Amikor azonban a „szegény ördög" két fiúgyermek révén biztosította az örökösödést és utána nemsokára elhalt, akkor hirtelen „kedves bácsi"-nak léptették elő, özvegyét elismerték valóságos rokonnak, fájdalmában őszintén osztozkodtak és a leghizelgőbb levelekben kérték emlékül az özvegy és a gyermekek fényképeit. Különösen kedvesek és gyöngédek voltak a délvidéki Gyllenpillék, akik a gyászév elteltével nagyon vágyódtak az özvegy rokon személyes ismeretségére ós puhatolóztak, vájjon Jeanne Gyllepill néni és leánya, Luise Gyllenpill szívesen látott vendégek lennének-e Kopenhágában? Az özvegy erre szívélyes meghívást intézett kedves rokonaihoz és megkérdezte, vájjon lesz-e szerencséje a család nesztorát, Gilles Gyllenpill kamarást is vendége sorában üdvözölhetni? Jeanna néni erre ismét szívélyes szavakban mentette ki férjét, aki négy év előtt történt elhalálozása miatt, fájdalom, nem fogadhatja el a kitüntető meghívást. Az özvegy vigasztalhatatlan volt családi körülmónyei-nek hiányos ismerete miatt és elhatározta, hogy ezt fokozott szeretetremóltóságával pótolja majd, ha kedves vendégei megérkeznek. Snolleborg ünnepi diszt öltött és az özvegy legszebb fogatán várta vendégeit a közeli vasúti állomáson. Jeanna néni kövér, de elég élénk, a kis Luise pedig sovány és sápadt nő volt. Mögöttük egy feszes tartású, vörösesszőke fiatalember állott, aki mosolyogva hajlongott. Az özvegy kérdő tekintetére Jeanna néni készségesen bemutatta az ifjút: — Bocsáss meg édesem, de Kasimir előbb jött haza a katonai intézetből, mint vártuk és ellenzésem dacára is velünk jött Kopenb ágába. Már gyermekkorában is hihetetlen gyöngédséggel szerette rokonainkat és ez az érzelme évek során egyre erősbbödött. Igy okoskodtam tehát, hogy Snolleberg elég terjedelmes és a kedves Alfhild bizonyosan talál majd egy szerény zugocslcát Kasimir számára is. A hadnagyocska szívélyesen, minden mesterkéltség nélkül, feltűnő melegséggel kezet szorított uj rokonaival ós a fogat hátulsó ülésén foglalt helyet Alfhild mellett, akivel olyan szeretetreméltósággal foglalkozott, hogy szinte azt lehetett volna feltételezni, hogy nem épen véletlenül érkezett az utolsó pillanatban haza, — mint a mamája állította, — hanem inkább azért, hogy saját szegényes vagyoni helyzetének a Snolleberg örökség által némi lendületet adhasson. A birtokra érkezve, az özvegy bemutatta fiait is, akikről azonnal megállapították, hogy „valódi, hamisittatlan Gyllenpill-vonásokkal" birnak. Az asztalnál a fekete ruhába öltözött harangozó Karisson és egy csinos, barna, előkelő, körülbelül negyvenéves ur is megjelent, akit Agronom Karisson néven mutattak be a társaságnak. — Talán a bátyád, kedves Alfhild ? —kérdezte kíváncsian Jeanna néni. — Nem ; a névrokonság merő véletlenségKarisson ur a gazdálkodásban helyettesit engem ós ő intézi Snolleberg összes gazdasági ügyeit! — Tehát jószágfelügyelő? Örvendek, hogy megismerhettem. Az ebédnél a hadnagy sokat fecsegett, sokat ivott ós szeretetreméltó módon udvarolt szomszédnőjének, a szép özvegynek, a harangozó Jeanne nénit szórakoztatta, a mennyire tőle kitellett, a jószágfelügyelő ur pedig őszinte sajnálatát fejezte ki, hogy az előkelő vendégek csupán egy napra tisztelték meg látogatásukkal Snolleberget és igy valószínűleg nem hoztak magukkal lovaglóruhát ós igy nem vehetnek részt az általa későbbre tervezett, érdekesnek ígérkező kiránduláson. A hadnagy, aki ügyes lovas volt, örömmel ragadta meg a kínálkozó alkalmat ós udvariasan kérdezte az özvegytől, szeret-e lovagolni ? — Szenvedélyesen! -— Akkor ... ha a mama is megengedi. • • Jeanna néni, aki hiu volt fia ügyességére, erélyesen követelte a lovaglópartit, annál is V 4