Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-21 / 91. szám

1911 április 19 DELHAGYARORSZAG 11 Szeged hétmilliós kölcsöne. — Befejezték a rendkívüli közgyűlést. — (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután folytatták a szerdán megkezdett rendkívüli közgyűlést. Ezúttal a hétmilliós kölcsön ügye és egy telekvétel kerültek tárgyalásra. Arnig szerdán egymást követték a felszólalások, addig csütörtökön simán ért véget a közgyűlés, egyetlen fölszólalás nem akadt és a közgyűlés egyhangúlag fogadta el a tanács előterjesztéseit. Elhatározta a közgyűlés, hogy a hétmilliós kölcsönt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Jelzáloghitelbank ós az Első Hazai Takarékpénztártól veszi föl, miután ennek a három intézetnek együttes ajánlata a legolcsóbb. Fölhatalmazta a törvényhatóság, hogy a polgármester a kölcsön tárgyában az intézetekkel a város nevében a szerződést megkösse. A közgyűlésen Lázár György dr, polgármester elnökölt, a jegyzőkönyvet Taschler Endre főjegyző, Bárdoss Béla ós Ferenczy Béla aljegyzők vezették. A mult ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítették. A hatmillió nyolcszázezer koronás kölcsön tárgyalása került sorra. Balogh Károly tanácsos ismerteti a kérdést. Elmondja, hogy a váios nagy beruházásaira hatszáznyolcvanezer koronás kölcsönt kell fölvenni. Ismerteti a pénzügyi bizottságnak a Délmagyarországban részletesen ismertetett állásfoglalását. Két ajánlat érkezett be a városhoz. Az egyiket a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Hazai Első Takarókpénztár és a Jolzáloghitelbank közösen, a másikat a Magyar Leszámítoló ós Pénzváltóbank egyedül tették. Annak idején az utóbbi ajánlat kedvezőbb volt a konzorcium ajánlatánál, azonban a bizottság ugy döntött, hogy mind a két ajánlattevőt ujabb ajánlat beadására szólította föl. A íölszólitásra mind a két intézet adott be ujabb ajánlatot. Itt már a konzorcium ajánlata volt az olcsóbb, mert a Magyar Leszámítold ós Pénzváltóbank nem tartotta fönn előbbi ajánlatát, hanem annál drágábbat adott be. Most ugy áll a kérdés, hogy a három intézet az árfolyamot öt százalókkal fölemelte és igy olcsóbb lett. A szegedi kölcsön négy ós fól százalékos tipusu. • Az a kölcsön, amelyet Szeged legutóbb fölvett, nem volt olyan előnyös, mint ez. Hogy a kölcsön valamivel drágább a budapesti százmilliós kölcsönnél, annak az az oka, hogy Budapestnek kötvénykibocsátási joga van, ellenben Szegednek nincs. A szegedi és budapesti kölcsön között tizenhat és fél fillér a különbség. Részletesen ismerteti az annuitás fedezetét és kijelenti, hogy mivel a legtöbb kiadásra van fedezet, az uj kölcsön révén évenkint csak ezerötvenhét korona terheli a város költségvetését. Javasolja a tanács nevében, hogy a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és Jászai nevében tett ajánlatot fogadja el. A közgyűlés a tanács javaslatát minden hozzászólás nélkül egyhangúlag elfogadta. Ezután a közgyűlés tárgyalta a Maros-utcai Lepage-féle ház és telek vételének árát. A házért és telekórt tizenháromezerötszáz koronát kér a tulajdonos. Erre a telekre és házra a Felsőváros rendezésénél lesz szükség. A harmadik számú ház megvétele esetén kilebetne nyitni a Maros-utcát, de a jelzett házért ötvennyolcezer koronát kérnek. Egyelőre tehát ezt a házat nem lehet megvenni. A közgyűlés a tanács javaslatára elhatározta, hogy mivel ebben a kérdésben névszerinti szavazás szükséges, afölött a legközelebbi közgyűlésen szavaz a törvényhatóság. Elnök miután a tárgysorozatot kimentettek, a közgyűlést bezárta. Nyílt levél a tűzfészek Zenfáról. — Fukarkodik a város. — (Saját tudósítónktól.) A zentai tűzesettel kapcsolatban az ottani tüzoltóparancsnokság röpiratot adott ki, amelyben felel azokra a vádakra, amelyeket néhány városatya az április 18-ikán tartott rendkívüli közgyűlésen emelt a tűzoltóság ellen. A röpirat adatokkal igazolja, hogy ezek a vádak alaptalanok és Zenta város képviselőtestülete egyáltalán nem törődik a város tűzbiztonságával. Annyira szűkkeblű, hogy a ' tüzoltóparancsnokságnak még egy Minimax beszerzésére beadott kórelmét is elutasította. Maga a vármegye alispánja hangoztatta, hogy olyan tüzfészkes helyen, mint Zenta, legalább két tolólétrára és egy gözfecskendőre volna szükség, de mennyi kérés és könyörgésóbe került a tüzoltóparancsnokságnak, amig egyetlen tolólétra megrendelését tudta kieszközölni a fukar és roppantul konzervatív képviselőtestülettől, amelynek jellemző fölfogása az, hogy a tűzoltás improduktív munka. Aztán a már megrendelt tolólétra szállítását sem sürgette meg a város, ugy, hogy a legutóbbi nagy tűzvésznél a tűzoltóságnak jókarban lévő tolólótra nem is állt rendelkezésére. De a tűzoltáshoz szükséges egyéb szerekre vonatkozó kéréseit is a tüzoltóparancsnokságnak ridegen elutasította Zenta város képviselőtestülete. Ilyen gondolkodás ós ilyen viszonyok között aztán nem lehet csodálkozni rajta, ha a vöröskakas kénye-kedve szerint, minden megakadályozás nélkül pusztít és rombol a zentai tűzfészkeken, akár anyagi vagyont, akár emberéletet. A zentai tüzoltóparancsnokság nyilt levele kész okirat, szegénységi bizonyítvány azokról az állapotokról, amelyek Zentán néhány laikus és maradi városatya gondolkodása folytán uralkodhatnak. A tüzoltóparancsnokság levele, amelyet alább közlünk, megorf/jti i Dél magyar ország-bora a zentai tűzbiztonságról közölt adatainkat. íme a levél : Nyilt levél Zenta város közönségéhez! Április tizenhatodikán, húsvét napján délután négy óra huszonhét perckor a városház teteje kigyuladt és leégett. Szándékosan kell igy szólnunk, hogy kigyuladt ós leégett, mert az idén már egyszer kigyuladt ugyan, de le nem égett, mert az őrváltó tűzoltó észrevette, hogy a padláson egy égő gyékényponyva lángjai már a tetőt nyaldossák, különben is ez alkalommal a tetőzet nem először nem is másodszor gyuladt ki. A vész első pillanatában a tűzoltóság valóban tehetetlen volt, aminek okai a következők : 1. Húsvét napja lóvén, az önkéntes tűzoltók nem voltak lakásukon, hanem szerte a városban, polgári ruhában, legnagyobbrészt vadonatújakban sétáltak vagy vendégségben voltak. 2. A veszélyben levő toronyőr mindössze kétszer verte félre a harangot saz önkéntesek legnagyobb része is csak ópugy, mint a közönség szóbelileg értesült a tűzről. 3. Az önkéntes legénység egyrósze, mely lakásához közelebb volt, ruhájáért hazaszaladt, mert nem kivánható, hogy az önkéntes tűzoltó a maga keservesen keresett pénzén beszerzett ünneplő ruháját vigye a tűzbe, mivel annak esetleges megrongálásáért legföljebb a testület adhat neki valami csekély kárpótlást. 4. A laktanyán három fizetéses tűzoltó volt, a negyedik a toronyban tartózkodott, két szabadnapos volt, akik közül az egyik a gyepmesteri telep mellett lakik, a másik pedig az Eugensziget körül. 5. A csekély számban megjelent tűzoltóság minden igyekezetét a halálos veszedelemben levő toronyőr megmentésére fordította s igy a tüz megfékezésére egyelőre sem ideje, sem embere nem volt. 6. A tűzoltóság megrendelt tolólétrája mindezideig nem érkezett meg s igy az emeletre való fölhatolás szinte lehetetlen volt. 7. A legnagyobb baj volt a közönség fékevesztett orditozása, jajgatása, a veszélyben levő toronyőr feleségének, szüleinek ós testvéreinek szivrepesztő sirása. A tömeg zajában vezényelni, parancsokat adni teljes lehetetlen volt, vagy a kiadott parancs a nagy zajban elveszett. Ezek voltak a tüz elharapódzásának, a templom leégésének igazi okai. Ezekkel szemben részben a közönség körében közszájon forgó, részben folyó hó tizennyolcadikán Mester Andor városi képviselő által hangoztatott vádakra az alábbiakban válaszolunk: 1. Az önkéntes legénység kivette a maga részét a munkából, ugy, mint bármely más nagyobb városban levő hivatásos tűzoltó. Boros Mátyás segédcsővezető a járásbíróság háza fölött, Birdity Jócó segédcsővezető a torony alatt, Kaszás János szakaszparancsnok a közgyűlési terem tetején a tüz kitörésétől éjfélutáni két óráig szakadatlanul, pihenés nélkül, fáradhatatlanul dolgoztak. Az önkéntes legénység legnagyobb része, mintegy husz ember, hétfőn déli tizenkét óráig kitartott a munkában s a parancsnokság tagjai sem távoztak ennél előbb, sőt nem a rangjuknak megfelelő munkát is végeztek. 2. Az önkéntes legénység sem testi épségét, sem ruházatát nem kiméivé, haláltmegvető elszántsággal dolgozott. A kisebb-nagyobb sérülések száma: hat, a testület részben az önkéntesek polgári ruházatának, részben a saját tulajdonát képező egyenruháknak megrongálásában, kötelek és létrák sérülésében, továbbá tömlők kiszakadásában mintegy hétszáz korona kárt szenvedett. 3. A fölszerelés hiányosságát némelyek nagy kedvteléssel emlegetik és igyekeznek ezt a tűzoltósággal szemben vádként hangoztatni. A szerek beszerzésére vonatkozólag a testület számtalanszor, évek hosszú sora óta előterjesztéséket tett a város képviselőtestületéhez, erélyesen hangsúlyozva, hogy a szerek hiányosságából és rosszaságából származó nagyobb veszedelmekért felelősséget nem vállal. A helyi politikai viszonyoknak valóságos fölfordulása kellett ahoz, mig végre e téren valamit ki tudtunk eszközölni, különben is egy tűzoltóság fölszerelése nagyon relatív dolog: például a budapesti hivatásos tűzoltóság gyönge volt minden erőfeszítése dacára a Párisi-áruház és a Concordiamalom égésénél, a newyorki tűzoltóság gyöngének bizonyult a mult hó folyamán előfordult celluloid-gyár égésónéi s mindezeknél sok emberélet esett áldozatul. Es csak a közelmúltban történt, hogy a városi képviselőtestület a Minimax beszerzésére vonatkozólag beadott kérelmünket elutasította. Szemtanuk fogják bizonyítani, hogy a jegyzői hivatal megmentése kizárólag a Minimaxnak köszönhető, melynek mentését Keresztúri Károly végezte a két ajtón át becsapódó lángok között. Úgyszintén a Minimax-szal mentettük meg a levéltár menyezetét legalább arra az időre mig a kipakolás megtörtént. 4. Tagadhatatlan, hogy a tolólétra hiánya nagy baj volt. Szállítását a parancsnokság többször megsürgette. Nem igaz az a vád, hogy a testület régi tolólétráját a villanytelepnek kölcsönözte, mert az még a mult év augusztus havában eltörött egy rohamgyakorlat alkalmával s közvetlenül ez szolgáltatott okot arra, hogy a szerek beszerzésére irányuló kérelmünkkel ismét a város elé forduljunk. Ezt a tolólétrát kijavitani nem lehetett, részint mechanikai okokból, részint pedig azért, mert szerelése ós használata meglehetősen nehézkes, ami a fő, veszélyes is volt. 5. Szeretik azt a vádat is hangoztatni, hogy a toronyban sem mentőkötél, sem mentőöv nem volt. Ez nem igaz. Mióta a toronyban tűzoltó