Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)

1911-04-19 / 89. szám

2 zását a városokban, a vármegyei tisztviselők fizetésjavitását, szaporítását a csendőrségnek, amely arra lesz hivatva, hogy az ország bizonyos részeiben a rendőrség föladatait részben átvállalja. A vidéki rendőrségre vonatkozó szervezeti rendelkezések közé bele akarom vonni a határrendőrséget is, amely mai szervezetében nem képes teljesíteni a törvényben előirt kötelességeit. — Az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének kérdéseiben nem tartom magamat épen szakembernek, mégis, azt hiszem, nyugodtan állithatom információim alapján, hogy Magyarország gazdasági fejlődése kedvező. Csak mély sajnálkozásomat fejezhetem ki, hogy mi, kormány és parlament, a munka miatt, amely most a képviselőházat lefoglalja, ezt a kedvező fejlődést pozitív törvényes rendszabályokkal nem támogathatjuk és nem erősíthetjük. Ami a hadseregreform költségeinek gazdasági visszahatását illeti, az ellenzék ezt a témát a legutóbbi delegációs ülésszak alkalmával már kiaknázta. Minden bizonynyal, a hadi és tengerészeti kiadások, a két éves hadkötelezettség behozatala és az összes többi szervezeti intézkedések jelentékeny áldozatokat kívánnak. Igen behatóan foglalkoztunk ezzel és én nyugodtan rábízom magamat kollégámnak, Lukács Lászlónak előrelátására és körültekintésére, aki több parlamenti beszédében kijelentette, hogy Magyarország képes lesz a kiadásokat erejének túlságos megfeszítése nélkül teljesíteni. Ami különösen a honvédség tervezett és messzemenő fejlesztését, tüzérséggel való ellátását illeti, erre vonatkozóan pénzügyi szempontból igen beható tanácskozások folytak a pénzügyminiszter és Hazai Samu honvédelmi miniszelemi föltételeit ós tudjon négyig olvasni. Mindezek ellenére a program megállapiitja, hogy „néhány próba után a rendes kerékvágásban megy minden". Kedves, fölötte i kedves ez a merész ós ok nélkül való bizakodás, de mi megijedünk tőle, mert nem olyan emberre mutat, aki mély és alapos munkát akar végezni. A program egyébként nagyon is általános és sablónos keretek között mozog. A Kárpátoktól az Adriáig, de sokszor elmondták már, hogy „programomat néhány rövid szóban kifejezhetem. Jó erőkkel minél jobb előadásokat produkálni, hogy a közönség minél többször és minél szivesebben járjon színházba. És remélem, hogy becsületes iparkodással és munkával ezt el fogom érni." Milyen rosszul, milyen esetlenül, milyen frázisosan, milyen gyerekesen és milyen sablónosan hangzanak. Mint azok a hires mondások, hogy „Nagyon szép volt. — Nagyon örültem." Csakhogy, mig a színpadi felség rosszul való megírása vagy megjátszása annál súlyosabb következményekkel nem járhat, mint hogy az embernek szerencséje volt még egy rossz iróval vagy szinószszel megismerkednie, addig a rossz, a sablónokkal telitett és színtelen igazgatás valósággal iskolája a rossz színészeknek, alkalmas arra, hogy jó anyagot is a differenciátlanság sarába burkoljon 'és még inkább torzképet rajzoljon azokról az etikai, esztétikai, művészi, majdnem társadalmi és gazdasági fogalmakról, amelyek a színészet kultuszához, a színjátszás mesterségéhez fűződnek. Az általánosságban adott programhoz még DELMMYARMSZAG ter között. Erre vonatkozólag teljesen megegyeztek és részletes tervet dolgoztak ki. Lukács pénzügyminiszter tudvalevőensokkal tapasztaltabb és óvatosabb, semhogy olyasmihez hozzájáruljon, aminek szolgáltatására nem vagyunk képesek. Nem félek tehát attól, hogy olyasmit várunk az országtól, aminek szolgáltatására nem volna képes és nem volna hajlandó, főként, mikor biztosságának és érdekeinek védelméről van szó. — A különböző nyilt kérdések ellenére, amelyek oly gyakran kiélesitettók a viszonyt Ausztria és Magyarország között, elégtétellel megállapíthatjuk, hogy mindkét részen becsületesen arra törekszenek, hogy ezt a viszonyt tartósan megjavítsák. Remélem ős óhajtom, hogy ez a viszony megszilárduljon, hogy ezt a szerencsés fejlődést apró incidensek ne zavarják. Véres csaták Mexikóban. C'hihuahua, április 18. Hitelt érdemlő forrásból származó jelentések szerint Duranze, Ocahuilla és Zaketas államok fontos városai között a vasúti összeköttetést elpusztították. Sok száz lakos, akiknek a harcokban semmi részük nincs, el van vágva a forgalomtól. Sok ember elhagyja családját, hogy a fölkelőkhöz csatlakozzék. Itt az a vélemény uralkodik, hogy a forradalom délen állandóan terjed. Douglas, április 17. Az Agua Prieta melletti csatában a fölkelök a szövetségi csapatok támadását sikeresen visszaverték. Később uj sáncerőditéseket emeltek. Veszteségeik hir szerint csekélyek, mig a szövetségi csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. Az amerikai vámházat több izben érték a golyók. Két amerikai katona megsebesült. A fölkelőknek amerikaiak ivóvizet nyújtottak át a határvonalon. Washington, április 17. Hone szenátor a szenátusban azt az indítványt nyújtotta be, hogy a szenátus a külügyi egy megjegyzést. Az igazgató jó erőkkel jó előadásokat akar produkálni, hogy a közönség minél többször és minél szivesebben járjon színházba. Ugy hisszük, hogy ezzel a a mondattal összekötő hidat akar építeni az igazgató a művészi és az üzleti érdek között. Nagy határozottsággal, a filozóf minden kétkedése nélkül teszi ezt. Csodáljuk. A dolog legkevésbé sem olyan egyszerű, mint ahogy ő hiszi, vagy legalább is mondja. A színház látogatottságának, a művészi érdeknek és értéknek aránya ép az a pont, amely körül a legnagyobb hullámai csapkodnak annak a kételynek, amely a színjátszást a művészet magaslatáról detronizálni akarja. Bizonyos, hogy a mai közönség Shakespearet nem tudja élvezni és érteni, aminek oka nemcsak abban az ellentétben van, ami a shakespearei színpadot a maival szembehelyezi. Nem igen van a vidéki, de különösen a szegedi színpadon szava a nagy drámaírók egész vezérkarának. Azt mondják: Ibsen könyvdrámákat ir, Hauptmann erős, Heyermansról alig, Wedekindről nem beszélnek. És ezek nem is a legújabbak, akik szintén sokan vannak, erősek, nagy intellektusuak és tehetségesek. Ellenben a szegedi színház igazgatója is nagy irodalmi ós színészi eseményre készül: szinigazgatása első évében uj díszletekkel és színpadi technikával akarja föleleveníteni a világirodalom egyik csodálatos remekét, a Peleskei nótárius-1. Valóban nemes, nagy szándék, amelynek megvalósítása alkalmas arra, hogy diadalmas, gazdag estéket varázsoljon a szegedi színpadra. Kézai Simon. 1911 április 19 bizottságot bizza meg, hogy alapos vizsgálat tárgyává tegye a mexikói helyzetet, mert az észak-amerikaiak élete és vagyona veszélyeztetve van. Szociáldemokraták országgyűlése. — Szövetség a Justh-párttal a választójogért. — (Saját tudósítónktól.) Húsvét vasárnapján kezdődött a magyarországi szociáldemokraták országos gyűlése, Budapesten. Nemcsak fővárosi vezetők, de az ország vidéki városainak harcos szociáldemokratái is, mint kiküldöttek, a párt nevében részt vesznek a gyűlésen. így a szegedi szociáldemokraták nevében Szombath Pál mondott figyelemre méltó beszédet. Tekintettel, hogy a párt szempontjából is igen nagy érdekű kívánalmakat, újításokat vitattak meg, a gyűlés egy-egy órája hevesebb vitára is vezetett s a vitát egyes orgánumok igyekeztek rögtön félremagyarázni, támadni. A legfontosabb, legkihatóbb mozzanat a harmadik nap óta tartó gyűlésen mégis az lett, hogy a pártgyülés tegnapi ülésén Garami Ernő a páttvezetőség nevében azt javasolta, hogy a szociáldemokrata párt szövetkezzék a Justhpárttal az általános választójog kivívása érdekében. A javaslat ellen tegnap ketten, ma pedig öten szólaltak föl, de a pártkongreszszus a mai ülés folyamán megejtett szavazás alkalmával az összes szavazatokkal hét szavazat ellenében elhatározta, hogy a pártvezetőség javaslatához képest, közös harcot indit a Justh-párttal az általános választójog érdekében. Bizonyos, hogy Magyarországon a szociálisták politikai küzdelme igazán és teljesen ezzel a szövetkezéssel kezdődik meg. Garami Ernő, a Népszava felelős szerkesztője a tegnapi napon lendületes, tömör beszédben azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a szociáldemokrata párt az évek folyamán látszólag ellentétes politikát folytatott. Eleinte teljesen szeparálva egymagában és valamennyi párt ellen küzdött az általános választói jogért, majd Kristóffy idejében a kormánynyal, sőt a dinasztiával tartott, későbben ismét egyedül folytatta a harcot. A szociáldemokrata pártnak mindig azzal a párttal kell szövetkeznie, amelyik céljai elérésében segítségére lehet és ezért, minthogy jelenleg a Justh-párt az, amely a népjogok kivívásáért harcol, a pártvezetőség fölhatalmazást kér a kongresszustól, hogy a Justh-párttal szövetkezhessék. Ezt a tervet kitörő lelkesedéssel fogadták, bár rögtön akadtak olyan hangok is, amelyek ellenezték a szövetkezést. A mai ülésen Garami Ernő javaslata ellen fölszólalt Hajdú János (Pécs), Fleischer Sándor (Budapest), Zsoldos Imre (Erzsébetfalva), Kalafurt János (Budapest) és Landler Jenő dr (Budapest). A pártvezetőség nevében Garami hosszabb beszédben újból elfogadásra ajánlotta a javaslatot. Garami kijelentette, hogy a szövetkezésnek tisztán taktikai céljai vannak és ha más időket élnénk, ugy egyáltalán nem törődnének a Justh-párttal, de igy a cél érdekében é3 főleg azért, hogy a tömegek harcának legyen a parlamentben is megfelelő képviselete, szívesen szövetkeznek a Justh-párttal is. A választójog diadala csak akkor remélhető, ha a kormányok ínséges helyzetbe jutnak — mondotta s majd hozzátette: A véderőreformnál tehát a Justh-párt. obstrukciót fog rendezni, amelyet csak az általános választói jog törvénybe iktatásáért fog abbahagyni. A pártkongresszus e fejtegetések hatása alatt kimondotta, hogy az általános választójogért folytatandó küzdelemben a Kossuth-pártra és a néppártra nem számit. Megállapítja azonban a pártgyülés, hogy a függetlenségi Justli-pártot saját programja ugy a választójog, mint a a véderő dolgában a legelszántabb harcra