Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-21 / 91. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1911 április 21 Sok függ a lélektani momentumoktól. S a lélektani momentumok ezúttal mind a kormány javaslatainak javára szolgálnak. A kilences bizottság programpontjának becsületes megvalósításával a közvélemény immúnissá válik a legékesszólóbb parlamenti izgatással szemben is. Nem mintha a nemzetnek nem volnának talán messzibbmenő vágyai; de azért, mert e messzebbmenő nemzeti vágyak megvalósítását a többségre jutott ellenzéki pártok komolyan meg sem kisérlették. Sőt a legutóbbi választások előtt közreadott programjukban ugyancsak lejebb szállították. Ha ehez hozzávesszük a két éves katonai szolgálat kedvezményét, amely a tömegek szemében mindennél kedvesebb s amely által a néptömegek érdeklődését a javaslat sorsa iránt a kerületekben a legintenzívebben föl lehet éleszteni: alaposnak kell tartani azt a reményt, hogy a véderőjavaslatok parlamenti elintézésének útját állani lehet; de annak diadalrajutását a számbeli és morális erejében megfogyatkozott ellenzék föl nem tartóztathatja. S ez jól van igy. Azon a legnagyobb és legkomolyabb érdeken kivül, hogy e javaslatok megszavazása által az ország területének és tekintélyének megvédésére, más államok hadi erejéhez viszonyítva, a megfelelő számú szuronynyal rendelkezzünk; az ország, a nemzet, sőt valamennyi politikai párt érdeke, hogy tiz esztendős vergődésünk magas és szent lázaink, de egyszersmint szomorú vereségeink oka — politikánk vérkeringéséből midhamarább eltávolittassék. Legalább husz évig a nemzetnek szüksége van minden erejére; a koronával és Ausztriával való konfliktusra katonai kérdések miatt e husz év alatt valóban nincs szükségünk. Szociáiisták és a Justh-párt. — Politikusok a szövetkezésről. — (Saját tudósítónktól.) Politikai körökben a legélénkebb diszkusszió tárgya a szociáldemokrata párt kongresszusának az a határozata, mely a Justh-párttal való szövetkezést mondotta ki az általános választó jog érdekében. Egy újságíró előtt a politikai pártok vezérférfiai nyilatkoztak, elmondva a szövetkezésről való véleményüket. A nemzeti munkapárt elnöke, Peresei Dezső, ezeket mondta: — Csak tegnap érkeztem a fővárosba s igy nem igen volt alkalmam megtudni pártunknak a szociáldemokraták és a Justh-párt szövetkezéséről táplált véleményét, az egész párt nevében tehát nem is beszóihetek. A magam részéről azonban nem vagyok meglepve ettől a fegyverbarátságtól és ugy hiszem, pártunkat sem éri váratlanul. Előrelátható volt, hogy a Justhpárt, mely mindig ós mindenáron ellenzókieskodni akar, szövetkezni fog azzal a párttal, mely azt hiszi, hogy ez a szövetkezés közelebb viszi az általános választójoghoz. Más kérdés, hogy hosszú életű lesz-e ez a fegyverbarátság és milyen eredménynyel fog járni. — Az elsőt nem hiszem, az utóbbira nézve pedig csak azt mondhatom, hogy a kormány ós a munkapárt a választójog kórdósében továbbra is a maga utján fog haladni. Először megcsinálja a vóderőreformot, melyre a hadseregnek ép oly szüksége van, mint a nemzetnek, azután a választóreformot hiven a trónbeszédben és a kormányprogramban tett kijelentésekhez. Junktimot a kettő között nem csinál, de megcsinálja mindkettőt. A véderőreform tárgyalását megkezdi még ebben az évben, a választóreformét — mint azt Khuen-Héderváry gróf kijelentette — akkor, mikor a népszámlálás megfelelő adatai rendelkezésére állanak, tehát nem 1912 előtt. — Biztos vagyok abban, hogy a kormány olyan választóreformot fog a Ház elé terjeszteni, mely kielégíti az egész munkapártot,\Tisza Istvánt épugy, mint azokat, kik ma Tiszával szemben a radikálisabb álláspontot foglalják el. Sőt többet mondok: lehet olyan megoldást találni, — és a kormány meg is fogja találni — amely még Bokányiékat, a szociáldemokrata den külön fölvilágositás nélkül is ki szokott tűnni a ciklus rációja; itt nem találhatjuk ki mindjárt, hogy mit akar a szinház, ha egyszerre vonul ki Shakspere munkáinak azzal az egész sorozatával, amelyet játékrendjén fönn tudott tartani? A ciklus Shaksperenek ezt a tizenhárom darabját öleli föl: Antonius ós Cleopatra, Rómeó, Velencei kalmár, Macbeth, János király, Julius Caesar, Vízkereszt, III. Richárd, Szentivánóji álom, Makrancos hölgy, Lear, Othello, Hamlet. Ezek a darabok, ide számítva János királyt is, — amely a királydrámák előhangja ugyan, de amelyet a királydrámák közül nem a következő darab, hanem III. Richárd követ és csak ez az egy királydráma, — magukban is egész, önálló, egységes munkák, amelyek nem szorulnak egymás magyarázatára, — (az egy III. Richárd-on kivül, amelyet a királydrámák sorozatának a magyarázata nélkül, ha talán nem is minden összefüggésében, nagyjában mégis megért a néző s amelyet különben ez a ciklus szintén a praemissa nélkül hagy). Nem lehet szó tehát arról az esetről, amely például a királydrámák vagy a Nibelung-gyürü sorozatos előadását magától érthetővé teszi. Nem lehet szó arról sem, hogy Shaksperet ez a ciklus ismertesse meg a budapesti közönséggel, amely Shaksperet jól ismeri ós Shakspereben az egyetlen klasszikust látja, akit igazán ós őszintén kedvel; még csak arról se, hogy jobban megismertesse, mint eddig törtónt, mert hiszen a ciklus csupa olyan darabbal áll elő, amelyek legutóbb is ott szerepeltek a szinház műsorán. Azt pedig, hogy ez a ciklus I mintaszerű előadásokban fogja bemutatni Shakspere remekeit, talán a szinház maga se reméli. Ha távol maradunk amintaszerüsógtől olyankor is, amikor csak egy darabnak az uj betanulásáról van szó, mennyivel kevésbé remélhető a mintaszerüsóg akkor, amikor nem egy, hanem tizenhárom darabbal kell elkészülni, katonás gyorsasággal ? ! Ugy látszik, inkább csak arról lehetett szó, hogy a ciklus — a sorozatos előadásmóddal való uj beharangozás — maga is érdeklődést fog kelteni, ha az egyes előadások nem is lesznek épen megannyi Festspiel. És amellett egyszerre tizenhárom előadással lehet adózni a klasszicitásnak... a szinház a legkomolyabb kötelességteljesitésből egyszerre annyit végezhet, hogy ez valóságos megszabadulás lesz . .. Megeshetik azonban, hogy ha a ciklus eszméjét csakugyan efféle, a közönségre való számitás érlelte volna meg, ez a számitás nem fog beválni; megeshetik, hogy ha Shakspere mindig vonzott, amikor időnkint, egy-egy darabjával szerepelt a műsoron, most munkáinak egész sorozatával nem fog tömeghóditónak bizonyulni s akkor a ciklus csak arra fog szolgálni, hogy a többi színházban vendégszereplő idegen színészek annál teltebb nézőtér előtt adhassák elő legraodernistább modernségeiket. Művészi eseményt pedig nem is igér a csiklus, ha csak annak nem tekintjük, hogy Hamletet ez alkalommal Shakspere-korabeli díszletekkel fogják előadni. pártot is ki fogja elégíteni. Olyan széleskörű kiterjesztése lesz ez a választójognak, ami kielégítheti a szoeiálistákat és üdvös lesz az egész nemzetre. — És ha a Justh-párt technikai obstrukcióval akarná kierőszakolni a véderőreform és a választói jog junktimját, akkor mit felel erre a munkapárt? Tervez a kormány házszcibályreviziót ? — kérdezte itt az újságíró. — Nem hiszem, — válaszolta Perczel Dezső — hogy a Justh-párt technikai obstrukciót rendezne. Arról sem tudok, hogy a kormány házszabályrevizióra gondol. Mi megyünk a magunk utján, a Justh-párt is a magáén. A Justh-párton Bakonyi Samu, a függetlenlenségi és negyvennyolcas párt alelnöke igy nyilatkozott: — A szociáldemokrata-párt határozatát örömmel fogadom. Arról van .szó, hogy a Justh-párt az egyetlen parlamenti párt, amely külön ós erősen tömörülve az általános és egyenlő választői jog érdekében harcol. A szociáldemokraták belátták a szükségét annak, hogy a Justh-párt parlamenti küzdelmét kívülről támogassák. Ez különben nemzeti szempontból is hasznos, mert a szociáldemokratáknak az állásfoglalása mutatja, hogy nem is olyan nemzetietlen az ő nemzetköziségük. A néppárt részéről Zboray Miklós ezeket mondta: — Érthetetlennek tartom az egész ölelkezóst. Hogy szövetkezhetik a magát legsovénabbnak, legmagyarabbnak hirdető párt a nemzetköziekkel, vörös lobogóval? De ha már szövetkeznek is, akkor sem várok ettől a fegyverbarátságtól semmi eredményt. A szociáldemokraták közül Garbai Sándor igy nyilatkozott: — Kell, hogy a parlamentben az általános, titkos választói jognak erős és egészséges párt legyen a képviselője. Mert az természetes, hogy ez a szövetség főleg az általános választói jog érdekében jött létre. Helyesnek tartom a szövetkezést és az a meggyőződésem, hogy sok eredménynyel fog járni. Buchinger Manó szerint a szociáldemokrata párt tegnapi határozata a leghelyesebb és leginkább megfelel a mostani állapotoknak. A Justh-pártnak is érdeke, hogy az általános, egyenlő és titkos választói jog utján a mai osztályparlament helyébe egy olyan parlament alakuljon, amelyben a Justh-párt nagyobb eredmónynyel veheti föl a küzdelmet a közjogi követeléseiért. Bokányi Dezső ezeket mondta: — Az általános választói jogért való küzdelemben legcélravezetőbbnek tartottuk, ha a szociáldemokrata párt a Justh-párttal szövetkezik. Azért a Justh-párttal, mert a Justh-párt szegezte le magát leginkább az általános, titkos választói jog mellett. Nekünk, akik hivei és harcosai vagyunk az általános választói jognak, oda kellett törekednünk, hogy minél erősebb parlamenti képviselethez jussunk. Ez már abból a szempontból is fontos, mert ez lesz a parlamentnek talán első nagy, komoly és a nép millióit átölelő munkája. Weltner Jakab szerint a Justh-párt a szociáldemokrata párt úgynevezett szövetkezését általánosságban rosszul fogják föl. Ez nem szövetkezés tulajdonképen, hanem két egy célért küzdő csoportnak egymás mellett való haladása. Arról szó sem lehet, hogy a szociáldemokrata párt közeledett volna a Justh-párthoz. Ma is ugyanaz a távolság választja el tőle, mint a többi polgári pártoktól. Tisztán arról lehet szó, hogy a választói jogért való küzdelemben a két tábor együtt halad, feltéve, ha a Justhpárt beváltja ígéreteit. Ellenben a két pártnak ellentétes marad a programja ezekután is, mert eljöhet az idö, amikor a Justh-párttal ép ugy szembekerül majd a szociáldemokrata párt, mint a többi polgári pártokkal.